TANÍTÓI MELLÉKLET

1. tanulmány  −  2005 június 25 - július 1.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

URUNK ÉS MEGVÁLTÓNK: JÉZUS KRISZTUS

ALAPIGE: Apostolok cselekedetei 9:1–19

A TANÍTÓ CÉLJA

  1. Bemutatni Jézust, a világ Megváltóját és életünk Urát.

  2. Rámutatni, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, szükségünk van a Megváltóra.

  3. Kifejteni: azzal ismerjük el Jézust Urunknak, ha engedjük, hogy Ő irányítsa az életünket.

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. TELJESEN ELFOGADNI JÉZUST (LK 1:26–38)

  1. Milyen kötelezettségekkel jár a keresztény élet?

  2. Miért fontos teljesen elfogadni Jézust?

  3. Miért hat olyan erősen lelki növekedésünkre, ha megértjük, hogy Jézus nem csupán Megváltó, hanem egyben Úr is?

II. MEG NEM ÉRDEMELT IGAZSÁG (RÓM 3:9–26)

  1. Mit tudhatunk meg a Szentírásból az emberi természetről?

  2. Hogyan nyerhetjük el Istentől az igazság ajándékát?

  3. Létezik olyan ember, akit Isten ne tudna megváltani? Próbáljuk megindokolni a választ!

III. AZ ÜDVÖSSÉG ELFOGADÁSA (JN 3:16)

  1. Ki részesül a megváltásban?

  2. Mi következik azután, ha az ember elfogadja Jézust Urának és Megváltójának (Jak 2:14–26)?

  3. Mi változik, ha elfogadjuk Jézust, és engedelmeskedünk neki (Ef 4:22–24)?

ÖSSZEFOGLALÁS

Nem könnyű elfogadni Krisztust, utunkba állhat az emberi gyengeség. Ám ha elfogadjuk Jézust Megváltónak és egyben életünk Urának, a Szentlélek ereje által győzelmet arathatunk a bűn fölött.

MAGYARÁZAT

Jézus Krisztus: Urunk és Megváltónk

Valamilyen szinten minden ember elégedetlen életének bizonyos területével. Ez az elégedetlenség kétféle módon nyilvánulhat meg: (1) vannak, akik valakit, ill. rajtuk kívül álló dolgokat hibáztatnak, (2) míg mások önmagukat okolják mindenért. Mindkét szemlélet hibás. Problémák nem kizárólag rajtunk kívül álló okok miatt érhetnek, legyen az akár a szülő, egy bizonyos körülmény vagy végső soron Ádám és Éva. De az sem igaz, hogy a problémák okát csak önmagunkban kereshetjük. Nem okolhatjuk saját magunkat minden gondért, ami életünk során ér.

A legtöbb ember hol az egyik, hol a másik végletbe esik. Ha önmagunkat hibáztatjuk problémáink miatt, azt gyakran nem tudjuk elhordozni. Lehetetlen kizárólag önmagunkat okolni mindenért, ezért sokszor előfordul, hogy inkább mást kezdünk hibáztatni. Minden baj a házastársunk, a főnökünk vagy az időjárás miatt szakad ránk. Ha pedig sem a házastársunk, sem a főnökünk, sem az időjárás nem okolható, akkor ismét magunkat kárhoztatjuk.

Hogyan szabadulhatunk ebből az idegőrlő csapdából?

Kezdjük azzal, hogy születésünktől fogva Istentől elszakítva, nem Isten világában élünk. Ezen nem tudunk változtatni. Mi sem változik, ha Ádámot, Évát vagy egyenesen Istent hibáztatjuk.

Tehát nem teljesen a mi hibánk az az állapot, amiben találjuk magunkat, hiszen azt sem tudjuk, mi a valóság. Nem az oldja meg a problémánkat, ha másokat okolunk a múltért; hanem az, ha a jövőre összpontosítunk, és arra, amit meg kell tanulnunk ahhoz, hogy az Isten által teremtett világban élni tudjunk. Isten nem rója fel nekünk születésünk körülményeit, inkább meg akarja mutatni, hogyan tudjuk magunkban feldolgozni a valóságot. Jézus által ismét kapcsolatba kerülhetünk Istennel, és megtanulhatjuk, hogyan éljünk az Ő világában.

Jézus Úr, mert Ő teremtett mindent, és hatalma van minden teremtménye fölött. A Szentírás nagyon ritkán utal Jézus teremtői hatalmára azért, hogy engedelmességre késztessen. Leginkább azt látjuk, mi mindent megtesz az Úr, hogy szeretetével körülvegyen és megnyerjen magának. Jézus alkotta azt a valóságot, amelyet életünk színteréül szánt, és Ő ismeri legjobban az ember működését. Szeret, és nem akarja, hogy a sötétben tapogatózzunk, ezért világosságot gyújt életünkben, megvilágítja a valóságot. Rajtunk áll, megnézzük-e, amire a figyelmünket tereli, és így elkerüljük-e a fájdalmakat, vagy inkább tekintetünket elfordítva tovább szenvedünk. Isten szeretete és kegyelme magához vonz. Először éreznünk kell Isten szeretetét és kegyelmét ahhoz, hogy el tudjuk fogadni hatalmát.

Jézus hatalmát jobban megérthetjük, ha az apai tekintélyhez hasonlítjuk. Az ellentmondást nem tűrő apa az engedelmesség szigorú megkövetelésével csak azt éri el, hogy gyermeke egy idő után fellázad. Apja jelenlétében a gyermek bűntudatot és kárhoztatást érez, nem tapasztalja szeretetét, tehát semmi sem készteti arra, hogy szívből elfogadja apja tekintélyét. Ha viszont az édesapa mindent megtesz azért, hogy gyermeke érezze szeretetét úgy, hogy közben megfelelő korlátokat is szab neki, ezzel értelmes engedelmességre vezeti. A gyerek érzi, hogy apja elismeri, törődik vele és elfogadja. A kettejük között kialakuló jó kapcsolat arra indítja a gyermeket, hogy tartsa tiszteletben édesapja tekintélyét. Az apa mint szülő gondot visel gyermekéről, védelmezi, törődik vele és irányítja, ugyanakkor ő képviseli a hatalmat is.

Az ókorban a hatalmat egyértelműen körülhatárolták, éppen úgy, mint a vele járó felelősséget is. A hatalmon lévők tartoztak gondoskodni alárendeltjeik szükségleteiről. Ha a hatalmon lévők jól teljesítették feladatukat, alattvalóik tisztelték őket és engedelmeskedtek nekik. Az önkényes, parancsuralmi rendszer pedig gyakran szült lázadást.

Ha úgy vesszük, hogy Isten csak a Teremtő jogán gyakorolja hatalmát, akkor önkényesnek és diktátornak képzelhetjük az Urat. Sokan tévesen úgy gondolnak Istenre, mint aki pokolra küldi az embereket, mert nem szereti őket. A Bibliában azonban úgy áll előttünk Isten, mint aki tiszteletben tartja egyéniségünket és igazságérzetünket. Isten alkotta a törvényt, ugyanakkor testesítette is azt. Egyáltalán nem szeszélyes vagy önkényes, ezért hatalma elfogadható. Ítéleteit nyilvánosan hozza meg, nem pedig titokban.

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy születésünktől fogva nem vagyunk összhangban a valósággal. Isten a valóság Teremtője, azt akarja, hogy abban éljünk, ezért megadta a módját, hogy a valósággal ismét összhangba kerüljünk. Védelmez mint jó Atya, gondot visel rólunk és irányít, hogy felismerjük a helyes utat.

A TANULMÁNY ELMÉLYÍTÉSE

Tanulmányozásra: Lk 1:26–38; Jn 1:1–18; ApCsel 9:1–19; Róm 3:9–26; Fil 2:5–11

  1. “Nincsen csak egy igaz is” – állapítja meg Pál apostol (Róm 3:10). Ezért van szükségünk Megváltóra. Az Üdvözítő megteszi értünk, amit mi nem tudunk megtenni magunkért; mégis az emberek az évek során arról győzködik magukat, hogy nincs szükségük Megváltóra. Mi bizonyítja saját életünkben, hogy helyzetünk reménytelen a Megváltó nélkül?

  2. Az Úr (görög: kurios) ellentéte a rabszolga vagy szolga (görög: doulos). Az újszövetségi időkben senki nem tévesztette össze az urat a szolgával vagy fordítva. Fil 2:6–11 versei szerint Urunk, Jézus Krisztus szolgává lett azért, hogy véghezvigye megváltásunkat. Milyen módon mutatott példát ezzel az alázatra? Hogyan tudnánk alkalmazni Jézus példáját saját életünkben?

  3. Alázatának eredményeképpen “az Isten is felmagasztalá Őt [Jézust], és ajándékoza neki olyan nevet, amely minden név fölött való” (Fil 2:9). Hogyan bizonyította alázatával Jézus isteni mivoltát, amit hatalma és ereje által nem tudott volna ugyanúgy megtenni? Hogyan változtatja meg életünket Jézus Krisztus alázata?

  4. Az Apostolok cselekedetei 9. fejezetében a tarzuszi Sault a szó szoros értelmében megállította küldetésében az, amikor meglátta Jézus hatalmának megnyilatkozását. Gondoljuk végig, volt-e az életünkben olyan állomás, amikor szembesülnünk kellett azzal, hogy Isten igényt tart ránk? Ha igen, mi lett a következménye?

  5. A Biblia sok olyan ember tapasztalatáról beszámol, akinek élete megváltozott, miután találkozott Istennel. Hogyan lehetséges az, hogy elfogadjuk Jézust Urunknak, és mégis szabad életet élünk?

SZEMÉLYES BIZONYSÁGTÉTEL

Csodálatos, hogy Isten hajlandó megmutatni magát teremtményeinek. A világegyetem mindentudó és mindenható Teremtője megismerteti magát a  bűnös emberiséggel.

Nemcsak a természet, a próféták ill. hatalmas tettei által nyilatkoztatta ki önmagát, hanem az emberi természetet is magára vette azért, hogy még jobban megismerhessük Őt. “Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt” (Jn 1:18).

Isten azonban még itt sem állt meg! Kiválasztott egy népet, hogy rajtuk keresztül még teljesebb kinyilatkoztatást adjon önmagáról. Keresztelő János bizonyságot tett Jézusról. Minket is erre a feladatra hívott el az Úr.

János arról beszélt, hogy az igazi Világosság eljött a földre (9. vers). Ha elfogadjuk Jézust Urunknak és Megváltónknak, szívünkbe költözik, és világosságának fénye beragyogja egész életünket: “Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek” (12. vers).

Zsid 2:11 szerint Jézus nem szégyelli “atyjafiainak” nevezni az embereket. Őszintén ki tudjuk-e mondani Pál apostollal együtt, hogy nem szégyelljük Jézus Krisztus evangéliumát?

Valaki így fogalmazta meg ezt a gondolatot: “Evangéliumot írunk, minden nap egy fejezetet, azzal, amit teszünk és mondunk. Az emberek elolvassák, amit írtunk – legyen az akár torz, akár igaz”. Mi a mi evangéliumunk? Átalakult az életünk? Meglátják bennünk Jézust az emberek? Megragadtuk a Szentlélek erejét, amelyről így beszélt Jézus: “Aki hisz énbennem, az is cselekszi azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál” (Jn 14:12)?

GYAKORLATI ALKALMAZÁS

Gondolatébresztő: Ha fel kellene sorolnunk azokat az elveket és eszméket, amelyekben sziklaszilárdan hiszünk, mi mindenre gondolnánk? Milyen hosszúra nyúlna a listánk? Hogyan tudnánk értékes információként elmondani barátainknak? János 1:14 versében Jézus úgy jelenik meg, mint “az Atya egyszülöttje… aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” Hogyan tapasztaltuk saját életünkben Isten rendíthetetlen voltát?

GONDOLKOZZUNK RAJTA!

  1. A legtöbb reklámkampány abból indul ki, hogy a reklámozott termék a legjobb a piacon. A legjobb termék a legkelendőbb. Hogyan érinti hívői életünket az összehasonlítás gondolata? Miért veszélyes hasonlítgatni vallási tapasztalatainkat másokéval? Pál azt írja: “Nincsen csak egy igaz is” (Róm 3:10). Az őszinte önvizsgálat mennyiben segít kegyelmes és megbocsátó Istenünköz fordulni?

  2. “Az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét” (Jn 1:14). A Teremtő emberré lett, hogy mindent megadjon, amire szükségünk van. Választhatunk: elmondhatjuk, hogy “több lehetőség is áll előttünk.” Isten megváltási tervét “bolondságnak” vagy “Isten erejének” tartjuk (1Kor 1:18)? Hogyan hat a megváltás ajándéka az életvitelünkre? Hogyan fogalmazhatjuk meg azokat a döntéseket, amelyeket a szomszédainkkal ill. kollegáinkkal kapcsolatban hoztunk?

GYAKORLATI KÉRDÉSEK

Jézus megállította Sault a damaszkuszi úton: “nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből” (ApCsel 9:3), így kívánta felkelteni a figyelmét. Később Jézus azt mondta Saulról Anániásnak: “választott edényem, hogy hordozza az én nevemet” (15. vers). A változás névváltoztatással is együtt járt. Mit mondhatunk el saját életünkről a Megváltónkkal és Barátunkkal való találkozásunk előtti ill. utáni időben? Hogyan használ fel az Úr az evangélium hirdetésének eszközéül? Fejezzük ki Istennek, hogy készségesen megteszünk mindent, amit kér! A hét során mondjuk el tapasztalatainkat egy barátunknak!