4. tanulmány − 2005 január 15 - 21.
A tanulmány célja
Jézust a szent és öröktől fogva létező Isten Fiaként bemutatni.
Bátorítani a csoport tagjait, hogy elmélkedjenek azon, hogy mit jelent számukra Jézus bűntelen emberi természete.
Segíteni a csoport tagjait, hogy elismerjék a tényt: Jézus az örök üdvösség Szerzője.
A tanulmány vázlata
I. A Jézus, velünk az Isten (Fil 2:5-8)
A testet öltés előtt Jézus Istennel együtt létezett, örök időktől fogva.
A kultúra, amelyben élünk, s amely csakis tudományos módszereken alapszik, nehezen fogadja ezt el.
Jézus, akinek ugyanolyan természete volt, mint Istennek, Szolgává, Rabbá vált értünk.
II. Jézus teljes mértékben ember volt (Lk 2:7.52)
Jézus emberként született, fáradtságtól, éhségtől és szomjúságtól szenvedett, akárcsak mi.
Jézus megkísértetett minden szempontból, de nem követett el bűnt.
A hit segít elfogadnunk azt, amit nem érthetünk meg teljesen.
III. Jézus – az örök üdvösség Forrása (Zsid 5:7-9)
Jézusnak tökéletes embernek és Istennek kellett lennie, hogy a megváltási terv sikeres legyen.
Jézus valódi megismerése a kinyilatkoztatás révén lehetséges.
Jézus arra késztet bennünket, hogy higgyünk, és üdvözülni fogunk.
Összefoglalás
Az üdvösség Jézus által áll rendelkezésünkre. A Megváltó “önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén” (Fil 2:7). Ellen White ezt “Isten és ember csodálatos összefonódásának” nevezi (Review and Herald, 1900. szeptember 4.). Bűntelen életet élt a Földön, és életét adta megmentésünkért. Habár nem érthetjük meg teljesen Isten kegyelmének e titkát, el vagyunk híva, hogy hit által elfogadjuk, és élvezzük a felajánlott üdvösséget.
Magyarázat
Krisztus magára vette az emberi természetet, hogy megszabadítson a bűntől. Teljes mértékben emberré lett, miközben teljes mértékben Isten maradt. Ugyanolyan mértékben volt Helyettesünk és Példánk, mint Áldozatunk és Közbenjárónk. Ő a mi képviselőnk, aki üdvözít, újjáteremt, és erőt ad győzni Sátán és a bűn felett a jó és rossz közötti nagy küzdelemben. Testet öltése révén tökéletesen megfelelt a nagy megváltási terv teljesítése követelményeinek, megalkuvások, kétszínűség, jogtalan nyereségvágy és a feddhetetlenség mennyei mércéjének leengedése nélkül. Világunkra jötte minden idők legnagyobb ajándéka.
I. Barátságos-e a világegyetem?
Krisztus világunkba jötte előtti egzisztenciája alapvető bibliai tanítás, ahogy az a vasárnapi részben felsorolt bibliaversekből is kitűnik. A Krisztus és az Atya közti egyenlőség el nem ismerése alábecsüli Isten és a megváltási terv dicsőségét (lásd Jn 10:30; Fil 2:5-11 és Zsid 1:1-8 verseit).
II. Isteni és emberi forma
Túl sok értelmetlen vita folyt mindezidáig Jézus istenségéről és emberi mivoltáról. Amikor erről a kérdésről elmélkedünk, szent területen járunk. Habár nem érthetjük meg tökéletesen ezt az isteni titkot, hasznunkra válik, ha tanulmányozzuk. Olvasd el Róma 1:3-4; 8:1-4; Zsid 1:1-3; 2:9-14; 1Jn 3:5-9 verseit.
Krisztus hozzánk hasonlóvá vált az összes szükséges és létfontosságú szempontból, hogy megnyithassa előttünk az üdvösség kapuit. Lévén, hogy Ő volt a második Ádám, győzött ott, ahol ősszüleink elestek, s ahol mi is eles(t)ünk. Mindent megtett azért, hogy részesei lehessünk a mennyei természetnek, és győzzünk a bűn és kísértések felett, engesztelő vérébe vetett hitünk által. Ha gyermeki egyszerűséggel és alázattal elfogadjuk Őt, üdvözülünk (Mt 11:25; 18:1-3).
III. Krisztus emberi természete
“Már az is határtalan leereszkedés lett volna Isten Fia részéről, ha azt az emberi természetet ölti magára, amellyel az Édenben élő Ádám a bűnbeesés előtt bírt. Ám Jézus akkor vállalta az emberi természetet, amikor azt a bűn már négyezer éve gyöngítette. Ádám bármelyik leszármazottjához hasonlóan alávetette magát mindannak, amit az átöröklés hatalmas törvénye létrehozott. Hogy mi e törvény működésének következménye, azt Jézus földi őseinek a történelme mutatja be. Ezzel az örökséggel jött Földünkre, hogy osztozzon bánatunkban, kísértéseinkben, s hogy példát mutasson a bűntelen életre” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 32).
IV. Krisztus isteni természete
“Krisztus nem mondott le istenségéről az emberi természet felvételekor, hanem isteni természetére rávette az emberit” (Review and Herald, 1895. október 29.). “Habár Krisztus isteni volta egy ideig rejtve maradt az emberi árnyékában, nem szűnt meg Istennek lenni, amikor emberré vált. Az emberi nem vette át az isteni helyét, s az isteni sem az emberiét. Ez a kegyesség nagy titka. A két természet – az emberi és az isteni – egységes egyet alkottak Jézusban, szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban lévén egymással, viszont külön egyéniséggel rendelkezvén. Habár Krisztus megalázta magát, hogy emberré váljék, istenségét mindvégig megőrizte” (Ellen G. White Comments, SDA Bible Commentary, 5/1129).
“Krisztus belső dicsősége néha kisugárzott, túl erős lévén ahhoz, hogy emberi mivolta teljességgel elrejthesse” (Ellen G. White, Signs of the Times, 1899. május 10.).
V. Az örök üdvösség Szerzője
Akkor fogjuk a legjobban becsülni Krisztus testet öltésének dicsőségét és magasztosságát, ha mindig szemünk előtt fog lebegni a cél, amiért magára vette az emberi természetet: bűnből való megmentésünkért. Emiatt rettenetesen szenvedett. Sátán minden ravaszságát és erejét bevetette, csak hogy ellehetetlenítse, megsemmisítse Krisztus munkáját. Jézusnak emellett még azok részéről is szenvednie kellett, akikhez eljött. Az emberek szeretete mélyen a bűnben gyökerezett, ami miatt vissza kényszerültek vonulni a krisztusi feddhetetlenség elől: bírálták Őt, hogy elbátortalanítsák, s végül megsemmisítsék. Krisztus nem azért kapott emberi testet, hogy mentes legyen a próbáktól és szenvedésektől, hanem hogy a világ terhét hordozza. Ebben a testben végtelen határozottsággal teljesítette Isten akaratát, nem saját, hanem az Atya ereje által: “Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsid 10:10; vesd össze Róma 8:3-4 verseivel).
A tanulmány elmélyítése Jn 1:14; Fil 2:6-8; Zsid 5:7-9.
Ha költözködtél már, tudod, mit jelent új környezethez alkalmazkodni. Jézus elhagyta a mennyet, és “lakozék miközöttünk” (Jn 1:14). Gondolkozz azon, hogy mit jelentett “a kegyelemmel és igazsággal teljes” Jézus számára a Földön lakozni. Meghívtad-e a szívedbe?
A természet egyik csodája, amit gyermekkorban fedezünk fel, a hernyó pillangóvá való átalakulása. Micsoda titok ez! Mégis elhalványodik amellett az átalakulás mellett, amelyen Krisztus ment át testet öltésekor. Jézus, aki teljes mértékben Isten volt, teljes mértékben emberré lett. “Szolgai formát vett föl” (Fil 2:7), hogy válaszolhasson szükségeinkre. Elemezd ezeket a szövegeket, amelyek rámutatnak Jézus emberi természetére: Lk 2:7.52; Mt 8:24; Jn 4:6. Emberi mivolta milyen módon teszi bűntelen életét még lenyűgözőbbé?
A számítógépek csodákra képesek. Ha érted működésüket, nagy mértékben megkönnyítik a munkádat. Ha viszont nem tudod használni őket, hajlamos vagy figyelmen kívül hagyni hasznosságukat. Szekularizált világunk nem érti teljesen, miként volt lehetséges, hogy Isten közöttünk lakozzék. Felebarátaink nem fogadják be Istent mindennapi életükbe. Beszélgessetek arról, hogy ez a széles körben elterjedt magatartásforma miként befolyásolja az emberek Jézusról alkotott képét. Találj néhány gyakorlati módot arra, hogy beszélj nekik Jézusról.
A kert öntözésére használt gumicső teljességgel hasznavehetetlen, ha nincs rákötve a vízhálózatra. Pál apostol azt mondja, hogy Jézus “az örök üdvösség szerzője” (Zsid 5:9). Miért fontos tartani a kapcsolatot Jézussal? Beszélgessetek az engedelmesség fontosságáról a Megváltóval való kapcsolatban.
Jézus “megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan”. Élte, amit prédikált, értünk tanúsított szeretetével összhangban cselekedett. Követhetjük az Ő példáját? Elmélkedj Fil 2:12-13 versein. Annak köszönhetően, hogy érti az emberek életét, “hozzáférhetőbb” Megváltó Jézus?
Személyes bizonyságtétel
Hogyan magyarázhatnánk meg Jézus örökkévalóság óta való létezését azoknak, akik csupán nemrég ismerték meg Őt? Nagyon egyszerűen: Jézus Krisztus minden időktől fogva létezett, és létezni fog mindörökké. Létezésének nincsen vége: a kezdetek előttről való és örök. De miért annyira fontos, hogy a hitetlenek elfogadják Jézus örök és megszakítatlan létezését? E heti tanulmányunk éppen ezeket a Krisztus áldozatával kapcsolatos lényeges problémákat tárgyalja: a bűn által érintetlen, tökéletes menny elhagyásának és a Föld lakói megmentése felelőssége vállalásának kérdését.
Ahhoz, hogy tisztább képet kapj Krisztus, az örök Úr alázatos Emberré való átalakulásának hatásáról, oldd meg az alábbi feladatot. Írd a szavak mellé ellentétes értelmű párjukat:
Magasztos .................................................................
A legjobb ..................................................................
Az első ......................................................................
Fontos ......................................................................
Dicsőített ..................................................................
Ezek az ellentétpárok szemléltetik Jézus átalakulását az elsőből az utolsóba, a dicsőítettből a kigúnyoltba és megalázottba. Csakis alázatának köszönhetően viselhette el ezt a változást.
Jézus, noha ember volt, nem vétkezett soha. Nem tévesztette össze a jót a rosszal, az igazságot az igazságtalansággal. Neki sikerült az, ami másoknak igen nehéz, vagy éppenséggel lehetetlen: megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól.
Krisztus általad megnyilatkozott befolyása mély és erőt adó lehet, és naponta megérintheti az emberek szívét. Soha ne felejtsd el, hogy állandóan bizonyságot teszel Róla, akár tudatosan, akár nem. Jézus öröktől fogva való létezése tulajdonképpen egy erőt szavatoló ígéret. Örök létezése tudatosít minket afelől, hogy egy olyan Valakit szolgálunk, aki soha nem fárad el, és támogat másokat segítő erőfeszítéseinkben.
Alkalmazás
Melyik a kedvenc autómárkád, és miért? (E kérdésre vissza fogunk térni később).
Megbeszélendő bibliaszövegek: Fil 2:1-11.
Elmélkedésre
Milyen emberi tulajdonságokat említ Pál apostol az első négy versben? Miért bátorítja a Filippibelieket eme emberi tulajdonságok elsajátítására?
A 7. versből megtudjuk, hogy Jézus “önmagát megüresíté”. Melyek a Jézus által átélt “önmegüresítés” folyamatának lépcsőfokai (6-8 versek)? A 9-11 versek szintén e folyamatról szólnak. Kinek kell átmennie ezen a folyamaton, és melyek ennek lépcsőfokai?
A múlt héten az Ésaiás könyve 53. fejezetben szereplő Szolgáról tanultunk. Milyen párhuzam létezik Fil 2:5-11 versei és Ésa 53. fejezete között? Jézus mely lényeges tulajdonságait fedezzük fel az 5-11 versekben?
Gyakorlati kérdések
Hogyan lehet a Jézuséhoz hasonló magatartásunk? Milyen módon bizonyíthatjuk, hogy bírunk ezzel a magatartással?
Isten a végén megjutalmazta Jézust (lásd 9-11 verseket). Milyen jutalomban fogunk részesülni, ha mi is – a Jézus példáját követve – az utolsó ítélet előtt megüresítjük magunkat? (Mk 10:29-30)
Melyik az az öt fogalom, amelyet Pál apostol olvasói motiválására felhasznál Fil 2:1 versében? Beszélgessetek mindenik tényező jelentőségéről. Ezek közül melyik motivál téged, és miért?
Kedvenc autómárkádból ítélve a Pál által felsorolt tulajdonságok közül melyek hiányoznak neked? (A tanítók figyelmébe: e kérdés megfogalmazása bizonyos fokú önmegnyilatkozást feltételez. Ha úgy érzed, hogy kényelmetlen számodra elsőnek válaszolnod, jobb, ha fel sem teszed ezt a kérdést. Ha viszont ennek semmi akadálya, meg fogod tapasztalni, hogy a csoport tagjai közelebb kerülnek egymáshoz, és támogatni fogják egymást. Mondd meg a tagoknak, hogy mindeniküknek egyénileg kell válaszolnia. Győződj meg, hogy senki sem válaszol a másik helyett!)