TANÍTÓI MELLÉKLET

10. tanulmány  −  2006 augusztus 26 - szeptember 1.

Tanulmány Bibliaversek   Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

róma és az antikrisztus

Kulcsszöveg: Lk 2:1.

A tanulmány célja

  1. Ismertetni mindazt, amit az Újszövetség Rómáról mint politikai hatalomról tanít.

  2. 1844-et Jézus Krisztus csodálatos üdvözítő kegyelmének, helyettes kereszthalálának és jelenleg a mennyben, értünk végzett közbenjáró munkájának fényében látni.

A tanulmány vázlata

I. A Rómáról szóló kinyilatkoztatás (Lk 2:1)

  1. A Lk 2:1 versében leírt világbirodalmi uralom ugyanaz, mint a Dán 7:23-ban leírt birodalom. Ebből tudhatjuk, hogy Dániel voltaképpen Rómára utalt.

  2. Az Újtestamentumban Jézus maga is utal Rómára, kapcsolatba hozva azt Dániel könyvével.

II. A kis szarv (Dán 7. és 8. fejezete)

  1. Az Úr azt akarja, hogy pontosan tudjuk, kit jelképez a kis szarv.

  2. Nyilvánvaló, hogy a kisszarv a világ profetikus történelmének egyik rendkívül jelentős hatalmát jelképezi.

  3. Dániel próféciája nem nevezi nevén Rómát. Isten nem nyilatkoztatja ki minden embernek egy időben az igazságot, hanem fokozatosan ad világosságot. Amint megértő képességünk növekszik, Isten egyre többet nyilatkoztat ki számunkra az Ő igazságából, akkor, amikor jónak látja.

Összefoglalás

A prófécia-értelmezésben a Biblia önmaga magyarázója. Ily módon felfedezzük, hogy a Szentírásban mind a négy birodalom meg van nevezve.

Magyarázat

Dániel 2., 7. és 8. fejezetének próféciái felvázolják a világ történelmét Dániel korától egészen az utolsó napokig, amikor Isten megalapítja örök országát. Az ezekben a próféciákban bemutatott birodalmak a következők: Babilon, Médó-Perzsia, Görögország és Isten országa. A Görögországot követő és az Isten országát megelőző Róma – úgy a pogány Róma, mint a pápaság Rómája – név szerint nincsen megemlítve. A pogány Róma uralma alatt tartotta Európát a nyugati partoktól egészen Kis-Ázsiáig, valamint Afrika északi részének jelentős hányadát. A pápaság a szentek üldözésének és a nyugalomnap megváltoztatásának főszereplője.

Ez a magyarázat nem kizárólag a hetedik napot ünneplő adventistáké. A Biblia mindenkori hűséges kutatói – a keresztény egyház kezdeteitől egészen a reformáció koráig – támogatták ezt az álláspontot. Mások azonban alternatív magyarázatokat fogalmaztak meg, amelyek ellenkeznek a próféciának a pápaságra történő alkalmazásával. Az effajta értelmezés még mindig meghatározó a protestáns teológusok körében. Azt szuggerálja, hogy a kis szarv ereje voltaképpen a szíriai Antiokhosz Epiphanész Kr. e. 175 és 164 közötti uralkodása. Miért utasítják vissza az adventisták a kis szarvnak Antiokhosz Epiphanésszal való azonosítását? A Dániel 7. és 8. fejezetében megjelenő kis szarvak ugyanarra az erőre utalnak-e?

I. A Dániel 7. és 8. fejezetében megjelenő kis szarvak

Dániel többet árul el ezekről a kis szarvakról, mint bármely másik hatalomról, ez által is rámutatva arra, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít a prófécia annak az erőnek, amelyet ezek a kis szarvak jelképeznek úgy a világi történelemben, mint a nagy küzdelemben. Dániel 7. fejezetében a kis szarv a negyedik állat tíz szarva közül emelkedik fel. A harmadik állat Görögország, következésképpen a negyedik nem lehet más, mint az őt követő Róma, ahogy ezt a történelem is igazolja. A tíz kis szarv azt a tíz királyságot jelképezi, amelyre a Római Birodalom feloszlott, miután Kr. u. 476-ban bekövetkezett a bukása. Ezek közül a szarvak közül emelkedett ki egy kis szarv, amelynek ereje és munkássága egészen Isten örök országának megalapításáig fog tartani. Munkája leírásából egyértelmű, hogy a kis szarv vallásos hatalmat képvisel, mely rendelkezik azzal a politikai tekintéllyel, amely révén átörökítheti a pogány Róma jellegzetességeit a pápaság Rómájára. A Dániel 8. fejezetében megjelenő kis szarv a kecskebakot követi, amely Görögországgal azonosítható. Ugyanakkor ez a szarv hatalmas vallási erőként van bemutatva (Dán 8:19-26). Ha összevetjük a 7. és a 8. fejezetet, látni fogjuk, hogy mindkét hatalomra ugyanaz a jelkép utal – a kis szarv (7:8.20; 8:9); mindkettő üldöző hatalom (7:21.25; 8:10.24); mindkettő vallásos és Istent káromló hatalom (7:20.25; 8:10-11); mindkettő megtámadja Isten népét (7:25; 8:24); mindkettő az idők végezetéig gyakorolja hatalmát (7:25-26; 8:17.19); és végül mindkettőt megsemmisíti Isten (7:11.26; 8:25). A két kis szarv tehát egy és ugyanazt a hatalmat jelképezi: Rómát. Dániel 7. fejezete főként a pápai Rómával foglalkozik, míg a 8. fejezet úgy a pogány Rómával, mint a pápaság Rómájával.

II. Miért nem lehet Antiokhosz Epiphanész a kis szarv?

Az adventista álláspont az, hogy Antiokhosz Epiphanész nem lehet a kis szarv, és ez kemény érvekkel is alátámasztható. (1) Antiokhosz Nagy Sándor birodalma szeleucida ágazatának képviselője. Szíriai uralkodása Kr. e. 175-től 163-ig tartott. Egy ilyen rövid ideig tartó uralomra semmiképp nem illik rá a kis szarv, amelynek hatalma és befolyása egészen az idők végezetéig tart (8:17.19). (2) Kr. e. 168-ban Antiokhosz csapatai elözönlötték Palesztinát, lemészároltak több ezer zsidót, megpróbálták megváltoztatni a zsidó nép kultúráját és vallását, és megszentségtelenítették a jeruzsálemi Templomot azáltal, hogy tisztátalan állatokat áldoztak. Antiokhosz gonoszsága keltette életre a makkabeusok felkelését, amelyet követően újra felszentelték a Templomot, Kr. e. 164-ben. Antiokhosz uralmának ideje alatt a Templomot magát nem tették tönkre teljesen – Antiokhosz tehát nem lehetett a kis szarv. (3) A kis szarv nagy hatalommá vált, és “a fejedelmek fejedelme ellen” támadt, kiirtva a Felkentet is. Ezzel ellentétben Antiokhoszból sosem lett “nagy hatalom”, s a Messiás eljövetelekor már rég nem is élt. (4) Kr. e. 167-ben Antiokhosz Epiphanész elözönlötte Egyiptomot, de amint Alexandriába ért, a római legátus megparancsolta neki, hogy távozzék. Az ennyire megalázott királyt nem képviselheti az egyre növekvő vallásos-politikai hatalommal és befolyással bíró kis szarv.

III. Mivel magyarázható a kis szarvnak Rómával való azonosítása kérdésében a határozatlanság?

Annak dacára, hogy Dániel könyve különböző – Babilonra, Médó-Perzsiára és Görögországra vonatkozó – próféciáinak értelmezésében közös a vélemény, a Biblia kutatóinak zöme nem ért egyet a negyedik birodalomnak és a kis szarvnak a Római birodalommal – a pogány Rómával, a későbbieket illetően pedig a pápasággal – való azonosításával. Mi ennek a magyarázata? Habár nem volt barátságos a történelem bibliai témái iránt, az első három birodalom alkalmanként érdeklődést tanúsított Isten népe iránt. Nabukodonozor például elismerte Isten legfelsőbb szuverenitását (Dán 4:34-37); Círus, Médó-Perzsia királya véget vetett a zsidó nép babiloni fogságának; Görögország Nagy Sándora pedig parancsba fogalmazta az Ótestamentum görög nyelvre történő fordítását. Rómának azonban hatalmas politikai és vallási ambíciói voltak. Politikai tekintélye leple alatt mindent elkövetett a keresztény egyház megsemmisítéséért. Vallásos hatalom gyanánt kiterjesztette befolyását az egész világra, aláásta a Szentírás tekintélyét, megváltoztatta a szombatot és magára vállalta azt a papságot, amely kizárólag a feltámadt Krisztus előjoga. Nos, lévén, hogy mindezeket megtette, nem logikus, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy az emberek a negyedik hatalmat mindennel azonosítsák, csak ne vele, Rómával? Nem lenne-e hasznára, ha megpróbálná Dániel könyvének jelentőségét a minimálisra csökkenteni azáltal, hogy megkérdőjelezi a szerző azonosságát és a periódust, amelyben íródott?

Személyes bizonyságtétel

Gergely Alexandrovics Potemkin orosz táborszernagy és II. Katalin cárnő között érzelmi kapcsolat fűződött. Viszonyuk képezte a keretet ahhoz, hogy Potemkin segítséget nyújtson ez utóbbinak a hatalom megszerzésére.

Egy alkalommal, amikor II. Katalin ukrajnai körútra indult, Potemkin a Krím-félsziget szegény vidékeinek omladozó viskóinak homlokzatát rendbe tétette, kidíszítette, hogy a cárnő azt higgye, népe jólétben él. A valóság azonban az volt, hogy a szerencsétlen emberek embertelen szegénységben sínylődtek. Ma az angolban a “Potemkin-falu” szintagma olyan kifejezés, amely olyasvalamire utal, ami kívülről imponáló, benne azonban siralmas állapotok lappanganak.

Számos, a Dániel 8. fejezetét elemző bibliamagyarázat és -tanulmány rendelkezik ilyen “Potemkin-faluval”. Sok kritikus állítja, hogy a kis szarv Antiokhosz Epiphanész, Nagy Sándor birodalma egyik részének királya, aki ez utóbbi uralkodása alatt megszentségtelenítette a jeruzsálemi Templomot.

Tetszetős küllemű magyarázat, amely viszont nem állja meg a helyét egy mélyebbre ható elemzés esetén. Mindazonáltal ha mégis diszpenzációs perspektívából akarjuk elemezni ezt a próféciát, úgy kell kapaszkodnunk Antiokhosz Epiphanészba, mint a mentőövbe a fuldokló.

Az igazság azonban más. Lehet, hogy kevésbé vonzó, mégis igaz. Róma, a politikai és végül vallási hatalom az a kis szarv, amely a hívők ellen tevékenykedik. A próféciát összetevő különböző részek sokkal inkább összeillenek egymással, mint az Antiokhosz-érv esetében.

A helyesen értelmezett prófécia logikus természete eredményes eszköz a bizonyságtevésben. Más hitelvektől eltérően nem értelmezhető szubjektív módon, hiszen egy prófécia vagy teljes mértékben ráillik egy eseményre, vagy egyáltalán nem illik rá. Ez az a tulajdonság, amelynek köszönhetően hatékony eszköz még a leginkább megkövesedett szív és a legkételkedőbb lélek meggyőzésére is.

“No jertek, törvénykezzünk...”

“Szerintem nem fontos, hogy kire vonatkozik a prófécia: Antiokhusra vagy Rómára. Nem is töröm én ezzel a fejem! Elvégre is: van-e ennek jelentősége az alapvető lelki kérdésekben? Én csak ennyit tudok: a profetikus szempontok kevésbé fontosak, mint Krisztus életének eseményei: születése, élete, kereszthalála és feltámadása. Még a szentély tana is túl bonyolult számomra! Így tehát a prófécia egy olyan zárójel, amelytől nyugodtan eltekinthetünk” – igyekszik egyszerűsíteni az evangéliumon az egyik gyülekezeti tag.

  1. Milyen érveket hoznál fel a prófécia helyes értelmezése fontossága mellett?

  2. Mivel bizonyítod, hogy a próféciák fontosak az evangélium hirdetésében?