A tanulmány célja

1. Aláhúzni a tényt, hogy csakis Krisztus, az Ő egyháza által képes az embereket egymással és Istennel egységre hozni.

2. Hangsúlyozni, hogy ez az egység “titok” a világ számára, mivel messzemenően idegen az emberi gondolkodásmódtól.

3. Megértetni, hogy ez az egység csakis azon emberek között válhat valóvá, akik szívükbe fogadták Jézust, a Megváltót.

A tanulmány vázlata

I. A nagy titok (Ef 3:3)

1. Az Újszövetségben a titok szó olyasvalamire utal, ami azelőtt ismeretlen volt az emberek előtt, de immár kinyilatkoztatott valósággá vált.

2. Jézus felfedte előttünk az Ő tervét az egyház egységére vonatkozóan: egy általa megalapított, hűséges hívőkből álló közösség.

3. Maga Pál apostol is úgy tekintette Isten eme akcióit, mint amelyek nehezen érthetőek, viszont csodálatosak.

II. Minden ember számára érvényes (Ef 3:6)

1. A Jézus által az egységre szólító felhívás az Ótestamentumban is benne van, csakhogy a legtöbbször erről nem vettek tudomást az emberek.

2. Amint az evangélium többi kérése, a Krisztusban való egység sem olyan fogalom, mely az emberi természetre jellemző lenne. Nem magától jön létre, sőt, sokak számára elfogadhatatlan állapot.

3. A nemzeti és faji sovinizmus eléggé agresszív jelenség volt a Pál idejében is, és ma is jelenvaló valóság.

III. Jézus a mi szívünkben (Ef 3:17)

1. Habár jól körülírt közösségről van szó, az egyház olyan egyénekből áll, akik Isten képére lettek újjáformálva.

2. Az egyház, a maga egységében, Isten erejének megnyilatkozása.

3. Isten bennünk és egyházában lakozó szeretete bölcsességgel ruház fel olyan dolgokat megértenünk, amelyek másképpen érthetetlenek maradnának számunkra.

Összefoglalás

Az emberek közti konfliktusok a bűn szövődményei. Isten üzenetének célja megbékélést és egységet biztosítani. Ennek egyértelműen látszania kellene az egyházban, és kizárólag Isten és az Istennek odaszentelt emberek által valósulhat meg.

Magyarázat

Pálnak a különböző összetételű csoportok által alkotott egységről formált fogalma felfoghatatlan az emberi elme számára. Isteni beavatkozásra – Golgota áldozatára – volt szükség ahhoz, hogy az emberek közti válaszfal leomoljon és lehetővé váljék a megbékélés és megbocsátás, zsidók és pogányok számára egyaránt.

Egy ilyen egység valóban isteni csoda: egy titok, ahogyan Pál többször is nevezi (Ef 1:9; 3:3-4.9). Ezen a héten ezt a titkot fogjuk boncolgatni: a titok tartalmát, azt, hogy kire volt rábízva ez a titok és hogy milyen eredményei voltak e titoknak.

I. A titok tartalma (Ef 3:1-6)

Az Újtestamentum a titok szót használja fel arra, hogy egy olyan dologra utaljon, ami a múltban rejtett volt az emberek előtt (Ef 3:9). Isten ezúttal úgy döntött, hogy Krisztus és a Szentlélek révén felfedi Pál majd az apostolok és próféták előtt ezt a titkot (lásd Ef 3:5-7). A titok leleplezése folytán a népek 1. együtt örökösökké; 2. egyazon test tagjaivá; és 3. ugyanazon ígéretek haszonélvezőivé váltak. Mindannyian Jézus Krisztusban.

Már a teremtéstől kezdődően Isten terve az volt, hogy a népek együtt legyenek örökösei a zsidókkal a Jézusban való közösségben (Ef 3:9). Isteni kinyilatkoztatás által Pál itt a következő elvet mutatja be: az összes ember egy Jézusban. Isten felfedezése választ ad az élet nagy problémáira, amelyek közül az egyik az emberiségben forrongó széthúzás. Semmilyen történelmi tanulság, bölcselet vagy vallás e felfedezésen kívül nem képes megmagyarázni eme egység titkának mélységét és maradandó voltát. Az emberek közti egység hiányára megoldásképpen a görögök az örökös ismétlődés fogalmát vezették be, a rómaiak meghonosították a jogrendszer és a civilizáció fogalmát, Marx meghatározta és körülírta a társadalmi osztályokat, Nietzsche megalkotta a felsőrendű ember ideáját, a hinduk pedig a karma ciklikus ismétlődésének gondolatával rukkoltak elő, a bűnt – az emberközi harmónia hiányának gyökerét – viszont senkinek sem sikerült eltávolítania. Csakis a bibliai kinyilatkoztatás ajánl megoldást a válaszfal lerombolására és egy új közösség megalapítására, melynek keretében mindannyian örökösök.

De minek az örökösei? “A pogányok... egyugyanazon test tagjai és részesei az Ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Ef 3:6). A tény, hogy ugyanazon egyháznak vagyunk a tagjai, s hogy összegyűlünk együtt részt venni a Krisztus megtört testében való közösségben, legyőz minden gyűlöletet és összhanghiányt, és egyenlő mértékben élvezőivé tesz az örök élet s a mennyei honpolgárság ígéretének, családfától, nemzetiségtől, társadalmi státusztól függetlenül.

II. Kire volt rábízva ez a titok? (Ef 3:7-13)

Pál apostol az evangéliummal azonosítja ezt a titkot (Ef 3:6). Eme evangélium alázatos és hálás szolgálójává hivattatott el. Isten örömüzenete hirdetéséhez mindkét vonás elengedhetetlen. Az alázat teszi Pált képessé elismernie magáról, hogy “minden szentek között a legeslegkisebb” (3:8; lásd 1Kor 15:9). Az apostol evangélium iránti hálája szolgálata központi tényezőjévé válik. Pál úgy véli, hogy maga elhívatása is egy csoda, merthogy miért választana ki Isten egy legalista írástudó farizeust, a keresztényüldöző vallásügyi “rendőrség” egyik vezetőjét, aki az őszegyház ádáz zaklatója volt, az ingyen kegyelem hirdetésére, a népek apostolává? Az Isten szolgálatába való elhívás mindig csoda. Ahhoz, hogy hatékonyak lehessünk a szolgálatban, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ki elhívásunk Szerzője, és mi a ránk bízott küldetés célja.

E titok szolgálójakét Pál apostol mindig is tudatában volt küldetésének, továbbá foglalkoztatták hallgatói, hogy megismerje és megértse ezt a titkot, “hogy a pogányoknak hirdesse a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát” (Ef 3:8), és “megvilágosítsa mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben” (9. vers), s amely Isten földi egyházára lett bízva. Pált továbbá a mennyei hallgatók is foglalkoztatták, hogy az összes kozmikus erő megismerje Isten sokféle bölcsességét: “Azért, hogy megismertettessék most a mennybéli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (10. vers). A világnak tudnia kell, hogy a jó és a gonosz közti konfliktus a végső szakaszába érkezett.

Miért hangsúlyozza Pál olyannyira e titok hirdetését? Két oka van ennek. Az első: ez volt Isten “eleve elvégzése szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi urunkban” (11. vers). A második ok: úgy a zsidók mint a pogányok teljes bizalommal közeledhetnek Istenhez.

III. A titok eredményei

Az emberek közti egység és Isten bölcsességének és győzelmének egyetemes elismerése mellett az apostol e titok leleplezése három gyakorlati eredményét említi meg.

1. A belső ember megerősödése a Krisztusban és a Szentlélekben való lakozás által (Ef 3:16-17). Pál apostol révén az efézusiak tudomást szereztek a Szentlélekről (Csel 19:6). Jézus megígérte híveinek, hogy el fog jönni reájuk a Szentlélek, a “Vigasztaló” (Jn 14:26), a “Bátorító”. A Lélek által megvalósuló, Krisztusban való lakozás képessé teszi a hívőket megismerni az igazságot, megtapasztalni a feddhetetlenséget, felvenni a harcot az ellenséggel, tudatában lenni Isten jelenlétének és megízlelni az üdvösség hatalmának ízét (Jn 14:6-26).

2. A második áldás a szeretetben való gyökerezés. Pál két metafora segítségével emeli ki a szeretet fontosságát a keresztény életében, az egyiket a növénytan, a másikat pedig a műépítészet szférájából veszi (Ef 3:17): a keresztény számára Isten szeretete olyan fontos, mint a fának a gyökér, illetve a háznak az alap. Szeretetet tanúsítani azok iránt, akik nem érdemlik meg, szeretetből feláldozni valakiért a saját életed (úgy, ahogy azt példaként Jézus megmutatta nekünk – Róm 5:8) – ez kell, hogy a keresztény élet gyökere illetve alapja legyen.

3. E titok harmadik áldása Jézus szeretete szélességének, hosszának, mélységének és magasságának megértése, valamint “az Isten egész teljességéig való beteljesedés”, “minden szentekkel egybe” (Ef 3:18-19). Jegyezzétek meg jól ezt a kifejezést! Egy elszigetelten élő keresztény nem lehet teljes az Isten dolgaiban való ismeretet tekintve. Közösségben a hívő erőt nyer élni és értékelni Isten szeretetének teljességét, noha teljes megértésére egy egész örökkévalóság szükséges.

Személyes bizonyságtétel

Az emberi szenvedés már azóta jelen van bolygónkon, hogy az Éden kapui örökre bezárultak. Ádám és Éva kegyelemből való kiesésének következtében a fájdalom, boldogtalanság és szerencsétlenség szüntelenül az ember nyomában volt.

Senki sem szabadult meg a szenvedéstől, amely a bűnnel telt világban élt élet lerázhatatlan tartozéka. Sokak számára ez a mindennapi élet természetes folyása. Egyedül, árvaként, semmiféle támasz nélkül felnőni; mások lábai elé leborulni egy falat kenyérért; ott és akkor aludni, ahol és amikor lehet: ez vár sokmillió gyermekre Földünkön.

A természeti katasztrófák (földrengések, áradások, szárazságok stb.) nem tesznek egyebet, mint szaporítják az emberi nem szenvedéseit: az élelem forrásai, a hajlék és az élet pusztul ilyenkor. A Föld bizonyos zónáiban van esély az újra felállásra, más vidékeken azonban semmi esély erre. S a bűn okozta sokkhatás hullámkörönként áramlik tovább.

E heti tanulmányunk kiemeli a tényt, hogy bármilyen nehéznek tűnnék is az élet, nem kell mást tennünk, mint a Golgota felé irányítanunk tekintetünket, és máris megértjük, mit jelent az igazi szenvedés.

Keresztények lévén megértettük, hogy egyetlen módja annak, hogy mindenikünk elnyerhesse az örök élet ajándékát, az volt, hogy Isten szeretett Fia emberi testet öltvén lejöjjön a Földre, viselje bűneinket, és rettenetes körülmények között meghaljon azért, hogy halálos ítéletünk eltöröltessen, és érvényt szerezzen számunkra a menny ígéretének.

Ezen a héten részesítsd különleges figyelemben a körülötted élő szenvedőket, legyen szó akár testi, akár lelki, érzelmi szenvedésről. Kérdezd meg őket, megengedik-e, hogy imádkozz értük. Mondd el nekik, hogy ha készek meghallgatni, olyasvalamit mondasz nekik, ami leveszi vállukról a terhet és Másvalaki vállára helyezi, és soha többé nem lesznek rákényszerülve arra, hogy egyedül viseljék nehézségeiket.

Alkalmazás

A nevelés lényegében azt jelenti, hogy a tanulókat titkok (ismeretlen eszmék, fogalmak) megoldásának felfedezésére segíted. Próbálj meg visszaemlékezni első osztályos korodra. Hogy érezted magad, amikor valami újat fedeztél fel? Jézus által Isten felfedte előttünk a titkot, hogy tudniillik minden ember lelki közösségben élhet egymással az egyházban, és majdan Isten országában is. Miért volt oly nehéz a bibliai idők Izraelének elfogadnia ezt az új eszmét? Milyen értelemben vagyunk mi is megkísértve szemellenzőt viselnünk, amikor Isten megpróbál valami újat bemutatni nekünk, ami nem passzol addigi mentalitásunkhoz?

Elmélkedésre

Amint belépett Kornélius házába, Péter egy egész sor szabályt és előírást hágott át. Azzal igazolta magát mások előtt, hogy megosztotta velük mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott számára: “De nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek” (Csel 10:28).

Hogyan alkalmazható ez az elv életünkben is?

Gyakorlati kérdések

1. Az Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezetében Pál megosztja velünk a Krisztus részéről jövő teljes elfogadás titkát: “Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez, az Őbenne való hit által” (3:12). Ez a közeledés Isten végtelen szeretete erejének és csodájának megértésére alapszik (3:18). Tapasztaltad-e személyesen Isten szeretetét?

2. Mit jelent teljességgel érdemtelennek lenni az üdvösségre, és mégis meghívást kapni részt venni Isten családjában?

3. Milyen változás menne végbe gyülekezeteinkben, ha megengednénk Istennek, hogy megváltoztassa gondolkodásmódunkat és magatartásunkat, amelyet az ellenszenves emberekkel szemben tanúsítunk?

4. Hogyan nyújt segítséget Isten megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek?