12. tanulmány − 2005
december 10 - 16.
HARC A GONOSZ ELLEN
E HETI TANULMÁNYUNK: Ésaiás 35:4; Dániel 10:19; Lukács 22:31; Róma 7:15–20; Efézus 6:10–12; 2Timóteus 4:7–8; Jelenések 12:9
“Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12).
A küzdelem valóságos. A Bibliában két igen fontos beszámolót olvashatunk. Az első arról szól, hogy Isten tökéletes világot teremtett, amit Ádám és Éva gondjaira bízott (1Móz 1:27–28). A második azt mondja el, hogy Sátán Isten elleni lázadásra vette rá Ádámot és Évát, amivel rászabadította a bűn átkát a világra és az egész emberiségre (1Móz 3). A Bibliában azonban olvashatunk két jó hírről is. Az első: Isten elküldte Fiát a földre, hogy meghaljon a világ bűneiért, és megbékéltesse önmagával az elbukott emberi családot (2Kor 5:14–18). A kereszt és Krisztus feltámadása a biztosítéka annak, hogy Sátán meg a bűn örökre elpusztul a világ végén. A másik jó hír pedig, hogy Isten új eget és új földet teremt a megváltottak otthonául (Jn 14:1–3).
Az ihletett Ige végigvezet a Krisztus és Sátán között zajló nagy küzdelmen, aminek mindannyian részesei vagyunk. Leírja, hogyan zajlik, és megmutatja veszélyeit. Ezen a héten Pál üzenetének azt a részét vizsgáljuk, amiből megtudhatjuk, hogyan szerezhetjük meg a győzelmet.
A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Milyen harcot kell megvívnunk, és mennyire valóságos ez a küzdelem? Milyen cselfogásokhoz folyamodik az ördög? Hol és hogyan küzdünk meg vele? Milyen ígéreteket találunk a Sátán feletti győzelemmel kapcsolatban?
| A HÁBORÚSÁGRÓL |
Vasárnap december 11. |
“Végezetre, atyámfiai”
(Ef 6:10) – kezdi Pál a részt. A végezetre szóval valamit ki akart emelni. Eddig azt vázolta, hogyan mentett meg Isten a bűntől. Szentlelke által elpecsételt, az egység kötelékébe fogott és Isten családjába befogadott. Mint a család tagjaitól, Isten azt várja el tőlünk, hogy úgy éljünk, mint illik elhívatásunkhoz (Ef 4:1), vetkőzzük le a régi bűnös életet, és új, megváltozott életet öltözzünk fel; tisztaság, szeretet, világosság, bölcsesség jellemezzen, és Istennek tetsző legyen minden kapcsolatunk. Keresztény életünket az határozza meg, hogy beteljesedünk-e Szentlélekkel (Ef 5:18).Sátán démoni, gonosz lélek, aki a keresztények ellen tör. Meg akar kaparintani magának, mint ahogy Péterrel is próbálkozott (Lk 22:31).
“Végezetre, atyámfiai” – mondja Pál –, készüljetek fel a Sátán elleni mindennapos küzdelemre! A végezetre szó összefoglalást, következtetést jelöl. De az itt szereplő görög szó igazi jelentését még jobban vissza lehetne adni azzal a kifejezéssel, hogy “ettől kezdve” vagy “mostantól fogva”.Olvassuk el Lk 22:31 versét! Mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy Sátán meg akarta rostálni Pétert? Mit jelent az, ha Sátán valakit megrostál? Olvassuk el Ef 6:10 versét! Milyen reménységet találhatunk Isten Igéjében a győzelemmel kapcsolatban?
Pál beszélt arról, hogy Isten Krisztusban munkálkodik értünk. Az Isten és Sátán között dúló világszéles küzdelem új és hatalmas vonatkozására vetett fényt, hogy Krisztus belépett az emberiség történelmébe. Krisztusnak Sátán felett a kereszten aratott diadala teremtette meg az alapot arra, hogy Isten elfogadja a hívőket. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy az Isten országa felé vezető utunk épp csak elkezdődött. Mostantól kezdve sok csatát kell megvívnunk, fortélyos ellenféllel kell megmérkőznünk és a harcot
“az ördögnek minden ravaszságával szemben” kell megnyernünk, (Ef 6:11). “Teljes hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten egyesíti mindenhatóságát az emberi eszközök igyekezetével neve dicsőségére. Igazságának fegyverzetében győzhetünk minden ellenségen” – (Ellen G. White: Próféták és királyok, 71. old.).Idézzünk fel egy olyan alkalmat, amikor győzni tudtunk valamilyen lelki küzdelemben, majd gondoljunk olyan esetre is, amikor kudarcot vallottunk! Mi volt a különbség?
| AZ ÖRDÖGNEK MINDEN RAVASZSÁGA (Efézus 6:11) |
Hétfő december 12. |
A lelki küzdelemről szólva Pál általánosan figyelmeztet az ördög minden ravaszságára (Ef 6:11).
Mi lehet az ördög minden ravaszsága? Az ördög nem feltétlenül a legnyilvánvalóbb gonosz módon támadja a hívőket. Módszereit gyakran leplezi, kísértéseivel olyan látszatot kelt, mintha magasztos, fennkölt ügyeket szolgálna. Két példa: úgymond nemes dologra célzott Éva megkísértésekor (lásd: 1Móz 3:1–5); Júdást pedig arra sarkallta, tegyen meg mindent azért, hogy itt a földön megalapítsák a Messiás birodalmát.
C. S. Lewis egyik könyvében olyan képzeletbeli leveleket közölt, amelyeket Csűrcsavar, a tapasztalt gonosz lélek írt fiatal munkatársának, aki még nem elég jártas a szentek elgáncsolásának művészetében. Tegyük fel, János az édesanyjáért imádkozik, akit reuma gyötör. Csűrcsavar azt tanácsolja ifjú társának, ilyenkor ne azon mesterkedjen, hogy megingassa Jánosnak az ima erejébe vetett hitét, inkább késztesse állandó imádkozásra, még akkor is, amikor inkább masszíroznia kellene édesanyja fájó ízületeit.
Egy következő levelében pedig a fortélyos ördög, Csűrcsavar azt javasolja, hogy a keresztényeket óriási horderejű elméleti kérdésekkel kössék le, mert akkor észre sem veszik a valódi, közvetlen problémákat. Csűrcsavar szerint az a játék lényege, hogy “árvíz idején mindannyian poroltóval futkározzanak” – (C.S. Lewis: The Screwtape Letters, [London: Collins Clear–Type Press, 1956.] 128–129. old.).
Keressük ki a következő szövegeket, és nézzük meg, Sátán mely módszereit ismerhetjük fel! Melyik módszere tűnik ismerősnek?
Jób 2:9________________________________________________________
Zak 3:1________________________________________________________
Lk 22:3________________________________________________________
Jel 12:12_______________________________________________________
Mk 4:15_______________________________________________________
2Pt 3:4________________________________________________________
1Thessz 2:18___________________________________________________
2Kor 2:10–11__________________________________________________
| AZ ELLENSÉG |
Kedd december 13. |
Milyennek mutatja be Pál az ellenségünket? Mit árul el a küzdelemről (Ef 6:12)?
Az első, hogy nem
“vér és test” (Ef 6:12) ellen, azaz nem emberekkel kell harcolnunk. Az önzés, a büszkeség, az énközpontúság, a keresztényekkel szembeni gyűlölet mind-mind olyan erő, amivel a hívőnek meg kell küzdenie, ám vannak még ezeknél sokkal hatalmasabb, kozmikus erők is, amelyek arra törekszenek, hogy megszakítsák az Istennel való kapcsolatunkat.A második: ellenségeink fejedelemségek, hatalmasságok, az élet sötétségének világbírói (12. vers). Félelmetes, de nagyon is valóságos az embernél hatalmasabb, kozmikus, démoni erők bemutatása, amelyek az Isten elleni lázadásban minket is csatasorba akarnak állítani. Kinek az oldalára állunk? Sátán vagy Isten oldalára? Ez a tétje a keresztény harcának, a Krisztus és Sátán között dúló nagy küzdelemnek.
Sátán az ellenségünk. Félelmetes, ádáz ellenség, dühödten harcol, lesi a prédát,
“mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1Pt 5:8). Ő a vádoló (Jel 12:10), hazug és gyilkos (Jn 8:44). “Kezdettől fogva bűnben leledzik” (1Jn 3:8), az Úr igazságát elferdíti (ApCsel 13:10), “mind az egész föld kerekségét elhiteti” (Jel 12:9), hadakozik Isten maradék egyháza ellen (Jel 12:17). Üldözi a szenteket (Jel 2:10), világosság angyala képében is meg tud jelenni (2Kor 11:14), majd ennek a korszaknak a végén az Úr ellenségeit egy utolsó nagy támadásra vezeti, mert meg akarja dönteni Isten uralmát (2Thessz 2:4–10). A keresztényeknek ezzel a természetfeletti lénnyel és seregével, a bukott angyalokkal kell szünet nélkül, folyamatosan hadakozni. “Mindig mindenkiben két erő birkózik a győzelemért. A hitetlenség tábora felsorakoztatja erőit Sátán vezetésével, hogy elszakítson erőnk Forrásától. A hit oldala is csatarendbe szedi erőit, vezetőjük Krisztus, hitünk szerzője és bevégzője. Óráról órára az egész világegyetem láttára zajlik a küzdelem, a kézitusa. A nagy kérdés: Ki kerekedik felül?” – (Ellen G. White: Sons and Daughters of God, 328. old.).Hogyan tapasztaltuk saját életünkben e két erő küzdelmét? Hogyan ismerhetjük fel a küzdelmet? Hogyan tud Sátán elrejtőzni? Mindig jól látjuk, hogy mi is történik valójában?
| LEGYETEK ERŐSEK |
Szerda december 14. |
A tusakodás (Ef 6:12) a keresztény küzdelmét jelöli, és két dologra is utal. Az első: a kézitusa vagy birkózás képét vetíti elénk. A második: az ellenség annyira közel van hozzánk, mint birkózás közben a küzdőfél. Az ellenfél egyrészt igyekszik álcázni magát, ugyanakkor vakmerő is, semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy megtévessze azokat, akik Krisztusban hisznek, bíznak. A keresztény élet és hit három alapelvén múlik a harc kimenetele:
“legyetek erősek” (10. vers); “öltözzétek föl az Isten minden fegyverét” (11. vers); és “álljatok” (14. vers, lásd még: 11., 13. versek). Ma az első lényeges dologgal foglalkozunk, a másik kettőt pedig majd később vizsgáljuk meg.A legyetek erősek kifejezés harmincnál is többször szerepel a Bibliában, ebből háromszor az Újszövetségben. A felszólítással gyakorlatilag azt mondja Isten: Tőlem kapod az erőt! Ezért légy erős, és ne félj!
Keressük ki a következő bibliaszövegeket és figyeljük meg, milyen biztonságot sugároz mindegyik, függetlenül a körülményektől, amelyekkel szembe kellett nézni! Józs 10:25; Ésa 35:4; Dán 10:19; 1Kor 16:13
Pál arra szólít, hogy legyünk erősek az Úrban (Ef 6:10). Az örök ellenséggel csak akkor szállhatunk szembe sikerrel, ha Isten oldalán állunk.
“Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura” (Zak 4:6). Pusztán emberi erővel nem mérkőzhetünk meg a gonoszság seregeivel, legyünk bármilyen erősek, edzettek és erkölcsileg makulátlanok. Ehhez a küzdelemhez szükség van a lelki hatalmasságokra. A gonosz elleni harchoz nem elegendő akár csak egy hajszálnyival is kevesebb az Istentől származó erőnél, amit a Szentlélek közvetít. “Nálam nélkül – mondja Jézus – semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). Pál ehhez hozzáfűzte: “Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1Kor 15:57). Az Ő kegyelme elegendő mindenre (2Kor 12:9).Pál még egy gondolatot fűzött a tanácshoz, hogy Legyetek erősek az Úrban. Az Úrban lévő erő az Ő hatalmas erejéből árad ránk (Ef 6:10). Pál már korábban is, Ef 1:17–21 verseiben azért imádkozott, hogy mi is tapasztaljuk Isten hatalmát, amit Krisztus feltámasztásával bemutatott. Ef 2:1–7 szakaszában arról írt az apostol, hogyan tapasztalhatjuk ezt az erőt. Ahogy Isten képes volt feltámasztani Krisztust a halálból, minket is fel tud támasztani a bűn halálából, és új életre kelt Krisztusban. A feltámadás erejével küzdjünk “a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12).
| VEGYÉTEK FEL… ÉS ÁLLJATOK MEG! |
Csütörtök december 15. |
Mivel bátorította Pál a hívőket, miután arra szólította olvasóit, hogy
“legyetek erősek…!” (Ef 6:10)? Mit kell tenniük és miért (Ef 6:11)?Ha csak önmagunkra hagyatkozunk, számolnunk kell azzal, hogy nincs bennünk elég akaraterő és állhatatos kitartás szembeszállni az ördöggel. Természetünkből fakadóan bűnösök vagyunk (Róm 3:23). A bűn elválasztott Istentől (Ésa 59:2), rabszolgáivá tett (Jn 8:34; Róm 6:16), megrontotta a gondolkodásmódunkat és lelkiismeretünket is (2Kor 3:14; 2Tim 3:13).
Mi az ember szerepe Sátán és a bűn elleni küzdelemben? Mt 16:24; Lk 13:24; ApCsel 14:22; Fil 4:1; 2Tim 2:3; Jak 5:10–11; 1Pt 4:1
A neves újszövetséges teológus, Herman Ridderbos így fogalmazott: “Igaz, hogy Krisztusban [Sátán] már legyőzött ellenfél, ám még korántsem veszélytelen. Az egyház viszont gazdagon felszerelt fegyvertárat kapott Istentől, hogy felvehesse a harcot [a gonosz erőkkel], így továbbra is meg tud állni” – (H. Ridderbos: Paul: An Outline of His Theology [Grand Rapids: William B. Eerdmans, 1975.] 392. old.).
Isten így küld csatába
“a gonoszság lelkei ellen” (Ef 6:12). Ez a fegyverzet bőven elegendő ahhoz, hogy kivédjük Sátán megtévesztő cselvetéseit. Sátán fortélyos ellenfél, aki nem becsületesen harcol. Felhasznál minden létező csalást, hol beszélő kígyó (1Móz 3), hol világosság angyala (2Kor 11:14) képében jelenik meg. Ezért szól így Pál kettős tanácsa: Vegyétek fel… és álljatok meg!Ha azt mondjuk, hogy “vedd fel!”, akkor olyan dologra gondolunk, ami nincs “rajtunk”. A vegyétek fel az állandóságra is figyelmeztet. A keresztény egyetlen percre sem maradhat
“Isten minden fegyvere” (Ef 6:11) nélkül, és tetőtől talpig az egész testet, a gondolatoktól kezdve egészen a tettekig, mindent be kell fednie a felszerelésnek. Ef 6:11–14 verseiben az apostol négyszer említi az állni igét (megállhassatok, ellentállhassatok, álljatok elő formában), utalva arra, hogy tartsunk ki, álljunk ellen az ellenségnek, legyünk éberek, figyelmesek, és semmiképp se adjuk meg magunkat. Miénk a győzelem!Ha tudjuk, hogy valamelyik ismerősünk éppen most küzd Sátánnal, beszélgessünk vele! Mivel segíthetünk még azon kívül, hogy imádkozunk vele és érte?
|
Péntek december 16. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: A világegyetemben dúló háborúról: “Isten Igéjéből megtudhatjuk, hogy a világmindenségben két erő küzd egymással, és mindkettő befolyásolja, irányítja az embereket. Mindkét fél hat minden emberre. Az Isten uralma alatt élő emberek, akik a mennyei angyalok befolyása alatt állnak, képesek lesznek felismerni a sötétség erőinek láthatatlan, de annál körmönfontabb cselvetéseit. Szünet nélkül, komolyan igyekezzenek Isten akarata szerint élni, akik a mennyei munkásokkal összhangban kívánnak maradni! Semmi szín alatt ne engedjenek teret Sátánnak és angyalainak!” – (Ellen G. White megjegyzései, Seventh-day Adventist Bible Commentary, 6. köt. 1119. old.).
Az egész életen át tartó háborúságról: “Az ellenség minden érvet, minden csalást latba vet, hogy gúzsba kösse az embert, tehát ha el akarjuk nyerni az élet koronáját, komoly, kitartó erőfeszítéseket kell tennünk. Nem rakhatjuk le a fegyvert, és nem távozhatunk a csatamezőről addig, amíg Megváltónk segítségével diadalt nem aratunk!
Biztonságban vagyunk mindaddig, amíg nem vesszük le tekintetünket hitünk szerzőjéről és bevégzőjéről. Ehhez azonban szükséges, hogy az odafelvalókkal törődjünk és ne csak a földi dolgokkal. Hit által emelkedjünk mind magasabbra Krisztus kegyelmének ismeretében! Ha naponként elgondolkodunk páratlan jóságáról, egyre inkább felnövünk dicsősége képmásához” – (Ellen G. White: My Life Today, 105. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Olvassuk fel a csoportunkban 2Kor 10:3–5 verseit! Mit tudhatunk meg a lelki küzdelemről?
Sátán gyakori csalása, hogy az igazságba burkoltan egy kevés hamisságot kever (például szolgálhat erre az a téves felfogás, miszerint Isten áldásának, elismerésének jele volna az anyagi jólét). Milyen példákat említhetünk még arra, hogy Sátán az igazságot és a hamisságot elegyítve igyekszik megtéveszteni?
Ismerünk valakit, aki épp most vív nehéz lelki küzdelmet? Mivel mutathatjuk meg, hogy odafigyelünk rá és törődünk vele?
De az Úr másképpen gondolta… (2)
A férjemmel már összekerülésünk is problematikusan indult; egészen más világból érkeztünk, jó nagy batyuval. Több évig voltunk külön, mindketten éltük saját életünket. Én a Hetednapi Adventista Egyház tagja voltam, a férjemrõl nem sokat tudtam, csak annyit, hogy máshol, mással élt. Közeledési szándékait nem vettem komolyan, rendre elutasítottam.
Egy szép napon mégis megtört a jég, nyilván mert az Úr másként gondolta… Valahogy hirtelen letisztult minden, a régi beidegzõdött elvárások, tettek kihullottak a rostán, csak a ragaszkodás, szeretet maradt fenn. Szépséges év következett. Egy… Annyi szeretetet kaptam e rövid idõ alatt, mint ezt megelõzõen egész életemben sem.
Majd egész váratlanul a férjem szólt, hogy õ is csatlakozna az egyházhoz. Még csak a keresztségre való felkészülés szervezésénél tartottunk, amikor kiderült, hogy rosszindulatú daganatai vannak. Több mint két évig tartó ádáz küzdelem következett a kórral, amit barátaink, testvéreink próbáltak enyhíteni, sokan imádkoztak értünk, segítettek. Meg is lett az eredménye, új, jó dolgokra csodálkozhattunk rá. Az értékrend megváltozásával különös hangsúlyt kapott az összetartozás érzése, a féltés és a csoda. Alig merem leírni, mert világunkban könnyen a képzelet szüleményének, gyógyszerek mellékhatásának mondanak mindent, ami földöntúli. Sokan várjuk a csodát, de ha bekövetkezik, kételkedünk a valóságában. Mi is történt tehát?
A mûtétre való várakozás idején, a kórházi ágyon fekve, idegfeszültségben, a félelem makacs szorításától szenvedett a férjem. Egyik éjjel azt látta, hogy kitárul az ajtó, és nagy fényességtõl övezve közeledik hozzá valaki, akinek az arca nem kivehetõ. A férjem felült, kitárt kezekbe simult keze, és… érezte a szögek nyomait. “Ne félj!” – ezt sugallta, talán mondta is a kései látogató, azután lassan eltûnt. Soha nem tapasztalt tisztaság illata maradt a levegõben, és valami mámoros boldogság, nyugalom a férjem szívében, aki alig várta a reggelt, hogy elmondhassa nekem ezt a csodálatos élményt.
Ami ezután következett: mûtét, kezelések sorozata, újabb mûtét, teljes hajkihullás kétszer is. Ez ugye emberileg alig tûrhetõ, de az Úr kegyelmébõl igen jól viselte a nehéz idõszakokat, közben pedig felkészült a keresztségre. Végezte a napi munkát, és igyekezett, hogy amit lehet, megtegyen nekem, amíg tart az élete.
El kellett mennie. Talán azért, mert akkor ért el élete csúcspontjához hitben, kitartásban, nem kevés akadályt legyõzve. Mivel az Úr ismerte emberi gyengéit, talán meg akarta védeni attól, hogy a régi rossz beidegzõdések újból visszahúzzák a porba. Elment, de itthagyta az újbóli találkozás, a feltámadás reménységét és a tudatot, hogy még van dolgom a földön!
“A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyõzõdés”
(Zsid 11:1).Juhász Ilona