A tanulmány célja

1. Megismertetni a csoporttal azokat a körülményeket, amelyekben Pál megírta levelét az Efézusbelieknek.

2. Hangsúlyozni a keresztény hitbeli és ismeretbeli növekedésre való hajlandóság fontosságát.

3. Párhuzamot vonni az efézusi és a mai gyülekezet problémái között.

A tanulmány vázlata

I. Jézus vagy az efézusi Diána (Csel 19:34)

1. Pál apostol üzenete ellentétben áll az efézusiak életmódbeli szemléletével.

2. Diána istenasszony – ahogyan őt az efézusiak imádták – a vonzó de értéktelen földi dolgok jelképe, amely dolgokkal a világ helyettesíti Krisztust.

3. Ahhoz, hogy hűséges keresztények legyünk, sokszor ösztöneink és belső impulzusaink ellen kell cselekednünk, sőt, nem ritkán saját érdekeink ellen is.

II. Az efézusi gyülekezet (Csel 18:24-26)

1. Akkor, akárcsak ma, az odaszentelt életű laikusok, mint Akvila és Priszcilla helyettesíthetetlen elemei voltak az egyház küldetésének.

2. Habár elegendő oka lehetett volna a felfuvalkodottságra, Apollós kész volt elfogadni az Akvila és Priszcilla által hirdetett tanítást.

3. Keresztények lévén sokszor le kell mondanunk énünkről, és engednünk nálunk alacsonyabb rendűeknek minősített emberek által helyreigazíttatni.

III. Pál Efézusban (Ef 1:1)

1. Pál különleges módon kötődött az efézusi gyülekezethez.

2. Efézus, a hellénizmus jelentős kulturális központja, hajlamos volt a hamis intellektuális értékek felé fordulni s az időt értelmetlen filozófiai eszmecserékkel tölteni.

3. Pál a specifikus efézusi helyzethez alkalmazta tanítási és vezetési módszerét.

Összefoglalás

A többi, Pál által levélben megkeresett gyülekezettől eltérően Efézus sok szempontból kiváló példa a keresztény hitgyakorlat tekintetében. Hasznos modellként vennünk a pogány környezetben élő efézusi tagok hűséggel teljes odaszentelődését és bizonyságtevését.

Magyarázat

Az Efézus szó jelentése ’kívánt (dolog)’. Mielőtt az evangélium eljutott volna ebbe a városba, Efézus kereskedelmi központként valamint a görög filozófia s a római jog tanulmányozásának fellegváraként volt híres. A Római Birodalom nagyságban negyedik városa volt. Hírnevét védelmezőjének, Diána istenasszonynak is köszönheti. Jézus evangéliumának érkezése azonban bebizonyította, hogy a fent említettek nem voltak kielégítő lelki és szellemi tényezők a város lakói számára. Az előttünk álló negyedévben azt fogjuk tanulmányozni, hogy mi fontos és kívánatos az ember számára Isten szemszögéből: a megváltozott élet és az Istennel és az emberekkel kiépített tökéletes kapcsolat.

Az e heti tanulmány bemutatja Efézust mint várost, az efézusi gyülekezet kezdeteit és Pál Efézusbeliekhez írt levelét.

I. Efézus, Diána istenasszony városa

Pál apostol idejében Efézus városa számára a legfontosabb nem a gazdagság, a kultúra és a kereskedelem volt, hanem a vallás. Diána – a termékenység istennője, “akit egész Ázsia és a világ tisztelt” (Csel 19:27) – teljességgel uralta a város életét. A mágia, az asztrológia és a nemiség köré összpontosítva, a Diána-kultusz kielégítette az emberi élvezet és perverzitás igényét, s mindezt a vallásosság köntösébe bújtatva. Az egész efézusi vallásos jelenségre rányomta bélyegét a Diána tiszteletére emelt, a város építészeti arculatát meghatározó templom magasztos jellege. A márványból épített és arannyal futtatott építmény méretei hozzávetőleg 129 méter/70 méter, és a világ hét csodájának egyikeként tartották számon. Vonzotta az embereket, bármely társadalmi kategóriába tartoztak is: gazdagokat és szegényeket, bölcselőket és írástudatlanokat egyaránt.

Ebbe a városba vitte el Pál Jézus evangéliumát. Az apostol merészen hirdette az örömhírt, olyannyira, hogy “közel az egész Ázsiának sok népét elfordította, mivelhogy azt mondta, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak” (Csel 19:26). Az evangélium megosztotta a város lakóit a termékenység álistensége és az “új ember Teremtője” között (lásd Ef 2:15), az ötvös Demeter és ezüstműves mesteremberei – akik Diánát ábrázoló szobraikkal keresték kenyerüket – valamint Pál között, aki Jézust, az életnek új értelmet adó Megváltót hirdette (Csel 19:4-5).

Számunkra Efézus a választás kozmikus méretű kihívását jelképezi, amely kihívással minden idők minden szülöttje szembe kell hogy nézzen: Diána vagy Jézus? A Sátán hamissága vagy a jézusi igazság és élet? Mindaddig, míg minden város és emberi-társadalmi csoportosulás, amely rabja Diána kísértéseinek, nem hallja meg Krisztus átalakító üzenetét, minden modernkori Akvila, Priszcilla, Apollós vagy Pál szolgálatának folytatódnia kell!

II. Efézus: a gyülekezet kezdetei

Egy rövid látogatás után, amelyet második missziós útjáról történő hazatérése során tett, Pál meghagyta, hogy a már régebb megtért Akvila és Priszcilla, a sátorkészítő házaspár, élete által példát mutasson és bizonyságot tegyen az evangéliumról. E házaspár munkája és odaszentelt szolgálata példaértékű arra, hogy milyennek kell lennie egy keresztény családnak: Jézus örömüzenete hirdetése központjának (lásd Csel 18:2-3.18-19).

Efézus Apollós evangelizáló munkájából is részesült. Apollós zsidó volt, akinek római neve bizonyítja, hogy Jézus gyülekezete minden nemzetiségű ember számára nyitva áll, mivel egy egységes közösség, amelyben kizárt a személyválogatás. Az ékesen szóló, művelt s az Írásokban jártas Apollós “szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat” (Csel 18:25). Annyira hatékonyak voltak a prédikációi, hogy Akvila és Priszcilla vendégként befogadták otthonukba, és kiegészítették üzenetét azokkal a dolgokkal, amelyek hiányoztak prédikációiból: tudniillik Krisztus egyháznak adott ajándéka: a Szentlélek. Kétségkívül Apollós elfogadta az evangélium teljességét, és folytatta nyilvános szolgálatát bizonyítandó “az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel 18:28). Később Pál maga is elismerte Apollós munkásságának fontos szerepét, úgy emlékezvén meg róla, mint aki hozzá és Péterhez hasonlóan odaszentelődéssel és kitartással vetette az evangélium magvait (1Kor 1:12).

Ily módon már kezdeteikor, az efézusi gyülekezet a keresztény tanítások és bizonyságtétel központjává vált, a testvéri szeretet és keresztény egység közösségének modelljévé. “Az efézusi gyülekezetet az Úr Jézus szimbólum gyanánt használta fel, hogy az apostoli korszak keresztény egyházát szemléltesse vele” (Ellen G. White, Az apostolok története, Advent, Budapest, 2001, 380).

Minden bizonnyal Pál volt az, aki a legnagyobb mértékben hozzájárult a kereszténység e központjának fejlődéséhez és virágzásához, egy olyan városban, ahol politikai intrikák, társadalmi osztályok közi viszályok és vallásos konfliktusok osztották meg a lakosságot. Az apostolnak nagy bátorságra és türelemre lehetett szüksége, de legfőképpen abba az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalomra, aki egy olyan evangéliumi üzenet hirdetésével bízta meg, amely éles ellentétben állt a büszke metropolisz életszemléletével (lásd Csel 19.). Pál mégsem hátrált meg, s harmadik misszióútja alkalmával majdnem három évet töltött Efézusban, ahol a kereszténység erőteljes központját építette ki, “úgyannyira, hogy mindazok, akik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták az Úr Jézusnak Igéjét” (Csel 19:10).

III. Az efézusi levél

A Efézusbeliekhez írt levél, inkább, mint bármely más páli episztola, rendhagyó teológiai fontossággal bír, ami a megváltás történetét illeti. Hangsúlyozza az egyháznak az isteni megváltási tervben játszott szerepét, amely tervben minden mennyei és földi – az Isten és Sátán közti nagy küzdelem részeként – a Krisztusban gyümölcsöző végső, dicsőséges egység felé halad (Ef 1:10). Sehol a Szentírásban nincs annyira világosan bemutatva a megváltási terv minden egyes résztvevőjének – a Szentháromságnak, az egyháznak és a hívőnek mint egyénnek – a Sátán ördögi tervei elleni harcban játszott szerepe. A nagy küzdelem témája – amely lényeges motívuma a Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház teológiájának és küldetésének – a teljes kifejeződés méreteit éli meg az Efézusbeliekhez írt levélben. Ebből a perspektívából vizsgálva, a levél több mint a megváltás teológiája, több mint történelmi témájú bölcselkedés, több mint a keresztény élet lélektani szempontokat követő keresztmetszete: Isten akaratának kifejezése a hamisság minden megnyilatkozása ellenében.

Személyes bizonyságtétel

“Ne legyenek néked idegen isteneid Énelőttem... Ne imádd és ne tiszteld azokat!” (2Móz 20:3.5). Lehet-e ennél egyértelműbb parancs? SOHA ne helyettesítsük Istent semmilyen tárggyal vagy lénnyel!

Követjük-e naponta Isten útmutatásait? Távol tartjuk-e magunkat attól a gyakorlattól, hogy Istent valamely módon helyettesítsük? Felismerjük Sátán ügyködéseit, leleményesen elrejtett csapdáit? Több ezer év állt rendelkezésére kidolgoznia és tökéletesítenie az álcázás technikáját. Mit kell tennünk ahhoz, hogy másoknak is segíthessünk felismerniük és elutasítaniuk Sátán kísértéseit és hazugságait, amelyek révén rá akar venni arra, hogy behelyettesítsük Istent életünkben?

Tartsátok figyelemmel a példa erejét! Amikor mindennapi életünkben keresztényi a magaviseletünk, nem csak hogy megerősítjük magunkban ezt a magatartásmódot, de másokat is bátorítunk a felvállalására.

Próbáljátok meg beazonosítani majd kiküszöbölni életetekből azokat a tevékenységeket, amelyek annyira lefoglalják időtöket, hogy megakadályozzák az Istennel való személyes kapcsolat kiépítését és ápolását. Azon nem lelki tevékenységek visszafogása, amelyek önmagukban nem minősíthetőek rosszaknak, nehéznek bizonyulhatnak úgy felnőtteknek, mint gyermekeknek. Gondoljatok azonban arra bizonyságtevésre, amelyet akkor teszünk, amikor a körülöttünk élők megtudják, hogy mi a testileg-lelkileg egészséges tevékenységek végzése mellett döntünk!

Kerüljétek az olyan beszédmódot – a hangnem és a beszédaktus üzenetének tartalmát tekintve egyaránt –, amely nem Jézus Krisztus jellemét tükrözi. Az emberek azonnal észre fogják venni, hogy soha nem mondotok rosszat másokról, és legközelebb, amikor kísértést éreznek pletykálkodni vagy siránkozni, bátorítva lesznek a tietekhez hasonló, keresztény magatartást felvenni.

Legyetek tudatában az irigység és a féltékenység által árasztott negatív befolyásnak. A világ gazdagságára és a földi sikerre összpontosítván az emberek gyakran szem elől tévesztik az emberi élet legszebb célját: az örök életet. Ellenőrzés alatt tartva reakcióinkat, impulzusainkat olyan helyzetekben, amelyek irigységet, féltékenységet gerjeszthetnek, olyan példát mutatunk az embereknek, amely dicsőséget szerez Jézus Krisztusnak.

Ha nem engedjük meg, hogy bármi is átvegye Isten helyét életünkben, a bibliai parancsot teljesítjük, mely kimondja: ne legyenek idegen isteneink Rajta kívül!

Alkalmazás

Tégy egy képzeletbeli utazást a házadban. Ha költözködnöd kellene, és arra a következtetésre jutnál, hogy nem fér be minden bútorod a teherautóba, mit vinnél el és mit hagynál ott? Isten egy lelki utazásra küld minket, amely során el kell jutnunk felebarátainkhoz az evangéliummal. Készítsetek egy listát a csoportban azokról a magatartásformákról és szokásokról, amelyeket magunkkal kellene vennünk ebben a lelki utazásban.

Elmélkedésre

Lewis és Clark az észak-amerikai kontinenst kutatói voltak. Marco Polo ismeretlen-feltáratlan utakon jutott el Kínába. Nekik volt bátorságuk túlmenniük koruk ismert, térképeken bejelölt területein. Pál apostol gyülekezetet alapított Efézusban. Olvasd el újra Cselekedetek 19. és 20. fejezeteit. Mi motiválta Pált? Milyen akadályokkal kellett szembenéznie? Istent szolgálni milyen értelemben jelent lelki felfedezőnek lenni az Úr számára?

Gyakorlati kérdés

Amikor tudjuk, hogy valaki hosszú időre elutazik, szükségét érezzük annak, hogy megosszuk vele gondolatainkat, jókívánságainkat. Cselekedetek 20:17-38 verseiben Pál megosztja gondolatait és érzéseit az efézusi gyülekezet tagjaival.

1. Készíts egy listát Pál tanácsairól, bátorításairól és figyelmeztetéseiről!

2. Válaszd ki a szerinted három legfontosabbat, és alkalmazd az életedben.

3. A hét végén gondolkodj el azon, hogy miként váltak segítségedre ezek a tanácsok és figyelmeztetések.

4. Hogyan befolyásolhatnád pozitívan gyülekezeted életét azáltal, hogy alkalmazod Pál tanácsait?