TANÍTÓI MELLÉKLET

9. tanulmány  −  2006 augusztus 19 - 25.

Tanulmány Bibliaversek   Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

AZ ÉV-NAP ELV

Kulcsszöveg: Ezékiel 4:6.

A tanulmány célja

  1. Segíteni a csoport tagjainak megérteni és alkalmazni a nap-év elvet a próféciák magyarázatában.

  2. Igazolni a nap-év elv és Dániel könyvének időpróféciái közötti kapcsolatot.

A tanulmány vázlata

I. A nap-év elv alkalmazása (4Móz 14:34; Ez 4:5-6)

  1. Amint alkalmazni kezdjük a nap-év elvet, az időpróféciák jelentést nyernek: a megjövendölt eseményeket igazolja azok pontos beteljesedése.

  2. A nap-év elv alkalmazása nélkül Dániel könyvének időpróféciái nem lehetnek pontosak, és az események sem értelmezhetőek helyesen.

II. Profetikus idő (Dán 9:24-27)

  1. A 70 hetes időprófécia (Dán 9:24), amely közvetlenül Krisztus szolgálatához vezet el, igazolja a nap-év elv érvényességét.

  2. Dániel könyvének hosszú távú időpróféciái segítségünkre kellene hogy legyenek abban, hogy megértsük a türelem fontosságát, amikor az Isten által megígért dolgok teljesedését várjuk.

Összefoglalás

A nap-év elv biztos alapot nyújt a próféciamagyarázathoz. Mivel Szentírásból vett princípiumról van szó, egyértelműen kijelenthető, hogy egy Isten által, a próféciák megértését elősegítendő eszközről van szó.

Magyarázat

A múlt heti leckében – úgy a 70 hetes, mint 2.300 napos időszak esetében – alkalmaztuk az elvet, mely szerint az apokaliptikus próféciákban egy nap egy évet jelent. Gyakorlatba ültetve ezt az elvet, valamint tudva azt, hogy Gábriel megmondta Dánielnek: a 70 hetes periódus kezdete Kr. e. 457 (a Jeruzsálem újjáépítésére kiadott rendelet éve), levontuk a következtetést: a 70 hét (490 esztendő) lefedte a Jeruzsálem újjáépítésére, a Messiás eljövetelére és felfeszítésére, valamint az evangélium világszéles hirdetése kezdetére megjelölt időszakot. Ugyanaz a nap-év elv alkalmazandó a 2.300 napos időszak értelmezésekor is, mivel a 70 hét (490 év) a hosszabb, 2.300 napos időszakból “szabatott” le. A logika szerint a 2.300 éves időszak kezdetének egybe kell esnie a 490 éves periódus kezdetével (Kr. e. 457-el), amely számítás elvezet Kr. u. 1844-hez, amikor a mennyei szentélynek meg kellett tisztulnia.

Ennek az értelmezésnek két tényezős alapja van: (1) az apokaliptikus próféciákban egy nap egyenlő egy évvel; (2) a 70 hét a 2.300 napos időszak része. Ebből következik, hogy mindkét időpróféciának közös a kezdete.

De ezek lennének csupán azok az érvek, amelyek alátámasztják az értelmezésünket? Noha Dániel 8. és 9. fejezetének szövegkörnyezeti értelmezéséből azt mondhatnánk, hogy igen, hangsúlyoznunk kell, hogy vannak más érveink is: a prófécia szimbolikus természete, a kontextusbeli események egymásutánisága, amelyre a két időprófécia felépül, valamint a 2.300 nap jövendölésének eszkatológikus természete.

I. Az apokaliptikus próféciák szimbolizmusának természete

Dániel és Jelenések könyve apokaliptikus próféciáiról ismert. A Föld történelméről úgy ír mindkettő, mint ami rettenetes, világméretű katasztrófa nyomán ér véget, s amelyet Isten országának megalapítása követ. Az apokaliptikus próféciákkal ellentétben a hagyományos próféciák, valamint a Biblia többi könyvében található jövendölések vagy azonnali eseményeket harangoznak be, vagy előrejelzik Isten szigorú figyelmeztetéseit, feddéseit.

Az apokaliptikus próféciák karakterisztikus tulajdonsága a szimbolikus jelleg. Dániel 2. fejezete például egy szobrot (állóképet) és egy hatalmas követ mutat be. A próféta által adott magyarázat szerint mindkettő különböző országokat jelképez. Dániel 7. és 8. fejezetében a bemutatott állatok szintén birodalmakat szimbolizálnak, míg a 7:12-ben megjelenő tenger és szelek a földközi-tengeri földrajzi környezet feltételeit jelképezik, ahonnan az említett birodalmak felemelkednek. A szarvak, szárnyak és a kis szarv földi hatalmak jelképei. A logikus következtetés tehát az, hogy a dánieli profetikus periódusok is jelképesek. Másképp hogyan magyarázhatnánk meg a kis szarv vezető szerepét (Dán 7), amely “ideig, időkig és félidőig” (Dán 7:25; 12:7; vö. Jel 12:4), “negyvenkét hónapig” (Jel 11:2; 13:5) vagy “1260 napig”  tart (Jel 11:3; 12:6)? Ha ezeket a szövegeket szó szerint értenénk, azt jelentené, hogy a pápai hatalom mindössze három évig és hat hónapig gyakorolhatta az uralmat. Ez azonban történelmi szempontból valótlanság. A próféciaértelmezés szerint a kis szarv ereje eltart egészen az idők végéig – amely következtetés csakis akkor vonható le, ha elfogadjuk a nap-év elvet, amely 4Móz 14:34 és Ez 4:6 versében is vezérelvként jelenik meg.

II. A dánieli próféciák kontextusbeli eseményeinek egymásutánisága

A nap-év elv érvényességét a következő tényezők is alátámasztják: (1) a 2., 7., 8. és 12. fejezetben említett birodalmak hosszú, történelmi időszakon át voltak hatalmon. Dániel 7. fejezete kis szarvának erejéről azt olvassuk, hogy mindenik birodalomnál többet uralkodik, egészen az idők végezetéig. (2) Dán 8:26 verse kijelenti, hogy “az estéről és reggelről való látomás” (azaz a 2.300 napról szóló jövendölés) igaz, de szükséges, hogy pecsét kerüljön rá, “mivel sok napra való”. Ez a megjegyzés igazolja, hogy az adott periódus alatt nem szó szerinti napok értendők, hanem profetikus napok, azaz évek, amelyek a Dániel korához képest a távoli jövő eseményeit vetítik ki. (3) Miért lett volna Dániel annyira értetlen és lesújtott, eladdig, hogy még bele is betegedett, ha a mennyei szentély mindössze 2.300 szó szerinti nap után tisztíttatott volna meg (Dán 9:27)? Dániel megértette, hogy itt nem napokról, hanem évekről van szó, és hogy a rabságnak sincs még közel a vége. (4) A 2.300 napos időpróféciára adott magyarázatában Gábriel elmondja, hogy a 70 hét (azaz a 490 esztendő) a zsidó nép számára lett elkülönítve. Elkülönítve, de honnan? Nyilván a 2.300 napból, s a két időszak kezdete közös: Kr. e. 457, a Jeruzsálem újjáépítésére kiadott rendelet éve. Ha mindezek igazak, akkor teljesen oktalan lenne az időprófécia szó szerinti értelmezésébe bocsátkozni, mivel túl rövid időszakot ölelne fel, amely nem fedi le a Messiásra vonatkozó, történelmileg is igazolt időpontokat (24-27 versek). A 7. és 9. fejezetben megjövendölt események Jézus testet öltésében és keresztre feszítésében való beteljesedése megköveteli, hogy évekről beszéljünk, nem napokról. (5) A szentélyre utaló esemény is – amelyre a 2.300 nap után került sor – értelmetlen lenne, ha nem évekről lenne szó. Az adventisták és a történelem különböző korszakaiban élő bibliakutatók állítják, hogy a nap-év elv a kulcsa az apokaliptikus próféciák magyarázatának. Azok általában, akik tagadják ennek az elvnek az érvényességét, rejtett teológiai szándék mögül érvelnek, éspedig azzal, hogy a kis szarvat más erővel azonosítják, mint amivel valójában rendelkezik.

III. A 2.300 nap eszkatológikus természete

Dániel 7. és 9. fejezete felvázolja a történelmet egészen a világ végéig, amikor Isten megsemmisíti az összes földi birodalmat, a hamis vallási rendszerekkel együtt. Mielőtt a végső napok hajnala felderengne, Isten utolsó időpróféciája a szentély megtisztításáról beszél. Ez a végső célja a 2.300 napnak. Mivel egyike a végső eseményeknek, ezek a napok szintén évekként értelmezendők, kezdetük pedig megegyezik a 70 hét kezdetével. Mindkét időprófécia egy időben kezdődik. Bármely próbálkozás a kettő különválasztására – vagy a 70 hét utolsó hetének különválasztására és az idők végére való kitolására, amint azt a titkos elragadtatásban hivők vallják – ellentmond a Szentírásnak. A 70 hét vége után, Krisztus földi szolgálatát követően, a következő pont a 2.300 napos próféciában a szentély megtisztítása, azaz 1844. Ezzel bővebben a 12. tanulmányban fogunk foglalkozni.

Személyes bizonyságtétel

Az 1800-s évek végén és a XX. század elején a nyugati világ divatja szerint a nők eszményi alakja a “homokóra-alak” volt, amelyet úgy értek el, hogy a derekukat fűző segítségével annyira megszorították, hogy még lélegezni is alig tudtak. Az “ideális” alak érdekében még a fájdalmakat is vállalták, de legalább meg voltak elégedve azzal, ahogy kinéztek.

Ma is sokan vannak, akik képesek “profetikus fűzővel” megszorítaniuk a derekukat, korlátozván a “mozgásszabadságukat” a bibliaversek magyarázatában. Azáltal, hogy elutasítják a Szentírás logikus perspektíváját, nem tesznek egyebet, mint belekényszerítik a Bibliát előítéleteik szűk világába, ami miatt súlyos lelki sérüléseknek teszik ki magukat.

Ez az egyik oka annak, hogy e heti tanulmányunk nagyon fontos ismeretet nyújt számunkra – legalább olyan fontosat, mint a Jézusra utaló próféciák vagy az 1844-es év igazsága –, amit okvetlenül meg kell osztanunk barátainkkal és szomszédainkkal.

A nap-év elv helyes alkalmazása, amely a bibliai próféciamagyarázat alapja, lényeges eszköz a Szentírás titkainak értelmezésében, főként ha ez a hitetlenek felé történik. Mindazok, akik hajlandóak egy egyszerű számtani műveletet végezve kiszámítani a pontos évszámokat, megértik, hogy ezek a próféciák nem csupán meseszövések, hanem bizalomra méltó útmutatók, amelyek segítenek megérteni, mi történt a világtörténelemben, és mi várható a jövőben.

Az emberi szív és elme vágyik arra, hogy tudja, mi következik, s mivel az emberek többsége amennyire kíváncsi, annyira logikus gondolkodású is, ezeket az ismereteket alkalmazva, kielégítheti elméje tudásszomját, az ily módon birtokába jutó jó hír pedig szíve szükségeire hoz gyógyírt.

Ismersz-e valakit, akinek szüksége van hallani és megérteni ezt a jó hírt? Vagy talán az a valaki éppen te lennél?

“No jertek, törvénykezzünk...”

  1. “Magyarázzátok meg nekem, miért engedte meg Isten, hogy a XIX. század közepén élő hívők, a próféciák téves értelmezése miatt átéljék a szörnyű csalódást, majd ezt követően sokan még a hitüket is elhagyják, annak dacára, hogy őszintén és híven várták az Urat?” – kérdezte méltatlankodva egy adventista bibliakutató. – “Miért nem kapott Miller világos, érthető látomást, amely helyes vágányra terelje az értelmezését, és feltárja előtte a prófécia igazi koordinátáit?”

  2. Tudnál segíteni ennek az őszinte hívőnek megérteni ezt a kérdést?