14. tanulmány − 2005
december 24 - 30.
KERESZTÉNY ÉLETMÓD
E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 119:9, 11; Márk 13:33; Efézus 6:17–24; 2Timótheus 3:15–17; 1Péter 5:8
“Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Ef 6:18).
Közösség és életmód. Isten Igéjében gyökerezik mindaz, amiről levelében eddig szót ejtett az apostol – életünk eredetétől kezdve a kereszt titkáig, amely egységes családot hozott létre; a megváltás örömétől a felelősségteljes keresztény életig; az új emberiség kialakításától kezdve a lelki küzdelem valóságáig. Semmit sem tudnánk az Úr akaratáról és életünkkel kapcsolatos szándékairól Isten Igéje nélkül, amit a Szentlélek ihletett és nyilatkoztatott ki. Az Úr közvetlenül szól hozzánk Igéje által.
Igaz, hogy Isten szól hozzánk, de nekünk is beszélnünk kell hozzá! A keresztény élethez nélkülözhetetlen, hogy egyrészt odafigyeljünk arra, amit Igéjében mond az Úr, másrészt imáinkban mi is beszéljünk vele. Az Ige és az imádság által nyerünk elegendő erőt ahhoz, hogy ellenálljunk a gonosznak, és megmaradjunk azon az ösvényen, amelyen Isten indított el. A héten többek között azt is megnézzük, mit mond Pál az Ige szerepéről és erejéről.
A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Milyen helyet tölt be a Biblia a keresztény ember életében? Mi a szerepe a bűnnel való küzdelemben? Miért álljanak készen a keresztények? Mi az imádság szerepe az ördöggel való harcban?
| AZ IGE ÉS A LÉLEK |
Vasárnap december 25. |
Vegyétek föl “a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6:17).
Isten fegyvertárának hat darabja közül Pál utolsóként említi Isten Igéjét, mégsem akarja kisebbíteni annak fontosságát. A keresztény életmód alapja az Ige. Nélküle nem tudjuk, kicsoda Isten valójában, kik vagyunk mi, mivé válhatunk, mi a baj velünk. Nélküle nem tudjuk, hogyan menekülhetünk meg a bűntől, mit tett Isten Krisztusban, vagy mi is a végső sorsunk. A történelem tanúsága szerint, amikor – akár csak egy rövid időre is – az emberek elfeledkeztek a Bibliáról, hihetetlen sötétség borult a világra. Igaz ez az egyénre és az egyház egészére nézve is. Nem véletlen tehát, hogy Pál olyan nagy fontosságot tulajdonít Isten Igéjének az élet lelki csatáinak megvívásában.
A Szentírás a Lélek kardjának nevezi Isten Igéjét. Milyen kapcsolatban áll a Lélek a Bibliával? Összegezzük a következő versekben szereplő válaszokat!
2Pt 1:21_______________________________________________________
Jn 14:26_______________________________________________________
1Kor 2:10______________________________________________________
Sokféle formában láthatjuk Isten kijelentéseit (Zsid 1:1–3). A gyönyörű égbolt, a természet szépsége és az élet csodája mind-mind a Teremtő Istent hirdeti (Zsolt 33:6–9). Ám annyiban más Isten kinyilatkoztatása Fia, Jézus és az írott Ige által, hogy Jézus váltotta meg az embert a bűntől, és az Ige számol be Krisztus üdvözítő tettéről (Jn 1:1–3, 14; 5:39; 17:17; Róm 15:4). Így tehát a Biblia bölccsé tesz
“az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által” (2Tim 3:15).Figyeljük meg azt is, ahogy Pál folytatja, hogy mi a Szentírás szerepe a keresztény életében:
“A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:16–17).Milyen hatások gyengítik az emberek hitét a Szentírásban?
| KARD ÉS HARC |
Hétfő december 26. |
Mt 4:1–11 verseiben Jézus példát adott arra, hogyan támaszkodhatunk Isten Igéjére Sátánnal való harcunk idején. Két fontos tanulságot vonhatunk le Jézus pusztai megkísértéséből. Az első, hogy a lelki küzdelem nagyon is valóságos, ettől és Sátán haragja elől Isten egyetlen gyermeke sem menekülhet el. Sátán nem támadja az övéit. Minél közelebb kerülünk Istenhez, Sátán annál inkább igyekszik az ő oldalára állítani (Jób 1, 2). A második, hogy nem elég, ha ismerjük az Igét. Ismernünk kell azt is, aki adta az Igét, és bíznunk kell ígéreteiben. Sátán az Igét felhasználva akart kételyt ébreszteni Jézusban Isten ígéreteivel és szándékaival kapcsolatban. Krisztus azonban rendületlenül bízott Istenben, és tovább haladt előre az Úr útján. “Jézus az Írás szavaival válaszolt Sátánnak: »Meg van írva« (Mt 4:4) – mondta. A küzdelemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt Krisztustól istenségének jeleként. Ám minden csodánál nagyobb, szilárdabb bizalom – az Így szól az Úr’ – volt az a jel, amelyet nem lehetett vitatni. Míg Krisztus ezt az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le” – (Ellen G. White: Jézus élete, 91. old.).
Nézzük meg az alábbi versekben, milyen segítséget ad Isten Igéje ahhoz, hogy legyőzhessük Sátán támadásait! 5Móz 8:3; Mt 4:4; Zsid 4:12; 2Pt 1:4; Zsolt 119:9, 11
A Szentlélek a győzelem pecsétje és záloga (Ef 1:13–14), aki által újjászülettünk (Jn 3:3–8). Bennünk lakozik (Róm 8:9, 11, 14; 2Kor 1:22), gondolkodásmódunkat megváltoztatja (Róm 12:1–2) és vezet, hogy megérthessük a Szentírást (Ef 1:17–23; Jn 16:13). Szintén a Szentlélek ihlette Isten Igéjét, és ha a Lélek bennünk él, fel tudjuk venni az Igét, mint kardot, hogy kivédhessük Sátán támadásait. Rendkívül fontos, hogy a keresztény katona forgassa az Igét, ami
“élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél” (Zsid 4:12), ami átjár és elevenünkbe hasít, képes megkülönböztetni a jót a rossztól, felismerni, mit mond Isten, és mit súg az ördög. Így válik az Ige olyan fegyverré, amivel védekezni és támadni egyaránt lehet.“Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11) – mondja a zsoltáros. Jézus is eszerint élt. Mi milyen tapasztalatot szereztünk az Ige erejével a Sátán elleni küzdelem során?
| AZ IMÁDSÁG ÉS A KERESZTÉNY EMBER KÜZDELME |
Kedd december 27. |
“Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Ef 6:18).
John Bunyan
A zarándok útja című könyvében egy megindító jelenetet ír le. Keresztény a Megaláztatás völgyében találkozik Apollyonnal, aki a sátáni erőket jelképezi, amelyek az Isten országa felé igyekvő szenteket akarják összetörni. Apollyon minden fegyverét beveti Keresztény ellen, aki a Lélek kardját forgatva ádáz küzdelmet vív vele. A halálos ütközet hevében Keresztény elveszíti a kardot. Apollyon már örül, azt hiszi, hogy ezzel megpecsételődött Keresztény sorsa, ám ekkor Keresztény előkapja egy másik kipróbált fegyverét, aminek neve: minden imádság, így tovább tart a tusa. Keresztény gyakorlott mozdulatokkal forgatja fegyverét, legyőzi ellenfelét, és hatalmas diadalkiáltás tör fel belőle.Olvassuk el Ef 6:18 versét! Mire buzdítja Pál az efézusiakat. Miért olyan fontos mindez? Mk 13:33; 1Kor 16:13; Kol 4:2; 1Pt 5:8!
Pál elengedhetetlennek tartja az imádságot.
“Imádkozván minden időben…vigyázván minden állhatatossággal” (Ef 6:18). Az imádság nem csak a keresztény hétköznapi életének alapvetően fontos része, de kapcsolódik még a végső eseményekhez is. Ez azt jelenti, hogy az ima által nem csak a mában nyerünk erőt, hanem reménységet kapunk a küszöbön álló, a végidőben bekövetkező megpróbáltatások idejére is. Ha az ember Isten teljes fegyverzetét viseli, az igazságot, igazlelkűséget, békességet, hitet, üdvösséget meg az Igét, és imádkozik, akkor minden bizonnyal legyőzi a gonoszt.Jézus imaélete a legjobb példa erre. Az Úr, aki jól ismerte Isten Igéjét és bízott is benne, negyven napon át imádkozott és böjtölt – így készült fel arra, hogy a pusztai kísértés során legyőzze az ördögöt (Mt 4:1–11). A kereszten megvívott döntő ütközetre pedig a Gecsemáné kertben elmondott imája készítette fel, amikor Isten akaratát tudakolta, és lelkében gyötrődve választotta az engedelmességet (Mt 26:36–46).
Soroljuk fel, milyen hatását érezzük az imának! Soroljuk fel azt is, mi az, amit nem tapasztalunk, ha imádkozunk! Szombatiskolai csoportunkban beszélgessünk erről!
| AZ IMÁDSÁG ÉS A KERESZTÉNY EMBER GYŐZELME (Efézus 6:18–20) |
Szerda december 28. |
Ha nem a Biblia szempontjából nézzük, az imádság azt jelenti, hogy az ember keresi Istent, kutatja az ismeretlent. A Biblia szerint viszont imádságunkkal válaszolunk arra, amit Isten Igéjében mondott. Azzal biztatott, hogy
“kérjetek” (Mt 7:7; Lk 11:9). Ha imádkozunk, akkor Isten késztetésére válaszolunk. A keresztény számára tehát nem az ima az első szó, inkább a második. Mindig Isten szól először. Fontos, hogy Isten ígérete alapján imádkozzunk. Akkor lesz teljes a kapcsolatunk Istennel, ha hallgatjuk Igéjét, és imában keressük Őt.Az imádságról gyakran azt gondoljuk, hogy csak személyes dolgainkra vonatkozik; kéréseinkre, gyermekeinkre, családunkra. Minél közelebb áll valaki a szívünkhöz, annál többet gondolunk imádságunk közben rá. Ez teljesen természetes, nincs is benne semmi rossz. Az viszont helytelen, ha imádságunkban csak a szűk körről emlékezünk meg. Nem nagylelkűség, ha az ember másokért imádkozik, mert az imával azt ismerjük el, hogy Isten családja szélesebb kört ölel fel, mint azt az emberi természet alapján gondolnánk.
Olvassuk el Ef 6:18–20 verseit! Gondolkodjunk el arról, mit jelent számunkra az imádság! Hogyan, miért és mikor imádkozunk? Mit tanulhatunk az imádságról ebből a szakaszból?
Figyeljük meg azt is, hogy milyen személyes hangon írt Pál az efézusiaknak! Kérte őket, hogy imádkozzanak érte. De mit is kért? Azt, hogy kiengedjék a börtönből, vagy hogy kényelmesebb körülmények között lehessen, pl. jobb ételt kapjon? Nem! Önzetlenül azt kérte, imádkozzanak érte, hogy bátran beszéljen Krisztusról,
“bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom” (20. vers). Milyen nagyszerű bepillantani a cseppet sem hivalkodó mondat segítségével az önzetlen apostol gondolatvilágába!Ahhoz, hogy szüntelen imádkozzunk (1Thessz 5:17), feltétlenül szükséges Isten fontossági sorrendje szerint élni. Ez azt jelenti, hogy bárhol, bármikor Isten akaratával és szándékaival összhangban vagyunk, lényegében az egész életünk imádság és bizonyságtétel lesz. Mennyire fontos az ima szerepe az életünkben? Mit kellene változtatnunk ahhoz, hogy az ima a megfelelő helyet foglalja el az életünkben?
| A KERESZTÉNY JELLEME (Efézus 6:21–23) |
Csütörtök december 29. |
Pál úgy fejezi be a levelét, ahogy elkezdte: Jézus nevében mondott jókívánsággal. Tudjuk, mennyen és földön Jézus nevén kívül nincs más név, ami által üdvösséget nyerhetünk, de azt is épp olyan fontos tudni, hogy nincs más név, ami által Istenhez és egymáshoz fűződő kapcsolatunkat meg lehetne határozni, ami létrehozná a hit közösségét. A megváltottak közössége Krisztusban élő közösség. Ez a fő témája a levélnek, és éppen ezzel a gondolattal fejezi be az apostol az egység himnuszát.
Az utolsó versekben három keresztény tulajdonságról olvashatunk:
Egységes közösség.
Pál kedves szavakkal mutatja be az efézusiaknak azt, aki elvitte hozzájuk üzenetét: “Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban” (Ef 6:21). Pál minden bizonnyal nem mondott volna ilyesmit Tikhikusról azelőtt, hogy a damaszkuszi úton találkozott Jézussal. Ám az apostol meglátta, hogy a megfeszített Krisztusban ledőlt a zsidók és pogányok közötti válaszfal (Ef 2:14–18). Szeretett testvérének és hűséges szolgának fogadta el Tikhikust, aki pogányból lett keresztény. Az egységes közösség nagyszerűségét csodálhatjuk, látva az apostol mások befogadására kész lelkületét.Közös érdeklődés.
A Krisztusban való közösség mindenen átível, hogy közös céljait megvalósítsa. Az apostoli egyházban megszokottnak tekintették, hogy üdvözletet küldtek egymásnak, tájékoztatták egymást a hírekről, és ha valamelyik gyülekezetnek segítségre volt szüksége, összefogtak. E szokás értelmében Pál tudatta az efézusiakkal, hogy Tikhikus majd szóban beszámol a Rómában tapasztalható állapotokról. Megvolt bennük az érdeklődés a többi gyülekezet helyzete iránt, és tudtak is egymásról.Közös örökség.
Hervadhatatlan a keresztények öröksége, ami “az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól” (Ef 6:23) ered. Ahogy az egyik angol fordítás írja: halhatatlan szeretettel. Csak úgy lehet valaki keresztény, ha állandó kapcsolatban áll az Úrral. “Maradjatok énbennem és én is tibennetek” (Jn 15:4) – mondta Jézus. Akik ilyen halhatatlan, állandó kapcsolatban vannak az Úrral, elnyerik a béke, a szeretet, a hit és a kegyelem örökségét. Pál ezekkel a nagyszerű szavakkal, az Isten mennyei trónterméből származó gyöngyszemekkel fejezi be levelét.Mit árul el Pál jelleméről az, amiért Efézusba küldte Tikhikust? Milyen legyen általában a keresztény jelleme? Lásd még: Mt 4:23–25; Gal 6:2; Fil 2:4; 1Jn 3:16!
|
Péntek december 30. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Az ima fontossága: “Az ima a lélek lélegzetvétele, minden áldás csatornája. Miközben… a bűnbánó ember imádkozik, Isten figyeli harcait, látja küzdelmét, és megjegyzi komolyságát. Az embert nem kavarja fel érzés, nem zaklatja érzelem, nem árnyékolja be fájdalom, nem ejt rajta foltot bűn, nem rázza fel gondolat vagy cél, amiről az Úr ne tudna, hiszen végtelen áron váltotta meg, és változhatatlan szeretettel szereti” – (Ellen G. White: Maranatha, 85. old.).
Szüntelen imádkozni: “Gyakran imádkozzunk mennyei Atyánkhoz! Minél többször imádkozunk, annál közelebb kerülünk a szent Istenhez. A Szentlélek közbenjár azokért, akik komolyan imádkoznak szavakba nem önthető sóhajtásokkal, és az ember szívét meglágyítja, áthatja Isten szeretete. A sűrű fellegeket és árnyakat elűzik az Igazság Napjának fényes sugarai, és a gondolatok és szív rejtett kamráit beragyogja a menny fénye” – (Ellen G. White: In Heavenly Places, 89. ol.d).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Keressük meg a keddi résznél az imával kapcsolatos kérdést, és beszélgessünk róla! Mit tanultunk a válaszokból? Milyen téves vagy helytelen elképzelés élhet az emberekben az imával kapcsolatban? Az is előfordulhat, hogy alábecsüljük az ima erejét és hatását?
Ha kegyelem által üdvözülünk, miért mondjuk mégis, hogy hitünk fontos része a keresztény jellem? Miért helyez a Biblia nagy hangsúlyt a jellem kérdésére?
Vajon mire kell a legjobban vigyáznia a gyülekezetünknek, és mire kell vigyáznia a Hetednapi Adventista Egyháznak?
Nála semmi sem lehetetlen
Egy testvérnõnk férje nem hitt Istenben, és sokszor megkeserítette hívõ felesége életét. Nagy kertjük volt, tele gyümölcsfákkal. Pénteken és szombaton mindig kért valamit, amit feleségének meg kellett csinálnia, mielõtt a gyülekezetbe indulhatott volna. Különben nem engedte el.
Egyik péntek este naplemente elõtt pár perccel azt kérte tõle, hogy a faleveleket a kertben gereblyézze össze, és tegye a kijelölt helyre. A testvérnõ nem tudott mást tenni, kiment a kertbe, térdre borult, és sírva imádkozott: “Uram, én hiszem, hogy Te vagy. Te kéred, hogy szenteljük meg a szombatot. Én meg akarom szentelni, nem megrontani. De ez most csak úgy lehetséges, ha csodát teszel értem. Én nem tudom a faleveleket ennyi idõ alatt összegyûjteni, de Nálad semmi sem lehetetlen.”
Ahogy az imát befejezte, még fel sem állt, érdekes zajt hallott. Kinyitotta a szemét, és nem akarta elhinni, amit látott. A szél fújt mindhárom irányból, és vitte a faleveleket oda, ahová a férje kívánta. A testvérnõ sírva köszönte meg ezt a nagy csodát.
De a nagyobb csoda a konyhában, az ablak mögött történt. Férje végignézte, hogy mi történt, és kemény szíve megtört. Hát kell ennél nagyobb csoda?!
(Lejegyezte: S. I.)