SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

3. tanulmány     2006  július 8 - 14.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

Dániel 2

E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 2

“És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké” (Dán 2:44).

Volt egy fiatalember, aki kételyeivel küzdött Isten létezését illetõen. Találkozott egy hívõ kereszténnyel, akinek ezt mondta: “Egy órát adok, hogy bebizonyíthassa, valóban létezik Isten!” A hívõ habozás nélkül elolvasta vele Dániel könyvének 2. fejezetét. Amikor a szakasz végére értek, a fiatalember elismerte: “Most már tudom, hogy van Isten az égben!”

Aki ismeri Dániel 2. fejezetét, tudja mi is történhetett. A Kr. e. VI. században írt könyv felvázolja a világ történelmét Dániel korától kezdve a mi idõnkön át még azon is túl. Nehéz megérteni, hogyan fordulhat elõ, hogy egy értelmes ember tanulmányozza Dániel 2. fejezetét, mégsem nyûgözi le teljesen a prófécia, és leginkább Isten lénye, aki önmagát nyilatkoztatta ki abban. Olyannyira erõs bizonyíték Dániel 2 (a könyv többi részével együtt), hogy már a keresztény egyház elsõ évszázadaiban voltak, akik azzal kezdték támadni Dániel könyvét, hogy Kr. e. a II. század közepe táján keletkezett, csak miután a legtöbb abban említett esemény már bekövetkezett. Ezt a nézetet még ma is sokan vallják, pedig nem csak alaptalan, de arra sem nyújt magyarázatot, hogyan jövendölhetett meg ez a fejezet olyan eseményeket, amelyek a feltételezett, Kr. e. II. századi keletkezési idõnél hosszú évszázadokkal késõbb következnek be.

A héten ezt a lenyûgözõ próféciát tanulmányozzuk, hogy megvessük az ítélettel és az evangéliummal kapcsolatos egész gondolatkör alapját.

NAGY ÖSSZEFÜGGÉSEK

Vasárnap július 9.

Olvassuk el Dán 2:1–25 verseit, majd válaszoljunk a következõ kérdésekre!

1. Miért akarták a bölcsek, hogy a király elárulja nekik az álmát?

_______________________________________________________________

2. Milyen ítélet várt a bölcsekre az uralkodó rendelete értelmében?

_______________________________________________________________

3. Dániel tetteiben mi utalt arra, hogy emberi szempontból nézve teljesen reménytelen helyzetbe került?

_______________________________________________________________

4. Miért volt Dániel olyan biztos benne (24. vers), hogy képes lesz a király titkát megfejteni?

_______________________________________________________________

Dániel hálaadó imája sok oldalról világít rá a könyv fõ üzenetére: noha a látszat nem mindig arra utal, akkor is Isten a Mindenható Úr; Õ az, aki királyokat felemel és elmozdít. Az ember látóköre behatárolt (1Kor 13:12), ezért elõfordul, hogy az események teljesen letaglóznak. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy végeredményben Isten irányít mindent.

Ami pedig a fejezet elsõ szakaszának tanúsága szerint még ennél is fontosabb, hogy Isten, aki az egész világot érintõ eseményeket irányítja, egészen közel van hozzánk. Dánielnek “éjjeli látásban” nyilatkoztatta ki, amit feltétlenül meg kellett értenie. Milyen szoros kapcsolat! Dániel csak egy idegen rabszolga volt a hatalmas világbirodalomban, mégis az egész föld Ura (Józs 3:11), az ég és a föld Teremtõje (1Móz 1:1), aki a csillagokat pályájukon tartja (Jób 38:31) megmutatta hatalmát az egyszerû héber fiúnak, és azt is, hogy mennyire törõdik vele.

Õ az Isten, akit mi is imádunk és szolgálunk!

Ki mikor volt utoljára “reménytelen” helyzetben? Milyen úton-módon mutatta be hatalmát, gondoskodását akkor az Úr? Aki kész rá, elmondhatja személyes tapasztalatát a csoportban!

BEPILLANTÁS A TITOKBA

Hétfõ július 10.

Olvassuk el a Dán 2:26–45-ig terjedõ részt, majd foglaljuk össze vázlatosan az álmot és a megfejtést is. Melyik négy földi birodalomról hallhatunk itt?

1._____________________________________________________________

2._____________________________________________________________

3._____________________________________________________________

4._____________________________________________________________

Hat évszázaddal Krisztus születése elõtt Dániel felvázolta a világ történelmét. Természetesen az arany fej Babilónia (32, 38. v.). A következõ birodalom az ezüst mellkas és karok (32, 39. v.) által jelképezett Médo-Perzsia. Ezután jött a bronzból való has és oldalak (32, 39. v.), ami a Görög Birodalmat szimbolizálta, a vas lábszárak (33, 40. v.) pedig a negyedik világhatalmat, a Római Birodalmat jelképezték, amibõl kinõttek a mai európai államok – amelyekre a részint vas, részint cserép lábfejek utalnak (33, 41–43. v.).

Ez egyáltalán nem tekinthetõ sajátságos adventista értelmezésnek. A Biblia zsidó és keresztény kutatói évszázadok óta így magyarázzák Dániel 2. fejezetét.

Hogyan végzõdik a prófécia? Melyik az a birodalom, ami mindörökre megáll? Mire utal a válasz a fejezet egészének a menetével és irányával kapcsolatban?

Dániel 2 széles ecsetvonásokkal vázolta fel a történelmi panorámát, a világhatalmak töretlen láncolatát, ami Krisztus elõtt több mit öt évszázaddal indult, és aminek valamikor a jövõben szakad vége, akkor, amikor Krisztus visszatérése után Isten megalapítja örök országát. Dániel 2 tehát átível egészen az általunk ismert világ végéig. Akik pedig ezt a fejezetet és próféciáit kizárólag a Krisztus elsõ adventje elõtti idõre szorítják, erõsen félremagyarázzák e fejezet egyik alapvetõ tanítását, nem is beszélve az egész könyv tanításáról (amint a késõbbiekben látjuk majd). Egyértelmû, hogy Dániel könyve egészen Krisztus második eljöveteléig, sõt azon túl is rámutat eseményekre. A könyv saját állítása szerint is “az utolsó idõ”-vel foglalkozik (Dán 8:17, 19; 12:4, 9, 13).

A RÓMAI BIRODALOM

Kedd július 11.

Dániel könyve 2. fejezetét olvasva egy igen fontos dolgot figyelhetünk meg.

Milyen fém jelképezte Babilont?___________________________________

Melyik fém utalt Médo-Perzsiára?_________________________________

A Görög Birodalmat mi szimbolizálta?______________________________

Melyik fém jelzi a Római Birodalmat?______________________________

A prófécia Babilóniát egy fémmel jelképezi, Médo-Perzsiát egy másik fémmel és a Görög Birodalmat is fémhez hasonlítja. A 33. és 34. versekben viszont a Görög Birodalom után következõ vas (ami Rómát jelképezi) egészen addig megmarad, amíg a “kéz érintése nélkül” leszakadó kõ (34. v.) minden mást el nem pusztít. A Görög Birodalom után felemelkedõ vas egészen az idõk végéig megmarad, igaz ugyan, hogy a lábfejeknél cseréppel keveredve. A látomásnak a következõ szakaszára vonatkozó magyarázatában a negyedik birodalmat jelképezõ fém, a vas tehát szintén megmarad a végidõig, de ekkor már gyenge agyaggal keveredve láthatjuk (40–44. v.). Lehetetlen szem elõl téveszteni a lényeget: a negyedik hatalom, vagy ahogy másutt megjelenik, a negyedik állat a Görög Birodalom után emelkedik fel, és egészen az utolsó idõkig fennmarad, még ha formailag meg is változik. Dánielnél a Görög Birodalom után következõ negyedik birodalom ugyanaz a hatalom marad, még ha egy bizonyos ponton formailag át is alakul, hiszen a vas mindvégig megmarad. Ez eltér az elõzõ hatalmaktól, amelyeknél azt láthattuk, hogy az azokat jelképezõ fém eltûnt a következõ birodalom térhódításakor. Tehát Róma megmarad a Görög Birodalom után következõ idõtõl egészen a világ végéig. Valóban bámulatos: Róma még ma is világhatalomként létezik, noha formailag gyökeres változáson ment át azóta, hogy a Görög Birodalom után hatalomra emelkedett.

Évszázadokkal ezelõtt Anglia egyik kiemelkedõ politikai gondolkodója a következõt fogalmazta meg: “Ha az ember e hatalmas egyházi birodalom eredetérõl gondolkodik, könnyûszerrel felfigyelhet rá, hogy a pápaság nem más, mint a néhai Római Birodalom szelleme, amely megkoronázva ül annak sírján” (Thomas Hobbes, Leviathan). Hogyan világít rá ez az idézet is arra, amit Dániel 2 tanít a Római Birodalomról?

Gondolkodjunk el azon, hogy milyen lenyûgözõ is ez a prófécia! Hoszszú évszázadokkal ezelõtt hangzott el a pontos jövendölés. Hogyan erõsíti a Bibliába és Isten ígéreteibe vetett bizalmunkat, ha tisztában vagyunk ezekkel a kérdésekkel?

TÖBBSZÖRÖS TELJESEDÉS

Szerda július 12.

Dániel 2-ben öt birodalommal találkozunk, noha a fejezet ezek közül csak kettõt azonosít: az elsõ Babilónia (37, 38. v.), az utolsó pedig Isten országa (44. v.). Amint azonban a késõbbiekben részletesebben is látni fogjuk, Dániel 7. és 8. fejezetei nagyjából ugyanazt a kört érintik, csak más szempontból. Abban a két fejezetben pedig az öt birodalom közül még kettõnek a nevével találkozunk.

Olvassuk el Dán 8:20–21 verseit! Melyik az a tegnap már említett két birodalom, amelyeket meg is nevez?

Ha táblázatba kívánnánk foglalni a Dániel könyvében bemutatott, és néven nevezett birodalmakat, akkor a következõket kellene felsorolnunk:

Babilon (Dán 2:37–38)

Médo-Perzsia (Dán 8:20)

Görög Birodalom (Dán 8:21)

A negyedik birodalom (Dán 2:40–43)

Isten örök országa (Dán 2:44)

Olvassuk el azt a magyarázatot, amit a látomással kapcsolatban maga Dániel mondott el (Dán 2:37–45)! Látunk-e itt utalást arra, hogy ezeknek a jövendöléseknek különbözõ korokban más és más jelentése lehetne? Mivel tudjuk megindokolni a válaszunkat?

A negyedik birodalomnak nem találjuk itt a nevét, mégis csak egyetlen birodalom jöhet számításba (ezzel kapcsolatban bõvebben majd késõbb). Tehát az öt megemlített birodalomból négyet meg is nevez a prófécia. Arra azonban semmiféle utalást nem találunk, hogy a jövendölésnek több teljesedése is lehetne, mint pl. egy-egy birodalom egyszer ezt, máskor valami mást jelképezne. A megnevezett birodalmak a világtörténelemben mozdíthatatlanul és változatlanul meglévõ, kiemelkedõ, hatalmas világbirodalmak. Erre való tekintettel minden kétséget kizáróan elmondhatjuk: a szövegekben semmi nem utal arra, hogy a konkrét Dánieli próféciáknak különbözõ korokban más és más teljesedését várhatnánk. Röviden összefoglalva tehát, egyáltalán nem támasztható alá az a gondolat, hogy a történelem különbözõ szakaszaiban eltérõ módon teljesedhetne ez a prófécia.

Világunk jellegzetessége, hogy minden bizonytalan. A lábunk alatt a talaj egy szempillantás alatt megnyílhat. A múlt azonban változhatatlan, mozdíthatatlan. Nézzük meg, hogy Isten milyen szilárd alapot adott ezzel a próféciával! Hogyan erõsíthetjük saját hitünket az itt olvasottakkal?

AZ ÓKORTÓL AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGIG

Csütörtök július 13.

Dániel könyve 2. fejezetének tanulmányozásával kapcsolatban mostanra egy dolgot már feltétlenül világosan kell látnunk, méghozzá azt, hogy ez nagy részben történelmi tanulmány. A prófécia bizonyos szálai ugyan egészen a mi korunkig, sõt azon túl is nyúlnak, mégis az egésznek a történelem az alapja.

Olvassuk el ismét Dán 2:37–45-öt! Röviden foglaljuk össze a versek alapvetõ üzenetét!

A prófécia tehát az ókorban kezdõdik, majd a világtörténelem folyamatos menetében eljutunk “a vég idejéig” (Dán 12:9), azaz a mi idõnkön is túl, Isten örök országának eljövendõ világába.

Ezek a versek mutatnak rá legjobban arra a módszerre, ahogyan értelmeznünk kell Dániel próféciáit. Dán 2:37–44 az álom magyarázatával megadja a próféciák megértésének kulcsát, mivel ezek a versek megmagyarázzák a próféciát. Ez azt bizonyítja, hogy a történelmi magyarázatot (ami mellett szinte kizárólag csak az adventisták tartanak még mindig ki) teszi szükségszerûvé maga a szöveg. A történelmi magyarázat mondja azt, amit a prófécia tanít, azaz, hogy e próféciák nyomon követik az emberi történelem fõ irányvonalát az ókortól kezdve egészen az örökkévalóságig. A jövendölések nem összpontosítanak kizárólag múltbeli, sem kizárólag jövõbeni eseményekre, hanem nagyléptékû képet festenek a világtörténelem mentérõl a múlttól egészen a jövendõig. Így tehát Dániel könyvének elsõ prófétai szakaszában találjuk meg e próféciák megértésének a kulcsát.

Olvassuk el Dán 2:34–35, valamint 44–45 verseit! Mit tudhatunk meg az utolsó birodalom természetérõl, és ezzel szemben mit az összes többi királyság sorsáról? Milyen utalást találhatunk a szövegben arra, hogy ez az ország még nem jött el?

Amint láthattuk, Dániel próféciája beigazolódott azokkal a birodalmakkal kapcsolatban, amelyeknek a felemelkedését és bukását megjövendölte. Fájdalmas pontossággal teljesedtek Európát érintõ szavai is. Hogyan fogadjuk tehát az Isten örök országára vonatkozó ígéreteit? Mennyire bízhatunk benne?

Péntek július 14.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: “Némelyek a saját korukra vonatkozó próféciákat a jövõre tolják ki, vagy a történelem menetének a régmúltban beteljesedett eseményeit a jövõben várják. Vannak, akiknek hitét efféle elméletek ássák alá” – (Ellen G. White: Selected Messages, 2. köt. 102. old.).

Amint ezen a héten is láttuk, Dániel 2 szilárdan alátámasztja az Ige ihletettségébe vetett hitünket. Nincs rá természetes magyarázat, hogyan vázolhatta fel valaki ilyen pontosan a világtörténelmet Krisztus elõtt hat évszázaddal. Ez anynyira nyilvánvaló, hogy voltak, akik azt állították: a prófécia vaticinium ex eventu (az esemény után elhangzott prófécia), azaz Dániel könyvét Kr. e. a II. században írták, és csak a múlt eseményeit érinti, azokat, amelyek a könyv megírása elõtt már megtörténtek.

Ez a nézet azonban számos helyen nem állja ki a próbát.

Elõször is, Mt 24:15-ben Krisztus szavai bizonyítják: Jézus hitte, hogy Dániel próféciáinak bizonyos részei a jövõre vonatkoznak.

Másodszor, még ha valaki nem is fogadná el Dániel saját szavait arra vonatkozóan, hogy a próféta mikor is élt (Dán 1:1; 2:1; 7:1; 9:1), és a könyv keletkezésének idejét a Kr. e. II. századra tenné, vajon milyen magyarázatot adhatna a prófécia bámulatos pontosságára, ahogy megjövendölte nem csak a Római Birodalom világuralmát (ami akkor még nem teljesedett), de annak felbomlását, és a mai európai államok kialakulását is, amelyekre mostani állapotukban tökéletesen ráillenek Dániel szavai? Nem kis dolog egy embertõl, aki évszázadokkal az általa megjövendölt események kibontakozása elõtt írta le próféciáit! Röviden tehát, egyáltalán semmi okunk elfogadni azt a feltételezést, hogy Dániel könyve a Kr. e. II. században keletkezett volna. Ezt a gondolatot különben is azok vetették fel elsõként, akik szerették volna hiteltelennek feltüntetni a kereszténységet. Keresztényként fogadjuk el az Igét úgy, amint van, és ne az emberi számítgatásokat kövessük.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszélgessünk a vasárnapi kérdésre adott válaszunkról a szombatiskolai csoportban!

  2. Hogyan használhatjuk fel Dániel 2 próféciáját a misszió nagyszerû eszközeként, különösen azoknál, akik nem hisznek Isten létezésében?

 

Az okos meg a bölcs

“A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9:10).

Az okosnak sok esze van. Kijátsza vele a legravaszabb adóhivatali tisztviselőt is. A bölcsnek sokszor nincs annyi. Ő nem okos, sőt epigon. Istentől veszi minden okosságát. Sohasem akar tekervényes úton egyéni sikereket magának. Engedi magát meggyőzni Istentől, és az Ő szava nyomán képes még az álláspontját is megváltoztatni. Az “ÉN”-jét is feladja, amire minden “evilági”, “normális” ember büszke, és semmilyen kincsért nem képes eltérni attól.

A Biblia tele van ilyen “nem e világra való” bölcsekkel, akik nem voltak “eléggé” okosak. Milyen balga volt Ábrahám! Otthagyta a biztonságot nyújtó várost, és nomád, hontalan lett. Hagyta, hogy Lót a reményteli örökségének leggazdagabb részétől fossza meg, és amikor Isten pusztító angyalai igazságot tenni indultak Sodomába, elkezdett vitatkozni az Úrral Sodomáért.

Vagy Mózes. Ellene lázadt a nép annyit, hogy még az Úr is megsokallta. Segíteni akart, amikor az egész gyülekezet azon tanakodott, hogy megkövezik Mózest. Így szólt választott szolgájához: “Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem? Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb, erősebb nemzetté teszlek.” Ha Mózes okos lett volna, kapva kapott volna a megtisztelő ajánlaton. Mózes alkudozni kezdett, és szolidaritást vállalt a néppel, mivel csak bölcs volt, nem okos!

A bölcsesség nem tehetség, hanem végességünk elvállalása Isten előtt. Ez az istenfélelem. Tudom, hogy önmagamtól képtelen vagyok okosan élni, és azt is tudom, hogy Ő, a szent Isten a megoldás, mert neki ott is száz útja van, ahol én egyet sem látok. Ezért hát nem az okos eszemre hallgatok, hanem Istenre. Tőle függök, és ezért Tőle kérek tanácsot.

A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Az okos eszű – mivel bízik önmagában – nem féli az Urat sem, mivel azt gondolja, hogy Ő úgysincs jelen. Pedig közben ezer szál kapcsolja össze életünket az Ő létével.

______________

* Dr. Szigeti Jenő: Jézus megy velünk az úton, 98–99. old. (HETED7VILÁG Kiadó, Budapest, 2005.). A Kiadó engedélyével.