A tanulmány célja

1. Bemutatni, hogyan hozza létre Isten az egységet változatos jellem- és személyiségvonásokkal rendelkező emberek és csoportok között.

2. Elemezze az egységen belüli különbözőséget.

3. Térjen ki e különbözőségek céljainak és annak a módnak a megvitatására, amely elősegíti az egységet.

A tanulmány vázlata

I. Méltó magatartás (Ef 4:1-2)

1. Ahhoz, hogy az egyház elhívatása csúcsán éljen, tagjainak együtt kell dolgozniuk Istennel.

2. Isten kegyelme biztosítja számunkra azokat a vonásokat, amelyekre szükségünk van terve teljesítésére.

3. Ezek a jellemvonások Isten híveiben megnyilatkozó szeretetéből erednek.

II. Különbözőség, nem széthúzás

1. Az egység semmi esetre sem jelent uniformizáltságot vagy kényszerített alkalmazkodást.

2. Mindenki közülünk különböző talentumokban részesült, amely talentumokat Isten felhasználhatja egyháza egységének megszilárdítására.

3. A lelki ajándékok az Isten által alakított és csiszolt személyes képességek, tehetségek eredményei.

III. Felkészülve a szolgálatra (Ef 4:12)

1. A szolgálat, úgy, ahogyan azt Pál az Efézusi levélben bemutatja, nem kizárólag a lelkészi munkára vonatkozik.

2. Az egyház összes tagja szolgálója Istennek, felhasználván lelki ajándékait az egyház építésére s a küldetés végzésére.

3. Az ajándékok célja segíteni azok elfogadóit Krisztusban növekedniük.

Összefoglalás

Istenünk az egység Istene, de a különbözőség Istene is. Ez a teremtés művén is meglátszik. Isten minden társadalmi csoportból vonzott magához embereket, akiknek különböző tehetségük volt. Világunkban az emberek az egymás közti különbségeket gyakran megoldandó problémának tekintik, míg Isten kiváló alkalomnak arra, hogy üzenete a világon élő összes ember számára hirdettessék.

Magyarázat

“Felhívom figyelmeteket Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 4. fejezetére, amely teljes egészében egy lecke, amit Isten meg akar tanítani nekünk, hogy a mindennapi életben is gyakorolhassuk” (Ellen G. White Comments, The SDA Bible Commentary, 6/1117).

Az Efézusi levél negyedik fejezetében Pál gyakorlatilag az első három részben felvázolt teológiát magyarázza. Isten kegyelmének cselekvését az ember válaszának kell követnie. A doktrína nem egyszerű elmélet, hanem magának a keresztény erkölcsnek és gyakorlatnak az alapja. Az apostol ezt a gyakorlatot “az elhívatáshoz hív járásnak” nevezi. Efézus 4:1-16 versei a hűséges keresztény életelv és gyakorlat jellegzetességeit, célját és hatalmát mutatják be.

I. A keresztény járás jellegzetes vonásai (Ef 4:1-2)

A. Pál apostol elvárja, hogy a híveknek Isten üdvössége ajándékára adott válasza méltó, “illő” legyen elhívatásukhoz, amelyben részesültek (1. vers). Az “illő”-ként fordított görög szó (axios) jelentése “mérleg”. A keresztény járásnak összhangban kell lennie az elhívatással, hogy a mérleg nyelve egyensúlyban legyen.

Pál négy olyan tulajdonságot említ, amely hozzájárul eme egyensúly létrehozásához és fenntartásához. Az első az alázat. A rómaiak és a görögök nem tekintették kedvezően az alázatot, hanem ellenkezőleg: az alávetettség és szolgaság jeleként minősítették. A Biblia tanítása eltér ettől. Ésaiás Istent egy időben transzcendens és immanens entitásként határozza meg, azaz: egy olyan lényként, aki habár minden dolog fölött van, leereszkedhet legalázatosabb földi gyermekeihez is: “Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét” (Ésa 57:15). Az alázat e lelkülete késztette Jézust levetnie önmagáról a mennyei ruházatot valamint emberi ábrázatot felvennie, és a halálig, az önfeláldozásig megalázkodnia (Fil 2:5-8). Az alázat és az önmegtagadás a keresztény élet nélkülözhetetlen része, amely az életet a bűnösség állapota és az emberi lelki üresség távlatában szemléli, valamint Krisztus megváltó kegyelme és Isten mindent átfogó szeretete perspektívájában, amely nélkül nem létezhet élet.

A második jellegzetes vonás a szelídség. Úgy a római, mint a görög kultúrkörben, illetve napjaink világa társadalmainak zömében a szelídség a gyengeség jele, jelképe. A Bibliában azonban a szelídség a belső erő bizonyítéka, vonás, mely a kedvesség okozata. Az arroganciától mentesen a szelíd egyén kedvesen viszonyul az emberekhez, és megértést tanúsít gyengeségeiket illetően, segítvén és támogatván őket a lelki fejlődésben. Mózesnek volt ilyen a jelleme. Korántsem volt puhány, személyiség nélküli vezető; a Szentírás úgy mutatja be őt mint a világ legszelídebb emberét (4Móz 12:3). Jézus mondta: “Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet” (Mt 5:5).

A harmadik jellemvonás a hosszútűrés. Isten maga is irántunk való hosszútűrésről tett bizonyságot (2Pt 3:9). A keresztény közösségnek és a keresztény egységnek nem lehet létjoga, ha nincsen hosszútűrés és tolerancia egymás között. A türelem a másik elfogadását feltételezi, továbbá jóindulatot, megbocsátó készséget, a bosszúvágy elvetését és a szeretet útján történő rendezésre való hajlandóságot.

A negyedik jellemtulajdonság a szeretet. Ez a felbecsülhetetlenül értékes vonás, amely a keresztény járást kell, hogy jellemezze, lényeges az összes többi vonás számára, hiszen a szeretet a summája az összes erénynek. “Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény” (Ellen G. White, A nagy Orvos lábnyomán, Advent, Budapest, 1998, 339).

II. A keresztény járás célja (Ef 4:2-7)

Az elhívatásunkhoz méltó magatartás lényeges ahhoz, hogy “a Lélek egységét a békességnek kötelében” megőrizzük (Ef 4:3). A keresztény közösség – zsidók és népek – eme egysége isteni parancs, mivel minden, ami az Evangéliumhoz tartozik, egységes. Pál hét ízben ismétli meg az “egy” szót az egyházra, a Szentlélekre, a reménységre, az Úrra, a hitre, a keresztségre és az Atya Istenre utalván. Az Istenség részt vett a hit, reménység, keresztség és egyház egysége megalkotásában, mintegy Istennek a Sátán által szított széthúzás felett aratott diadalának kozmikus megnyilatkozásaként. Amit mi, Krisztus teste – az egyház – tagjaiként tehetünk, az, hogy egységben és mindhalálig hívek maradunk Isten örök céljához.

III. A keresztény járás hatalma (Ef 4:11-16)

Hogyan viselkedhetünk méltó módon elhívatásunkhoz? Amikor feltámadása után a mennybe emeltetett, Jézus nem hagyott minket magunkra, segítség nélkül. Lelki ajándékokat árasztott ránk, hogy a hívők közösségeként ne csak hűségesen járhassunk az Ő útján, hanem teljesítsük is küldetésünket, amelyet ránk bízott. Az ajándékok szép számmal vannak, Pál azonban csupán néhányat említ közülük. A lelki ajándékok célja és szerepe azonban ugyanaz marad: “A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére” (4:12).

A különböző ajándékok használatakor soha ne felejtsük el, hogy szentek vagyunk, papi nemzetség, amelynek tagjai közösen alkotjuk Krisztus testét. Ezért bizonyságtevésünk és “illő járásunk” érettségre kell, hogy vezessen, “míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Ef 4:13).

Követvén az “érett férfiúságra” vezető utat, nem fogunk többé gyerekesen viselkedni, és nem fog többé “ide s tova hányni a hab, a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által” (14. vers). Jézus evangéliuma nem emberi találmány. Isten titka az, aki teljes hűséget vár el részünkről Az iránt, Aki elhívott minket, valamint igazsága és egységre szólító felhívása iránt. Isten e kérése teljes értékű életet szavatol számunkra, ami csakis akkor lehetséges, ha kitartóak vagyunk az igazság melletti hűségben, úgy szavainkban, mint tetteinkben, hitben és engedelmességben, egyénenként és közösségként egyaránt. Tudatában kell lennünk annak, hogy Krisztus a mi Fejünk: Ő a vezető tekintély (Ef 4:15). Általa életünk teljes lesz Istenben, “aki mindeneknek felette van, és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (6. vers).

Személyes bizonyságtétel

Milyen hatást gyakorolna rád és a körülötted élőkre, ha a következő héten vállalnád az alábbi tevékenységek közül az egyiket?

1. Önkéntesként segítséget nyújtasz egy délután az AIDS-betegeket gondozó klinikán.

2. Önként felajánlod, hogy vigyázol a szomszédasszony kétéves gyermekére, hogy az egyébként gyermekét egyedül nevelő édesanya elmehessen egy interjúra.

3. Részt veszel egy programban, amely alkalmat biztosít városod árvaháza gyermekeinek egy estét egy-egy családban tölteniük.

4. Egy délután meglátogatsz egy gyógyíthatatlan beteget, aki szanatóriumban vagy öregotthonban éli utolsó napjait.

5. Megjavítod egy idős, egyedül élő személy háza előtt a lépcsőt.

6. Hívj meg szombaton egy a negyededbe frissen költözött családot az imaházba, majd vidd haza hozzád ebédre is.

Nem mindig könnyű és kényelmes dolog másokon segíteni. Mindazonáltal Krisztus elvárja tőlünk, hogy gyakorlati keresztények legyünk. Példaképpen előttünk áll Jézus földi élete: táplálta, gondozta az embereket, megmosta tanítványai lábait, maga köré fogadta a gyermekeket, történeteket mondott nekik, időt szakított arra, hogy meghallgassa őket, s ami a legfontosabb: soha nem szalasztotta el az alkalmat megosztani velük az Atya szeretetét és üdvösségre vonatkozó terve titkait.

Jézus példája élő példa, amelyet tanítványainak követniük kell egészen az idők végéig. Csakis így járhatunk méltóképpen elhívatásunkhoz.

Az előttünk álló héten gondolkodj el azon, miként segíthetnél a körülötted élő szenvedőkön, hogy megnyisd a szívüket Jézus befogadására, majd vidd véghez a tervet, amelyet kigondoltál, és figyeld meg, milyen hatása lesz úgy rád, mint a megsegített személyekre.

Alkalmazás

Mindenkit elragadnak az újszülöttek. Ők a mi sarjaink és reménységünk. Milyen voltál kisdedként? Mondj el egy érdekes történetet, amelyet a szüleid mondtak el gyermekkorod eseményeiről. Miért fontos az, hogy “többé ne legyünk gyermekek” (Ef 4:14)? Hasonlítsd össze mostani lelki tapasztalataidat a kezdetiekkel. Miként váltál “érett férfiúvá” a Jézussal való járásban?

Elmélkedésre

1. Hogyan lehetséges az, hogy valaki egy önző s csak önmagával foglalkozó személyből mások iránt türelmes, kedves személlyé alakuljon át, annak dacára, hogy igazságtalanul vádolják? Mit jelent “teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel elszenvedni egymást szeretetben” (Ef 4:2)? Ha családod vagy gyülekezeted jellemezne téged, milyen jelzőket használna?

2. Készíts egy tanulmányt a bibliai jelentéssel bíró egység szóról. Jézus vágya az volt – s ezért imádkozott is –, hogy tanítványai egységben legyenek, bizonyítva ezáltal a világnak, hogy az evangélium képes életeket megváltoztatni (lásd Jn 17:11.22-23). Pál maga is foglalkozik ezzel az elvvel, és arra késztet minket, hogy “igyekezzünk megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében” (Ef 4:3). Miért oly nagy a változatosság a vallásos hitelmélet és gyakorlat terén?

Gyakorlati kérdések

A lelki ajándékok annyira fontosak Pál számára, hogy három levelében is megemlíti őket (lásd Róm 12:6-8; 1Kor 12:28-31; Ef 4:11-13).

1. Miben különböznek a lelki ajándékok a született adottságoktól, tehetségektől?

2. Miért kell tökéleteseknek lennünk a szolgálatban (Ef 4:12)?

3. Ismered lelki ajándékaidat? Ha még nem, hogyan fedezheted fel őket?

4. Érted-e azt a különleges módot, ahogyan Isten megajándékozott téged?

5. Talál-e a gyülekezetben betöltött tisztséged lelki ajándékaiddal?

6. Mennyire vágysz hozzájárulni Isten országának előrehaladásához (lásd Róm 12:8)?