SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

7. tanulmány   −  2006 február 11 - 17.

 

A KIRÁLY SZERELMES ÉNEKE

E HETI TANULMÁNYUNK: Énekek éneke

“Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai” (Én 8:6).

KULCSGONDOLAT: Az Énekek éneke némelyek számára talán megdöbbentő nyíltsággal szól a házasélet gyönyöreiről.

Érzékletes kifejezésekkel mutatja be a vonzalom, a szenvedély és a nemi élet máshoz nem fogható örömeit. A Bibliának ebben a szakaszában közölt tanácsokért, útmutatásért különösen hálásak lehetünk ma, amikor a társadalom egésze semmibe veszi a házasságot, lealacsonyítja a szerelmet.

A könyvben bepillanthatunk egy házaspár életének zárt világába. Pironkodás nélkül beszélnek házaséletükről, finom hasonlatokkal és jelképekkel fejezve ki az örömöt, amit szerelmük nyújt. A szöveg nyíltsága egybevág a Szentírás általános felfogásával, miszerint az emberi élet fontos részét képezi a szexualitás. A Krisztusban nyert megváltás az egész emberre hat, ezért a hívők számíthatnak a Szentlélek vezetésére, miközben igyekeznek természetesen hozzáállni ehhez az olyannyira érzékeny, ám rendkívül fontos kérdéshez, ami át meg átszövi az életet.
ELVÁLASZTHATATLAN ÉLET

Vasárnap február 12.

A következő szövegek alapján mit mondhatunk el az emberi testtel kapcsolatos bibliai felfogásról? 1Móz 2:7; Zsolt 63:2; Zsolt 84:3; 1Kor 6:19–20; 1Thessz 5:23

Bizonyos vallások a dualizmust hirdetik. E filozófia szerint a lélek élete teher az emberi test börtönében. A Szentírás viszont - nemi jellegzetességeivel együtt - szerves egységként látja az embert. A “test” és “lélek” együtt jelenti az életet (1Móz 2:7). A zsoltáros egész lényével dicsőíti Istent (Zsolt 63:2; 84:3). A Teremtő az egész embert megszenteli, elkülöníti az általa kiválasztott szent célra.

Az Énekek éneke is ilyen értelemben, a házastársi viszony szempontjából szól testünkről. Milyen alapvető gondolatra utalnak a következő igeszakaszok? Én 1:2, 13; 2:6; 5:10–16; 7:1–9

A Szentírásnak ez a szakasza csodálattal beszél az emberi testről. Nem szégyenletes a házastársak szerelmének fizikai megnyilvánulása sem, amely nyíltan kifejezi az érzelmek teljes skáláját.

Számos kultúrában szigorúan tilos a nemiséggel kapcsolatos bizonyos dolgokról beszélni. Ebből következik, hogy a férj és feleség nem tudja egészséges módon megbeszélni házaséletük dolgait. Ezzel a gyermekeket is megfosztják attól, hogy a keresztény otthonon belül, a hívői értékeket a tényekkel összekapcsolva halljanak a házaséletről. A Biblia nyíltan szól a nemi életről. Isten bátorítja népét, hogy ne jöjjenek zavarba, illetve kezeljék tisztelettel és méltósággal az életnek ezt a fontos részét, a Teremtő nagyszerű ajándékához illően.

Hogyan védekezhetünk azok ellen a kulturális és erkölcsi hatások ellen, amelyek vagy pusztán állati szenvedéllyé alacsonyítják le a nemi életet, vagy pedig úgy tüntetik fel, mint szégyellni valót, amiről szót sem szabad ejteni? Milyen bizonyítékát találhatjuk a Bibliában annak, hogy téves mind a két véglet?
SZERELMI ÉNEK

Hétfő február 13.

Milyen oldalait ismerhetjük meg a szeretetnek az Énekek énekében elénk táruló szerelmi történetből? Én 1:2, 13; 2:10–13, 16; 3:11; 4:1–7; 5:16; 6:6; 7:1–9; 8:6–7

Baráti szeretet. A műben olvashatunk arról is, hogy a barátok szeretnek együtt lenni, őszintén beszélnek, törődnek egymás dolgaival. Végül tulajdonképpen két jó barát házasodik össze. Megszólal a feleség: “Ez az én barátom” (Én 5:16). A barát szó arra utal, hogy az említettek egymás társai, jó barátai, de nem hangsúlyozza a testi kapcsolatot. Boldog az a férj vagy feleség, akinek házastársa egyben jó barátja is.

A költeményben meghitt, kedveskedő kifejezések és szeretetből fakadó jelek fejezik ki azt a vonzalmat, fizikai és érzelmi örömöt, amelyet férfi és nő talál egymásban. A Teremtő ajándéka a szerelem természetes meghittsége, amely által a házasságban szoros kötelék fonódik közöttük. Ha a férj és feleség engedi, hogy Isten szeretete hassa át szívét, emberi szeretetük “finomabbá, tisztábbá, emelkedettebbé és nemesebbé válik” – (Ellen G. White: The Adventist Home, 99. old).

Ezekben a versekben olvashatjuk a legeszményibb gondolatokat a szeretetről. Az őszinte szerelem nem alaptermészete az emberi szívnek, hanem a Szentlélek ajándéka (Róm 5:5). Az ilyen szerelem tartós egységbe forrasztja a férjet és feleséget. Nagy szükség van az elkötelezett szeretetre a szülőgyermek kapcsolatban is, amelynek nyomán a kicsikben kialakul a bizalom. Ez az önfeláldozó szeretet, amely összeköti a hívőket mint Krisztus testének tagjait. Az Énekek éneke felhívás, hogy minden kapcsolatunkban cselekvő erőként hasson ez a szeretet.

Hogyan mutatja be a baráti, meghitt viszony azt a bizalmas kapcsolatot, amely létrejöhet Isten és az ember között? Milyen párhuzamokat vonhatunk (pl. együtt töltött idő, a másik rendelkezésére állni stb.)?
SZERETETTEL MEGISMERNI

Kedd február 14.

Az Énekek éneke mintha visszatérést mutatna az édeni eseményekhez. Természetesen nem az első emberpárról olvashatunk, mégis a paradicsomi állapotokat idézi fel a költemény. Finom hasonlatok és jelképek mutatnak rá Isten eredeti tervére: “lesznek egy testté” (1Móz 2:24–25).

A mű a házasélet meghitt kapcsolatának kölcsönösségét hangsúlyozza (lásd: Én 4:7–5:1). Mit tanított Pál apostol? 1Kor 7:3–5

Salamon hívja kedvesét: “énvelem… eljöjj” (Én 4:8). Menyasszonya válaszol. Később ő hívja Salamont: “Jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe” (Én 4:16), a király szintén felel (Én 5:1). A Szentírás itt azt tanítja, hogy ebben a meghitt kapcsolatban nincs helye erőszaknak, kényszernek, fondorlatnak. Mindkét fél szabadon, szerelemből lép kapcsolatra. Az én kertem az ő kertje.

Salamon és Sulamit neve is a héber salom, azaz békesség, teljesség szóból származik. Kölcsönösen csodálják egymást (Én 4:1–5; 5:10–16). Kapcsolatuk egyensúlyát az összetartozó (páros) sorok és versek is érzékeltetik (jellegzetes héber költői eszköz – a szerk.). A fogadalom, “Az én szerelmesem enyém, és én az övé” (Én 2:16) az Édenben elhangzott mondatot idézi fel bennünk: “Ez már csontomból való csont, és testemből való test” (1Móz 2:23).

Mit jelent az ismeré kifejezés bizonyos szövegekben? 1Móz 4:1, 25; 1Sám 1:19; Lk 1:24

A Bibliában az ismerni szó helyenként utal a férj és a feleség meghitt együttlétére. Egymás szeretettel való megismerése során teljes valójukban, lelkük mélyéből átadják önmagukat a másiknak. Nem csak két test, de két szív is egybeforr.

Más értelemben viszont a hívő megismeri Istent (Jn 17:3; 1Kor 8:3). Ez is őszinte, elkötelezett kapcsolatot jelent, határtalan örömet kelt. Részei lehetünk Krisztus és az egyház szent közösségének.
SZERELEM A MEGFELELŐ IDŐBEN

Szerda február 15.

Olvassuk el az alábbi bibliaszövegeket és megjegyzéseket! A Szentírás tanítása szerint a házasságkötés hozza el a meghitt testi kapcsolat idejét. Mit mondanak erről a következő szakaszok: 1Móz 39:7–9; Péld 5?

“Fal” vagy “kapu”? (Én 8:8–10). Amikor Sulamit még gyermek volt, bátyjai nem tudták, hogy húguk kitárja-e majd magát mások előtt, mint egy ajtó, vagy inkább falként őrzi tisztaságát. Sulamit házassága előtt és alatt is olyan akart lenni, mint a fal, csak a férjéhez tartozó. Emiatt a döntése miatt lehetett olyan, “mint aki békességet nyer” (10. vers). A békesség héberül salom. Mindkettőjük neve ebből származik, a teljességre utal.

Berekesztett kert (Én 4:8–12, 16; 5:1). Ebben a versben a zöldellő kert jelképezi az asszonyt. A menyegző éjjelén a férj arról szól, hogy felesége “mint a berekesztett kert… mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő” (Én 4:12). “A fallal körülvett, bezárt kapujú kert képe is arra utal, hogy senki nem közelítheti meg, csak aki törvényesen odatartozik… Itt a befoglaltatott forrás és a bepecsételt kútfő a szüzességet jelenti. A szerelmük beteljesedéséhez közeledő pár még nem ért el a meghittségnek erre a fokára” (G. Lloyd Carr: The Song of Solomon, 123. old. Downer’s Grove, Ill.: InterVarsity Press, 1984.)

Őrködni érzelmeink felett. Költői eszköz, hogy a feleség intő szavakat mond “Jeruzsálem leányainak” a férjével töltött meghitt pillanatokban: “Fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, amíg akarja” (Én 2:7; 3:5; 8:4). Ezzel azt mondja, hogy ne kezdjenek szerelmi életet élni, amíg annak el nem jön az ideje. Ezek a versek egybehangzóan erősítik, amit másutt is olvashatunk, hogy úgy a fiatalok, mint az idősebbek őrizkedjenek a házasság előtti és házasságon kívüli nemi kapcsolattól.

Mi vigasztalhatja azokat, akik bánkódnak korábbi rossz döntéseik miatt (1Jn 1:9; vö. Zsolt 103:12; Ésa 55:7; Jn 8:11)?

Mit lehet tenni azért, hogy a meghitt testi kapcsolat valóban csak a házasélet idején és csak annak keretei között jöjjön létre, akár egyedül, akár házasságban él az ember?
ŐRKÖDJÜNK A TEREMTŐ AJÁNDÉKA FELETT!

Csütörtök február 16.

Istennek különleges célja volt azzal, hogy férfinek és nőnek teremtette az embert (1Móz 1:26–28). Mindkettő külön-külön is hordozza Isten képét, de a két nemnek a házasságban történő eggyé válása bizonyos módon utal a Szentháromságon belüli egységre. A férfi és a nő egysége pedig új élet létrehozásának eszköze, amiben szintén eredeti módon fejeződik ki az ember istenképűsége.

Milyen véleményt képvisel a Szentírás a szexualitásnak a Teremtő tervével ellentétes formáival kapcsolatban? 3Móz 20:7–21; Róm 1:24–27; 1Kor 6:9–20

A Szentírás helyteleníti mindazt, ami megrontja vagy elpusztítja Isten képét az emberben. Isten megtiltott bizonyos dolgokat a nemi élet terén, így vezeti népét, hogy megmaradjanak a házasság célja mellett. Az embert bűntudat gyötri, amikor tettei törvénybe ütköznek.

Hogyan viszonyuljanak a bűnös világban élő keresztény hívők a nemi élethez, akár önmagukról, akár másokról van szó? Milyen útmutatást találunk a Bibliában? Róm 8:1–14; 1Kor 6:15–20; 2Kor 10:5; Gal 5:24; Kol 3:3–10; 1Thessz 5:23–24

Hittel várják azt az időt, miközben úgy tekinthetnek önmagukra, mint akik Krisztus kereszthalála által meghaltak a bűnnek, feltámadása által pedig új életre keltek vele. Szüntelenül imádkozva, vigyázva, a Szentlélek ereje által bűnös természetüket megfeszítettnek tartják. Gondolatban is igyekeznek engedelmeskedni Krisztusnak. Tudják, Istené az egész testük, Istentől kapták nemüket is, ezért Isten terve szerint kívánnak élni.

Önmagunk teljes átadása Istennek. Az Úr megbocsát a bűnbánóknak (1Jn 1:9). Isten segítségével azok is a hívők közösségének tagjaihoz méltón viselkedhetnek, akik azelőtt kicsapongó, bűnös életet éltek. Rettenetes rombolást végzett a bűn a nemiség terén, emiatt előfordulhat, hogy egyes embereknek visszafordíthatatlan következményekkel kell számolniuk. Éppen ezért vannak, akik az egyedülálló életformát választják, mert nem akarnak olyan jellegű kapcsolatba lépni, amelyet az Igében Isten megtiltott.

Hogyan viszonyuljon az egyházunk például a homoszexuálisokhoz?
 

Péntek február 17.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Őszinte szeretet. “Az igazi szeretet nemes és szent életelv. Teljesen különbözik attól a szeretettől, amely ösztönösen ébred, és amely hirtelen elmúlik, ha kemény próba éri. A fiatalok a szülői házban való becsületes kötelességteljesítéssel készüljenek fel saját családi életükre. Gyakorolják az önmegtagadást és tanúsítsanak kedvességet, udvariasságot és keresztény együttérzést. Így a szeretet melege nem hűl ki a szívben, és aki ilyen családból kikerülve lesz családfő, tudja majd, hogyan segítse elő annak boldogságát, akit egy életre társául választott. A házasság ahelyett, hogy a szeretet végét jelentené, annak a kezdete lesz” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 140. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Miért van szükség rá, hogy a kereszténység üzenetén belül felvilágosítást kapjanak az emberek a nemi élet kérdéseivel kapcsolatos helyes és helytelen dolgokról? Mit tehetnek a szülők és pedagógusok, hogy a lehető legjobban eleget tegyenek kötelességüknek, és helyes útra vezessék a rájuk bízottakat?

  2. Házasságon kívül született gyerekek, AIDS, széthullott családok… és sorolhatnánk tovább a bűn által megrontott nemi kapcsolatok okozta bajokat. Hogyan segíthet szombatiskolai csoportunk azoknak, akik rossz döntések miatt szenvednek?

ÖSSZEFOGLALÁS: Az Énekek éneke számos tanulságot rejt a szoros kapcsolatokra, a barátságra, de főleg a házasságra vonatkozóan. A költeményben a királyi pár szerelmének beteljesülése mintegy felszólítás a házasságban élőknek, hogy igyekezzenek mind jobban megismerni egymást. A Szentírás egésze pedig arra bátorít minden embert, hogy napról napra szorosabb kapcsolatba kerüljünk Istennel.

Meg akarta érteni

Szüleim baptisták voltak, engem is sokszor elvittek a gyülekezetbe. Részt vettem az istentiszteleteken, többször verset is mondtam, de az évek folyamán elmaradtam. Azért mindig hittem a jó Istenben, és szorgalmas bibliaolvasó maradtam. Ésaiás könyve 56. és 58. fejezeteit többször elolvastam, és mivel nem értettem, időközönként visszatértem ezekre a részletekre: “És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat...” (Ésa 56:6, Károli-ford.).

Az idő telt, és egy pénteki napon elővettem két Bibliát, és az egyiket kinyitottam Ésaiás könyve 56. részénél, a másikat pedig az 58. fejezet 13–14. versénél. És akkor ezt mondtam magamban: “Ezt ma meg kell értenem!” Elolvastam egyszer, aztán neki fogtam a napi teendőknek, de vissza-visszatértem, és újból és újból elolvastam a szövegeket, mindaddig, míg az egyik olvasásnál az 56. fejezetben megragadta figyelmemet a kifejezés: “mindenkit, aki megőrzi a szombatot...” E pillanatban megvilágosodott előttem a lényeg: ez nemcsak a zsidóknak szól, hanem mindnyájunkra vonatkozik.

Másnap, szombaton a városba mentem, és a buszra vártam. Várakozás közben egy fiatalasszony állt mellettem, aki beszélgetett a vele levő adventista testvérekkel a másnapi keresztségről. Odafigyeltem, hogy miről beszélgetnek, és mikor ő befejezte, megszólítottam, és beszédbe elegyedtünk. Megemlítettem, hogy az előző nap a Bibliából megértettem a szombat jelentőségét. Ő meghívott a másnapi keresztségre, és elmagyarázta, hogyan találok a gyülekezetbe. Eddig a napig nem ismertem senkit, aki adventista volt. Másnap elmentem a keresztségre, és attól kezdve rendszeresen jártam az adventista gyülekezetbe. De még sokáig eljártam a baptistákhoz is, ahová időközben visszatértem. Nekik is megemlítettem, hogy felismertem a szombat jelentőségét. Elmondtam, hogy nagyon szeretek közöttük lenni, és hogy ők nagyon kedvesek. Mindenkor szeretettel gondolok mindnyájukra. Az az idő, amit velük töltöttem, számomra olyan, mint egy jó előkészítő iskola. Érdekes ajánlatot is kaptam tőlük. Nevezetesen azt, hogy szombaton járjak az adventistákhoz, vasárnap pedig hozzájuk, a baptista gyülekezetbe. Bár adná a jó Isten, hogy az én volt gyülekezetemből, hozzám hasonlóan, sokan felismernék a szombat csodálatos jelentőségét, hogy megemlékezvén megszenteljék azt, amely a Tízparancsolatban a negyedik parancsolat, s ami így kezdődik: “Megemlékezzél…” (2Móz 20:8, Károli-ford.).

(B.)