A tanulmány célja

1. Hangsúlyozni a gondolatot, hogy azáltal hogy Jézus üdvözített minket, eltávolította az emberek közti sorompókat.

2. Felhívni a tagok figyelmét a mai egyházban megjelenő lelki büszkeségre.

3. Bátorítani túltekintenünk egyéni sajátságainkon.

A tanulmány vázlata

I. Mindannyian egyek vagyunk Jézus Krisztusban (Ef 2:15)

1. Jézus vágya az üdvözültek egysége.

2. Az emberek közti konfliktusok és széthúzások a bűn következményei.

3. Csakis Jézus valósíthatja meg az egységet.

II. Megváltva a szolgálatra (Ef 2:19-22)

1. Az ember természet szerinti hajlama megosztani az embereket “közeliekre” és “idegenekre”, s ez utóbbiakat negatívan megkülönböztetni.

2. Isten azt akarja, hogy mindannyian “közeliek” legyünk egymás számára.

3. Isten szemszögéből a “közeliek” és “idegenek” közti egyetlen különbség a kegyelem és a felelősség.

III. Elválasztó falak nélkül (Ef 2:22)

1. Isten egységre vonatkozó terve az egyházban valósult meg.

2. Mi, Isten egyházának tagjai, el kell hogy fogadjuk ezt a valóságot életünkben és kapcsolatainkban.

3. Az egyház egysége Isten országának előíze.

Összefoglalás

Habár az emberi lényeknek különböző terveik és elsőbbségeik vannak, állapotuk egy és ugyanaz: emberek. Mind bűnösök vagyunk, és szükségünk van Megváltóra. Isten az Ő egyházába minden fajú, nemű, korú és társadalmi státuszú embert befogad. Az igazi egyház az, amelyben a tagok aktívan törekednek az egység megvalósítására.

Magyarázat

Efézus 2:11-22 versei egy sor ellentétet vázolnak fel: “Krisztus nélkül” és “Krisztus Jézusban” (12-13); távoliak és közeliek (13); “ellenségeskedés” és “békesség” (15); “lerontott” és felépített (14, 20-22); “idegenek” és “polgártársak” (12, 19). Jézus, az Ő testében eltávolította a parancsolatok törvényét (15), így a kereszt az az eszköz, amely révén Isten lerontja az egymástól való elidegenedést, széthúzást, illetve megsemmisíti a bűn átkát, hogy aztán, szintén a kereszt által, felépítse Isten házát, amelyben egység, egymással való megbékélés és békesség uralkodik.

Noha Pál elsősorban a zsidók és a “népek” közti, az akkori korra jellemző ellentétekre utal, üzenete minden időre érvényes és korunkra is ugyanúgy alkalmazható, amely kort a gyűlölet és konfliktusok végeláthatatlan sora emészti. E heti tanulmányunknak három része van: “Abban az időben” (Ef 2:12); “Most pedig” (13); és “Azért immár” (19).

I. “Abban az időben” (Ef 2:11-12)

Pál írásai felfedik előttünk, hogy az apostolnak átfogó rálátása volt a történelemre, és nagyfokú készséget mutatott a krisztológia alkalmazására is. E tekintetben az Efézusi levélben beszédes példával találjuk szembe magunkat. Pál úgy kezdi az egység hiánya elleni védőbeszédét, hogy történelmi szempontból (“abban az időben”; “most” – 11-13. versek), de teológiai szempontból is megalapozza mondanivalóját (“Krisztus nélkül valók”; “Isten nélkül valók” – 12. vers). Az apostol elismeri a zsidók és a “népek” közti társadalmi válaszfal létezését: egy fal, mely elidegenített, egymásra haragított két népet. E fal létéért azonban nem Isten a felelős. Isten nem érdemeiért választotta ki Izrael népét, hanem önnön szuverenitására alapozván (5Móz 7:6-9). E választás célja nem a többi népekhez tartozó személyek kizárása volt, hanem ellenkezőleg: Isten terve az volt, hogy Izrael világosság legyen a többi népek számára az egész világon. “Isten képviselőjeként azonban Izrael népe szem elől tévesztette magasztos kiváltságát. Megfeledkezett Istenről és nem teljesítette szent küldetését. Az Istentől kapott áldásokat nem továbbította mások felé. Előnyeit saját maga dicsőítésére fordította. Elzárkózott a világtól azért, hogy elkerülje a kísértést. Azt a korlátot, amellyel Isten a pogány bálványimádó gyakorlatokhoz való alkalmazkodástól akarta őket megőrizni, maguk és a többi nemzet közötti válaszfal felépítésére használták. Megfosztották Istent a megkívánt szolgálattól, embertársaikat pedig a vallásos vezetéstől és a szent példaadástól” (Ellen G. White, Az apostolok cselekedete, 10).

Következésképpen, Jézus földre jötte előtt, a népek: 1. “Izrael társaságától idegenek” voltak; 2. “az ígéret szövetségeitől távolvalók”; 3. “reménységük nem vala”; és 4. “Isten nélkül valók” voltak (Ef 2:12). Mennyire kétségbeesett volt a népek állapota akkor, és mennyire kétségbeesett ma azok állapota, akik Jézus nélkül élnek! Pál ezt kérte az akkori “népektől”, s kérése nekünk is szól: Ne felejtsétek el, milyen lelki állapotban voltatok Krisztus nélkül, és vigyázzatok, nehogy büszkék legyetek mostani státuszotokért, hogy Krisztust befogadtátok életetekbe! Ne úgy viszonyuljatok a többiekhez, mint Izrael a népekhez!

II. “Most pedig” (Ef 2:13)

Ha Jézus eljövetele előtt a népek “Izrael társaságától idegenek” voltak, miután Jézus eljött, akik “távolvalók” voltak, közelvalókká lettek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk” (Ef 2:13-14).

Pál magyarázata lényeges az evangélium megértéséhez. Bizonyos teológusi körökben egyenesen felháborítónak tűnhet a vérről a bűn megbocsátása és az Istennel való megbékélés eszközeként beszélni. A Biblia szerint azonban “vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsid 9:22), Krisztus pedig azért jelent meg, hogy áldozatával eltörölje a bűnt (Zsid 9:26).

Jézus vére az egyetlen szer a bűn kezelésére. Vére által Jézus eltávolította az áldozati rendszert, amely elválasztotta egymástól a zsidót a népek fiaitól, és ily módon “lerontotta a közbevetett választófalat” (2:14). A továbbiakban Pál kijelenti, hogy Jézus halála a “parancsolatoknak tételekben való törvényét” is eltörölte (15. vers), ami addig széthúzást gerjesztő tényező volt a zsidók és a népek között. Milyen törvényről van itt szó? Nem a Tízparancsolatról, mivel az Erkölcsi Törvényben semmi olyan nincs, ami az emberiséget megoszthatná. Pál itt nyilván a szertartásokra, s főként a körümetélésre utal. A kereszt semmissé nyilvánította ezt a törvényt, és lerontotta az elválasztó falat. A kereszt e megváltó cselekedete “kettőt egy új emberré teremt” Őbenne (15. vers), mert Krisztusban “nincsen zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincsen férfi, sem nő; mert mindnyájan egyek vagyunk a Krisztus Jézusban” (Gal 3:28).

Krisztusban az Isten és ember közötti megbékélés teljes, és mindenütt béke uralkodik. Akik távolvalók voltak, közelvalókká lettek.

A távolság eltűnik, és az egység és békesség új emberisége születik meg, amelynek “bemenetele van egy Lélekben az Atyához” (Ef 2:18). Ez értékes öröksége úgy zsidónak, mint kereszténynek, “most, Krisztus Jézusban” (2:13).

III. “Azért immár” (Ef 2:19-22)

A kereszt által létrehozott, emberek közti és Isten és ember közti egységnek köszönhetően senki sem idegen többi Isten országában, hanem “polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek” (19. vers). Jézus megalapította Isten házát, családját és egyházát, amelynek kapui tárva nyitva állnak mindenki számára. Ez a ház az apostolok és próféták alapjaira épült, Jézus maga lévén e ház szegletköve (Ef 2:20).

Minő isteni átalakulás szerzője volt a kereszt: a bűnből a feddhetetlenségre, a jövevény-sorsból a közösségre, a távolságról a közelségre és Isten egyháza egységére. És mindez mi célból? Pál lelkesedése nem ismer határokat: Krisztusban mi, akik csorbultak, deformáltak, görnyedtek, teljességgel alkalmatlanok voltunk, tökéletes egységet alkotunk: “Akiben (mármint Krisztusban) az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akikben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2:21-22).

Ily módon a kegyelem és a hit munkája teljes: “Mert kegyelemből tarttattok meg, hit által” (2:8). Akik holtak voltak a bűnben (1. vers) és jól döntöttek, a későbbiekben azonban hűtleneknek bizonyultak – úgy zsidók, mint “népek” –, Krisztus elé hozatnak, hogy együtt Isten Templomát alkossák.

Személyes bizonyságtétel

Tételezzük fel, hogy 20 évi konfliktusmentes együttélés után a szomszédod bejelenti, hogy vastag, két és fél méter magas deszkakerítéssel körülkeríti az udvarát. A kerítés miatt nem élvezheted többé az elragadó tájat és a szemet gyönyörködtető patakot. Két hét alatt fel is épül a kerítés, s a szomszédoddal való viszonyod igencsak megromlik. Hogyan segíthetik az emberek közötti választófalak és távolságok a kapcsolatokat?

A Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház tagjai vallják, hogy Isten családjának tagjai az egész Földön egyek az Ő nevében. Habár földrajzilag és fizikailag nagy távolságok lehetnek Isten gyermekei között, az egyesítő szál, mely összeköti őket, szeretete és a megváltás üzenete.

Sokkal fontosabb hirdetni a hitetleneknek Krisztus egységét, mint maguk a fajbeli, nembeli, nemzetiségbeli vagy bármely más természetű különbségek, amelyek csak súlyosbítják a köztünk levő eltéréseket ahelyett, hogy kiemelnék azt, ami közös bennünk. A Krisztusban való egység eltávolítja annak szükségét vagy vágyát, hogy másokat a bőrük színe, öltözködési szokása vagy a neme szerint ítéljünk meg. Sokkal kevésbé fontosabb az, hogy honnan jön valaki, mint az, hogy hová tart!

Határozd el, hogy minden erőfeszítést megteszel ezen a héten és a továbbiakban is azért, hogy megmutasd a többieknek – életed és magaviseleted által –, hogy mindannyian egyek vagyunk Jézus szeretetében.

Alkalmazás

Amikor kilépünk szülőföldünkről és külföldre utazunk, idegeneknek érezzük magunkat. Különböző az útlevelünk, másmilyen az öltözködési stílusunk, más nyelvet beszélünk. Ha voltál már külföldön, magyarázd el, milyen volt az utazásod. Jézus vére által nem vagyunk többé idegenek, sem pedig vendégek Isten országában (Ef 2:19). Mit jelent a menny polgárának lenni, miközben még mindig ezen a Földön élsz?

Elmélkedésre

1. Amikor Észak-Amerika nyugati partjai felé vándoroltak, a Donner-csoport tagjai telve voltak reményekkel. 1846 tele a Sierra Nevada hegységben érte őket, ahol a legtöbben közülük életüket vesztették. Mi a hasonlóság e tapasztalat és a között a helyzet között, amelyben mi, bűnösök vagyunk? Beszélgessetek a jó hírről, hogy Krisztus a mi békességünk, amely lerombolta az elválasztó falakat (Ef 2:14). Milyen példát nyújt gyülekezeted az egységet illetve az emberek irányában tanúsítandó nyitottságot illetően?

2. Mondta-e valaha gyermekkorodban édesanyád a következőket: “Igaz ugyan, hogy úgy terveztük, kirándulni megyünk, de mivel (most pedig, hogy) engedetlen voltál, nem megyünk sehova!”? A most pedig szavak eltörölték az összes jót, amire számítottál. Miben különbözik ez a szituáció a Kolossé 1:20-22 verseiben leírt szituációtól?

Gyakorlati kérdések

1. Közeledik december 25., karácsony. Sokan készülnek ilyenkor ajándékokkal kedveskedni szeretteiknek. Miben különbözik a kegyelem ajándéka Isten részéről való felajánlásának kontextusa az ünnepekkor történő ajándékozás kontextusától? Helyezd egymással szembe egyrészt érdemtelenségünket az Isten részéről ajándékként kapott kegyelem elfogadásához, másrészt pedig Isten azon szándékát, hogy felajánlja nekünk kegyelmét.

2. Olvasd el többször Róma 5:12-18 verseit. Kérd meg csoportod tagjait, hogy az itt megfogalmazott gondolatok közül melyek érintették meg lelküket és miért.

3. Hogyan válhatunk Isten karjaivá és szívévé, hogy tovább folytassuk ezt a fajta ajándékozást a világ felé?