A tanulmány célja

1. Hangsúlyozni a tényt, hogy minden hívő rendelkezik az elhívás és a Krisztusban való üdvösség bizonyosságával.

2. Megmagyarázni az okokat, amelyekért az Efézusbeliekhez írt levélben hangsúlyt nyer néhány hitelvi szempont.

3. Megértetni a hívők közti egység szükségét úgy, ahogy erről Pál az Efézusbeliekhez írt levélben nyilatkozik.

A tanulmány vázlata

I. Pál elhívatása és a mi elhívatásunk (Ef 1:1)

1. Habár Pált nem sorolják Krisztus első tizenkét apostolának sorába, soha nem kételkedett apostoli elhívatásában.

2. Pál elhívatása bizonyosságát a damaszkuszi úton megélt tapasztalatára alapozta, amit Istentől jövő közvetlen elhívásként értelmezett.

3. Pál apostolként és szentként való elhívatása – akárcsak a mi esetünkben – Isten kezdeményezése, és korántsem lelki és erkölcsi magatartásunkért kapott jutalom.

II. Az Efézusbeliekhez írt levél központi gondolata (Ef 1:7-12)

1. Pál többi levelétől eltérően az efézusiaknak címzett apostoli episztola nem abból a célból született meg, hogy az efézusi gyülekezet jellegzetes problémáit megvitassa.

2. Mindazonáltal úgy a hagyomány, mint a Biblia kutatói szerint is ez a levél valóban ennek a gyülekezetnek volt címezve.

3. Noha az efézusiaknak volt címezve, elsődleges célja a hit és a doktrína némely, az egész egyház számára fontos kérdésének megvitatása volt.

III. Kegyelem, békesség, egység (Ef 1:2)

1. Amellett, hogy a kor megszokott üdvözlési formulája volt, a kegyelem és a békesség kívánása voltaképpen a levél központi témáját vezeti be.

2. Az igazi kegyelem és békesség csakis Isten által nyerhető el, úgy, ahogy az Krisztusban megnyilatkozik.

3. Az egység a Krisztushoz való közös tartozásunk eredménye.

Összefoglalás

Önmaga érdemei által Pál valószínűleg nem érdemelte volna meg, hogy a legbefolyásosabb apostollá váljék. Mi sem érdemeljük meg, hogy szenteknek hivattassunk, mégis azoknak hivattatunk. Az Efézusbeliekhez írt levél arra a tényre tereli figyelmünket, hogy ami a feddhetetlenséget és az üdvösséget illeti, teljességgel Istentől függünk.

Magyarázat

A császár börtöne magányából Pál négy levelet írt, amelyet a “börtön leveleinek” is neveznek: az Efézusbeliekhez, Kolossébeliekhez, Filippibeliekhez és a Filemonhoz írt levelek. Az efézusiaknak címzett episztola az evangélium tömör de explicit bemutatása, mely kifejezi az apostol meglepődöttségét és csodálatát Isten Krisztus által megvalósított egységének magasztos és titokzatos volta előtt. Az e heti tanulmány e levél szerzőjét, címzettjeit és üzenete tartalmát elemzi.

I. A levél szerzője

A levél szerzője már az első szövegben bemutatkozik: “Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából” (Ef 1:1). Csak a XIX. század elején kezdték el megkérdőjelezni a levél szerzőjének kilétét, amiatt, hogy specifikus a szókincse és valamelyest személytelenebb a hangvétele.

Valóban, az Efézusbeliekhez írt levél tartalmaz mintegy 70 olyan szót, amely nincsen jelen egyetlen más páli levélben sem. De hát kik vagyunk mi, hogy megtiltsuk a zseniális Pálnak új szavak és kifejezések használatát, főként hogy tudjuk: nyugodt körülmények között, a börtönben írta sorait, anélkül hogy utazás vagy bármely más munka terhe sürgette, nyomta volna? Ugyanúgy igaz az is, hogy Tikhikuson kívül Pál egyetlen egy nevet sem említ levelében (Ef 6:21), ami eléggé szokatlan, mivel kis híján három esztendőt töltött Efézusban, s minden bizonnyal sok barátra tett ott szert. De újra feltevődik egy kérdés: vajon nem lehetséges az, hogy Pál szélesebb hallgatóságnak szánta levelét, aminek okáért úgy fogalmazta azt meg, hogy több gyülekezetben is felolvasható legyen?

Az Efézusbeliekhez és a Kolossébeliekhez írt levélnek több közös nevezője van: 55 szöveg szinte azonos egymással. Ennek azonban nem kellene arra a következtetésre vezetnie bennünket, hogy valaki más, a Kolossébeliekhez írt levelet alapul véve írta meg az Efézusbeliekhez írottat. Miért ne látnánk itt éppen e feltételezés ellentétét, hogy tudniillik a két episztola szerzője egy és ugyanaz? Pál apostolon kívül ki más mutatkozhatott volna be a címzetteknek a levél szerzőjeként (Ef 1:1), majd tájékoztatott volna fegyenc státuszáról (Ef 3:1; 4:1; 6:20)?

Amellett a tény mellett, hogy a levél szerzőjeként mutatkozik be, Pál közli, hogy rendelkezik e mély, lelki témájú episztola megírásához szükséges tekintéllyel: “Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban levő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek” (Ef 1:1).

Habár nem tartozott az első “tizenkettő” közé, Pál fenntartotta apostoli státuszát, nem önfelmagasztalás által, hanem a damaszkuszi úton átélt tapasztalatára támaszkodván, amikor is Jézus, a feltámadt Üdvözítő személyesen egy különleges küldetésre hívta el őt: “Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izrael fiai előtt” (Csel 9:15; lásd Csel 22:21). Pál nem törekedett apostolnak lenni: Isten választotta őt ki. És apostolként, “Isten akaratából” írta meg ezt a levelet.

II. A levél címzettjei

A levél “az Efézusban lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek” íródott (Ef 1:1).

Pál az efézusi hívők három tulajdonságát emeli ki: először is szentek. Az egyház története és a hagyomány a szent (személy) szónak gyakran a különleges (személy) jelentést tulajdonítja: egy személy, aki olyan dolgok megtételére is képes, amiket egy egyszerű ember képtelen elvégezni. Az Újtestamentumban a szent egész egyszerűen azt jelenti, hogy félretett, szent célra elkülönített. A Biblia által használt jelentés tehát nem a bűn teljességgel való hiányát vagy az erkölcsi feddhetetlenséget feltételezi, hanem a Jézus iránt tanúsított hűséget. A szent Isten kegyelme által megmentett bűnös. Pál itt úgy tűnik, a Krisztusban hívők előjogát és kötelességét hirdeti, azaz: minden keresztény egy szent, és minden keresztény hivatása a szentség.

Másodsorban az efézusi gyülekezet tagjai hívek. Jézus és az Ő útja iránt hűségesnek lenni a keresztény ember alkudhatatlan kötelessége. A fogalom a kizárólagosságot sugallja: mindent vagy semmit! Nem lehetsz csupán az élet bizonyos területein hűséges Istenhez, más területeken pedig hűtlen. Igazi keresztény az, aki hisz Krisztusban, és a maga során méltó a felebarátok bizalmára.

Az efézusi hívek harmadsorban hűségesek Krisztushoz: “Jézus Krisztusban hívő szentek.” Ez a kifejezés – amely a teljes levél kulcsa – máris az első szövegben megjelenik. Lehetetlen úgy szentnek és hűségesnek lenni, hogy nem Krisztusban. Ez végső otthona minden kereszténynek, függetlenül attól, hogy élete során hol és hány helyen lakott már. Nem számít az, hogy valaki Efézusban vagy Kalkuttában, Sanghajban vagy New York-ban él. A lényeg az, hogy Krisztusban lakozzék. Krisztusban lenni pedig azt jelenti, hogy elfogadni Őt az élet, a szolgálat, az imádat és a reménység központjaként.

III. A levél üzenete

Efézus 1:2 verse a levél üzenetének bevezetője és összefoglalója is egyben: “Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól”.

A kegyelem és békesség szavakat gyakran használták köszönés gyanánt, de semmi, ami a Pál tollából származik, nincs a véletlenre bízva. A jelentés, amelyet Pál a kegyelem szóba belekódol, az evangélium páli értelmezésének alapjául szolgál. Az üdvösség boldogító híre Isten megváltó kezdeményezésének eredménye, ami ingyen fel van ajánlva számunkra Jézus munkássága és élete révén. Senki sem üdvözülhet, csak e csodálatos ajándék elfogadása által (Ef 2:8-9). Isten kegyelme jóval azelőtt tevékennyé vált a mennyben, hogy megjelent volna a bűn, és e kegyelem alapján Isten gyermekeiként elfogadott minket (Ef 1:4-7).

Abból a tényből kiindulva, hogy a kegyelem az a mód, ahogyan Isten az érdekünkben közbelép, az Efézusbeliekhez írt levél hangsúlyozza, hogy a béke eme isteni beavatkozás egyik eredménye. Számunkra, akik el voltunk szakítva Istentől, Jézus a mi békénk, és ez a kereszten vált lehetségessé (Ef 2:15). Ezért Jézus evangéliuma a béke evangéliuma (Ef 6:15), amely újjáépítette és meggyógyította úgy az Isten és ember közötti kapcsolatot, mint az ember és felebarátai közötti viszonyt is (a zsidók és a népek, a férj és feleség, a szülők és gyermekeik, az urak és szolgáik közötti kapcsolatot).

Mi lehet illőbb összefoglalása Pál efézusiaknak küldött levele üzenetének, mint ez: Jézus Krisztusban, minden dolog lehetségessé vált. Jézus Krisztus, az Úr – illetve kegyelmében történő kiengesztelő és egyesítő munkája, a Vele való békességes kapcsolat – uralja az egész levelet, elejétől a végéig.

Személyes bizonyságtétel

A maradék egyház dinamikus, odaszentelt lelkészekkel megáldott egyház. Prédikátorai – Pál apostolhoz hasonlóan – képesek felkészíteni a Szentlélek befogadására még a legkeményebb szívű embereket is. Sok értékes lélek tért Jézushoz a lelkészek és evangélisták erőfeszítéseinek köszönhetően, akik válaszoltak Isten hívására.

Vannak emberek, akik kevésbé úgymond hivatalos módszerek által ismerték meg Jézust. Gyakran Krisztus leghatékonyabb misszionáriusai egyszerű életet élnek, összhangban Isten Igéjével, és az általuk nap mint nap bemutatott példa által felfedik a körülöttük élők előtt az Úr szeretetét, együttérzését és életmódját. Hogyan fedhetik fel Isten gyermekei felebarátaik előtt az Ő jellemének szépségét? Az egyik mód erre a rájuk kiárasztott lelki ajándékok másokkal való megosztása.

A vendégszeretet és kedvesség ajándéka a másokon – főként a magányosokon vagy nehézségben levőkön – való segítségnyújtás készségében nyilvánul meg. Legyen szó egy gyülekezeti vendég szombati ebédre szóló meghívásáról, egy mozgásképtelen idős özvegyasszony újságának és postájának mindennapi kézbesítéséről, vagy a szomszéd nyolcéves kisfiú születésnapja alkalmából rendezett összejövetel megszervezéséről – amikor időnkből áldozunk avégett, hogy szeretetet és örömöt ajándékozzunk a körülöttünk élőknek, Krisztus jellemét tükrözzük.

Azok, akik a gyermekek tanításának ajándékával vannak megáldva, akár a szombatiskolában, akár az ösker-találkozók vagy különböző szemináriumok, előadások alkalmával, lehetőségük van nemcsak pozitív befolyást gyakorolni a gyermekek fejlődési-nevelési környezetére, hanem segíthetnek nekik felkészülniük a mennyország számára is. Mi lehet nagyobb ajándék annál, mint az, hogy szavak és tettek által egy zsenge életet Krisztushoz vezetni?

Alkalmazás

Gyermekkorodban öltöttél-e különböző érdekes jelmezeket magadra? Lehet, hogy az óvodában vagy az iskolában, ünnepélyek alkalmával különbnél különb ruhákat, kalapokat, cipőket kellett magadra venned és bizonyos szerepeket eljátszanod: egy hercegnő, egy király, tudós vagy hegesztő szerepét. Melyik volt a kedvenc szereped? Galata 1:11-12 verseiben Pál azt írja, hogy üzenete és hívása “nem ember szerint való”. Miért fontos, hogy üzenetünk és küldetésünk alapja Isten legyen? Hogyan segít és erősít meg ez a gondolat az evangélium hirdetésének szolgálatában?

Elmélkedésre

Cselekedetek 26:9-19 verseiben Pál leírja saját megtérése tapasztalatát. Gondold végig, milyen hatása volt bizonyságtevésének. Mi a te személyes bizonyságtevésed? Ha leírnád egy cikkben, megrajzolnád egy festményben, vagy átlényegítenéd egy költeménybe vagy énekbe, milyen hatást gyakorolna a többiekre? Mi akadályoz meg tapasztalataink megosztásában? Kérd Istent, hogy adjon bátorságot ezen a héten megosztanod egy közeli ismerősöddel megtérésed élményét.

Gyakorlati kérdések

1. Mi történik akkor, amikor az ország kormányának egyik minisztere a városodba látogat?

2. Milyen előkészületek kötelezőek a tisztelet kimutatása és az illető tárcavezető testi biztonsága szavatolása érdekében?

3. Pál üzenetének egyik fontos témája azok a lehetőségek, amelyeket Isten avégett bocsátott rendelkezésünkre, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Mi akadályoz meg abban, hogy bizalommal eléje járulj (Ef 3:12)?

4. Hogyan segíthet Isten munkája szorgalmas és türelmetlen végzőivé válnunk? Ígérd meg Neki, hogy naponta időzni fogsz Vele, hogy választ találj erre a kérdésre.