SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

E HETI TANULMÁNYUNK: János 14:6; 18:38; Róma 1:16–17; 1Korinthus 1:30; Efézus 6:13–18; 1Thesszalonika 5:8

“Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok” (Ef 6:13).

Isten minden fegyvere. “A keresztény élete harc és menetelés. Ebben a küzdelemben nincs pihenés; állandó, kitartó erőfeszítésekre van szükség. Csakis szüntelen igyekezettel arathatunk győzelmet Sátán kísértései felett” – (Ellen G. White: The Ministry of Healing, 453. old.).

A Sátán elleni harctól ugyan nem menekülhetünk meg, de bátorítson két ígéret. Az első, hogy a kereszten Krisztus már legyőzte Sátánt, és az Ő győzelme a miénk is (Gal 2:20). A második pedig az, hogy Isten teljes fegyverzettel lát el (Ef 6:11). Ne feledkezzünk meg arról, hogy Pál teljes fegyverzetről beszél. Fegyvertárunknak legalább hat részét sorolta fel. Mindegyikre szükség van, mert Isten kovácsolta egységbe őket, és szerelte fel minden szükséges dologgal, tehát nem mellőzhetjük egyetlen darabját sem anélkül, hogy az egészet meg ne gyengítenénk. Ezen a héten a fegyverzet hat darabja közül öttel foglalkozunk, a hatodik pedig a következő héten kerül sorra.

Mit tudhatunk meg az alábbi igék alapján az igazság bibliai fogalmáról?

Ésa 65:16______________________________________________________

Zsolt 43:3 _____________________________________________________

Jn 17:17_______________________________________________________

Zsolt 86:11  ____________________________________________________

3Jn 4__________________________________________________________

Jn 14:17_______________________________________________________

Jn 14:6________________________________________________________

Az Újszövetség keletkezésének korában a római katona övet tett a derekára, amivel felfogta ruháját, hogy az ne akadályozza a járásban. A keresztény öve az igazság. Olyannyira járja át egész lényünket Jézus, az igazság, hogy se benső lényünk, se külső cselekedeteink ne akadályozzanak a lelki küzdelemben. Akkor elárulja beszédünk és életünk, istentiszteletünk és munkánk, hogy annak vagyunk az alattvalói, aki maga az igazság, és akiben a változásnak még az árnyéka sincs.

Hogyan válaszolnánk ezekre a kérdésekre: Mi az igazság? Mi a hasznunk abból, ha ismerjük az igazságot?

A keresztény fegyvertárának második darabja az igazság mellvasa. Mivel a keresztény élet alapja a Krisztusban kinyilatkoztatott igazság, az életet valóban az igazság mellvasával kell védeni. A római katonák legfontosabb szerveit – a nyakuktól egészen a combjukig – páncél védte az ellenséges támadástól, amelyet talán a mai golyóálló mellényhez lehetne hasonlítani. A keresztény életet az Istentől eredő és Isten által megerősített igazság védi.

Milyennek mutatta be Pál az igazságot? Mit mondott Isten, hogyan szerezhetjük meg? Mit tapasztal az az ember, akinél megvan az igazság (Róm 1:16–17; 1Kor 1:30; 2Kor 5:21)?

Isten jellemzője az igazság (Ésa 59:17; Róm 3:26; 2Tim 4:8). Az igazságot az Úr Krisztusban jelentette ki (Róm 1:16–17), általa igazított meg (Róm 3:25–26), ami azt jelenti, hogy igaznak mondott, és megbocsátotta bűneinket. Krisztus igazsága teszi lehetővé, hogy kapcsolatban álljunk Istennel. Sátán támadásaitól tehát semmi sem nyújthat nagyobb védelmet annál, mint az, hogy igazi kapcsolatban vagyunk Istennel.

Hogyan mutatkozik meg a keresztény életében az igazság, mint igazi kapcsolat Istennel (Róm 6:10–14)?

Az Istennel való igazi kapcsolatnak, az igazságnak igaz életet kell eredményeznie. Isten arra kér, hogy legyünk a tanítványai, életünk álljon összhangban Krisztus jellemével, aki követőinek hívott el. Igaznak lenni azt jelenti, hogy Krisztushoz hasonlítunk Isten törvényét betartva, erkölcsi feddhetetlenségben, egyenes, becsületes életet élve, krisztusi szeretettel viseltetve mindenki iránt.

Hogyan vehetjük fel az igazság mellvasát? Hogyan kapcsolhatjuk öszsze az “öltözzétek föl” felszólítást azzal, hogy “él bennem a Krisztus” (Gal 2:20)? Ha az igazságot fel kell öltöznünk, akkor valami mást le kell vetni? Ha igen, akkor mit?

Olvassuk el Ef 6:15 versét! Vajon mire utalhatott Pál ezzel a verssel?

Pál a többi versben is a katonaság köréből merítette a példát, ezért bizonyára a római hadsereg katonáinak lábbelijére gondolt. A római katonák olyan lábbelit hordtak, aminek segítségével biztosan megállhattak a csatában. Egy katonának nem szabad elbotlania, vagy nem csúszhat meg, amikor az őt körbezáró ellenséggel harcol. A keresztényeknek is erősen, megingathatatlanul kell állniuk az evangélium igazságában, ha a lelki küzdelemben győzelemre akarnak jutni. Szilárdan álljunk a lábunkon, ha azt akarjuk, hogy a testünk is rendületlen maradjon. A hitünk alapja a békesség evangéliuma. Bármilyen fontos is minden más igazság, mindennek az alapja az evangélium üzenete, hogy üdvösséget csakis Jézus Krisztusban nyerhetünk, hit által. Ha nem ez az alap, minden összedől.

Olvassuk el a hármas angyali üzenetet (Jel 14:6–12)! Mi bizonyítja ebben a szövegben, hogy milyen fontos része az evangélium az üzenetünknek?

Figyeljük meg azt is, hogy Pál a békesség evangéliuma kifejezést használja. A béke jelenti a bűn és az én feletti győzelem eredményeként fellépő nyugalmat. Ez a szó a kapcsolatra vonatkozik – az Isten és az ember közötti békesség kapcsolatára (Róm 5:1), valamint az emberek, különösen a hívők közösségének összetartására. Isten tehát azt várja a keresztényektől, hogy mindig a békességet munkálják (2Tim 2:22; 1Pt 3:11). Kereszténységünk forog veszélyben, és kitesszük magunkat Sátán kísértéseinek, ha elidegenedünk akár Istentől, akár a többi embertől.

Valóban ismerjük az evangélium békességét? Ha nem, mit kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy mi is megtapasztalhassuk?

Olvassuk el Zsid 11:6 versét! Mit tudhatunk meg ebből a hit szerepéről? Hogyan kapcsolódik Ef 6:16-hoz? Hogyan dönthetjük el Jak 2:18–20 alapján, mi a bibliai hit és mi nem az?

Hogyan értjük meg a hit jelentését ezekben a versekben? Nem az az igazi hit, ha elhiszek valamit, hanem az, ha hiszek valamiben. Az első bizonyos tantételek gyűjteményének elfogadása értelemmel (Ef 4:13), míg a második alapvető bizalom Istenben, állandó bizalom Igéjében és ígéreteiben. Ez a feltétlen bizalom elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a hit pajzsként szolgálhasson.

“A hit Isten iránti bizalommal teljes, ha az ember hiszi, hogy Isten szeret és tudja, mi a legjobb számunkra. Ez késztet arra, hogy saját utunk helyett Istenét válasszuk. Saját tudatlanságunk helyett Isten bölcsességét fogadjuk el, gyengeségünk helyett az Ő erejét, bűnösségünk helyett pedig az Ő igazságát. Az életünk, egész lényünk már Istené, hittel elfogadjuk, hogy hozzá tartozunk, és várjuk áldását” – (Ellen G. White: Education, 253. old.).

Milyen tüzes nyilaktól védett már meg a hit pajzsa? A kételytől, a csüggedéstől vagy a félelemtől? Próbáljuk meg felvázolni azt a folyamatot, ahogy a hit ilyen esetben hat! Milyen tapasztalatunkról beszélhetünk másoknak is, akiket hasonló támadások érnek?

Albert fiatal, jóképű, értelmes fiú volt. A szülei szemefénye, igazi áldás a gyülekezet közösségének. Szerette a zenét, jól értett a számítástechnikához, és alaposan ismerte a Bibliát. A gyerekek rajongtak érte. Az idősebbek biztosra vették, hogyha felnő, egész közösségük büszkesége lesz. De a 18. születésnapja tragédiába torkollt, gyászt borítva Albert szüleire, és nagy szomorúságba döntve a kis adventista közösséget. Alighogy elindult a közeli boltba, hogy megvegyen valamit az egyik idős szomszédnak, egy száguldó teherautó fellökte Albert motorját, és a fiú a motorról lezuhanva a fejére esett. “Súlyos koponyasérüléseket szenvedett” – mondta a boncolást végző orvos. “Bárcsak felvette volna a bukósisakot…”

A sisak a fejet védi. A világ számos országában törvény írja elő, hogy kötelező bukósisakot viselni, ami különböző veszélyektől véd. Pál korában a kemény fémből, pl. bronzból vagy vasból készült sisak hozzátartozott a katonák megszokott viseletéhez. Karddal nem lehetett átvágni rajta. Így van ez a keresztény küzdelmében is. A keresztényeknek feltétlenül fel kell venni a sisakot, hogy védelmezzék akaratuk székhelyét, hiszen ott döntenek olyan meghatározó kérdésekről, mint pl. kinek a szolgálatában állnak, és miben reménykednek. Pál azt mondja, hogy a Krisztusban nyert üdvösség ez a sisak.

Olvassuk el 1Thessz 5:8 versét! Mit árul el a vers a sisakról?

Mint keresztények, éljünk az üdvösségnek reménységével (1Thessz 5:8)! Szert tehetünk erre a reménységre, mert bennünk van, de nem abban, amit saját magunk el tudunk végezni.

Vajon ki ne adná fel végül csüggedten a reményt, ha saját cselekedeteinkkel, teljesítményeinkkel vagy szentségünkkel szerezhetnénk meg az üdvösséget? A jó hír azonban az, hogy Jézus tettei, teljesítménye, szentsége adja meg az üdvösség reménységét. Ha reménységünket bármi másra alapoznánk, előbb-utóbb elveszne.

Nem kell félnünk, még annak ellenére sem, hogy Sátán sokszor kétségeket ébreszt bennünk az üdvösségünkkel kapcsolatban. Ameddig Krisztusban maradunk, és viseljük az üdvösség sisakját, Krisztus a biztosítékunk (Jn 6:37–39; Róm 8:31–39; 1Pt 1:3–10).

Hisszük-e, hogy üdvözülnénk, ha már ma meghalnánk? Indokoljuk meg válaszunkat!

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: A mennyei fegyvertár: “Ha viseljük a mennyei fegyverzetet, azt tapasztaljuk, hogy az ellenség támadásai nem tudnak erőt venni rajtunk. Isten angyalai körülöttünk állnak, hogy megvédjenek” – (Ellen G. White megjegyzései, Seventh-day Adventist Bible Commentary. 6. köt. 1119. old.).

Az igazlelkűség öve: “A gonoszság ellen nem létezik más biztosítás, csak az igazság. Egyetlen ember sem képes rendületlenül kiállni az igazságért, ha a szívében nem lakozik az igazság” – (Ellen G. White: In Heavenly Places, 179. old.).

Az igazság mellvasa: “Mint választottak, hűségesek és igazak állnak meg az Úr előtt mindazok, akik felöltötték Krisztus igazságának palástját. Sátánnak nincs ereje kiragadni őket a Megváltó kezéből. Krisztus nem engedi, hogy az ellenség hatalmába kerüljön akár csak egyetlen ember is, aki bűnbánattal és hittel kérte védelmét” – (Ellen G. White: God’s Amazing Grace, 31. old.).

A hit pajzsa: “A megmentő hit egyezség: akik elfogadják Krisztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek Istennel. Az őszinte hit, élet. Az élő hit az életerő növekedését jelenti, odaadó bizalmat, mely által a lélek győzedelmes hatalommá válik” – (Ellen G. White: Jézus élete, 286. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszélgessünk a csütörtöki rész végén szereplő kérdésről! Mit tudhatunk meg a különböző válaszok alapján önmagunkról és arról, hogyan értjük az üdvösséget?

2. Az igazságot sokan pusztán tantételek gyűjteményének tartják. Kapcsolatban áll az igazság a tantétellel? Előfordulhat, hogy az embernek igaza van a tantételeket illetően, ám még sincs nála az igazság? Előfordulhat esetleg az, hogy az ember ismeri az igazságot, a tantételek terén azonban téved? Beszélgessünk erről!

3. Mi erősíti és mi gyöngíti a hit pajzsát?

4. Mi a különbség az üdvbizonyosság és azon nézet között, hogy ha az ember elfogadja az üdvösséget, biztosan üdvösségre jut?

A legszebb karácsonyi ajándék

Barátnõm nagymamájánál találkoztam elõször a Szentírással, aki minden reggel olvasta azt. Egyszer kíváncsiságból én is beleolvastam, de olyan nehéz volt a nyelvezete, hogy nem értettem belõle semmit sem.

A szakközépiskola elvégzése után barátnõmmel egy munkahelyre kerültünk. A közös munkahely közelebb hozott egymáshoz bennünket. Egyszer meghívott egy elõadássorozatra. Zavart, hogy a fiatalok végig Istenrõl beszéltek, de a dalok tetszettek. Évek teltek így el, míg egyszer meghívott egy hétvégére hozzájuk. Szombaton elmentünk a gyülekezetbe is. Én nagyon vonakodtam, minden részem tiltakozott ellene, de mivel nem akartam megbántani, hát elmentem. Mindenki kedves és figyelmes volt velem, de én a legszívesebben elmenekültem volna. Akkor eldöntöttem magamban, hogy ez volt az utolsó gyülekezeti látogatásom.

Ezután 2000 õszén az Egészség Expóra hívott meg a barátnõm. Az expo nagyon mély hatást tett rám; eldöntöttem, hogy elhagyom az állati eredetû étrendet, és vegetáriánus leszek. Itt is volt szó Istenrõl, de már nem tiltakoztam ellene. A barátnõmtõl is egyre többet kérdezõsködtem a hitérõl. Ha nem is tudatosan, de vágytam Isten közelségére. Szerettem volna egy Bibliát, de nem mertem senkinek megmondani. Gondoltam, a karácsonyi vásáron majd veszek egyet, de olyan sok dolgom volt, hogy nem tudtam elmenni a vásárra.

December 24-én dolgoztam. Mikor kinyitottam az öltözõszekrényemet, egy csomagot pillantottam meg. A barátnõm karácsonyi ajándéka volt. Kíváncsian nyitottam ki, és egy Bibliát találtam benne. Nagyon megörültem neki; ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka.

Ezután januártól kezdve rendszeresen jártam a gyülekezetbe. Nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy éveken keresztül szólongatott, hívogatott, és nem adta fel, míg el nem érkeztem hozzá. Új munkakört is jelölt ki számomra. Az egészséges életmód kialakításában segédkezem, és ezzel is segítek másoknak, hogy közelebb jussanak Istenhez.

(K. M.)