TANÍTÓI MELLÉKLET

13. tanulmány  −  2005 szeptember 17 - 23.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

KIRÁLYOK KIRÁLYA, URAKNAK URA

ALAPIGE: Apostolok cselekedetei 1:11

A TANÍTÓ CÉLJA

  1. Megbeszélni, hogyan jön el Krisztus mint Király és Úr.

  2. Kihangsúlyozni Jézus visszajövetele ígéretének bizonyosságát.

  3. Megvizsgálni, mi a különbség azok között, akik készen várják Jézus eljövetelét, és akik nem.

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. KRISZTUS A KIRÁLY (JEL 19:16)

  1. Miért jön vissza Jézus úgy, mint Király és Úr?

  2. Miért nevezi a Szentírás Jézust hűségesnek és igaznak?

  3. Milyen jogon uralkodik a földön királyok Királyaként?

II. AZ ÁLDOTT REMÉNYSÉG (2PT 3:9–10)

  1. Miért vehetjük biztosra Jézusnak a visszajövetelére vonatkozó ígéretét?

  2. Jézus mennybemenetelekor miért mondták az angyalok a tanítványoknak, hogy vissza fog jönni az Úr?

  3. Miért olvashatunk a Bibliában részletesen Jézus második eljöveteléről?

III. KÉSZEN LESZÜNK (JEL 16:15)?

  1. Hogyan egyeztethetjük össze mindennapi életünk folytatását azzal, hogy Jézus bármelyik percben eljöhet?

  2. Beszéljük meg, mit jelent készen lenni Jézus eljövetelére!

  3. Eljövetelekor miért fogja mindenki megvallani, hogy Krisztus az Úr?

ÖSSZEFOGLALÁS

Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus visszajön. Akkor még az ellenségei is megvallják, hogy Ő az Úr. Ma kell eldöntenünk, hogy készen akarjuk-e várni eljövetelét, mert akár elkészülünk, akár nem, Jézus biztosan eljön!

MAGYARÁZAT

Királyok Királya és uraknak Ura!

Az ókori zsidó polgári törvények szerint Isten volt a legfőbb Bíró. Ez azt jelentette, hogy minden emberi törvényszéki eljárás kizárólagos célja Isten ítéletének a megismerése volt. Isten bírói szerepe nem csupán a földi bírók példája volt. Isten volt az a hatalom, akinek az emberi ítéletet alá kellett vetni (lásd: 1Kir 8:31–32; 2Krón 19:6–7). Ma általában figyelmen kívül hagyjuk az emberi ítélkezésnek ezt a vonatkozását, mert a bíró szerepét nem a Biblia tanítása szerint értelmezzük.

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a bírókra, mint akik kimondják az ítéletet a bűnösre. A mi hagyományaink szerint amennyiben valakit bűnösnek találnak egy vétségben, a bíró ítéletet hoz, amelyben elmarasztalja a vétkest helytelen tettéért. Még a zsidó szokásokban is ez szerepel. A Bibliában azonban a bíró elsődleges feladata a dolgok helyreállítása volt. A feladat részeként valamilyen csoportba sorolta a cselekményt, ezzel tette egyértelművé a különbséget a jó és a rossz cselekedetek között. A jó és az igazságos, a bíró és a határozat szavaknak ugyanaz a gyökere a görög nyelvben: dikaiao. A szegények, a kitaszítottak, az özvegyek és az árvák a bíróhoz járultak védelemért, és tőle várták, hogy orvosolja az őket ért sérelmeket. Ezért az Ószövetségben a megváltás és igazságosság szavak rokon értelmű szavakként szerepelnek (lásd: Zsolt 71:13–16; Ésa 51:5; 56:1; 59:15–17).

Amikor Isten, mint igazságos Bíró helyükre teszi a dolgokat, megváltást, védelmet és szabadítást hoz a számkivetetteknek és az elnyomottaknak. Isten rendezi a kibillent állapotot – a jót jónak, a rosszat pedig rossznak ítéli. Jézus példázatában az asszony tudja, hová kell fordulnia ügye érdekében, és szünet nélkül kérleli is a bírót, amíg az enged neki, és elintézi ügyét – pedig hamis bíró volt (Lk 18:1–8). Jézus és Pál is az igazságosságról és az ítéletről beszélve sokkal inkább a dolgok helyreállítására fektette a hangsúlyt, mint a kárhoztatásra. A Bírák könyvében a „bírák” alig csináltak valamit, amit ma bírói tevékenységnek tekinthetnénk. Munkájuk főként a dolgok helyreállítását jelentette. A bíró feladata nem ért véget az ítélethirdetéssel. Neki kellett biztosítania, hogy az ítéletet végrehajtsák, és megtegyék a szükséges jót. E folyamat részét képezte a vétkes fél megbüntetése, a sértett fél kárpótlása avagy mindkettő. A bíró véghez is vitte a jót, nem csak felszólította az embereket, hogy jól viselkedjenek.

Nem volt elég azonban meghozni és végrehajtatni az ítéletet. Nyilvánosan kellett megtenni ezt, hogy minden érintett fél lássa az ítélet jogosságát. Mindenkinek – az ártatlan félnek és a bűnös félnek, az ügyésznek és a védőnek, a tanúknak és a hallgatóknak egyaránt – el kellett ismernie, hogy a döntés helyes.

Így a felek nem ellenségeskedtek egymással, hanem az igazság végrehajtására törekedtek. Amikor igazságos ítélet született, mindenki egyetértett azzal, hogy az ügy lezárult, az elkövetett vétséget helyrehozták és a bíró megfelelően járt el.

Ezáltal talán jobban megértjük, mit is jelent a vizsgálati ítélet. Isten nem azt próbálja meg eldönteni, kit kárhoztasson, hanem rendet akar teremteni itt a földön. A vizsgálat azt hivatott kideríteni, mi is történt. A vizsgálat során tények kerülnek napvilágra, és kiderül az igazság. A Bíró ítéletet hoz, ami megváltást nyújt Isten igaz népének, Krisztushoz fűződő kapcsolatuk alapján. Betakarja őket Isten „igazságosságának palástja”, és Krisztus teste részévé válnak. Ők maguk is az igazságért munkálkodó néppé lesznek.

Ezután Isten kihirdeti az ítéletet, hogy mindenki tanulmányozhassa. Először a mennyei lények teszik ezt meg, majd kifejezik egyetértésüket (Jel 5:11–14). Ezután a megváltottak vizsgálják meg az ítéletet, és ők is kifejezik egyetértésüket (1Kor 6:2–3; Jel 20:4). Végül az egész emberiség, igazak és gonoszok egyaránt meghajolva elismerik Isten ítéletének igazságosságát (Ésa 45:21–23; Fil 2:10; Jel 20:11–15).

Isten csak ekkor tudja megsemmisíteni a bűnt úgy, hogy ne maradjanak nyitott kérdések. Minden kétely eloszlik. A jó és a rossz közötti ellentét örökre rendeződik. Az egész föld Bírája helyreállítja az igazságot.

****************

Felhasznált irodalom: Vernard Eller, Towering Babble (Elgin, Illinois: The Brethren Press, 1983.), 104–109. old.

A TANULMÁNY ELMÉLYÍTÉSE

Tanulmányozásra: Jn 14:1–3; ApCsel 1:7–11; Fil 2:5–11; Jel 19:11–16

  1. A különbség Jézus első és második adventje között nem is lehetne hangsúlyosabb. Isten Fia első adventjekor teljesen kiszolgáltatott és sebezhető volt. Küldetésének három és fél évét szolgálattal töltötte. Másodjára dicső hősként fog visszajönni, aki száműzi a bűn minden formáját. Életünk ma inkább Jézus első vagy második adventjéhez hasonlít? Miért? Hogyan készít fel a Krisztus szolgálatában eltöltött idő arra, hogy mindörökké vele éljünk dicsőségben?

  2. A tíz szűz példázata (Mt 25:1–13) világosan utal a hosszú várakozási időre Jézus mennybemenetele és visszajövetele között. Az okos szüzek ugyanúgy elaludtak, mint a balgák, az okosak azonban felkészültek a vőlegény késlekedésére. Mi ösztönöz arra, hogy szüntelenül várjuk az Úr visszajövetelét? Hogyan tölthetjük hasznosan a várakozás idejét: tevékenyen vagy tétlenségben? Mi a kedvenc elfoglaltságunk?

  3. Az ember, aki a sziklára építette házát (Mt 7:24–27), nem tudta megakadályozni az árvizet. Nem siettette, de nem is késleltette az áradás bekövetkeztét az a tény, hogy háza sziklán állt. Csak azért volt jó, hogy házát a sziklára építette, mert így nem érte készületlenül az áradás. Mit/kit jelképez a szikla (Zsolt 18:3)? Milyen konkrét lépéseket tehetünk a felkészülés érdekében? Mennyiben segít az összpontosításban, ha elismerjük Jézust életünk Urának?

  4. Olvassuk el Kol 3:1–4 verseit! Mire gondolhatott Pál, amikor azt írta: „a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (3. vers)? Milyen biztosítékot kaptunk arra, hogy életünk valóban el van rejtve a Krisztussal? Milyen gyakorlati változásokat okoz ez az életünkben? Mit vesznek ebből észre mások – különösen a hitetlen emberek?

SZEMÉLYES BIZONYSÁGTÉTEL

Ha Isten már soha többé nem tenne semmi jót az életünkben, akkor is méltó lenne dicséretünkre, mivel Ő a királyok Királya és az uraknak Ura!

Az dönti el, hogy mennyire készültünk fel Jézus visszajövetelére, hogy hogyan fogadjuk Isten hívását. Minket, a második eljövetelt váró népet is fenyeget az a veszély, hogy csak nézünk az ég felé, ahogy a tanítványok tették Krisztus mennybemenetelekor.

Várjuk visszajövetelét, amíg azonban itt élünk a földön, végeznünk kell az Úrtól kapott feladatainkat! Azt hisszük, hogy felkészültünk, de ha nem fogadtuk el Jézust a fontossági sorrendünk, a gondolataink, a vágyaink, a beszédünk, az imánk, a kapcsolataink, az anyagi javaink, a testünk temploma, a munkánk, az istentiszteletünk és szolgálatunk Urának itt a földön, akkor hogyan lehetne Urunk a mennyben?

A kérdés korszakokon átívelve jut el hozzánk: „Mit álltok nézve a mennybe?” (ApCsel 1:11). Jézus vissza fog jönni, de addig is teljesítenünk kell megbízatásunkat. Be kell mutatnunk másoknak is az Urat és a Királyt; fontos, hogy beszéljünk az Úr közeli eljövetelének reménységéről.

Ha Jézus az életünk Ura, akkor hozzá hasonlóan mi sem akarjuk, hogy bárki is elvesszen. Az ellenség fennhatósága alatt álló területen élünk, és várjuk, hogy mindenható Urunk visszavegye, amit az ellenség elorozott. Munkálkodjunk azért, hogy visszaállhasson az Úr oldalára mindaz, aki csak kész! Így majd azon a napon, amikor Jézus dicsőségben megjelenik, együtt örülhetünk.

GYAKORLATI ALKALMAZÁS

Gondolatébresztő: Mi nyomaszt? Ha fel kellene sorolnunk, mi minden szerepelne a listán? Talán az anyagiak hiánya, esetleg a megromlott emberi kapcsolatok vagy a lehetetlen munkahelyi elvárások? Netalán mindez együttvéve és még más is? Jn 14:1 versében azt mondja Jézus: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek”. Mivel biztat az Úr, hogyan találhatunk megnyugvást még a hányattatások közepette is (2–3 v.)? Hogyan segít szilárdan megállni a nehéz időkben, ha tudjuk, hogy a Megváltó hamarosan visszatér?

GONDOLKOZZUNK RAJTA!

  1. Munkahelyünkön kié a végső szó, kinél van a döntéshozási hatalom? Általában az a személy „szabja meg a törvényt”, és ő oldja meg a problémákat. A világegyetemben az Atya Istennél van a legfőbb hatalom. Ő akarja megoldani legsúlyosabb problémánkat: a bűnt és az Istentől való elszakadás baját. Még a Fiát is elküldte, hogy kézzelfogható bizonyítékát adja a menekülési tervnek, amit Ő készített. Miért fontos tudni, hogy Jézus „Hű és Igaz” (Jel 19:11)? Mennyiben mondható el ez a főnökünkről? Hogyan beszélnénk az Isten hatalmába vetett bizalmunkról és terveinkről munkatársainknak?

  2. Olvassuk el újra Mt 24:23–51 verseit! Itt Jézus érzékletesen elbeszéli a végidők eseményeit. Felhívja követőit, hogy figyeljék a kihelyezett útjelzőket, amelyek előhírnökei az Úr eljövetelének. Elmond egy példázatot is a várakozókról. Hogyan válaszoljunk kérdésére: „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén” (Mt 24:45)? Imádkozzunk minden tag szolgálatáért és bizonyságtételéért a csoportban! Határozzuk el együtt, hogy támogatjuk egymást, és hűségesen várjuk az Urat!

GYAKORLATI KÉRDÉSEK

Isten meghagyta, hogy „Jézus nevére minden térd meghajoljon… és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr” (Fil 2:10–11). A Szentírásban azt is olvashatjuk, hogy az istenfélők között lesznek olyanok, akik örömmel és dicsérettel fogadják az Urat, mások pedig kiáltanak a szikláknak, hogy essenek rájuk, és rejtsék el őket Isten színe elől. Hogyan segíti életünket a küszöbön álló advent áldott reménysége? Mit teszünk ezen a héten azért, hogy hitelesen hirdethessük a Megváltó közeli visszajövetelének jó hírét, aki egyedül méltó a dicséretre, tisztességre és hódolatra?