7. tanulmány − 2006
augusztus 4 - 11.70 hét
E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 9:24–27; Ezsdrás 4:7–16; 7:6–7, 11–17
“Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bûn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente” (Dán 9:24).
Eddig tehát a következõ pontokat kell világosan látnunk: Dániel 7-ben az ítélet, valamint Dániel 8-ban a szentély megtisztítása ugyanaz az esemény, és az 1260 év letelte után következik be.
Másodszor pedig Dániel 8 anélkül ér véget, hogy magyarázatot adna a 2300 napra vonatkozó próféciára. Dániel 9 ott folytatja, ahol a 8. fejezet abbamaradt: Gábriel megadja Dánielnek az elõzõ fejezetben hiányolt magyarázatot. Ezek szerint Dániel 8. és 9. fejezetei összetartoznak: egy látomás és egy részleges magyarázat (Dániel 8), amit követ a magyarázat többi része (Dániel 9).
Ezen a héten Dániel 9. fejezetével folytatjuk, fõleg a 70 hétre vonatkozó lenyûgözõ próféciára koncentrálva. Ez a rész nem csak a Szentírás ihletettségére szolgáltat erõteljes bizonyítékot, hanem arra is, hogy Jézus a Messiás, a
“Messiás- fejedelem” (Dán 9:25), aki – mint a prófécia középpontja, a 2300 napra vonatkozó jövendölés alapját is megadja.| 70 HÉT |
Vasárnap augusztus 6. |
Amint az elõzõ héten is megállapítottuk, Dán 8:14 idõi prófécia a 2300 napról. Dániel 9-ben Gábriel visszatér, és újabb idõi próféciát közöl, ez a 70 hétre vonatkozik (Dán 9:24).
Számoljunk egy kicsit! Melyik prófécia utal hosszabb idõre, a 2300 napos vagy a 70 hetes?
Két idõi próféciát látunk itt, méghozzá egymással összekapcsolva, a 2300 napra és a 70 hétre vonatkozókat. A kettõ közül természetesen a 70 hétrõl szóló a rövidebb.
70 hét
2300 nap
Olvassuk el Dán 9:24-et! Hogyan vezeti be Gábriel a 70 hetes idõszakot? Melyik igét használja itt?
Az igét (chatchak) többféleképp fordítják, mint pl. “rendeltetett el”, “van”, “szabatott ki”, az alap jelentése “levágni”, és a legtöbb héber szótár így is jelöli. Sajnos ez a szó a Bibliában sehol másutt nem fordul elõ, így nincs más, a Szentírásból származó összehasonlítási alapunk. A héber nyelvhez közel álló ugariti nyelvben a tudósok megfigyelték: a
chatchak szóval párhuzamos kifejezés ott is azt jelenti, hogy “levágni”, ami megfelel a Károli és az új protestáns Bibliában használt “szabatott” fordításnak.Szabatott? Ugyan mibõl? Mi másból, ha nem egy másik idõi próféciából? Akkor vajon melyik másik idõi próféciából? Nyilvánvalóan a Dán 8:14-ben található
mareh-ból, a 2300 napra vonatkozó idõi próféciából, amire – mint a két prófécia közül a hosszabb idõre vonatkozóra – Gábriel éppen akkor hívta fel Dániel figyelmét.Így tehát két idõi próféciát kapunk, a 2300 napra és a 70 hétre vonatkozót, és a 70 hétre vonatkozó “vágatott le” a 2300 napból.
Tegyük fel, hogy a szomszédunknak megemlítjük: vasárnap van öt órányi szabadidõnk, õ pedig vasárnap kifejezetten utal erre az öt órára, majd a segítségünket kéri egy szoba kifestéséhez. “Egy óra alatt kész lesz!” – mondja. Milyen következtetést vonhatunk le ebbõl a példából? Hogyan érthetjükn meg ezáltal talán még jobban Dán 8:14 és 9:24 két idõi próféciájának az összefüggését?
| A MESSIÁS-FEJEDELEM |
Hétfõ augusztus 7. |
Olvassuk el figyelmesen Dán 9:25 versét, és imádkozzunk, hogy igazán megérthessük! Az itt megadott idõhöz milyen két esemény kapcsolódik? A kettõ közül melyik kötõdik az idõszak elejéhez és melyik a végéhez?
Ebben az egy versben a 70 hétbõl 69-cel el tudunk számolni. A prófécia a Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére felszólító paranccsal kezdõdik, majd a 69 hét végén a “Messiás-fejedelem”-mel zárul.
A héber szó, amit Messiásnak fordítunk görögül “Christos” vagyis Krisztus. Ennek ismeretében tehát kire utal ez a prófécia (lásd még: Mt 1:1, 16; 16:16; ApCsel 3:13–15, 18; 5:30–31)?
Egy igen lényeges dolgot állapíthatunk itt meg: a próféciának Jézus áll a középpontjában. A prófécia elsõ 69 hete vezet el Jézusig, aki a “Messiás-fejedelem”. Mondhatjuk, hogy a prófécia alapja nem más, mint Krisztus. Éppen úgy hihetünk tehát abban, hogy Jézus a Messiás, mint a próféciában.
Amit még rendkívül fontos itt megjegyeznünk: a hetednapi adventisták korántsem állnak egyedül, amikor azt vallják, hogy ez a prófécia Krisztusra vonatkozik. Már régen számos keresztény felekezet tagjai ezt a próféciát tekintik az egyik legerõteljesebb bizonyítéknak arra nézve, hogy valóban Jézus Krisztus a Messiás. Végül is Kr. e. 500 évvel mondta el Dániel ezt a Krisztusra mutató idõi próféciát!
Nézzünk át más ószövetségi próféciákat is, amelyek szintén Jézusra mutatnak! Milyen tekintetben erõsítik az Úrba vetett hitünket? Állítsunk össze egy tanulmányt azokból a próféciákból, amelyekrõl beszélhetünk nem hívõ szomszédainknak, barátainknak!
| A RENDELET |
Kedd augusztus 8. |
Dán 9:25 azzal kezdõdik, hogy elhangzik a Jeruzsálem helyreállítására és felépítésére parancsot adó rendelet, a végén pedig, a 69 hét után elérünk a Messiásig. A pontos dátummal kapcsolatban egyes kutatók nem értenek teljesen egyet, azt azonban biztosan tudjuk, hogy Kr. e. a VI. vagy az V. században adták ki a rendeletet, ami Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozott. Az is biztos, hogy Jézus az I. században élt és halt meg.
Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó rendelet |
Jézus a Messiás |
|
Kr. e. VI–V. sz. |
Kr. u. I. sz. |
______________________________________________________________________
69 hét
Milyen közvetlen bizonyítékát láthatjuk itt az év-nap elvnek? Miért nem lehet a 69 hetet szó szerinti értelemben venni?
A lényeges kérdés itt, hogy mikorra is tehetõ a kezdõpont. Mikor adták ki a Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozó rendeletet? Amennyiben elfogadjuk, hogy a 69 hét Jézussal végzõdik, akkor a kiadási idõ alapján az ismert rendeletek közül csak egy jöhet számításba, mégpedig az, amit Kr. e. 457- ben, uralkodásának a 7. évében bocsátott ki Artaxerxész király (bõvebben a következõ tanulmányokban).
Keressük ki a következõ szövegeket (Mt 2:1, 19–22; 27:1–2; Lk 2:1–7; 3:1–3; 23:1–7)! Figyeljük meg, hány történelmi szereplõ kötõdik Jézus életének különbözõ eseményeihez! Ezek és még sok más ige által is meg tudjuk határozni Krisztus életének és szolgálatának idõpontjait.
Miközben észben tartjuk az eddigieket, nézzünk meg néhány olyan dátumot, amelyeket egyes kutatók Dán 9:25 rendeletével hoztak összefüggésbe.
Vegyük például Kr. e. 538-at. Ha a 69 hetet az év-nap elv segítségével átszámítjuk, 483 évet kapunk, ami elvinne a Messiás-fejedelemig. Így azonban Kr. e. 55-ig érünk, amit nem lehet Jézussal kapcsolatba hozni.
Egy másik gyakran említett idõpont Kr. e. 520. Ettõl a kezdõponttól számítva Kr. e. 37-ig jutunk, ami szintén nem felel meg.
Végül még egy dátummal számolnak gyakran, ez pedig Kr. e. 444. Ha ezt fogadnánk el, akkor Jézus szolgálatának a kezdete Kr. u. 39-re vagy 40-re esne, halála pedig valamikor a 40-es évek elejére. Ez már ugyan sokkal közelebb van az elõzõ két idõpontnál, az Újszövetséggel foglalkozó teológusok azonban tudják, hogy ezek a dátumok sem egyeznek Jézus életének ismert adataival.
| “A VISSZAVONÓ ÉS GONOSZ VÁROST ÉPÍTIK” |
Szerda augusztus 9. |
Dániel 9-ben találjuk a Messiás-fejedelemre vonatkozó próféciát, és tudjuk, hogy a Messiás-fejedelem nem más, mint Jézus. Ez a fontos prófécia egy adott történelmi idõhöz kötõdik: a Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancs kiadásához. Vajon anélkül közölne a Szentírás egy fontos próféciát, hogy megadná rá a megoldást is? Nyilvánvalóan nem!
Olvassuk el Ezsdr 4:7–16 verseit, ami a zsidó nép babiloni fogsága utáni eseményekkel foglalkozik! Olvasás közben tegyük fel magunknak a következõ kérdéseket:
1. Kinek szól a levél?
_______________________________________________________________
2. Mi mindenre panaszkodtak a zsidókkal kapcsolatban?
_______________________________________________________________
3. A levél szerint ki küldte a zsidókat, vagy engedte meg nekik, hogy hazatérjenek Jeruzsálembe, és annyi mindent elvégezzenek?
_______________________________________________________________
Nézzük csak meg, mi is történik itt! Bizonyos idõvel a zsidók hazatérése után a perzsa hivatalnokok csoportja levelet írt Artaxerxész királynak, amelyben panaszt tesznek a zsidók ellen, hogy újjáépítik Jeruzsálemet. A levélben két fontos pontot említettek meg: (1) hogy a várost újjáépítik (Ezsdr 4:12) és (2) az építkezést végzõ zsidók a király tudtával érkeztek. Így hangzik a levél egy része:
“Tudtára légyen a királynak, hogy a zsidók, akik feljöttek tõled, megérkezének hozzánk Jeruzsálembe; a visszavonó és gonosz várost építik, a kõfalakat készítik s a fundamentomokat javítgatják” (Ezsdr 4:12). Más szóval, Artaxerxész király az oka annak, hogy a zsidók visszamentek újjáépíteni a várost. Bizonyára a király rendeletet adott ki, amelyben megengedte a város újjáépítését. A kérdés tehát a következõ: Milyen rendelet volt az?Lázadásuk és a hittõl való elszakadásuk ellenére Isten könyörületet, kegyelmet gyakorolt a zsidó nép iránt, noha emberi szemszögbõl nézve valóban reménytelennek tûnt a helyzetük. Miért is mondjuk azt, hogy sosem szabad lemondani egyetlen emberrõl sem (önmagunkat is ideértve), akármilyen mélyre is süllyedt valaki?
| Kr. e. 457. |
Csütörtök augusztus 10. |
Tegnap tehát megállapítottuk, hogy a Jeruzsálembe visszatérõ zsidók kezdték újjáépíteni a várost. Artaxerxész királynak köszönhetõen érkeztek meg a városba. Minden bizonnyal az uralkodó adta ki a rendeletet Jeruzsálem újjáépítésére (Dán 9:25), az emberek pedig megtették, amire a király engedélyt adott.
Érdekes módon a Biblia csak egyetlen olyan Artaxerxész által kiadott rendeletrõl tesz említést, ami megfelel ezeknek a meghatározásoknak. A király a rendeletet uralkodása 7. évében bocsátotta ki, amirõl pedig határozottan tudjuk, hogy Kr. e. 457-ben volt.
Olvassuk el Ezsdr 7:6–7, 11–17 verseit! Mirõl is van szó ebben az iratban, amiben Artaxerxész király rendelkezett a zsidók jeruzsálemi munkájáról?
Ezsdrás könyvét nem idõrendben állították össze, tehát a 4. fejezet eseményei késõbb történtek, mint a 7. fejezetben leírtak. A rendelet ugyan sehol nem említi kifejezetten a város újjáépítését, mégis mindenki beleértette azt annak alapján, amit tegnap is olvastunk, hogy a zsidók pontosan azt tették. Ellenségeikkel együtt úgy értelmezték, hogy feltétlenül tartalmazta a Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancsot is az Artaxerxész által, uralkodása 7. évében kiadott rendelet, ami szerint a zsidók
“feljöttek tõled” (Ezsdr 4:12). Ez teljesen egyértelmû, hiszen a levélben nyoma sincs olyan utalásnak, hogy a város újjáépítése bármilyen tekintetben is ellentétben állt volna a király utasításával.Ezsdrás könyvének 4. és 7. fejezeteit összekapcsolva világosan láthatjuk, hogy valóban az Artaxerxész király uralkodásának 7. évében kiadott rendelet (Ezsdr 7:7–8) a
“Jeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat” (vagy “kijelentés” az új prot. ford. szerint, Dán 9:25).Errõl határozottan tudjuk, hogy Kr. e. 457-ben történt (vannak ugyan, akik szerint 458. az igazi idõpont, de még ez is mindössze hat hónapnyi különbség).
Amennyiben hisszük, hogy Jézus a “Messiás-fejedelem”, ez a dátum tökéletesen megfelel. Más szóval tehát Jézus az, aki miatt biztosak lehetünk ebben a próféciában.
Miért Jézus az, aki miatt mindenben biztosak lehetünk hitünket illetõen?
|
Péntek augusztus 11. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Nézzük meg a neves természettudós, Isaac Newton életérõl szóló, híres életrajzi mûbõl származó idézetet! Newton Dániel könyvét is nagy buzgalommal tanulmányozta. “Ugyan kit érdekel, hogy Newtonnak igaza volt-e, amikor azt állította: Dániel könyvében a 70 hétre vonatkozó prófécia arra a 490 éves idõtartamra utalt, aminek kezdetén Ezsdrás visszavezette a zsidókat Babilonból Jeruzsálembe (Kr. e. 457.), a végén pedig, Kr. u. 33–34-ben megfeszítették Krisztust?” – (A. Rupert Hall, Isaac Newton:
Adventurer in Thought [Cambridge University Press, Cambridge, 1992.] 372. old.).“Úgy tûnik, hogy a jóindulat látható megnyilvánulása idején megindult Jeruzsálem városának helyreállítása (Ezsdr 4:12). Ez utal arra, hogy e rendeletben foglaltatott királyi jóváhagyás felhatalmazta Júda népét egy látható központ kialakítására, ahonnan az államnak újonnan adományozott polgári és jogi kiváltságait intézni lehet. Következésképp Artaxerxész Kr. e. 457-ben kelt szavában vagy rendeletében találjuk a legmegfelelõbb kezdõpontot Dániel 70 hétrõl szóló, valamint a 2300 nap (Dániel 8–9) hosszabb idõszakára vonatkozó próféciájának” – (
The Seventh Week, Leviticus, and the Nature of Prophecy, szerk.: Frank B. Holbrook, [Biblical Research Institute, Washington, D. C., 1986.] 74. old.).BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
A csoportban ismételjünk át az eddigiekben tanultakat, amíg mindenki tökéletesen nem érti!
Aki kész rá, elmondhatja, hogyan hatott az életére a 70 hétrõl szóló, vagy akár egy másik prófécia. Hogyan használja fel Isten a próféciát arra, hogy megszólítsa az embert? Bizonyságtételünkben mennyi teret adjunk a próféciának? Elõfordulhat az is, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektetünk rá?
Az útról
“Utaidat, Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”
(Zsolt 25:4).Úton járók vagyunk, és megpróbáltak. Az út kilométerkövei között sokszor elfeledkezünk arról, hogy a kilométerkő értelmét nem a hossz, hanem a cél adja meg.
Már az Ószövetség idején is tudták, hogy az élet olyan, mint egy kanyargós, göröngyös, megpróbáltatásokkal teli út. Térhez, felülethez, de főként időhöz kötött. Utazásaink közben észrevesszük, hogy az úton sokféleképpen lehet járni: Jónásként menekülve Isten színe elől, Illésként elkeseredve rohanni a pusztába a fenyőfa alá meghalni, vagy reménykedve sietni a barlanghoz, Isten hegyéhez. Lehet a tékozló fiú útján is járni, melynek első szakasza, hogy nagy tervekkel rohanunk az “élet” felé, ami a moslékos vályúnál véget ér, majd megszégyenülten és kicsinyhitűséggel küzdve, mégis visszamenni az atyai házhoz.
Korunk arról nevezetes, hogy összeszűkült a tér, lerövidültek a távolságok, mellyel egyszersmind a lélektől lélekig vezető utak gyengültek meg. Embertársaink olyanok lettek, mint a titokzatos távoli bolygók. Tóth Árpád szavai szerint “s köztünk a roppant, jeges űr lakik”.
És nem feledkezhetünk meg súrlódó összezártságunkról sem. Az úton egyre nagyobb a tolongás, a zűrzavar. Tágul a világegyetem, zsugorodik a földünk. “Jaj, Istenem!” helyzetünkben rájövünk, hogy mégis csak szükségünk van Istenre, aki próbáinkban figyelmeztet minket a célra, tervére. Ha elfogadjuk tervét, bizton hazaérünk. Ehhez viszont az Ő útját ajánlja fel, mint a legbiztosabb utat.
______________
* Dr. Szigeti Jenő:
Jézus megy velünk az úton, 73–74. old. (HETED7VILÁG Kiadó, Budapest, 2005.). A Kiadó engedélyével.