TANÍTÓI MELLÉKLET

10. tanulmány  −  2005 augusztus 27 - szeptember 2.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÉZUS,  A MUNKÁNK URA

ALAPIGE: 1Mózes 1:28; 2:15.

A TANÍTÓ CÉLJA

  1. Bemutatni, hogy Isten adta a munkát még a bűneset előtt.

  2. Felfedezni a munka előnyeit.

  3. Kidomborítani, hogyan szolgálhatja munkánk mások áldását.

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. MUNKA AZ ÉDENBEN (1MÓZ 2:15)

  1. Miért képezte a munka Isten eredeti tervének fontos részét?

  2. Hogyan kellett volna Ádámnak és Évának uralkodnia Isten minden teremtménye fölött?

II. MUNKA A BŰNESET UTÁN (1MÓZ 3:17; PÉLD 14:23)

  1. A bűneset hogyan változtatta meg a munka fogalmát és magát a munkát?

  2. Miért fontos mégis dolgozni?

  3. Hogyan dicsőíthetjük Istent becsületes munkánkkal?

III. MÁSOK ÁLDÁSÁRA MUNKÁLKODNI (EF 4:28)

  1. Beszéljük meg, hogy a munka megtagadása, ill. a rosszul végzett munka miként terheli az egész társadalmat!

  2. Munkánk gyümölcse hogyan válhat mások áldására?

ÖSSZEFOGLALÁS

Az Úr a mi javunkra és mások áldására szánta a munkát. A termékeny munka része keresztény életünknek. A képességeink szerinti legjobb teljesítményt nyújtsuk munkánkban úgy otthon, a munkahelyünkön, a lakóhelyünkön mint az egyházban. Ez szolgálja Isten dicsőségét, aki a munkánk Ura is.

MAGYARÁZAT

Munkánk Ura

Első feladataink egyike, hogy megtanulunk dolgozni. A csecsemőnek is meg kell tanulnia szopni, hogy enni tudjon. Isten helyezte belénk a munkavágyat. A legtöbb ember szeret bizonyos dolgokkal foglalkozni – ami kielégíti a lelkét. A munkát élvezzük, ha összhangban áll Istennek az életünkkel kapcsolatos tervével.

Bukásunk következtében azonban csak kevesen ismerik önmagukat eléggé ahhoz, hogy tisztán lássák, milyen munkára is teremtette őket Isten. Ha nem ismerjük eléggé önmagunkat ahhoz, hogy józanul válasszuk ki, mi a jó nekünk, akkor nagy valószínűséggel azt fogjuk megragadni, ami épp a közelünkben akad. Ha valakit arra a téves nézetre neveltek, hogy a „jó” munka nem más, mint a hatalom birtokosának való alázatos engedelmesség, akkor minden bizonnyal soha nem is figyelte, miként reagál a külső hatásokra, mit kellene fejlesztenie.

Fontos, hogy az ember tisztában legyen önmagával, mert így találja meg, melyik munka illik hozzá legjobban. Ha Krisztussal való kapcsolatunk alapján nem tudjuk biztosan megfogalmazni önmagunknak, kik is vagyunk valójában, előfordulhat, ami sok emberrel megesik, hogy megelégszünk olyan állással, ami nincs összhangban adottságainkkal. Ilyenkor, ha megpróbáljuk „irány- vagy sebességváltoztatáshoz benyomni a kuplungot”, azt érezzük, hogy a váltás felőrli és marcangolja lelkünket. Az ilyen helyzetekben a munka inkább robot, mintsem a kreatív kiteljesedés eszköze. A robottal szerzett pénzből talán étel kerül asztalunkra és tető a fejünk fölé, mégis ez az állapot megrontja a velünk egy fedél alatt lakók életét is, azokét, akikkel egy tálból eszünk. Az ilyen munka inkább átok, mint áldás, pedig Isten eredetileg áldásnak szánta.

Szerencsére jó hírem is van azoknak, akik az átok fogságában, nem pedig Krisztusban dolgoznak. A jó hírt abban találjuk, amit Jézus a vallási vezetőknek és annak a nőnek mondott, akit azzal vádoltak, hogy szemérmetlen munkával keresi kenyerét. Ezt a nőt – akinek az adott kulturális környezetben az lett volna a kötelessége, hogy férjének dolgozzon, és az ő uralma alatt találjon megelégedettséget – tetten érték, amint házasságtörő kapcsolatban próbálta megszerezni, amire vágyott. Krisztus látta, hogy Isten nem féktelennek teremtette ezt az asszonyt, hanem mivel otthon nem kapta meg, amire vágyott, szokásává vált, hogy máshol keresse a kielégülést. Jézus nem kárhoztatta, inkább indítékait figyelembe vette, és megértette szíve fájdalmát.

Jézus ugyanakkor látta a vallási vezetők szívének keménységét is, akik csapdát állítottak az asszonynak, és most megvádolták azért, mert kiéhezve kereste szükségletei kielégítését. Eközben pedig nem tettek semmit a rend- szerrel, ami miatt az asszony ilyen helyzetbe került. Jézus tudta, hogy ha valaki a sivatagban él, lehetetlen nem vágyakoznia a víz után. Ezért kiegyenlítette az állást. Szavaival: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ” (Jn 8:7) , Jézus leszállította őket a magas lóról, mert e szavaival bűnösségükre célzott. Jézus szavai megváltoztatták az asszony munkájának irányát. Szavaival lehetőséget adott a férfiaknak, hogy bűnbánó közösséggé váljanak: olyan közösséggé, amelyben senki nem tekintette önmagát különbnek a paráznáknál. Ezáltal kiegyenlítette a pályát, és megerősítette az asszonyt, hogy felül tudjon emelkedni sanyarú állapotán. Így már megvalósíthatta Jézus parancsát, hogy többé ne vétkezzen (11. vers).

Ugyanígy van velünk is. Amikor vádoljuk magunkat bűneink miatt, ahogy a vallási vezetők is rátámadtak az asszonyra, még elesettebbé válunk, és sokkal kiszolgáltatottabbak leszünk a bennünket már azelőtt is bűnre csábító hatásoknak. Nem vetünk véget a helytelen viselkedésnek azzal, ha ostorozzuk magunkat miatta, és jót sem teszünk.

Gyakran megesik, hogy túlzott tökéletességre törekszenek azok az emberek, akiknek a viselkedése problémás. Akkor döbbenünk rá a maximalizmus romboló hatására, amikor végre megértjük, mi az oka hibás döntéseinknek. Felszabadulunk, ha megértjük rossz döntéseink gyökerét, így azután igényelni tudjuk az erőt, amit Urunk szeretettel kínál, hogy képessé tegyen úgy szeretni önmagunkat, ahogy Ő szeret. E szeretet hatására olyan döntéseket hozhatunk, amelyek összhangban állnak Isten életünkre vonatkozó akaratával.

Ha egy adott közegben betöltött szerepünk problémás akár magunk, akár mások számára, Jézus felkínálja erejét, hogy „elmenjünk és többé ne vétkezzünk.” Egyesek számára a többé nem vétkezni jelentheti akár azt is, hogy otthagyják jelenlegi munkahelyüket. Másoknak pedig jelentheti azt, hogy a régi környezetben megújulnak.

Isten arra teremtette az embert, hogy az Ő képmását tükrözzük különféle módon és körülmények között. Ha Jézus a munkánk Ura, akkor a munkánk alkalmat kínál, hogy bemutassuk, mit végzett Isten bennünk. Agyag leszünk a mennyei Fazekas kezében, és tészta is, amit átjár a Szentlélek kovásza.

A TANULMÁNY ELMÉLYÍTÉSE

Tanulmányozásra: 1Móz 1:27–28; 2:15; Mt 20:1–16; 25:14–30; 2Thessz 3:6–12

  1. Sokan a munka mellett, felüdülésként valamilyen hobbit űznek szabadidejükben. A hobbi példájával érzékeltethetjük, hogy Isten milyennek akarta a munkát. Akár kerti munka, akár famegmunkálás, akár zene, akár művészet, akár varrás, akár gépek bütykölése, akár főzés a hobbink, a közös bennük, hogy örömet lelünk a hasznos tevékenységben. Miért szerepelt Isten tervében, hogy fizikai és szellemi erőfeszítést is tegyünk? Mit árul el ez arról, hogy Isten saját képmására teremtett? Mi a hobbink, és miért ezt választottuk?

  2. A munkánk végzésével arra utalunk, milyen mértékben Ura Jézus az életünknek. Mit árul el rólunk, hitünkről munkahelyi teljesítményünk? Ha meglátogathatnánk a názáreti ácsműhelyt, vajon milyen minőségű árut találnánk ott?

  3. Olvassuk el Mt 20:1–16 verseit! Ki nyerte a legtöbbet? Azok, akik egy óra munkáért megkapták a teljes napidíjat, vagy azok, akik egész nap a Mesterrel dolgozhattak? Indokoljuk meg válaszunkat!

  4. Olvassuk el Mt 25:14–30 verseit! Lustaság, félelem vagy mindkettő jellemezte azt a szolgát, aki elrejtette a mester pénzét? Mi lett volna a többi szolgával, ha nem tesznek szert nyereségre, mert rosszul fektetik be a pénzt? Uruk akkor is megdicsérte volna őket? Más szóval, mit becsül meg Isten: a kockázatvállalást, az eredményeket vagy mindkettőt? Indokoljuk meg válaszunkat, és mondjunk példákat is!

  5. Hogyan hat az egyéni igetanulmányozás és ima a munkahelyi viselkedésünkre? Milyen bibliai ígéretekre számíthatunk, hogy jobb munkások lehessünk? Beszélgessünk egy olyan esetről, amikor a főnökünk vagy egy munkatársunk megdicsért munkánkért!

SZEMÉLYES BIZONYSÁGTÉTEL

Az emberek többsége életének nagyobbik részét valamilyen munkával tölti. Ha erre szánjuk a legtöbb időt, és itt találkozunk családi ill. gyülekezeti kapcsolatainkon kívül a legtöbb emberrel, akkor a munkánk során adódik a legjobb alkalmunk a bizonyságtételre is.

A heti tanulmány felvet egy igen fontos kérdést: „Ha az emberek csak annyit tudnának a hitünkről, amit munkánk során rajtunk látnak, vajon milyen benyomást szereznének?” Olyan embert látnak bennünk, aki törődik másokkal, vagy olyat, akit csak a saját előmenetele érdekel?

Becsületes és megbízható embert látnak, aki kiáll Isten erkölcsi elvei mellett, vagy olyat, aki hajlandó itt-ott lerövidíteni a hivatalos utat? Olyan embert látnak, aki becsületesen és szorgalommal végzi munkáját, vagy pedig olyat, akit legalább annyira lefoglal a munkahelyi lavírozás és gáncsoskodás, mint bárki mást?

Olyan embert látnak, aki megoldásokat kínál, vagy olyat, aki ideje nagy részét a büfében tölti csevegéssel? Olyan embert látnak, aki hajlandó és képes együtt dolgozni bárkivel – még a leggorombább emberrel is –, vagy inkább egy bizonyos érdekcsoport egyik tagját látják bennünk? Olyan embert látnak, aki könnyen elcsügged, vagy olyat, akinek van egy titkos, belső erőforrása?

Túl gyakran hagyjuk, hogy a környezetünk befolyásoljon ahelyett, hogy mi lennénk a só és a fény, aminek Isten szeretne látni. Isten határozott céllal engedi, hogy gyermekei bizonyos helyzetekbe kerüljenek. Ne veszítsük szem elől legfontosabb küldetésünket!

GYAKORLATI ALKALMAZÁS

Gondolatébresztő: Kezdetben az Isten csodálatos kertet készített az embernek. Lenyűgöző hely volt, maga a paradicsom. Az életünkben hol találkozunk tökéletes szépséggel? Mikor jöhet létre tökéletes beteljesülés a bűnös földön? Beszéljük meg, hogy munkánk, másokért végzett szolgálatunk és a családunkkal eltöltött idő hogyan válik kertté, ahol Isten találkozhat velünk! Az emberek és különböző helyek „mívelése” (1Móz 2:15) hogyan ad áldást életünkre?

GONDOLKOZZUNK RAJTA!

  1. Pál arra figyelmezteti az efézusi gyülekezet tagjait, hogy „többé ne orozzanak”, inkább „munkálkodjanak” (Ef 4:28). Miért fontos hasznos munkával lefoglalni magunkat? Milyen legyen a kapcsolatunk azokkal, akik nem hajlandók dolgozni? Pál szerint az a célunk, hogy legyen valamink, amit oda tudunk adni a szűkölködőknek. Miként hat ez a gondolat arra, hogy mire költjük bevételünket?

  2. Olvassuk el Mt 25:14–30 verseit! Az itt található példázatban azokat láthatjuk, akik eredményesen munkálkodnak Istenért – szemben azokkal, akik ezt nem hajlandók megtenni. Írjuk le saját szavainkkal ezt a példázatot, beleszőve kultúránk sajátosságait! Kit melyik szolga képvisel? Isten milyen talentumokat adott nekünk? Hogyan tudjuk összhangba hozni a Mester felhívását a szolgálatra azzal, hogy elő kell teremtenünk a családunk eltartásához szükséges pénzt? Hogyan kapcsolhatjuk össze munkánkat szolgálatunkkal Isten dicsőségére?

GYAKORLATI KÉRDÉSEK

Társadalmunkban a cselekvés szédületes tempót feltételez – nyüzsgéssel és eredményekkel. Hasonlítsuk ezt össze Jézus életével! ApCsel 10:36–43 verseiben olvashatjuk, Jézus hogyan „járt széjjel jót tévén és meggyógyítván mindeneket… mert az Isten vala Ővele” (38. vers). Hogyan mutatjuk be életünkkel a Jézustól kapott küldetést és az Úr kegyelmét? Kössünk szövetséget Istennel, hogy érte munkálkodunk, és kérjünk ehhez tőle erőt, útmutatást! Keressünk alkalmakat arra, hogy segítsünk másoknak!