A tanulmány célja

1. Aláhúzni a tényt, hogy az ima semmi esetre sem az utolsó megoldás, amelyre akkor apellálunk, ha minden egyéb lehetőséget kiaknáztunk.

2. Megértetni, hogy az Isten címére megfogalmazott dicséret fontos, elengedhetetlen része az imának.

3. Hangsúlyozni az Istennel való kommunikáció és az ima fontosságát az egyház életében.

A tanulmány vázlata

I. Miért imádkozunk? (Ef 1:18-19)

1. Az áldások, amelyeket életünk során kapunk, voltaképpen Istentől származnak.

2. Az üdvösség a legnagyobb áldás, amit kapunk.

3. Isten áldásainak élvezőiként azért kellene imádkoznunk, hogy alkalmunk, módunk legyen mások előnyére hasznosítanunk ezeket az áldásokat.

II. Az ima mint dicséret (Ef 1:20-21)

1. Az Istent megillető dicséret javarészt abban ismerszik meg, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy Nevéhez méltó életet éljünk.

2. Imádnunk kell Istent úgy tetteiért, mint tulajdonságaiért: jóságáért, hatalmáért stb.

3. Isten minden tulajdonsága – amelyért illik dicsérnünk Őt – láthatóvá vált Krisztusban.

III. Az ima és az egyház (Ef 1:21-22)

1. Jézus életét az egyház folytatja itt, a Földön.

2. Az egyháznak Isten országa szemléltetésének kell lennie az emberek között.

3. Az egyház imái fontosak Isten előtt

Összefoglalás

Habár a legszorosabb értelemben Istennek nincsen szüksége imáinkra és dicséretünkre, nekünk imádkoznunk és dicsérnünk kell Őt. Minden áldás, amit kapunk egyéni vagy közösségi életünkben, Istenben gyökerezik, az ima pedig felhívja erre az igazságra a figyelmünket, ugyanakkor képessé tesz arra, hogy Istennel együtt munkálkodjunk küldetése végzésében a Földön.

Magyarázat

Efézus 1:1-14 – amely a görögben egyetlen egy összetett mondatot képez – Pál Istennek címzett dicséretét foglalja magába. A 15-23. versek, amelyek szintén egyetlen egy összetett mondatot alkotnak, Pálnak az efézusiakért való közbenjáró imáját mutatják be az olvasónak. Az imádság a legközvetlenebb út Isten felé, és tisztelettel, odafigyeléssel kell használnunk: értelmetlen kifejezések, mechanikusan ismételt szavak, a végletekig leegyszerűsített verbális rituálék nélkül. E heti tanulmányunk Pál imája két aspektusát elemzi: hálája kifejezését (Ef 1:15-16) és közbenjárását (1:17-22).

I. Pál hálája (Ef 1:15-16)

A hálaadás Pál imáinak egyik jellegzetessége. Köszönetet mond Istennek a Rómában élő hívekért, akiknek hite az egész világon ismert volt (Róm 1:8); Isten kegyelméért, amely kinyilatkoztatta Krisztust a Korinthusbelieknek (1Kor 1:4-7); a Thessalonikabelieknek a nehézségek és üldözések ellenére tanúsított hitben való állhatatosságáért (2Thess 1:3-4).

Pál apostolnak van oka hálásnak lennie Istennek ami az Efézusbelieket is illeti. A 15. verset az “annakokáért” szóval kezdi. Az itt használt görög szó “ennek következtében”, “ennek köszönhetően” szintagmával is fordítható. Pál hallott az efézusiak Jézus és egymás iránti szeretetéről, s amit hallott, nagy örömöt szerzett neki, ahogy örömöt szerzett volna bármely evangélistának. Egy evangélista elmegy egy városba, hirdeti ott az evangéliumot, s a Szentlélek sokak szívét megmozgatja, néha több száz vagy több ezer ember szívét is. De ami után távozik abból a városból, az érzelmi kapcsolat megszakad, s a lelki növekedési folyamat lehet, hogy nem valósul meg teljesen. Ezért van az, hogy ilyenkor jelentősen megcsappanhat a hívők száma. A Jézusba vetett hitnek sok ellensége van, és valószínű hasonló volt a helyzet Efézusban is, ahol sokan Diánát imádták. E kiélezett konkurencia dacára az efézusi keresztények hűségesek maradtak az Úrhoz. Nincsen nagyobb oka az örömre és a hálára egy evangélistának!

Hinni Krisztus létezéséről más, mint hinni Krisztusban és hűséges maradni hozzá. Sokan nem haboznának elhinni, hogy Krisztus nagy tanító volt, kitűnő erkölcsprédikátor, sőt, egy isten a többi isten között. Életed Urának elfogadni Őt és úgy bízni Benne, mint az üdvösség egyedüli Szerzőjében és a lét egyetlen értelmében... – ez az a hit, amit méltányol Pál az efézusiaknál. Az apostol mottója a következő: “Mert nékem az élet Krisztus” (Fil 1:21).

“... és minden szentekhez való szerelmeteket” (Ef 1:15): Pál második oka a hálára. Ne hagyjuk figyelmen kívül a minden szót. Az efézusi gyülekezet igencsak heterogén volt: zsidók és “népek” alkották. Pál úgy mutatta be nekik Jézust, mint aki ledöntötte a zsidók és a “népek” közti elválasztó falat, aminek hatása volt az efézusiak között. Szerették minden szent felebarátjukat. Ott, ahol egy ilyen szeretet nyilatkozik meg, semmilyen földi erő nem teheti tönkre az egyház egységét és életerejét.

II. Pál közbenjárása (Ef 1:17-22)

A közbenjáró ima lényeges a lelki növekedés szempontjából. Pál három dologért járt közben az efézusiak esetében.

Először is bölcsességért és azért a képességért, hogy jobban megértsék Istent. Az evangélium megismerésével az efézusi hívők megértették az Isten természete és a Diána mint ember által eszkábált istenség természete közötti különbségeket. Az evangélium felfedte előttük Isten valódi természetét: egy Személy, szeretetteljes Alkotó, aki Krisztus által kinyilatkoztatta magát az embereknek. Az efézusi keresztények pedig igenis hittek ennek a kinyilatkoztatásnak. Számukra Istent ismerni személyes kapcsolatot feltételezett Ővele, illetve annak elismerését, hogy Ő életük Ura és Vezetője. De még így is, az ember nem ismerheti meg teljesen Istent. Ez lesz tanulmányozásunk témája az örökkévalóságon át. Most azonban Pál közbenjár Istennél azért, hogy bölcsességet és értelmet adjon az efézusiaknak megérteni Isten természetét és tervét, valamint az Írásokban való kinyilatkoztatását. Amikor az emberi elme elfogadja mindazt, amit Isten kinyilatkoztat neki, még több kinyilatkoztatásban lesz része. Az apostol vágya, hogy az efézusi hívők tapasztalata a növekvés, nem pedig a helyben toporgás tapasztalata legyen.

A második dolog, amiért Pál közbenjár, az a képesség, amely révén felfogják elhívatásuk és örökségük dicsőségének reménységét. A hívő reménysége nem hiábavaló, mivel Jézusba kapaszkodik. Átfogja úgy a jelent, mint a jövőt is: a jelen reménység pedig arra vonatkozik, hogy a Krisztusban élt élet biztos, és hogy “azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van” (Róm 8:28). A jövőt illetően a keresztény reménység előre mutat jövőbeli örökségünkre, amikor Urunk visszatér és magához vesz, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk (Jn 14:1-3).

Harmadsorban Pál azért imádkozik, hogy az efézusiak megérthessék Isten “hatalmának felséges nagyságát, s az Ő hatalmának erejét” (Ef 1:19). Az apostol itt a Megváltó két fajta erejére utal: a feltámadás erejére (Ef 1:20) és az eszkatológikus erőre (21-22. versek). Mindkettő lényeges a nagy küzdelemben kivívandó végső győzelem mivoltának megértéséhez. A feltámadás ereje biztosította a halál és Sátán feletti győzelmet. Az üres sír az örök válasz Sátán vádjára, hogy tudniillik Jézus nem érdemli meg, hogy egyenlő legyen az Atyával. Feltámadván, Jézus megmutatta az egész világegyetemnek, hogy Ő Isten, és hogy “benne van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 447).

Az eszkatológikus erő, amely révén minden dolog Jézus lábai elé van helyezve, végső bizonyítéka annak, hogy Krisztus mindenek felett Úr és mindenek felett áll (Ef 1:22). Pál imádsága az, hogy minden keresztény megértse, hogy Jézus valóban rendelkezik ezzel az erővel: megmenthet a bűntől, és visszahangolhat minden dolgot Isten eredeti harmóniájára. Ennek köszönhetően az efézusiakat biztosítani kellett, hogy azzal, hogy Jézus és nem Diána mellett döntenek, örök helyük biztosított Isten országában.

Személyes bizonyságtétel

Kérdezz meg bárkit, mennyire fontos ma a kommunikáció, és minden bizonnyal azt a választ fogod kapni, hogy állandóan kapcsolatban lenni az emberekkel a mindennapi élet lényeges, nélkülözhetetlen tartozéka. Elengedhetetlenül fontos, hogy felvehesd a kapcsolatot munkatársaiddal, főnökeiddel, amikor fontos üzletet kell megkötnöd; életbevágóan fontos kapcsolatban lenned az iskolával, ahol gyermekeid tanulnak, ha sürgős helyzet áll elő; sorsdöntő fontosságú kapcsolatba lépned orvosoddal, amikor megjöttek a laboratóriumból az analízis-eredmények. Bármilyen jelzővel is illetnénk a kommunikáció sürgősségi szintjét, a kommunikáció szükséglete nyilvánvaló.

Amikor kiúttalan helyzetben vagyunk, biztonságra van szükségünk és beszélgetni szeretnénk egy jó baráttal, van egy vonal, amelyen felhívható az a Valaki, akinek mindenre válasza, megoldása van, s aki a hét hét napján, napi 24 órán át rendelkezésünkre áll. A neve és telefonszáma bárki számára hozzáférhető. Egyszerű és világos útmutatást hagyott hátra, hogy könnyen kapcsolatba léphessünk Vele. Ő a mindenható Isten, az eszköz pedig, amivel kapcsolatba léphetünk Vele, az ima.

Előjog és nagy áldás segítenünk a hitetleneknek ima által kapcsolatba lépni Istennel. Mutasd meg nekik, hogy az ima megnyitja a szívüket és elméjüket Isten szeretetének és csodálatos ajándékának – az örök élet ajándékának – befogadására. Mondd el nekik, hogy bármikor beszélgethetnek Istennel: az autóbuszon utazva, kertészkedés vagy vasalás közben.

Tűzd ki célul ezen a héten, hogy legalább két hitetlent meghívsz együtt imádkozni veled. Gyöngéden tanítsd őket imádkozni, úgy, ahogy Jézus tanított minket, amikor a Földön élt (lásd Mt 6:9-13).

Alkalmazás

A hetvenes években ment a tévében a Mission Impossible című tévésorozat. Egy titkosszolgálat ügynökei képtelen küldetéseket oldanak meg, lehetetlen helyzetekbe került embereket mentenek meg.

1. Milyen bátorságot igénylő tettet hajtottál végre életed során?

2. Miért tűnnek ezek a dolgok jelentékteleneknek, amikor arra gondolunk, mit tesz meg értünk Isten?

3. Hogyan tehetnéd Lk 1:37 versét életed mottójává?

Elmélkedésre

Az utcai árusok minden alkalmat és helyzetet kihasználnak arra, hogy eladják portékájukat. E hírhedt tulajdonságuk miatt néha kerüljük is őket. Pál arra kér, hogy legyünk “proaktívak” az evangélium hirdetésében. “A jó alkalmatosságot áron is megvegyétek!” (Kol 4:5), bátorít minket az apostol. Beszéljünk az embereknek Krisztusról, magaviseletünkkel pedig tegyünk bizonyságot Róla!

Mi a különbség a között, hogy valaki kereskedelmi termékek eladási ügynöke vagy Isten evangéliumának ügynöke?

Gyakorlati kérdések

Efézusiakért való közbenjárásában Pál apostol erőteljes isteni beavatkozásokért imádkozik az ottani hívők életében. Olvasd el újra Ef 1:17-19 verseket.

1. Mit kell az alatt értenünk, hogy Isten “világosítsa meg értelmünk szemeit”?

2. “Hatalmának felséges nagysága” (19. vers) hogyan cselekedett lelki életedben mindezidáig?

3. Írd le egy papírra vagy a határidőnaplódba Pál imáját.

4. Kérd Istent, hogy különös módon áldjon meg azzal a bölcsességgel és hozzáértéssel, amelyet csak a Szentlélektől kaphatsz meg.

5. Kísérd figyelemmel, hogyan válaszolt erre a kérésedre.