TANÍTÓI MELLÉKLET

8. tanulmány  −  2005 augusztus 13 - 19.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÉZUS,  MINDEN KINCSÜNK URA

ALAPIGE: János 1:3; 3:27

A TANÍTÓ CÉLJA

  1. Bemutatni, hogy minden jó adomány Istentől származik.

  2. Rávilágítani, hogy a földi dolgok ideiglenesek.

  3. Megbeszélni, hogy minden helyzetben lehetünk megelégedettek.

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. ISTENTŐL SZÁRMAZIK MINDEN JÓ (JAK 1:17)

  1. Mi az az életünkben, amit Istentől származó ajándéknak tekintünk?

  2. Hogyan emlékeztet a szombat arra, hogy Istentől kapunk minden jót?

  3. Beszéljük meg, hogy a tizeden és az adományokon kívül mivel tudjuk még hálánkat kifejezni minden jóért, amit Istentől kapunk?

II. NÉZZÜNK A MENNY FELÉ (MT 6:19–21)!

  1. Bizonyítsuk saját életünkből vagy a hírekből vett példákkal, hogy a földi dolgok ideiglenesek!

  2. Miért fontos megbecsülni a lelki dolgokat?

  3. Mit árul el rólunk időbeosztásunk, javaink felhasználása és az, hogyan viszonyulunk másokhoz?

III. MEGELÉGEDETTSÉG (1TIM 6:6–7)

  1. Miért fontos a keresztényi élet során őszintén hinni, hogy Isten megadja mindazt, amire igazán szükségünk van?

  2. Hogyan dicsőítjük az Urat megelégedettségünkkel?

ÖSSZEFOGLALÁS

Istentől kaptunk mindent. A földi javak elenyésznek. Akkor élünk helyesen javainkkal, ha Isten dicsőségére használjuk fel azokat. Ha elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus Ura anyagi javainknak is, akkor tanuljuk meg az elégedettséget.

MAGYARÁZAT

Anyagi javaink Ura

Három határozott lépés szükséges ahhoz, hogy valóban Isten legyen minden kincsünk Ura. Először is, tisztában kell lennünk forrásainkkal. Másodszor, úgy kell fejlesztenünk forrásainkat, ahogyan azt az Úr elvárja tőlünk; harmadszor pedig, fel kell ismernünk korlátainkat az anyagiak felhasználása terén.

Akkor lehetünk tisztában a rendelkezésünkre álló javakkal, ha számba vesszük mindazt, amivel az Úr ellátott. Egy kedvelt egyházi ének kezdő sora így hangzik: „Számláljuk meg a sok áldást, nevezzük meg egyenként”— Johnson Oatman Jr. és Edwin O. Excell, „Count Your Blessings,” The Hymnal for Worship & Celebration (Waco, Tex.: Word Music), 563. sz. ének. Áldást kaptunk anyagi javainkban, amelyek segítségével megvalósíthatjuk Isten által szívünkbe plántált álmainkat. Amikor hálát érezve számba vesszük javainkat, fegyelmezzük gondolatainkat, hogy bizakodva és pozitívan nézzünk a jövőbe. A hála gyógyír a depresszió és a kudarc ellen.

A feljegyzés szerint Ádám első feladata az volt az Éden kertjében, hogy elnevezte az állatokat. Ehhez minden bizonnyal jól meg kellett figyelnie az állatokat, és át kellett gondolnia, hogy hová sorolhatná be őket. Ezzel a szóbeli feladattal tudatosította azt, amit már tapasztalt. A dolgok néven nevezése rendszert visz tapasztalatainkba, és segít csoportba sorolni azokat. A névadás szerkezetet alakít ki gondolatainkban, ami igen fontos része a fejlődésnek. Minden tudományág megismerésekor szükséges elsajátítani egy bizonyos szókincset. Minden tudományágnak megvannak a sajátos szakkifejezései. Ugyanez érvényes ránk is, akik az Úr terve szerint különleges módon tükrözzük a teremtő Isten képmását. A felelősségteljes tanítványság része, hogy az ember számba vegye Istentől kapott javait, osztályozza és felmérje, milyen kapcsolatban állnak egymással.

A következő lépés pedig javainkat annak fényében értékelni, hogy Isten gyermekei vagyunk. Milyen kincsek járulnak még ahhoz a tényhez, hogy Isten gyermekei vagyunk? Mennyiben változtatja meg ill. tágítja önmagunkról alkotott képünket, hogy Isten gyermekei vagyunk? Hogyan hat saját erősségeinkre és gyengeségeinkre annak tudata, hogy keresztények vagyunk? Nagyratörő vágyaink vannak, amelyek megvalósításához azonban nincs elég tartalékunk? Esetleg kevés az elképzelésünk, de annál több az adottságunk? Vagy talán vágyaink eléggé kidolgozottak, és képességeinket megfelelően fejlesztettük, csak nincs elég akaraterőnk, netán túl félénkek vol- nánk? Hogyan vonatkoztathatjuk magunkra Jézus ígéretét, miszerint az Ő ereje erőtelenség által jut teljességre bennünk (2Kor 12:9)? Mi az, amin lehet változtatni, és mi az, amin nem? Mi kell a növekedéshez, tanuláshoz és kiteljesedéshez? Hogyan érhetjük el ezeket leghatékonyabban?

Fontos alaposan átgondolnunk az előbbieket ahhoz, hogy komoly tervet készíthessünk, amivel elősegíthetjük lelki növekedésünket és fejlődésünket. Isten arra szólít, hogy tevékenyen, „félelemmel és rettegéssel” vigyük véghez üdvösségünket (Fil 2:12). Megígérte, hogy elérhetjük, mert Ő „az, aki munkálja [bennünk] mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (13. vers).

Képességeink fejlesztése az Úrban azt is jelenti, hogy némelyik adottságunkat előnyben részesítjük. El kell döntenünk, mikor melyik ajándék kerüljön előtérbe. E döntés nélkül áttekinthetetlen, rendezetlen forgács marad, amink csak van. A káosz fontos lehet a kreativitáshoz, ám a kreativitáshoz elengedhetetlen, hogy rendszerbe foglaljuk a nyers adatokat. Ezért tehát minden döntés valamilyen veszteséggel jár. Nincs olyan ember, aki életében annyi mindennel foglalkozhatna, amivel minden tálentumát kamatoztathatná. Javaink fejlesztése azt jelenti, hogy alaposan átgondoljuk, mennyi időt szánunk az Isten által kért dolgok végrehajtására. Ennek része az is, hogy időnként nemet mondunk olyan kérésekre, amelyek mellékvágányra terelnének.

Emellett nem is vagyunk mindig képesek a jót választani. A kereszténységen belül elterjedt egy régi tévtanítás, a pelagianizmus. Ennek hibájába szinte észrevétlenül beleeshetünk, amikor arról beszélünk, hogy a keresztény ember döntéseivel fogadja el Istent élete Urának. A mai Nagy-Britannia területéről származó szerzetes, Pelagius az V. században élt és tevékenykedett Rómában. Szent életvitele dacára eretneknek bélyegezték, mert tanítása szerint Isten a teremtéskor minden embernek teljes szabadságot adott arra, hogy válasszon a jó és a rossz között; vagyis helyes döntéseket hozva életünk bűntelenné válhat.

Lényegében Pelagius azt a téves nézetet hirdette, hogy döntéseinkkel megszerezhetjük üdvösségünket. Szerinte úgy üdvözülünk, ha tudatosan Krisztust választjuk, ezért döntésünk a legfontosabb tényező. Ezzel a gondolkodásmóddal az a probléma, hogy nem számol az ember bukott természetével, és azzal, milyen fontos szerepe van a kegyelemnek az üdvösség folyamatában.

Az akaraterőnk, azaz képességünk a „jó” választására ugyanolyan bűnös és bukott, mint lelkiismeretünk és vágyaink. Természetünkből fakadóan gyakran hozunk olyan döntéseket, amelyek nem szolgálják javunkat. Talán éppen ezért bátorít Isten Igéje mindig arra, hogy közösségben munkálkodjunk, ismerjük be egymásnak bűneinket, és kérjük ki egymás tanácsát. Kockázatos, ha az ember csak egyedül cselekszik. Éljünk minden támogatással, amellyel ellátott Isten az akaratunk és a jó melletti döntési képességünk erősítésére! Akkor rábízhatjuk magunkat Istenre. A kereszténység tanítása szerint végül még rossz döntéseink is javunkra válhatnak, mivel Jézus az Urunk (Róm 8:28).

A TANULMÁNY ELMÉLYÍTÉSE

Tanulmányozásra: 5Móz 8:7–18; Mt 6:19–21; 24:45–51; Fil 4:11–13

  1. Soroljunk fel mindent, ami életszínvonalunkhoz hozzátartozik – étel, egészség, lakás, iskolai végzettség stb. (ne felejtsük ki az utazást, a társakat, a szabadságot és az igazságot)! Figyeljük meg, hogy hány olyan dolgot tudunk felsorolni, amelyeket Isten kegyelme és kedvessége közvetlen megnyilvánulásaként kaptunk! Gondoljunk arra, hogy milyen sokkal tartozunk Istennek! Milyen hatása van „adósságunk” tudatának a mindennapi életünkre?

  2. Istennek nyilván nincs szüksége a mi anyagi támogatásunkra. Mégis azt parancsolta, hogy „hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba” (Mal 3:10). Ez a parancsolat Isten javát vagy a mi javunkat szolgálja? Ha nekünk használ, akkor milyen előnyünk származik a hűséges tizedfizetésből?

  3. A pénzen kívül mit tudunk még adni Istennek hűségünk és hálánk zálogául? Olvassuk el Róm 13:8–10 verseit! Hogyan fejezi ki felebarátunk iránti szeretetünk hálánkat Jézus áldozatáért? Egyéni életünkben hogyan nyilvánulhat meg még jobban a szeretet? És az egyház szintjén? Válaszunk legyen konkrét!

  4. Olvassuk el Fil 4:11–13 verseit! Figyeljük meg az ismert ígéret szövegkörnyezetét: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (13. vers). A mai modern társadalomban mi a megelégedettség kulcsa (12. vers)? Hogyan tudunk megelégedetten élni?

  5. Az emberek gyakran példálóznak a gazdag ifjú történetével (Mt 19:16–26), hogy Isten ilyen áldozatot kíván meg tőlünk az örök életért. Valóban ez a történet lényege? Mennyiben lehet jobb az, ha jól sáfárkodunk Isten ajándékaival, mintha elajándékozzuk javainkat? Lehet egyáltalán jobb annál?

SZEMÉLYES BIZONYSÁGTÉTEL

Ha Jézus Krisztus uralmára gondolunk, valószínűleg a sáfárság elve emlékeztet a legjobban arra, hogy van valaki, aki hatalmasabb nálunk.

A sáfárság – mint bármi más a keresztény ember életében – bolondság a világ szemében, de a hívők számára maga az élet.

Együtt zúgolódunk munkatársunkkal az alacsony fizetés miatt? Mikor fordult elő utoljára, hogy ilyen alkalommal elmondtuk, hogyan gondoskodik rólunk Isten, noha a tized és bőséges adakozás miatt kevesebből gazdálkodunk?

Valaki azon bánkódik, hogy soha nincs elég ideje mindent elvégezni! Mikor beszéltünk neki utoljára a szombatnap áldásairól? Isten meg tudta teremteni a földet hat nap alatt, mi is elvégezhetjük minden fontos dolgunkat ennyi idő alatt, egy napot pedig Istennek szánhatunk. Mi a helyzet a mindennapi áhítattal? Mennyiben segít, ha minden nap bizonyos időt csak Istennel töltünk? Miről tudunk beszélni a sáfárság témájában? Látják az emberek életünkben, hogy Isten sokszorosan megáld hűségünkért? Felismerjük és elismerjük, hogy minden jó és tökéletes ajándék Istentől származik, ingyen?

Bőségesen kapunk – de bőséggel adunk is? Vagy olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger, aminek csak bemenete van, de kimenete nincs? Előfordulhat, hogy amit mi „jó sáfárkodásnak” nevezünk, az valójában önzés? Megeshet, hogy jobban ragaszkodunk az ajándékhoz, mint az Ajándékozóhoz? Elképzelhető, hogy sáfár helyett tulajdonosként viselkedünk?

Gondoljuk végig, mennyi mindent kaptunk Istentől, és fejezzük ki hálánkat azzal, hogy bőséggel adakozunk időnkből, képességeinkből és anyagi javainkból egyaránt!

GYAKORLATI ALKALMAZÁS

Gondolatébresztő: Gondolatban járjuk be az otthonunkat! Mely tárgyak a legbecsesebbek a szívünknek? Mit éreznénk, ha egy katasztrófa (tűz, árvíz, terrorizmus stb.) mindent tönkretenne? Jézus szeretne megóvni az elvesztett javak miatti megrázkódtatástól. Arra kér, hogy igazi kincseinket a mennyben gyűjtsük. Olvassuk el Mt 6:19–21 verseit! Beszéljük meg egymással, hogyan változtatja meg életünk célját, ha a valódi kincseket a mennyben gyűjtjük! Hogyan találhatunk így békét és megnyugvást még a válság kellős közepén is?

GONDOLKOZZUNK RAJTA!

  1. Isten figyelmeztette Izrael népét, hogy miután elfoglalják Kánaánt, azt hiszik majd, hogy saját maguknak köszönhetik az áldásokat (5Móz 8:7–18). Miért olyan fontos, hogy „megemlékezz az Úrról, a te Istenedről, mert Ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére” (18. vers)? Beszéljük meg, hogyan vált valóra Isten figyelmeztetése! Milyen gyakorlati dolgok segíthetnek mindig felismerni az áldások valódi forrását?

  2. Kívánkozunk a menny és annak minden szépsége után a földi küszködés és kihívások közepette. Pál a fogságban is ki tudta mondani: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek” (Fil 4:11–13). Olvassuk el közösen ezt az igei részt! Határozzuk meg, mi a megelégedettség, majd beszéljünk arról, miért olyan fontos! Hogyan befolyásolja a viselkedésünk bizonyságtételünket úgy a jó, mint a nehéz időkben?

GYAKORLATI KÉRDÉSEK

Ha meghalljuk a sáfárság kifejezést, azonnal a tized és az adományok képe jut eszünkbe, de hatása fokozódik, ha meggondoljuk, hogy a sáfárság kiterjed életünk minden területére. Istentől kaptuk időnket, képességeinket és kreativitásunkat csakúgy, mint a lehetőséget, hogy biztosítsuk megélhetésünket. Legalább három napig készítsünk feljegyzést arról, hogy mire fordítottuk nem csak a pénzünket, hanem az időnket és képességeinket is, majd tekintsük át a beszámolót! Hogyan rendezi át Isten életünk minden területét a sáfárság szempontjai szerint?