SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

10. tanulmány   −  2005 november 26 - december 2.

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20; Ésaiás 5:20; János 15:10; Róma 5:10; 2Korinthus 5:18; Efézus 5:1–21; 1János 5:2–3; 2János 6

“Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5:8).

Pál folytatta a bátorítást az elhívásunkhoz méltó (Ef 4:1) életre, amikor arra kért, hogy teljes komolysággal járjunk a hit útján (Ef 5:1–21). Nem is kell sokat keresnünk Pál írásaiban, rögtön láthatjuk, mennyire komolyan vette a keresztény életet! Számára nem létezik olcsó kegyelem. Krisztus tette árán nyerhetünk üdvösséget, ezért életünkkel fejezzük ki hálánkat a megváltásért, ami Jézusban a miénk! Új életet kaptunk, akkor éljünk vele úgy, ahogy Isten megkívánja!

Az e heti szövegekben Pál öt okot sorol fel azzal kapcsolatban, hogy miért éljünk ilyen életet: a szeretet, az ítélet, a világosság, a bölcsesség és a Szentlélekkel való beteljesedés. Mindössze alig néhány szóval fejezte ki mindegyiket, mégis világosan felvázolta, hogy Isten mit vár el azoktól, akik korábban sötétségben éltek, most azonban kiléptek a világosságra.

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Mit jelent szeretetben járni? Milyen szigorú ítélet vár a meg nem tért bűnösökre? Mi a különbség a világosságban ill. a sötétségben való járás között? Mit jelent bölcsen járni vagy balgán viselkedni?

“Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: és járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Ef 5:1–2).

A hívőktől azt várja az Úr, hogy legyenek Isten követői. Krisztusban Isten a minta mindenben – az erkölcsben, a szenvedésben, az engedelmességben, a munkában, az imádságban és mindenekfelett a szeretetben. Ezért bátorít az apostol, hogy szeretetben járjunk.

E szöveg szavaiból legalább három elv emelkedik ki.

Gondoljunk valakire, aki nem méltó a szeretetre! Mi módon tudnánk szeretetet tanúsítani iránta? Miért ne tehetnénk meg éppen most?

Második: Krisztus szeretete önfeláldozó. Krisztus az önfeláldozás legfőbb példája. Vállalta a megszégyenítő kereszthalált, és odaadta az életét, hogy az emberiségnek megváltást szerezzen (2Kor 5:21). Szeretetben járni annyi, mint önmagunktól elfordulni, hogy másoknak szolgálhassunk. “A tanítványság a szenvedő Krisztus iránti elkötelezettség, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a kereszténységre való elhívás része a szenvedésre való elhívás” – (D. Bonhoeffer: The Cost of Discipleship [New York: Macmillan, 1963.] 101. old).

Mikor kellett valóban szenvednünk valaki más helyett? Mit árul el válaszunk önmagunkról, ill. arról, hogy változtatnunk kell-e valamin?

Harmadik: Krisztus szeretete békítő. Krisztus helyreállított minden megtört kapcsolatot, és teljes egységet hozott (Róm 5:10; 2Kor 5:18). Krisztus szeretetében járni azt jelenti, hogy az ember a megbékélést szolgálja.

Miként tapasztaltuk, hogy a szeretet ereje békít? Mondjunk el erre egy példát a csoportban!

Olvassuk el Ef 5:3–7 verseit, majd válaszoljunk a következő kérdésekre!

1. Milyen konkrét bűnök ellen intett Pál?

2. Miért mondhatjuk, hogy ezek a bűnök mind megszegik a Tízparancsolatot (lásd: 2Móz 20)?

3. Figyeljük meg, hogy Pál szembeállítja a fent említett bűnöket a szeretetben járással (Ef 5:2)! Miért ellentétesek ezek a bűnök a szeretet útjával? (Lásd még: Neh 1:5; Dán 9:4; Jn 15:10; 1Jn 5:2–3; 2Jn 6!)

4. Olvassuk el Pál figyelmeztetését Ef 5:6 versében! Mivel lehetett kapcsolatos az üres beszéd? (Lásd még: 1Jn 3:7)

“Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5:8).

Pál meghatározása szerint a keresztény élet lényege: szeretetben járni, gondolva a küszöbön álló ítéletre. Ezek után a harmadik részre tért rá: a világosság gyermekeihez illő életet élni. Szokásához híven itt is megemlít egy ellentétet: korábban a sötétség gyermekei voltatok, most pedig a világosság gyermekei vagytok (lásd Ef 5:8).

Gyakran előfordul, hogy a világosságot elméleti tudással, a tények ismeretével azonosítjuk, és azt nevezzük sötétségnek, ha valaki nem ismeri a tényeket. Természetesen van ennek is alapja. Olvassuk el Ef 5:8–14 verseit, majd válaszoljunk a következő kérdésre! Mivel tartotta Pál egyenlőnek a világosságban járást? Pontosabban: pusztán elméleti ismeretről van itt szó vagy az erkölcsi életről, a keresztény magatartásáról is? Miért olyan fontos ez a válasz?

Pál olyannyira fontosnak tartotta az erkölcsi foltoktól mentes életet, hogy figyelmeztet: tartsuk távol magunkat azoktól, akik gonosz dolgokat tesznek, sőt egyenesen kér, feddjük meg ezeket.

Olvassuk el figyelmesen Ef 5:13 versét! Ennek alapján hogyan feddhetjük meg a gonoszságot úgy, hogy még ki sem nyitjuk a szánkat (lásd még Jn 3:20).

Ismertünk-e valakit, akinek az életmódja, modora, jelleme úgy hatott ránk, mint feddés a bennünk lévő sötétségre? Mit tettünk akkor? Alázatosan, bűnbánattal fogadtuk a csendes feddést, vagy elmenekültünk a világosság elől, esetleg felvettük vele a küzdelmet, pl. sötétségnek bélyegezve a világosságot (lásd: Ésa 5:20)?

Pál rávilágított: fontos, hogy a keresztény élete különbözzön a világétól. Szeretetben kell járnunk. Bármit is teszünk, gondoljunk az eljövendő ítéletre. Vigyázzunk, hogy a világosságban járjunk. Ehhez fűzött hozzá az apostol még valamit: bölcsen kell élnünk.

A Bibliában sokat olvashatunk a bölcsességről. A következő versekben milyen bölcsességről hallhatunk? 1Kor 1:20–21; 3:19; 2Kor 1:12 Milyen példákat sorolhatunk fel az ilyen bölcsességre?

Az ilyen bölcsességgel ellentétben Pál megemlített egy másfajta bölcsességet is. Amint már korábban is láttuk, ez a tudás nem csak elméleti, csupán a tények ismerete, bármennyire hasznosak és jók is ezek. Az apostol a tudást cselekedeteinkkel hozza összefüggésbe. A bölcs helyesen jár el, a tudatlan pedig balgán, függetlenül attól, hogy mennyi elméleti tudással rendelkezik.

Hogyan határozta meg Pál Ef 5:17-ben az esztelenség jelentését? Segítségünkre lehetnek a válaszadásban a következő versek: Zsolt 111:10; Péld 1:7; Ésa 33:6.

A világ csakis Isten miatt létezik. Isten akarata által jött létre minden. Nem csoda tehát, hogy a tudás Isten akaratának ismerete – már amennyire felfoghatjuk azt. Természetesen nagyon sok mindent nem tudhatunk sem Istenről, sem akaratáról, azt azonban tudhatjuk, hogy megkívánja: az életünk legyen tiszta, szent, olyan, ami az Ő szeretetét és jellemét tükrözi. Ez az igazi bölcsesség. Ilyen alapon lehetséges, hogy a világon a legértelmesebb emberek között is vannak, akik a legnagyobb tudatlanságban és sötétségben élnek.

Ef 5:15-ben az apostol arra figyelmeztet, hogy okkal járjunk, “nem mint bolondok”, hanem mint bölcsek. Mit tegyünk a hétköznapi életünkben, hogy ne balgán éljük az életünket?

Olvassuk el Ef 5:18 versét! Miért említette az apostol az alkoholt? Mit akart kihangsúlyozni (lásd még: Róm 6:16)?

Pál itt az alkoholt említette példaként, de bármi mást megnevezhetett volna, ami a hívő és a Szentlélek hatalma közé áll. Más szóval tehát, nem engedhetjük, hogy valami is uralkodjon rajtunk a Szentlélek hatalma felett ill. azon túl. Pál itt egy alapvető teológiai tételt fogalmazott meg, ami szorosan kapcsolódik a Szentlélek munkálkodásának eredményeként történő újjászületés és megszentelődés tapasztalatához. Minden keresztény tegye fel magának a kérdést: Kinek az uralma alatt van a testem, az elmém és a lelkem? Az alkohol, a kapzsiság, a testi kívánság, az irigység vagy bármi más uralma alatt állok-e, ami akadályozhatja keresztény életemet, vagy valóban a Szentlélek uralma alatt élek? A Lélek irányít arra az útra, amelyen haladnunk kell. Ha bármi más irányít, akkor bizonyosan tévúton járunk.

Ha beteltünk Szentlélekkel, mennyi hely marad másra? Mit mondott Pál az efézusi hívőknek, miután arra szólította őket, hogy teljesedjenek be Szentlélekkel (Ef 5:19–21)? Milyen kapcsolatban állnak ezek egymással?

Mit válaszolnánk, ha valaki megkérdezné: részesültünk-e a Szentlélekben? Mit hozhatnánk fel annak bizonyítékaként, hogy a Lélek teljessége lakozik bennünk?

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Szeretetben járni: “Mindazok, akiket a Szentlélek már átitatott, úgy szeretnek, mint ahogy Krisztus szeretett. Az az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, fogja őket is munkájukban irányítani, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és egymás iránt tanúsított magatartásukban.

Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. »Erről ismer meg mindenki, – mondta Jézus – ha egymást szeretni fogjátok« (Jn 13:35). Mikor az embereket nem a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg” – (Ellen G. White: Jézus élete, 585. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

“Ez egy valóságos csoda!”

Egy tavaszi délután meglátogattam egy beteg testvérnõt. Hazafelé jövet egy forgalmas úton kellett átmennem. A forgalom olyan nagy volt, hogy hosszú percekig kellett várnom, míg végre átmehettem a másik oldalra. Már majdnem átértem, csak egy lépés választott el a járda szélétõl, amikor váratlanul egy autó rohant felém, és teljes erejével a jobb lábamnak futott. Hatalmas csattanás hallatszott, és várható volt, hogy elesem és a lábam eltörik, de meg sem inogtam. Fájdalmat sem éreztem, és így tovább mentem, mintha mi sem történt volna. Egy hölgy volt a vezetõ, aki a csattanást hallva kiugrott, és rémülten szaladt utánam, mert biztos volt benne, hogy elütött. Csodálkozva kérdezte, hogy lehet az, hogy el sem estem. “Ez egy valóságos csoda!” – álmélkodott.

Boldogan mondtam el, hogy ez valóban csoda, mert Isten megígérte, hogy Õ megóvja a benne bízókat, és a bajból kimenti õket.

Hálát adok az én jó Atyámnak, hogy ez megtörtént, és bizonyságot tehettem az én drága Megváltómról. Még vallásos irodalmat is adtam az autó vezetõjének. Köszönet és hála érte, hogy Isten megõrzött ezen az úton is, mint annyiszor!

(H. J.-né)