SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

1. tanulmány     2005 március 26 - április 1.

 

Tanító melléklet Bibliaiversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÉZUS, ISTENNEK FIA

“És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mk 1:11).

NÉGY BESZÁMOLÓ. A négy evangélista mindegyikét a Szentlélek ihlette, ám más-más szempontból mutatták be Jézus életét és szolgálatát. Mindegyikük már írása elején sejteti, hogy milyen képet rajzol majd Jézusról. Máté első szavai így hangzanak: “Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv” (1:1), utalva arra, hogy Jézus zsidó származású, és királyi családból való. Máté kifejezetten zsidó olvasóknak írja levelét, és bemutatja, hogy Jézus Izrael valódi királya. Lukács pogány olvasókra gondol, miközben ír. Beszámolójának címzettje “a jó Theofilus” (Lk 1:1–4). Bevezetőjét a pogányok számára érthető nyelven közvetíti. János ezt írja: “Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge” (Jn 1:1). Evangéliumát olvasva végig tudatában vagyunk annak, hogy Jézus a testté lett Ige, “aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1:14). A héten Márk ihletett írásának nyitó gondolatait tanulmányozzuk.

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Mit sugall már kezdetétől fogva Márk Krisztus életéről szóló beszámolója? Hogyan kezdte szolgálatát Márk? Hogyan értelmezte az evangélium kifejezést? Miért hangsúlyozza, hogy Jézus az Isten Fia?

Vasárnap március 27.

JÁNOS MÁRK

Már igen korán Márk írásának tekintették ezt az evangéliumot, noha nem találunk utalást az író nevére. Márk nem volt a korai egyház kiemelkedő egyénisége, így nem valószínű, hogy őt tartották volna az evangélium szerzőjének, ha valóban nem ő lett volna az. Isten még a legszerényebb, legismeretlenebb embert is fontos helyre tudja emelni – ez is az Úr hatalmát bizonyítja (lásd: 1Móz 40, 41. fejezet).

Márk nem a legjobban kezdte szolgálatát. Először alkalmatlannak bizonyult fontos elhívatás betöltésére.

Olvasd el ApCsel 15:36–40 verseit! Miért utasította el Pál apostol olyan határozottan, hogy Márk velük menjen?

“Ekkor történt, hogy Márkon erőt vett a félelem és a csüggedés; egyelőre megingott ama szándékában, hogy magát teljes szívvel az Úr munkájára szentelje. Nem szokott a nehézségekhez, az utazás veszélyei és nélkülözései elcsüggesztették. Kedvező körülmények között eredményesen dolgozott, most azonban az ellenállás és a veszély közepette, amely oly gyakran környékezte az úttörőket, a kereszt jó katonájaként nem tudta elviselni a nehézségeket. Meg kellett még tanulnia, hogy bátor szívvel nézzen szembe a veszéllyel, az üldözéssel és a nyomorúsággal. Miközben az apostolok továbbmentek és még nagyobb nehézségek mutatkoztak, Márk félt, és nem volt bátorsága velük tartani, inkább visszatért Jeruzsálembe” (Az apostolok története, 113. old.).

Miért változott meg később Pál véleménye Márkról? 2Tim 4:11; Filem 24.

Gyökeresen megváltozott Pál véleménye Márkkal kapcsolatban. Vajon Pál csak nagyobb türelemmel kezelte azt, aki korábban cserbenhagyta, vagy valószínűbb, hogy Márk jelleme változott meg, ezért bízott meg benne az apostol később?

Ha saját életedre gondolsz, amikor elrontottál valamit, amit később helyre tudtál hozni, hogyan értékelted az új lehetőséget? Hogyan tükrözi ez kicsiben az isteni kegyelem és megbocsátás nagyszerű alapelveit? Jó azon is gondolkozni, hogy mi kinek tudunk megbocsátani.

Hétfő március 28.

AZ EVANGÉLIUM ELSŐ SZAVAI

Olvasd el Mk 1:1-et, és vesd össze a többi evangélium kezdő soraival! Milyen fő különbséget fedezel fel?

Úgy tűnik, mintha Márk elkapkodná a bevezetést. Kihagyja Jézus nemzetségtáblázatát, csodálatos fogantatását és születésének drámai körülményeit. Nem is utal a bölcsek látogatására, a pásztorok által megfigyelt mennyei jelenésre, vagy arra, hogy Heródes ördögi módon akarta a gyermek Jézust megöletni. Nem hallunk az egyiptomi bujdosásról, sem a názáreti ácsműhelyben töltött korai évekről. Nem azért, mintha ezek a tények lényegtelenek lennének, hiszen nagyon is fontosak. Azonban Márk szempontjából és a miénkből sem ezek a legfontosabbak. Márk célja: az olvasó leginkább azt értse meg a bevezetőből, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

Mit jelent az Isten Fia kifejezés a Biblia más részein? Érdemes megfigyelni Lk 1:34–35; Jn 10:30; Fil 2:5–11; Kol 1:13–19; Zsid 1:1–3 verseit. Mit mondanak ezek az igék arról, hogy ki is volt Jézus? Miért olyan fontos igazán ismerni Őt?

A Szentlélek különleges szerepe Jézus fogantatásában utal arra, hogy az ember Jézus Isten Fia volt. Az Isten Fia kifejezésnek azonban sokkal mélyebb a jelentősége: azt is elmondja, hogy Jézusnak isteni természete van, valóban Isten; mindig is az volt, és az lesz. A hetednapi adventisták hitelveinek negyedik pontja ezért szól így: “Isten, az örökkévaló Fiú, testté lett Jézus Krisztusban. […] Az örökké igaz Isten igaz emberré lett Jézus Krisztusban” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei, 44. old.).

Márk nem utal a szűztől való születésre, valószínűleg azért nem, mert azt akarta hangsúlyozni, hogy Jézus Isten örökkévaló Fia. Ezt nevezi evangéliumnak, ami régi görög kifejezés, és eredetileg a győztes csatáról való híradást jelentette. Jézus követői számára ez a kifejezés nem csak általánosságban vett jó hírt jelent, hanem a jó hírt, amelynek középpontjában Jézus Krisztus, az Isten Fia áll. Ő a jó hír, az evangélium! Az evangélium a győzelemről szóló hír.

Te mit győztél le Jézus erejével? Mit nyertél általa? Mi felett arattál győzelmet? Milyen változást jelent ma számodra ez a győzelem?

Kedd március 29.

AZ ÚR HÍRNÖKE (Márk 1:2–8)

Isten követet küldött minden nagy tette előtt, amit a történelem folyamán vitt végbe, hogy felkészítse népét. “Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7). A világ legnagyobb eseménye előtt is így történt: követet küldött, Keresztelő Jánost. A Messiás eljövetelét megjövendölték a bibliai próféciák, ugyanúgy a követ megjelenését is. Figyeljük meg, hogy Márk Mal 3:1-et és Ésa 40:3-at idézi, bár csak Ésaiást jelöli meg forrásként.

Mi volt Keresztelő János szerepe, és milyen üzenetet hirdetett?

Mk 1:2–3 ______________________________________________________

Mk 1:4 ________________________________________________________

Mk 1:7 ________________________________________________________

János küldetése túlmutatott önmagán. Előfutár, hírnök volt, az volt a feladata, hogy hirdesse annak a megjelenését, aki sokkal hatalmasabb volt nála. Fel kellett készítenie az embereket Jézus fogadására.

A fent idézett bibliai igék az útkészítést hangsúlyozzák. Az útépítés hasonlatával él Márk. Ahogy napjainkban az útépítő mérnökök hegyeket vágnak át, árkokat és mélyedéseket töltenek fel, megpróbálják kiegyenesíteni a kanyarokat, úgy volt János is Jézusnak, az Isten Fiának az útkészítője. (Figyeljük meg, Ésa 40:4 is az útkészítés példáját említi!) János küldetése háromrétű volt: 1) hirdette, hogy eljön a Messiás; 2) figyelmeztette az embereket, hogy forduljanak el bűneiktől, és így készüljenek fel Isten országa fogadására; és 3) megkeresztelte őket annak nyilvános bizonyítékaként, hogy elfogadták az Eljövendőről szóló ígéretet.

János nem akarta önmagára irányítani a figyelmet. Hiányzott belőle az önzés; nem tette elbizakodottá az őt körülvevő tömeg. Ez az önmegtagadó követ szívből mondta: “Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” (Jn 3:30).

Mi adventisták hisszük, hogy Jánoshoz hasonlóan Isten minket is azért hívott el, hogy hirdessük a Jézus eljöveteléről szóló prófétai üzenetet. Mit tanulhatunk Keresztelő Jánostól mi, akik szeretnénk hűen teljesíteni küldetésünket? Miben hasonlít feladatunk Keresztelő János küldetéséhez, illetve miben különbözik attól? Mi az, amin változtatnod kell az életedben, hogy eredményesebben végezhesd ezt a feladatot?

Szerda március 30.

A KÜLDETÉS

Hasonlítsd össze a többi evangélium leírásával azt, amit Márk evangélista Keresztelő János szolgálatáról írt (Mt 3; Mk 1:4–11; Lk 3:1–22; Jn 1:6–8, 19–35)! Milyen párhuzamokat és milyen különbségeket láthatunk? Miért hasznos ugyanarról az eseményről több beszámolót, eltérő nézőpontokat megismerni? Jogos elvárás lenne, hogy minden ponton megegyezzenek? Ha nem, miért nem?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A négy evangélium közül Márk számol be a legtömörebben Keresztelő Jánosról. Márk Jézusra, Isten Fiára összpontosít, ezért csak röviden szól az útkészítőről. Jánosnak kettős szerepe van a történetben: ő a Messiás előfutára, és ő keresztelte meg Jézust. Mátéval és Jánossal ellentétben Márk hallgat Keresztelő János születésének körülményeiről. Mk 1:9–13 rövid leírásán kívül az evangélista csak egyszer utal Keresztelő Jánosra, amikor Jézus galileai szolgálatáról szóló beszámolója közben megemlíti halálhírét (Mk 6:14–29).

Olvasd el Mk 1:10–11 verseit! Hogyan kapcsolódik ez az esemény Márk Jézusról szóló beszámolójának kezdő sorához? Mi az a döntő fontosságú tény, amit itt kihangsúlyoz az evangélista?

A galamb képében alászálló Szentlélek és a mennyből hallatszó hang által a Szentháromság azt bizonyította a világnak, hogy a názáreti Jézus nem csak ember. Valóban emberként élt, de ennél sokkal több: Isten Fia, valóban Isten! Isteni ihletésre Márk kiemeli ezt a tényt, a keresztény hit egyik legfőbb alappillérét.

Tegyük fel, valaki Jézust pusztán nagyszerű embernek tartja, és nem tudja elfogadni, hogy Ő az Isten Fia. Hogyan hat ez hitére, tetteire és egész keresztényi életére? Mi történik akkor, ha valaki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

Csütörtök március 31.

A SZOLGÁLAT KEZDETE (Márk 1:14–20)

Milyen szerepet tulajdonított Jézus az időnek nyilvános szolgálata kezdetén (Mt 3:2; 4:17; vö. Mk 1:4, 15)?

Jézus első üzenete megegyezett Keresztelő Jánoséval, aki fennhangon hirdette: “Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Mk 1:4, 15; vö. Mt 3:2; 4:17), Jézus azonban egy egészen új szemponttal bővítette a gondolatot. Amíg János arról prédikált, hogy közeleg a régen várt Messiás, Jézus kijelentette: Itt az idő!

Igen fontos szerepe van az időnek Isten tervében. Nem csak az Ószövetség messiási próféciáinak általános beteljesedéseként értékeljük Jézus drámai kijelentését, hogy “Bétölt az idő”, hanem kifejezett utalásként Dániel idői próféciáira. Az ókorban élő próféta megjövendölte a Messiás megjelenésének pontos idejét a 70 hétről szóló próféciájában (Dán 9:24–27). Jézus először is pontosan a megadott időben jelent meg, és hisszük, hogy másodszor is Isten időzítése szerint jön el. Pál apostol ezt írja: “Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát” (Gal 4:4). Igaz volt ez az állítás Jézus testetöltésekor, és igaz lesz a dicsőséges második advent idején is.

Olvassuk el az első tanítványok elhívásáról szóló beszámolót Mk 1:16–20 verseiben! Képzeljük el, hogy mi is ott vagyunk a tó partján; szegődjünk Péter, András, Jakab és János mellé, amint kivetik hálóikat! Jézus arra sétál, és hívja őket: “Jertek, kövessetek engem!” A halászok tétovázás nélkül ledobják hálóikat, és követik Jézust. Vajon mi lehetett az oka, hogy minden habozás nélkül követték Jézust? Ha a helyükbe képzeljük magunkat, meg tudnánk-e tenni mi is ugyanazt, amit ők, és ha igen, miért?

Nem anyagi haszonra törekedtek a halászok, akik hálóikat és csónakjaikat hátrahagyva követték Jézust. A halászat nehéz munka, de értettek hozzá, és meg tudtak élni belőle. A názáreti Jézus nem kecsegtette őket vagyonnal, hírnévvel, nem állt mögötte egy kiterjedt, erős szervezet sem. Mély, ismeretlen vizekre eveztek, amikor eldöntötték, hogy követni fogják Jézus. Csak egy dologgal magyarázható tettük, ami mások számára bizonyára érthetetlennek tűnt: megláttak valamit Jézusban, ami megérintette lelküket. Egész életüket megváltoztató döntésre késztette őket az, hogy látták, hallották Jézust.

Péntek április 1.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Hasonlítsuk össze Máté és Lukács beszámolóit azokkal az igékkel, amelyeket ezen a héten tanulmányoztunk (Mt 3:1–4:22; Lk 3:1–22; 5:1–11)! Olvassuk el Ellen G. White: Jézus élete című könyvéből A keresztség és az Elhívás a tengernél című fejezeteket (82–85; 195–200. old.)!

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK:

  1. Miért nem lehetett angyal a megváltó? Mi lenne, ha Krisztus nem volna örökkévaló Isten, hanem csak Isten által teremtett isteni lény? Mi lenne más akkor? Gondoljunk arra, milyen hihetetlen erővel bízhatunk Jézusban, aki Megváltónk, Urunk és Főpapunk! Érdemes megbeszélni az osztályban, milyen sokrétű Krisztus istenségének hatása.

  2. Képzeljük el, hogy látjuk, amint Jézus megkeresztelkedik, majd a Szentlélek galamb képében alászáll, és halljuk Isten hangját a mennyből! Milyen kifogásokra hivatkozva lehetne csak kételkedni abban, hogy valóban Isten mutatta meg magát? Milyen szempontból tarthatjuk hasonlónak, ha a mai ember kételkedik az Isten létét, hatalmát és gondoskodását jelző bizonyítékokban? Előfordulhat még a hívőkkel is, hogy ebbe a csapdába esnek?

  3. A tanítványoknak gyökeresen változtatniuk kellett életükön ahhoz, hogy követhessék Jézust. Mi a helyzet velünk? Vajon nekünk is gyökeres változtatást kellett végrehajtanunk? Mire utalhat az Úrral kötött szövetségeddel kapcsolatban az, ha nem változtál különösebben?

  4. A szombatiskolai osztályban ismertesse valaki a Dán 9:24–27 verseiben található 70 hétről szóló próféciát! Miért olyan fontos, hogy minden keresztény megértse ezt a próféciát?

ÖSSZEFOGLALÁS: Márk már evangéliumának első szavaiban úgy mutatja be Jézust, mint Isten Fiát. Az egész evangélium fő mondanivalója arra utal, hogy Jézus lényében és hatalmában egy az Atyával. A kezdő szakaszban – ami a heti tanulmányunk témája –, rögtön bizonyítékokat találunk arra, hogy Jézus az Isten Fia: 1) a próféciák teljesedtek eljövetelével; 2) az Isten által megadott időben jött el; 3) keresztségekor, nyilvános szolgálatának kezdetén az Atya kijelentette róla: “Ez amaz én szerelmes Fiam”.

MEGTALÁLT ÉLET

2001. szeptember 11-én Martin Goodmannak rengeteg dolga volt, mint mindig. Nem sokkal azután, hogy kilépett new yorki kereskedelmi irodája ajtaján, egy hatalmas robbanás szemtanúja lett. Látta, amint a Világ Kereskedelmi Központ épülete összeomlik. Még aznap késő este megtudta, hogy négy alkalmazottja a katasztrófa áldozata lett, és a cége is odaveszett. Nem volt biztosítása, így mindenét elveszítette.

Martin felesége nem sokkal azelőtt halt meg rákban. A hirtelen jött két sorscsapás miatt a férfi a jövőt reménytelennek látta. Úgy döntött, Floridába költözik, a lánya közelébe. Ott azonban egy szélhámos kiforgatta mindenéből. Martin mély depresszióba esett, és kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg, de szerencsére sikertelenül. Rövid ideig egy átmeneti szálláson húzta meg magát, de egy idő után már ott sem maradhatott tovább, végül az utcára került, pályaudvarokon aludt.

Céltalanul bolyongott, és közben azon tűnődött, hová is mehetne, amikor egy táblára lett figyelmes. Beth Shalom Templom – ez állt rajta. Talán a hittestvérei segíthetnek rajta – gondolta reménykedve. Elindult az épület felé. A zsinagógában kedvesen fogadták. A rabbi meghallgatta Martin történetét, majd szállást is keresett neki. A gyülekezetből sokan a segítségére siettek.

Attól kezdve Martin rendszeresen eljárt a szombati istentiszteletekre. Megtudta, hogy a zsinagóga valójában egy adventista gyülekezet. Az emberek szeretettel viselték gondját, segítségükkel helyreállt a kapcsolata Istennel, és élete lassanként egyenesbe jött. A rabbi segítségével egyre jobban megismerte a Bibliát, elfogadta Jézust mint Messiást és személyes Megváltóját. Az adventista zsinagógában kedves barátokra talált, életének új szakasza kezdődött. Istenbe vetett hite és az Úrral való kapcsolata visszahozta hétköznapjaiba az örömet. Új célokkal tűzött maga elé, ismét vannak tervei.

Észak-Amerikában 13 zsidó-adventista közösséget alapítottak testvéreink, hogy kultúrájuknak megfelelő módon mondhassák el zsidó szomszédaiknak és rokonaiknak az evangélium jó hírét. Az istentiszteleti helyeket nem gyülekezeteknek hívják, hanem az imádság házának. A zsidó közösség látható és fontos emlékeztetőiként minden gyülekezetben megtalálható a Dávid-csillag, a hétágú gyertyatartó valamint az imakendők. A rabbi a Tórából és a próféták írásaiból beszél, de felhasználja azokat az Újszövetségben található igehelyeket is, amelyek a zsidó iratokra utalnak, hangsúlyozva, hogy az Újszövetséget szintén zsidó emberek írták.