SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

1. tanulmány     2006  június 24 - 30.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

 "FEJEDELEMSÉGEK ÉS HATALMASSÁGOK"

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 51:3–6; Zakariás 3:1–4; Máté 22:11–12; Róma 3:4; Efézus 3:10; Zsidók 2:14; 13:2; Jelenések 12:7–13

“Mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (1Kor 4: 9).

Az elmúlt évszázad legbámulatosabb felfedezései közül az egyik szó szerint földön túli volt. Gondolok itt arra a felismerésre, hogy több milliárd csillagrendszer létezik, és mindegyik csillagok milliárdjaiból áll. Naponta fedeznek fel új galaxisokat, a legújabb becslések szerint 125 milliárd is lehet, de a szám egyre csak nõ. Ha arra gondolunk, hogy minden egyes csillagrendszerbe több milliárd csillag tartozik, és e csillagok körül bolygók járják pályájukat, könynyen megértjük, miért is hisznek sokan a földön kívüli élet létezésében.

Így az igen bonyolult és érzékeny rádióteleszkópok segítségével az ember kutatja a földön kívüli életet. Tekintettel a világegyetem végtelenségére, csillagjai számára, joggal feltételezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül.

Keresztényként azonban nincs szükségünk rádióteleszkópokra, hogy értesüljünk a földünkön kívüli élet létezésérõl. A Biblia (és Ellen White írásai) által nem csak azt tudhatjuk: léteznek más lények is, hanem azt is, hogy ezeket a lényeket érdekli, ami itt a földön történik. Lényegében az egész világegyetem részese a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek, amelynek hatása meszsze túlmegy kis bolygónk határain.

Ezen a héten oda próbálunk behatolni, ahová a legerõsebb távcsövek sem érnek el: az óriási erkölcsi kérdések szívéig, amelyek nem csak az emberiséget, de Isten egész teremtett világát érintik.

“MIKOR EGYÜTT ÖRVENDEZÉNEK A HAJNALCSILLAGOK”

Vasárnap június 25.

A Szentírás telis-tele van más világok lényeivel – azaz nem földi eredetû, értelmes lények létezésérõl tanúskodik a Biblia egésze. Már 1Mózes 1. fejezetében, ahol olvashatunk arról, hogy Isten maga teremtette meg a világot, és ahol megtaláljuk a híressé vált szavakat: “Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Móz 1:26), Isten tudatja velünk: létezik még más is a mi világunkon kívül, ami elõbb keletkezett, régebbi a miénknél. Úgy is mondhatnánk, hogy viszonylag késõn érkezõknek számítunk.

Olvassuk el a következõ verseket: Jób 1:6; 38:7–8; Dán 9:21; ApCsel 12:7; 1Kor 4:9; Ef 3:10; Zsid 13:2! Mit tudhatunk meg ezekrõl a nem emberi lényekrõl?

Amint tegnap is megállapítottuk, míg a tudósok nagy igyekezettel próbálják felfedezni, létezik-e az élet más formája valahol a világûrben, a Biblia nemcsak megerõsíti, hanem még azt is elárulja: ezek a földünkön kívüli lények kapcsolatban állnak velünk itt a földön, méghozzá idõnként egészen szoros kapcsolatban. Az elõbbi szövegek közül néhányban láthatjuk, hogy ezek a lények kapcsolatot teremtenek az emberekkel, megszabadítanak valakit, valamit tudatnak stb. A Szentírás e szövegek által csak egy kis ízelítõjét adja annak a szoros kapcsolatnak, ami az emberek és a teremtett világ más részeibõl való, nem emberi lények között fennáll. Semmit nem jelent, hogy általában láthatatlanok, hiszen tudjuk: rengeteg szemmel nem látható dolog létezik.

Mindennek a lényege rendkívül egyszerû, ugyanakkor igen mélységes. Elõször is: nem vagyunk egyedül a világegyetemben, léteznek más értelmes lények is. Másodszor: nem elszigetelten élünk ezektõl a lényektõl, vannak, akik közülük kapcsolatban állnak az emberekkel.

A Szentírás tehát teljesen egyértelmûen olyan képet tár elénk, amit a modern gondolkodás általánosságban véve nem fogad el: természetfölötti lények létezését, akik valóban szorosan kötõdnek az emberiséghez.

Kinek melyik bibliai történet a kedvence, amiben angyalok szerepelnek? Ha valamilyen formában szereztünk tapasztalatot angyalokkal, mondjuk el a történetet a csoportunkban! Miért és hogyan vigasztal az a tudat, hogy valóban léteznek angyalok?

AZ ÖRDÖG HARAGJA

Hétfõ június 26.

“És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai; de nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai is õvele levettetének” (Jel 12:7–9; lásd még: 10–13. versek).

Amint az elõzõ részben is megállapítottuk, a Biblia egészen világosan fogalmaz a földön kívüli élettel kapcsolatban. Ismereteink alapján azonban elmondhatjuk, hogy e lények nem mind viseltetnek jó szándékkal irántunk. Éppen ellenkezõleg!

Jelenések 12:7–13 alapján válaszoljunk a következõ kérdésekre:

1. Hol kezdõdött ez a küzdelem?

_______________________________________________________________

2. Hol ér véget?

_______________________________________________________________

3. A kép értelmében milyen három dolgot tesz ellenünk az ördög?

_______________________________________________________________

4. Az ördög haragszik, mert “kevés ideje van” (12. vers). Mit jelent ez (lásd: Mt 25:41)?

_______________________________________________________________

5. Hogyan gyõzi le Isten népe az ellenség támadásait?

_______________________________________________________________

Ez a néhány szöveg rávilágít a Krisztus és Sátán között zajló nagy küzdelem hátterére és valóságára. A háborúság a mennyben kezdõdött, ám most a földön dúl. Sõt mi több, mi magunk is részesei vagyunk a harcnak, amiben az ördög, aki nem tudta legyõzni Mihályt és angyalait a mennyben (Jel 12:8), most ellenünk harcol itt.

Hogyan tapasztaljuk nap mint nap a nagy küzdelem valóságát? Miért segít a saját megpróbáltatásaink között, ha tudjuk, hogy nagyon is valóságos ez a harc?

“A MI ATYÁNKFIAINAK VÁDOLÓJA”

Kedd június 27.

Tegnap a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem alapját vizsgáltuk meg, és azt, hogy ember létünkre hogyan váltunk e harc résztvevõivé. Tudjuk Sátánról, aki annyit árt nekünk, hogy “a mi atyánkfiainak vádolója… ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt” (Jel 12:10).

A szövegbõl nem derül ki egyértelmûen, hogy tulajdonképpen mivel is vádolja Sátán a hívõket. Annak alapján azonban, amit az emberiség állapotáról tudunk, mi lehet erre a logikus felelet? Milyen bibliaszövegekkel tudjuk alátámasztani válaszunkat? Lásd pl.: Róm 3:10–19!

Akármi miatt is dúl a nagy küzdelem Krisztus és Sátán között, mi emberek benne vagyunk a kellõs közepében. Sátán nyilvánvalóan minket is támad, miközben Isten ellen hadakozik. Ez a gondolat Mózes elsõ könyvében kerül elõtérbe, amikor is a kígyó, azaz Sátán (Jel 12:9), aki a mennybõl levettetett, földi õsszüleink bûnbeesését okozta (1Móz 3:1–7). Ez vezetett az egész emberi faj bukásához, annak minden borzalmas következményével együtt (Róm 5:12). Világos az is, hogy Sátán most igyekszik elõnyt kovácsolni abból, ami velünk történt. Többek között bûneink, bukott állapotunk miatt vádol. Végül is, ha tökéletesek lennénk, Sátán ugyan mivel vádolhatna? Éppen azért tud annyi mindent felhozni ellenünk, mert nem vagyunk hibátlanok.

Olvassuk el Zak 3:1–4 verseit! A héber ige, amit úgy fordít a Bibliánk, hogy “vádolja” (azzal kapcsolatban, amit Sátán közvetlenül Jósuának mond), ugyanabból a szógyökbõl ered, mint a Sátán név. Mi is történik itt tulajdonképpen, és hogyan illeszkedik ez abba, amit a nagy küzdelemrõl tudunk?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Ebbõl a szakaszból kitûnik, hogyan lép fel ellenünk Sátán, azonban azt is látjuk, Isten mit tesz értünk. Minek a reményét és ígéretét találjuk ezekben a versekben arra nézve, hogy Isten munkálkodik értünk, még ha bûnösök vagyunk is?

“DORGÁLJON MEG TÉGED AZ ÚR, TE SÁTÁN”

Szerda június 28.

Amint tehát az elõzõ részben is láttuk, Sátán vádolta a szennyes ruhába öltözött Jósuát, mégis Sátán és nem Jósua kapja a dorgálást. Hogyan is lehetséges ez? Csakis a megváltási terv miatt, ami szerint Krisztus legyõzi Sátánt és vádjait. Zakariás könyvének nyelvezete a szennyes ruhával és az új ruha felöltésével megegyezik az evangélium nyelvezetével, azaz a megváltási tervre mutat, és arra, amit Krisztus tesz bûnbe esett népéért.

Olvassuk el a következõ szövegeket: Ézs 61:10; Mt 22:11–12; Jel 3:18! Mennyiben segítenek ezek a szakaszok, hogy Zakariás 3. fejezetének képeit megérthessük?

Sátán levettetett a mennybõl, így magával hozta a földre a nagy küzdelmet. Ádám és Éva bukásával Sátán az egész emberiséget belerántotta a viszályba. A megváltási tervvel azonban az Úr nem csak a bukás végsõ következményeitõl szabadít meg, hanem az egész nagy küzdelem lezárásakor végleges gyõzelmet arat Sátán felett.

Olvassuk el Zsid 2:14-et! Milyen elválaszthatatlan kapcsolatot látunk Krisztus földi munkájának összessége és Sátán végsõ pusztulása között?

Ebbõl a szövegbõl ugyan nem derül ki, hogy miért, de Jézus halála által végül Sátán (és egész lázadása) vereséget szenved. A megváltási tervben az ember megmentésénél nagyobb jelentõségû kérdések is szerepelnek. Ne feledjük, a bûn nem a földön kezdõdött, hanem a világmindenség más részén (Ézs 14:12; Ez 28:15; Jel 12:7). Mi is egészen belekeveredtünk a nagy küzdelembe, mégis az ezzel kapcsolatos kérdések messze túlnõnek rajtunk. Szó szerint az egész világegyetemet érintik.

A környezetünkben milyen dolgokról tudunk, amelyek sokkal nagyobb horderejû ügyek apró részét képezik? Mit tanulhatunk a helyi, kisebb jelentõségû és a sokkal fontosabb dolgok kapcsolatából arról, hogy a nagy küzdelem által érintett kérdések túlmutathatnak az egyes ember üdvösségének kérdésén?

ISTEN “IGAZOLÁSA”

Csütörtök június 29.

“Kit az Isten eleve elrendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutathassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, aki a Jézus hitébõl való” (Róm 3:25–26).

Ha figyelmesen elolvassuk az elõbbi szövegeket, kitûnik, hogy mindamellett, amit még Krisztus véghezvitt a kereszten, lényegében Isten igazságát mutatta be. “Hogy igazságát megmutassa” – olvassuk a szövegben.

Így jutunk el egy különleges teológiai kifejezéshez, amit az adventistáknak feltétlenül meg kell érteni. Ez a kifejezés a theodicaea, ami alapjában véve “Isten igazolását” jelenti. Nem emberi értelemben vett igaznak nyilvánítás (a bûn elengedése), hanem inkább igazolás. Theodicaea, a gonoszság léte ellenére is Isten jóságának és igazságának igazolása. Ebben találjuk meg a nagy küzdelem alapját: Isten jósága és igazsága nem csak az emberek elõtt bizonyosodik be, hanem az egész ügyet figyelemmel kísérõ világegyetem elõtt is.

A mai alapige mellett hogyan domborodik ki a következõ versekben is a theodicaea gondolata? Zsolt 51:3–6; Róm 3:4; Ef 3:10; Jel 19:1–2

A nagy küzdelem egész gondolatköre, valamint Isten és tetteinek végsõ igazolása nagyszerû háttere a megváltási tervnek. Noha nem adja meg mindenre a választ, olyan képet fest, aminek a segítségével feleletet találhatunk számos kérdésre, mint pl. (1) Miért kellett Jézusnak meghalnia? (2) Miért vagyunk itt a földön még mindig, hosszú idõvel a kereszt után? (3) Miért létezik még mindig a gonoszság? A theodicaea fogalma, amint a késõbbiekben látjuk majd, segít az advent elõtti ítélet hátterét megérteni, más szóval arra világít rá, hogy miért is tart Isten ítéletet.

Röviden tehát, nem vagyunk egyedül a világegyetemben, léteznek más lények is. Isten ezek elõtt a mennybéli fejedelemségek és hatalmasságok elõtt (Ef 3:10) rendezi le a nagy küzdelem fontos kérdéseit, méghozzá úgy, ahogy a zsoltáros is mondta róla: “hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt 51:6).

Péntek június 30.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: A nagy küzdelem, 443–444. old.; Jézus élete: 13–14, 87–88. old.; Pátriárkák és próféták: 41–43. old.

“A megváltás tervének az ember megváltásán túl volt egy tágabb és mélyebb célja. Krisztus nemcsak ezért jött a földre; nem csupán azért, hogy e kis világ lakói úgy tekintsék Isten törvényét, ahogy kell. Krisztus azért is jött, hogy a világegyetem elõtt igazolja Isten jellemét. Nagy áldozatának ezt az eredményét – és hatását más világok értelmes lényeire, csakúgy, mint az emberre – a Megváltó elõre látta, amikor közvetlenül keresztre feszítése elõtt így szólt: »Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok« (Jn 12:31–32). Krisztus cselekedete – hogy meghalt az ember megváltásáért – nemcsak érthetõvé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem elõtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örök érvényûségét, és bemutatta a bûn lényegét és következményeit” – (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 42–43. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Ki milyen tapasztalatokat szerzett az angyalok szolgálatával?

  2. Sokan nehezen tudják elképzelni, hogy láthatatlan erõk valóságos harca dúl körülöttünk. Még milyen példákat sorolhatnánk fel körülöttünk lévõ valóságos, de láthatatlan dolgokra (mint pl. baktériumok, rádióhullámok stb.)? Hogyan használhatunk fel ilyen példákat, amikor a nagy küzdelem valóságában kételkedõkkel beszélünk?

  3. Beszélgessünk a csoportban a theodicaea gondolatáról, és utaljunk Ellen White elõbbi idézetére. Miért olyan fontos ez a gondolat? Ennek alapján hogyan találhatjuk meg olyan kérdésekre a választ, mint pl. “miért vagyunk még mindig itt, hosszú idõvel a kereszt után”?

  4. Ismerünk valakit, aki a nagy küzdelemben mostanában szerzett sérüléseket? Ha igen, mivel vigasztalhatja a csoportunk, hogyan tarthatjuk benne ébren a reményt?

A csillag

“Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből” (4Móz 24:17).

A világ egyik legnagyobb távcsöve, amely a csillagok titkát kutatja, a Hubbleteleszkóp, amelyet 1990. április 25-én bocsátottak fel az űrbe, hogy tizenöt éven át szolgáltasson információt az ég titkairól. Ez a csodálatos műszer negyvenkettő perc alatt, egy harminc kötetnyi enciklopédiát kitevő adatgyűjteményt képes továbbítani a földre.

A keresztények teleszkópja a bibliai prófécia, mely Jézusra, a Jákóbból származó csillagra összpontosít. Ő “az a fényes hajnali csillag”, a legfontosabb tájékozódási pontunk, aki nélkül mindig eltévedünk. Az Ő jelenvalóságának tudata vezeti célhoz életünket.

Péter apostol második levele arról tesz bizonyságot, hogy “ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek…” (2Pt 1:19). Miért? Azért, hogy a jövő titkát tudjuk, vagy pedig kíváncsiságunkat elégítsük ki? A prófécia “szövétnek”, ami az úton a következő lépéshez elegendő fényt adja életünk sötét erdejében, de ugyanakkor hajnalcsillag is, ami irányt mutat. Tévelygő életünk semmibe zuhan, ha szem elől tévesztjük a csillagot.

Az ember, Istennek a jövőre nyitott, a jövőre irányított teremtménye. Jézus nemcsak leveszi rólunk bűnös életünk súlyát, hanem látni és tájékozódni is megtanít.

Jézus a tájékozódást adó csillag, Ő a testté lett Ige, aki értünk adta életét. Ő “az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6), mivel Isten kinyilatkoztatása is egyben. Ahogy a Biblia prófétai igéje az értünk, bennünk, általunk cselekvő isteni szó, ugyanúgy Jézus is beállt testté létével a kinyilatkoztatás rendjébe. Ezért tanított a Zsidókhoz írt levél ihletett írója így: “Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” (Zsid 1:1-2).

Ezért a testté lett Ige a fényes, reménységet adó, utat mutató égi jel. Nélküle eltévedünk.

______________

* Dr. Szigeti Jenő: Jézus megy velünk az úton, 37-38. old. (HETED7VILÁG Kiadó, Budapest, 2005.). A Kiadó engedélyével.