SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

13. tanulmány     2006  június 17 - 23.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

 A SZENTLÉLEK AZ UTOLSÓ NAPOKBAN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jóel 2:28—29; János 1:9; Apostolok cselekedetei 2:14—24; 3:19—20; Jakab 5:7; Jelenések 14:6—16; 18:1—5

“És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok” (Ésa 30:21).

“Pünkösd napján a tanítványok bűneiket megvallva és elhagyva, buzgó imádsággal, önmagukat Istennek szentelve készültek fel a Szentlélek kitöltetésére. Ugyanazt a munkát, csak nagyobb mértékben kell végezni most is. Akkor az embernek csak kérnie kell az áldást, és várni, hogy az Úr beteljesítseművét vele kapcsolatban. Isten kezdte el a munkát, és véghez is viszi, teljessé téve az embert Jézus Krisztusban. De nem szabad semmibe venni a kegyelmet, amit a korai eső jelképez. Csak azok részesülnek nagyobb világosságban, akik a már addig is rendelkezésükre álló világosságban járnak” (Ellen G. White: Advent Review and Sabbath Herald, 1897. márc. 2.).

Milyen nagyszerű üzenet rejlik ezekben a szavakban most, amikor negyedévi tanulmányunk végéhez értünk, és amikor figyelmünket a Szentléleknek az utolsó napokban végzett munkájára fordítjuk! Megnézzük, mit tesz a Szentlélek, hogy felkészítsen egy népet az evangélium hirdetésére és az utolsó válságos időszak elviselésére.

A LÉLEK MUNKÁJA AZ UTOLSÓ NAPOKBAN

Vasárnap június 18.

“És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; vénjeitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet” (Jóel 2:28—29).

Tanulmányozzuk a fentebb idézett szöveget ApCsel 2:14—24-gyel együtt! Milyen üzenet vonatkozik ebből ránk is? Látjuk-e ma ennek a próféciának a teljesedését, és ha igen, hogyan?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Az egész Szentírásban a legizgalmasabb szakaszok közé tartozik Jóel próféciája. Arra az időre mutat előre, amikor a Szentlélek nagy erővel árad ki, éppen úgy, mint pünkösdkor.

A Szentléleknek ez a kiáradása azonban nem minden mástól függetlenül történik, hanem több mindennel együtt, egyetlen célt szolgálva, hogy Jézus Krisztus megismerésére, azaz üdvösségre vezesse el az embereket. Péter pünkösdi beszédéből, ahol Jóel próféciájának idézése után az apostol Jézus Krisztusról kezdett prédikálni, rendkívül világosan kitűnik ez a cél (ApCsel 2:22—24).

Jóel 2:28-ban az áll, hogy Isten kitölti Szentlelkét “minden testre”. Mindez nem jelenti azt, hogy válaszként minden test olyan alázattal hajol meg Isten előtt, ami szükséges a Lélek áldásának elfogadásához. A Szentlélek által az Úr képes mindenkit megérinteni a meggyőző üzenettel. A Bibliában így olvashatjuk: “Az igazi világosság (Jézus) eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert” (Jn 1:9), de sajnálatos módon nem minden ember fogadja úgy a világosságot, ahogy Isten szeretné.

A jó hír viszont az, hogy akik mégis elfogadják, akik átadják magukat Istennek, elnyerik az örök élet ígéretét Krisztusban.

Milyen bizonyítékát látjuk a Szentlélek munkájának azoknak az életében, akik nem keresztények? Mit tehetünk keresztényként, hogy a Szentlélekkel összeköttetésben állva segítsünk az embereknek még teljesebb fényben meglátni Jézust?

PÜNKÖSD ÉS AZ UTOLSÓ IDŐK

Hétfő június 19.

Amint tegnap is láttuk, Jóel szerint Isten Lelke kiárad népére, a fiatalok látomásokat, az idősek álmokat látnak, fiak és lányok prófétálnak (Jóel 2:28— 29). A próféta a várható idejét is megadta mindennek. Különböző kozmikus jelenségek következnek be, a nap elsötétedik, a hold vérré válik. A földet érő katasztrófákat szűkszavúan érzékelteti a vérrel, a tűzzel és a füstoszlopokkal (30. vers). Ezek előzik meg közvetlenül “az Úrnak nagy és rettenetes” napját (31. vers).

Péter más korai keresztény hívőkkel együtt Krisztus első eljövetelét vélte az utolsó időnek (1Kor 10:11; Zsid 1:1—2; 9:26; 1Pt 1:20), és Jóel próféciáját a pünkösdi eseményekre vonatkoztatta (ApCsel 2:16—21), kapcsolatba hozva a prófétaság ajándékát a nyelvek adományával.

Figyeljük meg a Lélek kitöltetésének ígérete előtt elhangzó szavakat Jóel 2:23-ban! Milyen képet használ itt a próféta?

A korai és késői eső összefüggésében hangzik el az üzenet a prófétaság ajándékáról (Jóel 2:23—32). A felfrissítő, életadó őszi esőt nevezték korai esőnek, amelynek következtében a mag kicsírázott, és gyökeret eresztett. Késői esőnek nevezték a tavaszi esőzést, amelynek idején a gabona szárba szökkent, és megérett az aratásra. A Palesztina mezőgazdasági életében megfigyelhető jelenség annak a lelki felfrissülésnek a szimbóluma, amit Isten Szentlelke által ad népének (Hós 6:3). Péter, aki komolyan azt hitte, hogy az utolsó időkben él, a korai esőben részesült. A késői eső pedig majd az utolsó időben árad Isten népére.

Mit értünk a “késői eső” kifejezés alatt?

“A föld aratásának befejezéséhez a lelki kegyelem különleges adományát ígérte meg Isten. Ez előkészíti az egyházat az Ember Fiának jövetelére. A Lélek eme kiárasztása hasonló a késői eső hullásához” (Ellen G. White: Az apostolok története, 36. old.).

Milyen tapasztalatot szereztünk a “korai esővel”? Miért olyan fontos részesülni a korai esőben ahhoz, hogy felkészülten várhassuk a “késői esőt”? Mit jelent “részesülni” mindkét esőben? Milyen változásra van szükségünk ahhoz, hogy felkészüljünk a késői esőre?

A KÉSŐI ESŐ

Kedd június 20.

“Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap” (Jak 5:7; új. prot. ford.).

Hogyan magyarázhatjuk Jakab itt idézett szavait az eddig olvasottak fényében? Miért vagyunk ráutalva a rajtunk kívül álló forrásra ahhoz, hogy lelki erőt nyerjünk?

Az eddigiek szerint Jakab az eső jelképét használta fel próféciájában. Az eső, korai és késői eső meghatározásokat a földművelés időszakait leíró héber szerzőktől kölcsönözte. A korai eső a hetedik hónapban hullott, általában éppen a sátoros ünnepet követően. Ez a mi őszi időnkre, szeptemberoktóber tájára esett. Az izraeliták ebben az évszakban szántották fel földjeiket, és vetették el az árpát meg a búzát. A késői eső nem sokkal a gabona március végi, április elei learatása előtt érkezett. Ekkor duzzadtak meg a magok, értek be az aratásra.

A Biblia írói ezekkel a kifejezésekkel kívánták példázni az evangélium hirdetésével kapcsolatban a lelki felfrissülés fontos időszakait. A lényeg, hogy az aratáshoz mindkét eső szükséges.

Keressük ki a következő verseket, és figyeljük meg, mi a jelentősége az eső hasonlatának különösen az egyház missziója kérdésében! Mt 9:37; 13:30; Jel 14:15

Amint már korábban is említettük, a lelki “késői eső” szerepe hasonló az igazi késői esőéhez; a gabona beérlelése az aratásra. Milyen nagyszerűen világít rá ez a kép a Szentlélek népe közötti munkájára, akik által Isten az evangéliumot hirdeti a világnak. “Fontos nagy becsben tartani a korai eső áldását, ugyanakkor viszont nem veszíthetjük szem elől azt sem, hogy az aratnivaló nem érik meg a sarlóra a késői eső nélkül, ami megtölti a kalászt, és megérleli a magot. E nélkül tehát a magvető munkája hiábavaló lenne. Isteni kegyelemre volt szükség kezdetben, és isteni kegyelem kell minden egyes megtett lépésnél. Csakis az isteni kegyelem viheti teljességre a művet” (Ellen G. White: The Faith I Live By, 334. old.).

FELÜDÍTŐ ESŐ

Szerda június 21.

“Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett” (ApCsel 3:19—20).

Gondolkozzunk el Péter lelkesítő kijelentésén! Figyeljük meg, hogy szoros kapcsolatot lát a bűnbánat és a megtérés, valamint a “felüdülés idei” között. Vagyis a szívünkben történteket kapcsolatba hozza a Szentlélek kitöltetésével. Soha ne feledjük el, hogy milyen szoros összeköttetés van a menny és a föld között!

Melyik három nagyszerű eseményre utal Péter az előző szövegben, amelyek majd az utolsó időben következnek be? Szavai alapján honnan tudhatjuk, hogy valóban az utolsó időben történnek meg?

Péter beszédében egy meghatározott időre utalt. Isten ihletésére az apostol a föld utolsó napjainak nagyszerű eseményeiről szólt: Isten Lelkének nagy erővel történő kitöltetéséről, valamint az igazak bűnei végleges eltörléséről, és ezeket összekapcsolja a harmadik eseménnyel, Krisztus második eljövetelével, ami minden addigi eseménynek a csúcspontja.

Olvassuk el Jel 14:6—16-ot! Honnan tudhatjuk, hogy ezek az események közvetlenül megelőzik Jézus második eljövetelét? Milyen bizonyítékait láthatjuk ezekben a versekben a Szentlélek erőteljes kiáradásának?

E szövegekben mindenütt annak a bizonyítékát láthatjuk, hogy a Szentlélek népe által munkálkodik. Nem csak azért, hogy felkészítse őket “az örökkévaló evangélium” hirdetésére (6. vers); hogy figyelmeztesse az embereket: ne imádják “a fenevadat” (9. vers); hanem azért is, hogy megállhassanak, mint akik “megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét” (12. vers). Ez a Szentlélek munkája, amelyet közöttünk végez.

Miért mondhatjuk az egyház mai állapotát figyelembe véve, hogy nyilvánvalóan nagy szükségünk van a Szentlélek kitöltésére a munka elvégzéséhez? Miért van olyan nagy szükségünk rá egyénileg is?

A HANGOS KIÁLTÁS

Csütörtök június 22.

Pünkösdkor a Lélek nagy erővel áradt ki, hitünk szerint azonban az utolsó időben ennél nagyobb mérvű kiáradását tapasztaljuk majd. Az egész világnak meg kell tudnia az igazságot az Úr Jézusról — Jelenések könyve 14. fejezetében található hármas angyali üzenet összefüggésében —, szemben Babilon hamis tanításaival, amelyek a fenevad bélyegéhez vezetnek. És vajon ki más hirdeti ezt a jellegzetes üzenetet, ha nem a hetednapi adventisták? De ugyan melyik adventista gondolná, hogy elvégezhetnénk az előttünk álló feladatot a Szentlélek természetfölötti kiáradása nélkül?

Hitünk szerint tehát az utolsó napokban a Szentlélek rendkívül figyelemre méltó módon árasztja ajándékát az egyházra. Szükség is van erre, különben az utolsó események egyáltalán nem történhetnének meg úgy, ahogy a próféciák megjövendölték.

Olvassuk el Jel 18:1—5 verseit! Milyen hatása lesz annak, hogy a Szentlélek kitöltetik az egyházra?

A “hangos kiáltás” mindenhova elhat, amikor az Úr egyháza által kihívja minden népét Babilonból, a világ hamis vallási és politikai rendszereinek sorai közül, amelyek az utolsó napokban összefognak, és üldöző hatalomként lépnek fel. Ez a kiáltás a végső kérlelő figyelmeztetés, hogy az emberek kerüljék el az utolsó csapásokat (Jel 15), és keressenek menedéket a Megváltó Jézus védő karjaiban. A Bárány követői és a fenevad követői közötti utolsó nagy küzdelemben Krisztus felmagasztaltatik a Szentlélek megújult pünkösdi ereje által, amelynek ki kell töltetnie a földre (Jel 18:1). Ekkor látjuk majd, hogy a késői eső által Isten betakarítja az aratást.

Az utolsó napokban a kereszt meghozza a gyümölcsét. A Krisztusban meghaltak feltámadnak (1Thessz 4:16), és az életben lévőkkel együtt egyszer és mindenkorra elragadtatnak a bűnös földről (17. vers). Végül láthatjuk a Szentlélek különleges megnyilvánulását, amint nem csak azok szívére hat, akiket Isten elhívott ennek az üzenetnek a hirdetésére, hanem azok szívére is, akik elfogadják, és akik mellé állnak, nem csak az utolsó időben, Babilon erőivel szemben, hanem a mennyei üvegtenger partján is (Jel 15:1—5).

Milyen csodálatos ajándék a Szentlélek! Köszönjük meg az Úrnak a Szentlélek áldását, és kérjük, segítsen, hogy szívünkben hűségesek maradhassunk, de nem csak az utolsó idők veszélyei között, hanem már most is!

Péntek június 23.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Előtted az élet, 32—36. old.; Próféták és királyok, 150—153. old.; Az apostolok története 380, 390—391. old. “Nem szabad várakoznunk a késői esőre. Mindenkit elér, aki felismeri és hasznosítja a ránk hulló kegyelem harmatát és záporát. Minden ígéret beteljesedik, ha összegyűjtjük a fénysugarakat, ha értékeljük a biztos kegyelmet, amit Istentől kapunk, aki szereti, ha bízunk benne” (Ellen G. White megjegyzései, SDA Bible Commentary, 7. köt. 984. old.).

“Isten számára a korai és a késői eső kitöltésének alkalmát jelentik azok az egyházi rendezvények, mint pl. a tábori összejövetelek, a házi istentiszteletek és minden egyéb alkalom, amikor személyes lélekmentő munka folyik” (Ellen G. White: Testimonies to Ministers and Gospel Workers, 508. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszélgessünk a világ eseményeiről és olyan irányzatokról, amelyek a nézeteink szerint kapcsolódnak az utolsó idők eseményeihez! Beszélgessünk arról, mely események mutatnak a végső küzdelem közeledtére! (Óvakodjunk a szenzációhajhászástól!) Mit tehet a szombatiskolai csoportunk azért, hogy az egész gyülekezet világosabban lássa, milyen fontos időben élünk, és mennyire fontos felkészülni a késői eső fogadására?

  2. Gondolkodjunk el közösen arról, milyen munkát végez a Szentlélek! Vajon gyülekezetünknek a Szentlélek ajándékai és munkája közül melyikre van a legnagyobb szüksége?

  3. A negyedévi tanulmányból mi hatott az életünkre a legerősebben? Mi késztet a leginkább arra, hogy egyéni életünkben igyekezzünk változtatni bizonyos dolgokon? Mivel lehetne még részletesen foglalkozni a Szentlélekkel kapcsolatban?

Angyal szólt hozzám

Megtérésem után életem egyik legkuszább időszaka jött el. Mintha minden összeesküdött volna ellenem. A munkahelyemen — katonaságnál voltam ejtőernyős — úgy viselkedtem, mint aki nem mindig van magánál. Néha olybá tűnhettem, mint egy élőhalott. Képtelen voltam koncentrálni, alig tudtam odafigyelni a feladataimra.

Odáig fajult a dolog, hogy le akartak tiltani az ugrásról, és parancsnokom pszichiátriai beutalással fenyegetőzött.

Egyik nap ilyen lelkiállapotban szereltem fel az ugráshoz, gondolván, rutinfeladat, nem lehet semmi baj. Egyébként is rutinos ugrónak számítottam, sokéves múlttal és sok-sok ugrással.

Gépelhagyás után sem múlt el a dekoncentráltság. A zuhanási idő leteltével kioldottam a főernyőt, ám nem történt semmi. (Stabil helyzetben gyakran megtörténik, hogy a zuhanó ember mögötti ún. turbolencia nem engedi elmenni a kis nyitóernyőt, amely a nyílási folyamatot végigviszi, így a nyitott tokkal, hátán a kisernyővel zuhanhat az ugró akármeddig is — nyílás nélkül.)

Soha nem tettem korábban olyat — mivel életveszélyes —, amit ekkor: azonnal, gondolkodás nélkül a mentőernyő-kioldó után kaptam, és azzal a lendülettel meghúztam.

Hallottam a rögzítő tépőzár reccsenését, amint enged…

A következő pillanatban hatalmas kiáltás állított meg: “Ne tedd!” Tisztán hallottam, amint egy erős hang rám kiált, majd a következő töredék időben a kezem — amely lendületben volt —, pillanatok alatt megáll, mintha akadályba ütközött volna.

Ebben a pillanatban éreztem, hogy elindult a főernyő nyílása. A rántás után a kezemben volt a mentőernyő-kioldó, félig kihúzott helyzetben; millimétereken múlott a nyitás.

Amikor leértem, kivert a hidegveríték, belegondolva, hogy majdnem ez lett az utolsó ugrásom, mivel nagy szerencse kell, hogy az együttnyíló ernyők rendben kinyíljanak.

Abban a pillanatban tudtam, angyal védett meg, angyal kiáltott rám. Abban is biztos voltam, hogy Isten ezzel igazolta, hogy még tervei vannak velem.

Ez után a helyzetem fokozatosan javult, “zombiból” hívővé lettem. És azzal a biztos tudattal élek azóta is, hogy ott, akkor angyal hangját hallottam — hála Istennek!

Gy. G.