SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

8. tanulmány   −  2005 november 12 - 18.

 

A SOKSZÍNŰSÉG EGYSÉGE

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 28:18–20; Róma 12:6–8; 1Korinthus 12:28–31; Efézus 4:1–16

“Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Ef 4:4–6).

Elérkeztünk a levél feléhez. Az első három fejezet a keresztény egység teológiáját vázolta fel, ami az emberiség körében minden megoszlást előidéző tényezőn felülemelkedik. A második három fejezet pedig ennek az egységnek a keresztények életében megmutatkozó gyakorlati következményeivel foglalkozik. Pál tehát a teológia területéről átlép a gyakorlati élet körébe, a magyarázat után rátér az intésre, Isten tettének leírása után arra, hogy mit kell tennünk Isten értünk végbevitt cselekedeteire válaszul. Teológiánknak hatnia kell erkölcseinkre, erkölcseinknek viszont tükrözniük kell teológiánkat.

Pál ezután arra fordítja figyelmét, hogy milyen életet kell élniük a hívőknek, összhangban Krisztus titkának felbecsülhetetlen teológiai ismeretével. A zsidók és görögök közötti egység nem mese, hanem olyan valóság, ami követelményként írja elő, “hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz” (Ef 4:1).

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Miért figyelmeztetett Pál, hogy járjunk az elhívatásunkhoz méltóan? Mit jelent ez? Milyen sokszínűség figyelhető meg az Isten egyházára jellemző egység mellett? Milyen ajándékokat kapnak a gyülekezet különböző tagjai? Mit írt az apostol a Krisztusban való növekedésről?
ELHÍVATÁSUNKHOZ MÉLTÓAN JÁRNI (Efézus 4:1–3)

Vasárnap november 13.

Az első három fejezetben Pál igen sok szót ejtett arról, amit Isten értünk tett Krisztusban. Most pedig úgy folytatja, hogy ezért járjunk elhívatásunkhoz méltóan, de azt is elárulja, hogyan tehetünk eleget kérésének. Mi az az öt jó tulajdonság, ami alapvetően fontos része a keresztény jellemének (Ef 4:2–3)? Hasonlítsuk össze saját válaszainkat a tanulmányban szereplő magyarázattal!

(1) ____________________________________________________________

(2) ____________________________________________________________

(3) ____________________________________________________________

(4) ____________________________________________________________

(5) ____________________________________________________________

Alázatosság. A görögök és a rómaiak az alázatosságot a gyengeség jelének tartották, a keresztények szemében azonban ez az erő forrása, a büszkeség ellentéte. A büszkeség megoszláshoz vezet (pl. Lucifer esete a mennyben), míg az alázatosság a megbékélés létfontosságú eleme, amint azt Jézus testetöltése és kereszthalála is bizonyítja (Fil 2:2–8).

A szelídség alapvetően fontos ahhoz, hogy az egyház egységben élhessen. A szelídség az erőszakosság ellentéte, ha az ember nem vág vissza, még akkor sem, amikor bosszantják. A szelídek végül örökségül kapják a földet (Mt 5:5).

A hosszútűrés Isten jellemtulajdonsága. Isten “hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Pt 3:9). A hosszútűrés jelentése: az ember elviseli a szenvedést, nem hajlandó bosszút állni a sérelmekért, és nem mond le arról a reményről, hogy a megromlott kapcsolatokat helyre lehet állítani.

“Elszenvedvén egymást szeretetben” (Ef 4:2) – ez több mint kölcsönös türelem. Ebben benne foglaltatik, hogy megértem és elfogadom a másikat, és kész vagyok megbocsátani.

Természetesen mindezek a jó tulajdonságok szeretetből fakadnak. Az ilyen cselekvő szeretet védi az emberi kapcsolatokat, békét és egységet teremt a keresztények közösségében, sőt még azon túl is.

Alázatosság, szelídség, hosszútűrés, egymás elszenvedése és szeretet. Milyen sikerrel éltünk e tulajdonságainkkal az elmúlt héten? Ha valamit újból kezdhetnénk, mi lenne az? Ami pedig még ennél is fontosabb, mit tehetünk, nehogy újból beleessünk ugyanazokba a hibákba?
MI AZ EGYSÉG CÉLJA (Efézus 4:4–6)?

Hétfő november 14.

Olvassuk el Ef 4:4–6 verseit! Mi a legfőbb mondanivalója ennek a három versnek – amivel már korábban is találkoztunk a levélben?

Ef 4:4–6 a Biblia egyik legfennköltebb szakasza. Tökéletes a szöveg felépítése és ékesszólása, a Szentháromság egységének bemutatása pedig lenyűgöző. Ha valaki mégis feltenné a kérdést: “Miért is legyenek a keresztények egységben?” – megcáfolhatatlanul hangzana a válasz: “Azért, mert a keresztény hit és élet lényege az egység”.

Isten rendelkezett úgy, hogy a keresztények egységben éljenek. Egy Isten és egy Krisztus által mentett meg a bűntől, egy hitet adott, egy Lélek által elevenített meg, egy keresztséggel egy test tagjaivá tett és egy örök reménységet kínál.

Az egységnek e hét részét tanulmányozva meg kell említenünk még egy fontos tényezőt. A Szentháromság mindhárom személye részt vesz az egyház egységre juttatásában. Ez a megállapítás következetesen tükrözi a levél gondolatmenetét, hiszen az apostol gyakorta kiemeli a Szentháromság szerepét az üdvösség történetében.

Az Atya Isten, “aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Ef 4:6), Minden mindenekben.

A Fiú Isten, a hitnek fejedelme és bevégzője (Zsid 12:2), “a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27), testének, az egyháznak szegletköve.

A Szentlélek Isten, aki által újjászületünk. Az újjászületés élménye vezet el a keresztséghez (1Kor 12:13).

“Az efézusi levél 4. fejezetében [az apostol] világosan és egyszerűen írja le Isten tervét azért, hogy Isten gyermekei mind megérthessék az igazságot. Itt egyértelműen kimondja: egyházában azáltal szándékozik fenntartani az egységet, hogy a tagok egészséges hitéletet élnek a világban” – (Ellen G. White megjegyzései, Seventh-day Adventist Bible Commentary, 6. köt. 1117. old.).

“Sátán elválaszt – Isten egyesít. A szeretet összefűz” – mondta Dwight L. Moody, az ismert lelkipásztor. Az emberek általában nem akarnak Sátán eszközévé válni, inkább arra vágynak, hogy Isten szeretetének közvetítői legyenek. Miért olyan fontos a tegnap felsorolt öt jó tulajdonság mai témánkkal, az egység gondolatával kapcsolatban?
EGYSÉG: KÜLÖNBÖZŐ AJÁNDÉKOK (Efézus 4:7–11; 1Korinthus 12:28–31)

Kedd november 15.

Ef 4:6 versében ez áll: “mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik”. Az egyház egységét hangsúlyozta az apostol, amikor kijelentette, hogy mindannyiunk Atyja az Isten. A 7. versben hozzátette: “midenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint”. Nem kapta mindenki ugyanazt az ajándékot, és nem is ugyanannyit kaptunk (11. vers)! Ezért a továbbiakban Pál nem úgy folytatja, hogy mindannyian (6. vers), hanem hogy mindenikünk (7. vers), így tér rá az egyház egysége után a különbözőségekre. Ez azonban nem megoszlást jelent, hanem azt, hogy más és más ajándékokat kaptunk, amelyeket az egyház egysége érdekében kell felhasználnunk. Az ajándékokat osztó Lélek által végezhetjük munkánkat.

Olvassuk el Ef 4:7–11 verseit! Mit mondott itt Pál? Hogyan segítenek szavai felismerni Istentől kapott ajándékainkat?

Amikor Krisztus felment “a magasságba”, ajándékokat küldött a hívőknek (8. vers), vagyis ekkor küldte a Szentlelket a földre. Hogyan értelmezhetjük akkor a 9. verset, ahol azt írta az apostol, hogy Krisztus “előbb le is szállott a föld alsóbb részeire”? A felmenetel és a leszállás közötti különbség nem térbeli, inkább teológiai. Mennybemenetele és Isten jelenlétében való felmagasztaltatása szemben áll leereszkedésével, és a kereszten történt legmélyebb megaláztatásával (Fil 2:5–11). Krisztus azzal ünnepelte meg az alászállással aratott győzelmét és felmagasztaltatását, hogy ajándékokat küldött az egyháznak, amelynek tagjait kiragadta a sötétség fejedelmének kezéből. Jézus mindeneket betölt azáltal, hogy győzelmet aratott Sátán felett és felemelkedett “feljebb minden egeknél” (Ef 4:10). Ő az egész világmindenség Ura, mégis szorosan kötődik földi egyházához, és elárasztja azt ajándékaival.

Nevezzük meg az Ef 4:11 versében felsorolt ajándékokat! Hasonlítsuk össze listánkat a Róm 12:6–8 és 1Kor 12:28–31 részeiben szereplő ajándékokkal! Mit árult el Pál ezek természetéről és hasznáról? Kérdezzük meg önmagunktól is, hogy milyen ajándékot kaptunk? Hogyan használjuk mostanában Istentől kapott ajándékainkat? Miként fejleszthetjük képességeinket, hogy még eredményesebben kamatoztassuk az Úr művében?
EGYSÉG: A SZOLGÁLAT MUNKÁJÁRA (Efézus 4:12–13)

Szerda november 16.

Azokkal az ajándékokkal foglalkoztunk, amelyeket az Úr egyházának adott. Ezek után Pál két dologgal indokolta, hogy miért adta Isten az ajándékokat. Mi ez a két ok? Milyen kapcsolatban állnak egymással?

Az első: “A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára” (Ef 4:12). A tökéletesbbítés-nek fordított görög szó jelentése: helyreállítani, kijavítani, mint pl. megjavítani egy szakadt halászhálót (Mt 4:21). A »szentek tökéletesbbítése « tehát a felkészítésre, képzésre vonatkozik. Képessé teszi a hívőket arra, hogy jól végezzék a szolgálatukat, amire Isten elhívta őket.

Felvetődik a kérdés, kik is a gyülekezet szolgái? Az Újszövetség alapján elmondhatjuk: minden keresztényt szolgálatra hívott el Isten, és azt a feladatot bízta rájuk, hogy menjenek el, tegyenek tanítványokká minden népeket, kereszteljenek és tanítsanak (Mt 28:18–20). A szolgálat munkája nemcsak a kiváltságos kevesek (a klérus) osztályrésze, hanem mindazoké, akik Krisztus nevét vallják. A keresztény szolgálat személyes, egyes embereket érintő feladat. Egyetlen gyülekezeti tag sem érezheti, hogy felmentést kapna alóla, és a lelkészek sem vélhetik a szolgálatot kizárólagos előjoguknak.

Az ajándékok kiosztásával Isten másik célja “Krisztus testének építése” (Ef 4:12). Bármilyen ajándékot kaptunk is, legyen az tanítás, igehirdetés, evangélizálás, gyógyítás, tanácsadás, látogatás, vigasztalás vagy segítségnyújtás, tisztában kell lennünk azzal, hogy nemcsak saját javunkat szolgálják. Az egyház egészének javát és növekedését kell szolgálnunk vele, akik pedig elrejtik ajándékaikat, azoktól Isten elveszi, amit kaptak (Mt 25:24–30). Az egyház csak akkor növekedhet, ha tagjai szeretettel gondoskodnak egymásról, és Krisztus kegyelmével és szeretetével fordulnak a külvilág felé. Ha minden tag hűségesen végzi munkáját, hamarabb eljön a nap, amikor az egész bolygót körüljárja Krisztus megmentő szolgálatának híre. Így a gyülekezetben megvalósul a hit egysége, és részesülünk “Krisztus teljességé”-ben (Ef 4:13). Nem tud csendben maradni a Krisztus teljességét élvező ember, amíg mások Krisztus nélkül élnek! Ez ösztönöz a szolgálatra.

Képzeljük el, milyen lenne a gyülekezetünk, ha mindenki használná Istentől kapott ajándékait, és bekapcsolódna a szolgálatba! Mit tehetnénk ennek érdekében?

EGYSÉG: NÖVEKEDNI KRISZTUSBAN (Efézus 4:14–16)

Csütörtök november 17.

Ef 4:12–13 verseiben a befejező gondolat az, hogy Isten nemcsak azért adta a lelki ajándékokat, hogy felkészítse a tagokat a gyülekezeti szolgálat munkájára, hanem azért is, mert el akar vezetni “a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”. Az még nem elég, hogy az ember Krisztus oldalára áll, részese lesz a minden megoszláson felülkerekedő egységnek, és felkészül a szolgálatra. A keresztényeknek fejlődniük is kell Krisztusban. A 14–16. versek felvázolják a növekedés elemeit. (A jövő heti tanulmányunk a 17–32. versekig terjedő szakasz alapján tovább foglalkozik a növekedés témájával, és azt emeli ki, hogy milyen az újjászületett, érett, felnőtt ember életformája.)

Ef 4:14 – “többé ne legyünk gyermekek”. Hogyan értelmezhetjük ezt összevetve azzal, amit Jézus Mt 18:3 versében mondott?

Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk mint a gyermekek, de ne legyünk gyermetegek! Elvárja, hogy elhagyjuk “a gyermekhez illő dolgokat” (1Kor 13:11), és a felnőtt kor érettségével éljünk. Tudjunk különbséget tenni a lelki és a világi dolgok között, a tej helyett szilárd táplálékot fogyasszunk (1Kor 3:2).

Mitől óv még az apostol a 14. versben? Hogy állunk ezen a területen?

A szilárdság azt jelenti, hogy kitartunk hitünk mellett, megkülönböztetjük az igazságot a tévedéstől, és nem engedjük félrevezetni magunkat azok által, akik az igazság látszatát keltik. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy erősen álljunk Isten Igéjének alapján, és amikor az “álnok”, “ravasz” és “csalárd” (Ef 4:14) lelkületű emberek támadnak, szilárdan megállhassunk Isten bizonyságtételébe kapaszkodva (Ésa 8:20).

Pál arról is szót ejt, hogy fontos “szeretetben” elmondani az igazságot (Ef 4:15). Ez szó szerint azt jelenti, hogy cselekedni az igazságot, szeretetben. Az egyháznak különbséget kell tenni az evangélium és a tévtanítás között, és még ekkor is szeretettel kell megfogalmazni az igazságot. “Az igazság megkeményedik, ha nem lágyítja meg a szeretet, a szeretet pedig elerőtlenedik, ha nem szilárdítja meg az igazság” – (John R. W. Stott: The Message of Ephesians, 172. old.).

A növekedés legvégső jele pedig a fenntartások nélküli elkötelezettség és engedelmesség Krisztus iránt. Mi vagyunk Krisztus teste, és a test minden tagjának kapcsolatban kell állnia Krisztussal. Az igazság akkor is igazság marad, ha durván mondjuk el? Miért?
 

Péntek november 18.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: A lelki ajándékokról: “A Lélek hiánya miatt erőtlen az evangélium szolgálata. Műveltséggel, tehetséggel, ékes beszéddel, öröklött és szerzett képességekkel, de Isten Lelkének jelenléte nélkül egy szívet sem tudunk megérinteni, és egy bűnöst sem tudunk Krisztusnak megnyerni. Azonban a Lélek ajándékaival megáldott és a Krisztussal közösségben élő legszegényebb és legtudatlanabb tanítvány is hatni tud az emberek szívére. Isten eszközül használja fel a világegyetem legszentebb befolyásának közvetítésére” – (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 225. old.).

A keresztény növekedésről: “A mag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja; a növény növekedése pedig a keresztény növekedés csodálatosan szép példája. Ahogy a természet mutatja, úgy van a kegyelem a világban is. Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy meghal. A keresztény életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen de állandó, mint a növény növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés minden szakaszában; és ha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan előrehaladunk… Alkalmasak leszünk felelősség hordozására, és érettségünk arányos lesz lehetőségeinkkel” – (i.m. 39. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszéljük meg a csoportban a csütörtöki rész végén található kérdést!

  2. “Életünk tökéletes lehet a fejlődés minden szakaszában” – olvashattuk a fentebbi idézetben. Mit jelent ez?

  3. Olvassuk el újból Ef 4:14 versét! Mennyire tartotta Pál fontosnak a tanbeli tisztaságot? Beszélgessünk arról, hogy mennyire kell az egyháznak fontosnak tartania a tantételeket! Előfordulhat, hogy többet vagy kevesebbet foglalkozunk a tantételekkel, mint kellene?

  4. Mit válaszolnánk, ha valaki megkérdezné: Hogyan tudhatom meg, mi a lelki ajándékom? Általánosságban véve hogyan fedezhetjük fel lelki ajándékainkat?

 

“Nincs egyedül!”

Egy ötágyas kórteremben feküdtem, ahol a mellettem lévõ ágyban egy 82 éves néni volt. Egy alkalommal ezt kérdezte tõlem: “Mártika! Te Gyurcsányt vagy Orbánt szereted?”

Pillanatnyi meglepõdés után a következõket válaszoltam: “Én nem haladok se jobbra, se balra, én nyílegyenesen az arany középúton haladok, az Úr Jézus Krisztus pártjának vagyok a tagja, és jelszavunk a szeretet.

A kórterem másik végébõl hangosan hárman is felkiáltottak: “Nincs egyedül!”

Másnap megszólított Judit néni, egy idõs tanárnõ – szintén beteg – az elõzõ napi beszélgetésre utalva: “Mártikám, kérlek, gyere ide, és beszélj nekem a te vallásodról!”

Ez a kérés is nagyon meglepett, de ez már jólesõ érzés volt.

Kezemben a 2005. 1. negyedévi bibliatanulmányunkkal az ágya szélére ültem, és megkértem, engedje meg, hogy elõször felolvassak két verset.

Felolvastam Páskulyné Kovács Erzsébettõl két gyönyörû verset. Judit néninek könnyes lett a szeme. Elmondtam, hogy az én egyházam a Hetednapi Adventista Egyház, egy protestáns kisegyház. Több mint 100 éves. Nagyon fontos jellemzõ – szemben a nagy keresztény történelmi egyházakkal és számos keresztény kisegyházzal –, hogy mi a Bibliát, és csakis a Bibliát tartjuk hitelveink alapjának, csak azt fogadjuk el. Hisszük, hogy ez Isten Szava, nem teszünk hozzá, és nem veszünk el belõle. Ami benne van, azt követjük. A többi keresztény egyház is a Bibliát veszi alapul, de sok dologban eltértek tõle.

“Miben?” – kérdezte Judit néni.

“Csak egy-két dolgot említek, ami nincs a Bibliában: a vasárnap, a lélek halhatatlansága, a gyermek keresztség stb. stb.”

Hosszas beszélgetés következett, majd végül Judit néninek ajándékoztam a leckémet, amit már félig kijegyzeteltem. Látva ezt egy betegtársunk, odajött hozzám, és kért tõlem egy ilyen “könyvecskét”.

Hittestvérem és barátnõm hozott másnap még két bibliatanulmányt, és azokat is ajándékba adtuk. Így küldi a Teremtõ hozzánk az embereket, hogy beszélhessünk az evangéliumról, amit feladatul kaptunk.

N. N.