8. tanulmány − 2005 február 12 - 18
SÖTÉTSÉG DÉLBEN
A tanulmány célja
Hangsúlyozni a tényt, hogy Jézus a mi vétkeinket viselte, hogy gazdag életünk legyen Benne.
Tudatosítani a tagokban az üdvösségünkért fizetett hatalmas árat, még ha lehetetlen is azt teljesen megérteni.
Megmagyarázni, hogy a kegyelem elégséges üdvösségünkhöz, anélkül, hogy cselekedeteinket is hozzátennénk.
A tanulmány vázlata
I. A sötétség – a bűn jelképe (Mt 27:45-46)
Isten, aki a világosság, a sötétségben függött a kereszten.
Azért nem szabadította meg saját magát, hogy mi üdvözülhessünk.
Választhatja-e közülünk valaki az Istentől való örök elszakadást, noha mentes a bűn terhétől?
II. A bűn következménye (2Kor 5:21)
“Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30).
A bűn következménye az örökérvényű elválás.
Jézus kereszthaláláig nem érthettük meg Isten bűnnel szembeni haragját.
III. Jézus áll a bűnös helyén (1Pt 2:24)
A zsidó áldozati rendszer előreutalt a bűn megoldására.
E megoldás ára a bűn súlyosságának egyik mutatója.
Annak gondolata, hogy önerőből megszerezhetjük üdvösségünket, leminősíti a kereszten nyújtott ajándékot.
Összefoglalás
A hatodik órában (lásd Mt 27:45; Mk 15:33; Lk 23:44 verseit) a sötétség elválasztotta Jézust az Atyától. Isten, aki a világosság, a bűn hordozójává vált, és el kellett, hogy viselje az Atyától való elszakadás miatt keletkezett sötétséget. Ő, aki másokat megmentett, magát nem mentette meg, hogy üdvözülhessünk. Amikor arra gondolunk, hogy mennyibe került a bűn elleni “gyógyszer”, nem tehetjük meg, hogy ne ismerjük el a Jézus által felajánlott ajándék magasztos értékét. Önmagunk üdvözítésére tett gyenge erőfeszítéseink átadják a helyet a határtalan örömnek, melyet a krisztusi áldozat révén számunkra is élő remény biztonsága nyújt.
Magyarázat
Az erre az eseményre utaló összes prófécia szerint Jézust bűneink hordozójaként feszítették keresztre. A Golgotán elszenvedett gyötrelem, habár meghaladja képzelőerőnket, azt az eszközt képviseli, mely által az örök élet kapui megnyílnak nekünk, azzal a feltétellel, hogy elfogadjuk Jézus áldozatát, és elismerjük, hogy szükségünk van rá üdvösségünk érdekében. Irántunk való szeretetéből a Megváltó önként vállalta a keresztet. A Szentlélek világosságában a kereszt leleplezi lelkünk romlottságát, Isten bűnnel szembeni abszolút gyűlöletét, hajthatatlan igazságosságát, valamint végtelen irgalmát és kegyelmét.
I. “Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani” (Mt 27:42)
A kereszt köré gyűlő istentelenek minden tette és minden szava arra ment ki, hogy átkot hozzon Krisztusra, és elbátortalanítsa. A fékevesztett Sátán mozgatta szándékaikat, hogy rávegyék Jézust, szálljon le a keresztről, és mondjon le a megváltási tervről. Krisztus azonban kitartott célja – megmentésünk – mellett. Ha úgy döntött volna, hogy lemond, ugyanolyan könnyen megszabadulhatott volna a kereszttől, mint ahogy a kezeit szabadította ki a kötelek közül, hogy meggyógyítsa a Málkus fülét. Még a megtagadás körülötte üvöltő őrült vihara sem téphette ki szívéből az elveszett világ iránti szeretetét, világ, melynek egyetlen reménye éppen az az áldozat volt, amelyet kigúnyoltak. “Aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint” (Gal 1:4; lásd még Jn 10:17-18 verseit, valamint olvasd el a Jézus életéből a “Golgota” című fejezetet.).
II. Sötétség a nap delén
Krisztus egy nagy sötétség borzalmát állta ki azért, hogy csodálatos magasztossága fényében járhassunk. Elszenvedte a kínzó szomjúságot, hogy mi ihassunk az élet forrásának vizéből. Elviselte a véres mezítelenséget, hogy ingyen felöltözhessük feddhetetlensége ruháját. Elszenvedte az Atyától való elszakadás rettenetes érzését, hogy egy napon háborítatlanul megláthassuk az Ő orcáját (lásd Jelenések 22:4 versét). Béketűréssel végighallgatta a sértő és káromló szavakat, hogy új, dicsőséges nevet adhasson nekünk. Elszenvedte a tövisek okozta fájdalmat, hogy a halál fullánkjának ne legyen hatása a keresztényre. Megengedte, hogy leköpjék az arcát, hogy az Isten keze letörölhesse arcunkról a bűn fakasztotta könnyeket. Kibírta az irgalmatlan ütéseket, hogy lényünk mélyén elfogadhassuk gyógyító érintését. Szótlanul beleegyezett, hogy elhagyják, azért hogy majdan Isten dicsőséges körülmények között fiaivá és leányaivá fogadjon bennünket. “És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ésa 53:5).
III. Az Atya elrejtette az Ő arcát
Az Atya számára legalább olyan fájdalmas volt megválni Krisztustól, mint amilyen nehéz volt a Fiúnak elszenvedni az Atya visszalépését. Jézus nem azt kiáltotta, hogy: “Ó, Isten, ó, Isten, miért hagytál el engem?”, hanem azt, hogy: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”, kifejezvén ezáltal az Atyába vetett rendíthetetlen bizalmát és hitét, mely abban az órában nem kaphatott semmilyen vigasztalást.
Az Atya azért hagyta el Fiát, hogy maradéktalanul elszenvedje helyettünk a bűnért való megtorlást. Ez a büntetés amiatt volt annyira fájdalmas, hogy Jézus teljesen elszakadt az Atyától. Még a legmegátalkodottabb bűnözőt is körülveszi még a kegyelem légköre (lásd Zsolt 68:18; Róma 10:21; Jel 22:17 verseket). Amikor ez a vonzó erő megszűnik, rettenetes sötétség és egyedüllét nyomasztja azokat, akik elutasították a kegyelmet! Krisztus mindezeket átérezte, sőt, még ennél többet is. Érezte helyettünk Isten bűn elleni, és a kegyelmet elutasító bűnösök elleni dühét, hogy részesülhessünk irgalmából és kegyelméből, amely megbékélést szerez. A jó Isten segítsen meg nem közömbösen és felületesen válaszolnunk az örök jólétünk érdekében megvalósított legnagyobb helyettesítési aktusra.
IV. “Elvégeztetett” (Jn 19:30)
Micsoda biztonságot nyújtó szavak! A görög szövegben egyetlen egy szó jelenik meg: Tetelesmai! Krisztus, akinek bölcsessége áthatolhatatlan, erőforrásai korlátlanok, kegyelme kimeríthetetlen, kijelenti, hogy minden idők legjelentősebb megváltási aktusa véget ért. Jézus elsőbbsége az Atya akaratának teljesítése volt, azaz teljesíteni a rábízott feladatot (lásd Jn 4:34; 5:36; 17:4 versét).
A Golgotán nem hagyott semmit sem elvégezetlenül, ami az emberiség üdvösségének biztosítását illeti, lehetővé téve ily módon mindazok megmentését, akik el akarják hinni és fogadni Krisztust Megváltójukként. Mindazok üdvösségének biztosítása, akik Benne szeretnének élni – íme, mit jelent a Megváltó tekintélye, mindent átfogó szeretete és kegyelme!
V. “Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot” (2Kor 5:19)
A Kálvária képezte a szenvedés és áldozat keresztútját, ahol “irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást” (Zsolt 85:11). Anélkül, hogy kompromittálta volna Törvénye integritását, vagy az isteni tekintély megingathatatlanságát, Jézus elvette bűneinket, hogy mi elfogadhassuk feddhetetlenségét. E kegyelem dicsőséges óceánjában Pál apostol elmélyítette elméjét, és alakítgatta az üdvösségről alkotott értelmezését, üdvösség, mely utat talál magának bármely kételkedés, tagadás vagy lelkiismeretlenség ködében. Számára és minden igazi keresztény számára, amit Krisztus a Golgotán megvalósított, az örök IGENT jelképezi. “Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét” (2Kor 5:19). Végtelen dicsőség! Végtelen csodálat!
A tanulmány elmélyítése Ésa 59:2; Róma 1:16-19; Zsid 7:27; 1Pt 2:24
Otthon, vagy a munkahelyen mindent megteszünk, hogy eloszlassuk a sötétséget. Jézus lejött a Földre, hogy szembeszálljon a lelki sötétséggel. Ő, aki a Világosság volt (lásd 1Jn 1:5 versét), az egész világ bűnének terhét hordozta. Ez a bűn a keresztet övező sötétségben vált láthatóvá, mely elválasztotta Jézust az Atyától. Hogy érzed magad, amikor rájössz, hogy a te bűneid is részét képezték a Jézus viselte tehernek? Mondd el néhány szóban, hogy miként szabadított ki Jézus áldozata a lelki sötétségből.
Gondolj egy fontos tervre, amelyet vállaltál, és sikerrel véghez vittél. Hogy érezted magad, amikor befejezted? Amikor felkiáltott, hogy: “Elvégeztetett!” (Jn 19:30), Jézus nem legyőzöttként halt meg. Halála a zsidó szentély szolgálatainak a végét jelezte. Legyőzte számunkra a bűnt és következményeit. Hogyan magyaráznád meg a kereszt örömét? Ismerőseid közül kinek kellene tudomást szereznie erről az örömről?
Jézus áldozata (lásd Zsid 7:27 versét) elégséges volt bűneink árának kifizetésére. De ha ez így van, akkor miért törekszünk annyira, hogy elnyerjük üdvösségünket, hisz Jézus biztosította a bűn tökéletes ellenszerét? Beszélgessetek arról, hogy hogyan élhetnénk egy nyugodt életet, Jézusba vetvén reménységünket. Hogyan mondhatnánk le üdvösségünkért való saját törekvéseinkről, megengedvén Jézusnak, hogy “munkálja bennünk mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből” (Fil 2:13).
Lehet, hogy nem értjük, mennyire megvetésre méltó a bűn, a Törvény áthágása miatt. Az emberiség Isten iránti Adóssága annyira hatalmas, hogy csakis Isten képes azt kifizetni. Hogyan érinti önmagadról alkotott képedet az a gondolat, hogy Jézus megfizette üdvösséged árát? Jézus szemében mennyit ér a te barátod, szomszédod, vagy munkatársad?
Gondolkozz: mi volt az általad valaha is közvetített legjobb hír? Összehasonlítható-e az üdvösség örömhírével? Milyen okból és mikor kellene személyesen is beavatkoznunk az igehirdetés munkájába? Melyik lenne a legmegfelelőbb pillanat?
Személyes bizonyságtétel
Hunyd be a szemed egy pillanatig. Képzeld el, hogy éppen megkaptad a hírt: nem léphetsz többé kapcsolatba szeretteiddel! Nem fogod látni őket többet, és beszélni sem fogsz tudni velük többé. Gondold csak el! Most pedig tételezzük fel, hogy azt mondja neked valaki, hogy teljesen, véglegesen elszakadsz Jézustól. Gondolkodj el ezen a képzeletbeli élményen, majd mondd el csoportod tagjainak is, hogy mit éreznél testi, érzelmi, lelki és szellemi tekintetben, egy ilyen hír hallatán. Sokkos állapotba kerülnél, hitetlenség, düh, félelem, a hit megtagadása, fájdalom, rettenet, haláltusa, kellemetlenség vagy veszteségérzet hatalmasodna el rajtad?
Ha igen, megéreztél valamit abból, amit a Megváltó élt át a kereszten, amikor az egész emberiség bűnének terhe az Ő vállára nehezedett. Jézus az Atyához kiáltott, akitől teljesen elidegenedve érezte magát. Nem volt képes túllátni a rettenetes jeleneten, és mégsem döntött úgy, hogy megszabadítja magát! Tudta, hogy ha engedett volna a gúnyszavak kísértésének, az emberiség örökké elveszett volna.
Önfeláldozásának példája nem lesz utánozható soha. Ellenben az emberek figyelmét Jézus felé irányíthatjuk, azáltal, hogy felajánljuk szolgálatunkat a testi, érzelmi és lelki gyötrelmekben szenvedőknek. Ha önkéntesként egy kórházban dolgozol, egyre több alkalmad lesz a megváltási tervről beszélni a testileg szenvedőknek. Beszélgess velük a keresztről, emlékeztesd őket, hogy a fájdalom, amin keresztülmennek, rövid idejű. Lehet, hogy a bűn miatt elhunynak, de felkészítheted őket a Jézussal való találkozásra.
Bármely helyzetben lennél, tanúbizonyságod magasztalni fogja Krisztust, kereszten aratott győzelme pedig felülkerekedik a szenvedő fájdalmán és csüggedésén, békét és reményt hozván a szükségben levőnek.
Alkalmazás
Amikor gyermek voltál, féltél a sötétségtől? Ha igen, miért? Nagy erejű viharok idején mit teszel? Megijesztenek a furcsa hangok? Hát amikor egyedül vagy?
Megbeszélendő bibliaversek: Mt 27:41-46.
Elmélkedésre
Szerinted miért csúfolódtak a főpapok, az írástudók és a vének (Mt 27:42-43)? Mire törekedtek? Képzeld el, milyen hatása volt gúnyolódó szavaiknak Jézusra!
Olvasd el Lukács 23:39-42 verseit, és hasonlítsd össze Máté 27:42-43 verseivel. Hogyan hathattak Jézusra a Lukács evangélista által lejegyzett szavak? Milyen hatása volt Jézusnak a megtért latorhoz intézett válasza (43. vers)?
A 22. zsoltár leírja Dávid csüggedését. Jézus azonosult Dáviddal és tapasztalatával, amit az első vers tanúsít. Azonosíts be más szövegeket is a zsoltárból, amelyek Jézus helyzetét vázolják fel. Mi adott volna bátorságot neki? (Ahelyett, hogy hangosan felolvasnád az egész zsoltárt, osztd fel a csoport tagjai között, majd kérd meg őket, hogy mondják el a többieknek, mit tudtak meg a nekik jutó szövegekből.)
Mit gondolsz, Jézus Máté 27:46 versében lejegyzett szavai a kétely kiáltása volt, vagy az Atyához intézett őszinte kérés? Magyarázd meg a válaszodat.
Gyakorlati kérdések
Elhagyta-e az Atya Jézust? Elhagy-e valaha minket Isten?
Mi a különbség az elbátortalanodás és a csüggedés között?
Milyen befolyása van életedre és érzéseidre Jézusnak a szó szerinti és a lelki sötétséggel vívott harcának?
Hogyan változtatja meg a kereszt az életed, amikor a szó szerinti és a lelki sötétséggel kell szembeszállnod?