TANÍTÓI  MELLÉKLET

3. tanulmány  −  2005 január 8-14.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÉZUS ÉS A SZENTÉLY

A tanulmány célja

  1. Emlékeztetni a csoport tagjait, hogy a bűn megjelenésekor már létezett egy Megváltó.

  2. A szentély szolgálatait úgy bemutatni, mint az üdvtörténetet szemléltető jelképes szertartásokat.

  3. Buzdítani a csoport tagjait a vér általi engesztelés elfogadására.

A tanulmány vázlata

I. Isten elveszett gyermekei megkeresésére indul (1Pt 2:24)

  1. Isten el akar vezetni a bűnből az üdvösségre.

  2. Még a földi szentély megépítése előtt is léteztek áldozatok, amelyek a bűn engesztelésének árát, illetve a bűnből való szabadulás módját szemléltették.

  3. Isten Krisztus helyettes áldozata révén meg akar bocsátani nekünk.

II. A mennyei szentély a reményt szemlélteti (2Móz 25:8)

  1. A szentély az Isten és népe közti találkozás helye volt.

  2. Minden áldozat Krisztus halálára utalt.

  3. A szentélyi szolgálat révén Isten megmutatta népének az Ő akaratát.

III. A vér megtisztít és üdvözít (3Móz 17:11)

  1. Az ártatlan vér ontása volt a szentélyi szolgálat központja.

  2. Bűnösök lévén Isten meg kellene, hogy semmisítsen minket, Ő azonban megmutatja menekvésünk útját.

  3. Jézus bűneink hordozójává vált Isten Bárányaként, aki elveszi a világ bűneit.

Összefoglalás

Még a szentélyi szolgálatok megalapítása előtt is az ártatlan vér ontása az üdvösség történetét foglalta össze. Később, a szentélyi szolgálatok Isten azon vágyát jelképezték, hogy az Ő népével találkozzék, megmentse, és közösségben legyen vele. Minden áldozat mint jelkép “Isten ama Bárányára” utalt, “aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29). “Mindenkinek megadatott a szabadság közvetlenül Istenhez mennie a személyes Közbenjáró révén” (Ellen G. White, God’s Amazing Grace, 155).

Magyarázat

Isten felajánlotta a régi Izraelnek a szentélyi szolgálatokat, azok jelkép- és szertartásrendszerével együtt, hogy megvilágítsa gyermekeinek szívét az evangéliummal, és éltesse bennük az eljövendő Messiásba vetett hitet. A próféciák, amelyeknek célja ugyanez, pontosan leírják a testet öltött Messiás életének fontosabb eseményeit, születésétől egészen helyettes áldozatáig, illetve későbbi dicsőséges, mennybéli szolgálatáig.

I. A szentély megalapítása előtti áldozatok.

A Szentírás “öröknek” írja le az evangéliumot (Jel 14:6). Jóval Golgota előtt, Krisztus, a “világ alapítása óta megöletett Bárány” (Jel 13:8), az igazi fénysugár, mely mindenkit megvilágít (Jn 1:9), azok által az áldozatok által mutatott rá helyettes halálára, amelyeket az Isten előtti imádat gyakorlataként megparancsolt (lásd 1Móz 8:20; 15:8-17; Jn 3:14-16 verseit).

II. A földi szentély

A földi szentély szolgálatainak minden aspektusa élő metaforaként magyarázta az evangéliumot. “Az Ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!” (Zsolt 29:9). A szentélyi szolgálatok központi célja a bűn megbocsátása és az ember életéből való eltávolítása módjának szemléltetése (2Móz 25:8; 3Móz 26:11-13).

Isten utasításokat adott, hogy a szentélyt a Mózesnek megmutatott modell szerint kell megépíteni (lásd 2Móz 25:9.21-22.40 és Zsid 8:1-5 verseit). A szentély által tolmácsolt tanítások létfontosságúak voltak az ember és sorsa számára, semmit sem lehetett tehát a véletlenre, vagy az elsötétült emberi képzelőerőre bízni. Csakis az igazi imádat mutatja meg az utat Isten felé, nem pedig isteni-emberi gondolatok keveréke. A szentély minden szolgálata – kisebb léptékben – a mennyei szentélyt ábrázolta, azt a mennyei szentélyt, amit Isten, nem ember épített.

III. A vér és a szentély

A vér központi szerepének jelképezésére Isten megparancsolta Mózesnek, hogy hintse meg vérrel az áldozati oltárt és a népet (2Móz 24:3-8). Vérrel történt a papok és a sátor felszentelése is, mivel vérontás nélkül nem lehet bűnbocsánat (3Móz 17:11; Zsid 9:22). Ez a bőséges vérontás úgy van megmagyarázva az Újtestamentumban, mint Krisztusnak üdvösségünkre hozott elégséges áldozata (lásd Mt 26:28; Mt 27:4.6.8.24-25; Róma 3:25; Róma 5:9; Kol 1:14.20; Zsid 9:12-14; 1Pt 1:2-19; Jel 1:5; Jel 5:9; Jel 7:14).

IV. A szentély és a bűn

Figyeljétek meg, hogy a megtért bűnös egy bárányt vagy egy gödölyét hozott bűnbocsánati áldozatként, de mindig is meggyőződésként, nem pedig kényszerből. Ekképpen volt jelképezve a bűnösnek az eljövendő Messiás engesztelő áldozatába vetett hite. A bárány leszúrása előtt a bűnös megvallotta vétkeit, és áthárította az ép és ártatlan bárányra. Nem a megtért bűnös, hanem a pap végezte a megvallott bűnökért való engesztelést. Úgy az áldozat, mint a pap, a Messiást jelképezték.

V. A bűnért hozott legnagyobb áldozat

Ésaiás könyve 53. fejezete fényes csillagként ragyog a héber próféciában, mivel a Messiás önfeláldozását és szolgálatát magasztalja. Elszenvedte a kereszt kínjait mindazokért, akik elfogadják az üdvösséget, és értékelik leírhatatlan szenvedéseinek célját (lásd Ésa 53:11; Zsid 12:2 és 1Thess 2:19 verseit). Habár a Messiás által elszenvedendő próbákról beszél, Ésaiás 53. fejezetében nyoma sincs önszánalomnak vagy ellenséges érzületnek Isten részéről. Micsoda lecke ez azoknak, akiknek áldozniuk kell és igazságtalanságokat elszenvedniük Krisztus Nevéért! (lásd 1Pt 2:21-24; Fil 1:29; 2Tim 1:12; 2:9-12 verseit).

Gondolj Krisztus emberiségért hozott engesztelő, helyettes áldozatának témájára, amelyet Ésaiás részletesen bemutat, valamint arra, ahogyan bevezeti az 53. fejezet evangéliumi tanításait (lásd Ésa 26:12-13; 27:2-6; 40:1-11; 45:22-25; 54:11-17; 61:1-3.10-11; 63:7-9; 64:4-8).

Az Atya kijelentette: “Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli” (Ésa 53:11). Milyen “ismeret” szükséges azoknak az embereknek a megigazítására, akik bűnös állapotban élnek? Isten végtelen tudását használta fel megmentésünkért, ami oly sokba került Neki! Elmélkedj Róma 4:5 versén!

A tanulmány elmélyítése  Ésaiás 53.

  1. Tételezzük fel, hogy elromlik az autód. Szeretted volna tudni előre? Ha tudnád, hogy valaki már úton van feléd, hogy elvontasson, minden bizonnyal sokkal nyugodtabb lennél. Ellen G. White Jézus élete című könyvében ezt írta: “Amikor megjelent a bűn, már létezett Üdvözítő”.

  2. Káin és Ábel történetében, az özönvíz történetében, valamint Ábrahám és Izsák tapasztalatában utalásokat találunk az áldozati rendszerre. Az imádati aktus központjában egy ártatlan állat halála volt. A földi szentélyben végzett áldozatok azonban már beteljesültek a kereszten. Beszélgessetek a gyülekezetetekben történő istentiszteletekről. Hogyan tükrözhetné jobban, hívebben istentiszteletetek a megváltási tervet?

  3. Amikor Isten a szentélyben az izraelitákkal találkozott, több szinten is kölcsönös kapcsolatban volt velük. Ennek a naponkénti találkozásnak több oka is volt: Isten kimondta az ítéletet, vezette őket utazásuk során, megtisztította bűneiktől, és állandóan kommunikált velük. Lehetősége van-e Istennek kinyilatkoztatnia magát neked, amikor imalelkülettel keresed Őt?

  4. A vér sokkoló hatású. Amikor egy sebből kiserken, elgyengít, szédít, és emlékeztet arra, hogy múlandóak vagyunk. Ugyanakkor a vérátömlesztés életet menthet, mivel vér nélkül nincs élet. Jézus e bűntől beteg világnak felajánlotta minden idők legnagyobb “vérátömlesztését”, amelyben a kereszt volt a “transzfúziót” lehetővé tevő műszer. Milyen bűnök jutnak eszedbe, amikor azt énekled, hogy “amint vagyok, csak úgy jövök Megváltómhoz, már nem félek, a véred mossa le a bűnt, Isten Báránya, ím, jövök!” (Adventi Énekek, 254)? A tény, hogy tudod: Jézus vérét adta megváltásodért, segít-e megértened az elesett emberiség értékét? Hogyan barátkozol meg azokkal, akikért Ő meghalt, legyenek azok akár egyháztagok, akár nem?

  5. E heti tanulmányunkban újra megemlékeztünk Istenről, aki közeledik népéhez, lázadása ellenére, üdvözítő szolgálata elutasítása ellenére. A 130. zsoltár 3. és 4. verse emlékeztet arra, hogy Isten megbocsátó. Gondolj valakire, aki tévedett veled szemben, vagy igazságtalanul vádolt. Mit tehetnél ezen a héten megbocsátásáért?

Személyes bizonyságtétel

A 2001. szeptember 11-én a New York-i World Trade Center és a washingtoni Pentagon ellen elkövetett terrorista merénylet után az emberek sorban álltak, hogy vért adhassanak. Közvetlenül a támadások után ugyanis még élt a remény, hogy százakat, ezreket menthetnek meg a romok alól. A világ számos városában az emberek felajánlották, hogy vért adnak az áldozatok megsegítésére. Noha néhány nap elmúltával szinte biztosra lehetett venni, hogy nagyon kevesen lesznek, akik igénybe vehetik az adományozott vért, a véradók nem bánták meg nagylelkűségüket.

Bármennyire lenne is csodálatos ez a dolog, nem hasonlítható össze az élet ajándékával, amit Jézus ajánlott fel e világnak. Isten Fia, a Tökéletes, önszántából ajánlotta fel értékes vérét a bűnösök megmentésére. Miért értékeljük le oly gyakran e szeretet hihetetlen megnyilvánulását? Miért vagyunk képtelenek másokkal is megosztani ezt az ajándékot?

Egy szerető szülő kész bármikor életét adni gyermekéért. Mely szülő nem vállalná a fizikai veszély kockázatát, csakhogy megvédje gyermekét? A szülő, aki oltalmazza gyermekét, bizonyos értelemben gyermeke helyét veszi át.

Jézus felajánlotta, hogy helyettesítőnk lesz. Elszenvedte a bűnért járó büntetést a helyünkben. Minden, amit kér tőlünk, csupán az, hogy fogadjuk el. Szívünknek énekelnie kellene erről a csodálatos hírről, hogy a többiek türelmetlenül tudakozzák: miért vagyunk annyira boldogok? Ha valóban el hisszük és őszintén elfogadjuk Krisztus üdvözítő ajándékát, nem fogjuk tudni eltitkolni. Tanúbizonyságunk olyan nyilvánvaló lesz, mint a lélegzetvétel.

Hívd meg ezen a héten egyik munkatársadat vagy szomszédodat a gyülekezetbe. Magyarázd meg neki, hogy szeretnéd, ha részesülne azokból az áldásokból, amelyek Krisztus helyettes halálának közvetlen eredményei. Segítsd azt a személyt, hogy megértse: ez a legértékesebb ajándék, amit egy ember valaha kaphat.

Alkalmazás

Ha lehetőséged lenne kitörölnöd elmédből egyik kellemetlen eseményhez kapcsolódó emlékedet, melyik lenne az? (Ez a kérdés nem egészen egyértelmű, ezért kérd meg a csoport tagjait, hogy rögzítsék a kitöröl és az esemény szavak jelentését ebben a kontextusban.)

Megbeszélendő bibliaszövegek: Ésaiás 53:4-12.

Elmélkedésre

  1. Ésaiás 53:10-11 versei úgy beszélnek a Szolga életéről, mint egy bűnért hozott áldozatról. 3Móz 5:14 – 6:7 versei leírják ezt a bűnért való áldozatot. Milyen kapcsolat van a Mózes harmadik könyvében leírt áldozat és az Ésaiás könyve 53. fejezetében leírtak között?

  2. Sorold fel Ésa 53:4-12 versekből azokat a szavakat, amelyek az emberi sorsra utalnak. Hogyan viszonyul Isten a leglealacsonyítóbb emberi magatartásformákhoz?

  3. Hogyan értelmezi az Újszövetség Ésaiás 53. fejezetét? (Mt 27:38.57-60; Jn 1:29; Csel 8:32-34; Zsid 9:28; 1Pt 2:24)

  4. Ésaiás 53:11 verse azt mondja, hogy az igaz Szolga “sokakat megigazít, és vétkeiket Ő viseli”. Hogyan?

Gyakorlati kérdések

  1. Ésaiás itt azonosul azokkal, akiknek bűnei a Szolgára tétettek. Te hogyan azonosulnál az Ésa 53. fejezetben leírt szenvedő Szolgával?

  2. Ésaiás 53:6 verse azt mondja, hogy mindnyájan bolyong(t)unk, mint valami juhok. Milyen módon tévelyednek el az emberek a mennyei Pásztortól, akár keresztények, akár nem? Hogyan találhatjuk meg a visszautat?

  3. A 7-12 versekben felfedezzük, hogy Jézus szenvedett értünk, és vétkeinket viselte, hogy az Atya elfogadhasson bennünket. Hogyan válaszolhatnánk a gyakorlatban szeretetére?

  4. Számos tekintetben nekünk Jézus szolgálati példáját kell követnünk (Mt 20:25-28). Mit feltételez egy ilyen életstílus választása?

  5. Mit mondanak Ésaiás 53:4-12 versei a szenvedésről? Szenvedésünknek milyen feltételek között van a Szolga szenvedéséhez hasonló hatása?