2. tanulmány − 2005 január 1-7.
A tanulmány célja
Szembesíteni a csoport tagjait a valósággal és a bűn következményeivel.
Kiemelni azt a módot, ahogyan Isten az üdvösségre vágyókat tanította.
Rámutatni arra, hogy ahhoz, hogy megkapják az üdvösséget, az embereknek „fel kell tekinteniük és élniük” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 137).
A tanulmány vázlata
I. A bűn okozta válság (Ésa 6:5)
A bűn egy abszurd lázadás.
Bárki, aki ezen a bolygón él vagy élt – a Jézus kivételével –, kinyilvánította élete során az Isten elleni igazságtalan és ellenséges magatartást.
Csak akkor érthetjük meg igazán megmentésünk árát, ha felismerjük a bűn borzalmát.
II. Az árnyékképek és a típusok felfedik a bűn ellenszerét (Jn 12:32)
Káin és Ábel tapasztalata azt a két lehetőséget jelképezi, ahogyan válaszolhatunk Jézusnak mint áldozati Báránynak az ígéretére.
Jézus helyettes halálát Ábrahám Mórija-hegyi tapasztalata szemlélteti.
Mózes és a pusztai kígyó előreutal az üdvösség egyetlen útjára.
III. Jézus – egyetlen üdvreménységünk
A keresztény hit csodálatos paradoxonja az, hogy Jézus, a jóság testet öltése, a kereszten a gonosz nukleuszává válik.
El kell ismernünk: képtelenek vagyunk a magunk erejéből üdvözülni.
Amikor teljes hittel nézünk fel Jézusra, megkapjuk azt, ami után a legjobban vágyódunk: bűnből való szabadulásunkat.
Összefoglalás
A bűn egy reménytelen válság, amely megsemmisíti a Teremtővel való viszonyunkat. Egyedül nem üdvözülhetünk. Ezt csak Jézus teheti meg értünk. A kereszt árnyékképei és típusai segítenek előrelátnunk az üdvösség eme aktusát. Amint egyre jobban elismerjük, hogy képtelenek vagyunk saját erőnkből üdvözülni, mindinkább elfogadjuk a Jézus által felkínált üdvösséget, és bízunk benne.
Magyarázat
Még a bűnbeeséskor Isten célja a közte és a bűnös világ közt megszakadt viszony helyreállítása és a bűn végérvényes eltörlése volt. E célját a Messiás helyettes, áldozati halála révén érte el. Ezen a héten újra látni fogjuk, hogy az Úr a Golgota előtti időkben miként adta az emberek tudtára – típusok és jelképek által – megváltási tervét.
I. A bűn okozta válság
A bűnnek, bármely fajta és fokú bűn legyen, ugyanaz a jutalma: a halál. Habár sokat ígér, és kellemes a testnek, a bűn csalóka és lealacsonyító (lásd Zsid 11:25; 3:13 verseket), valós jótékony hatások nélküli. A bűn elszakaszt Istentől, és meggátol a lelki igazság felfogásában (Ésa 59:1; Róma 1:21-22). Lévén, hogy a büszkeséggel van összevegyítve, a bűn rávesz arra, hogy azt higgyük: véleményeink, korlátolt rációnk és az emberiség „kollektív” bölcsessége felsőbbrendű Isten kinyilatkoztatásaihoz képest. A bűn végzetes és túlságosan veszélyes ahhoz, hogy alkudozni lehessen vele. Nem egyezhetünk meg vele, még egy pillanatig sem!
Jézus azért jött, hogy áldozata révén eltávolítsa a bűnt (lásd Zsid 9:26 és Jn 1:29 versét). A Rómabeliekhez írt levél 6-8. fejezetei doktrínai és „gyógyászati” szempontból is bemutatják, hogy miként szabadít meg minket Krisztus a bűn és a halál törvénye alól, és egy új természettel ruház fel, amely összhangban dolgozik a mennyei törvény által megkövetelt feddhetetlenséggel. Egy tervet készített, hogy ne a bűn uralkodjék felettünk, hanem a kegyelem (Róm 6:14; 5:21).
II. Káin és Ábel
„Káin zúgolódva lépett Isten elé. Nem hitt a megígért áldozatban és abban, hogy szükség volna áldozatok bemutatására. Ajándéka semmiféle bűnbánatot nem fejezett ki. Úgy érezte, mint ahogy most is sokan, hogy Isten tervének pontos követésével elismerné gyengeségét, és azt, hogy megváltását teljesen a megígért Megváltó engesztelésétől várja. A függetlenség útját választotta. Saját érdemeivel jött. Nem akart bárányt hozni, és vérét az áldozatba keverni, hanem a saját gyümölcseit, saját munkájának eredményeit mutatta be, mintha áldozatával szívességet tenne Istennek, ami által elnyerheti jóváhagyását. Káin engedelmeskedett abban, hogy oltárt épített, de abban, hogy áldozatot hozott, csak részben engedelmeskedett. A lényeges részt – annak elismerését, hogy szüksége van Megváltóra – kihagyta” (Ellen G. White, Pátriárkák és próféták, Advent, Budapest, 1993, 46).
Káin a hamis vallások egyetemes elvét példázza. Eme egyetemes elv szerint az emberek elkerülhetik a bűnhődést, és önerejük folytán is üdvösségre juthatnak. Káin imádta Istent, de az őáltala meghatározott feltételek szerint, és saját érdemeire alapozva. Megköszönte Istennek az ajándékait, de nem ismerte be a bűnét, az új szív szükségét, a Bárány áldozata iránti szükségét. E makacs, öntelt, önelégedett magatartáson túl ott lappangott a büszkeség és a düh, mely testvére meggyilkolására késztette, mivel amaz kitartóan arra kérte, hogy bárányt áldozzon. Ez elviselhetetlen sérelem volt számára. Ebből a történetből is láthatjuk, hogy az Evangéliummal szembeni ellenségeskedés miként mérgezi meg a bűnt szerető szíveket.
III. Ábrahám és a Golgota
Ábrahám kijelentése – „Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam” (1Móz 22:8) – az Evangélium lényege.
Isten nem precedenst kívánt teremteni ezzel emberek feláldozására. Ellenkezőleg, szemléltette ezzel az Evangélium legnemesebb igazságát, hogy ti. a megfelelő időben meg fogja engedni, hogy egyetlen Fia meghaljon a világ bűneiért. Mielőtt kénytelen lett volna feláldozni Izsákot, Ábrahám kapott Istentől egy áldozatra való bárányt.
Hogy megemlékezzék annak a napnak az eseményeiről, Ábrahám a Mórija hegyén Jehova-jire-nek nevezte el azt a helyet. A Mórija jelentése: „Isten tanítani fog”; a Jehova-jire jelentése pedig: „az Úr gondot visel”; „az Úr adni fog”. Meglátta sürgős szükségünket, és egyetlen Fiát adta nekünk, megváltásunkért.
Majdnem egy évezred múlva, a Mórija hegyén felépítették a jeruzsálemi templomot (lásd 2Krón 3:1 versét), amihez nagyon közel volt a Golgota. Ez a helyi és eseményi koincidencia is rámutat Isten tervének folytonosságára és világosságára.
IV. Mózes és a pusztai kígyó
A pusztában Isten minden nap mannával etette Izrael fiait (2Móz 16), és biztosította számukra a vizet is bőven (lásd 2Móz 17:1-7 verseit). Az izraeliták tulajdonképpen nem azért haragudtak meg Istenre, mert az éh- vagy szomjhalál fenyegette volna őket. Haragjuk abból eredt, hogy elutasították nemes elhívatottságukat, hogy ti. Isten saját népének tartotta őket (lásd a 78. zsoltárt). Ha lebecsüljük az isteni tanácsokat, „hitvány eledelnek” tartván azokat (4Móz 21:5), s emellett vágyunk a bűn élvezetei után, minket is meg fog marni a világ mérgező befolyása. Ha viszont közösségben maradunk Istennel és Igéjével, ezek a befolyások nem érintik életünket.
Egyetlen egy ellenszer létezik a bűn okozta zavarra és csalódásra: Jézus keresztje. Krisztus legyőzte a rosszat azáltal, hogy teljességében magára vette a Golgotán. Ő, aki soha nem vétkezett, bűnné lett érettünk, hogy mi általa Isten feddhetetlenségévé váljunk. Ő szenvedte el azt a halált, amelyet Sátán és követői – emberek és démonok – érdemeltek volna meg, azért, hogy a megtért bűnösök az Ő életét élhessék.
A tanulmány elmélyítése 1Móz 22:8; Róma 5:5-8; Zsid 9:27-28.
„– Tetőtől talpig koszos vagy!” – mondta anya, majd hozzátette: „– Menj, mosd meg a kezed, mielőtt leülnél enni!” Ugye, ismerősen hangzik? Hányszor mostunk kezet anélkül, hogy az arcunkat is megmostuk volna? Gondolj arra, hogyan szennyezi be a bűn az arcodat. A Rómabeliekhez írt levél 5:8 verse ekképpen bátorít: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Mit mond neked ez a szöveg az üdvösség ajándékáról, figyelembe véve a tényt, hogy Isten akkor is felajánlja nekünk, ha erre teljesen érdemtelenek vagyunk?
Vannak keresztények, akik az úgynevezett Káin-szindrómától szenvednek. Káin arra gondolt, hogy a saját munkája terméséből hozott hálaajándék elfogadható lesz Isten szemében. Gondolkodtál-e valaha te is így, főként ami azokat a jó dolgokat illeti, amelyeket azért tettél, hogy kibékülj Istennel? Beszélgessetek arról, hogy egy effajta meggyőződés meggátol abban, hogy elfogadjuk Isten Bárányát mint a bűnért hozott áldozat elégséges árát.
Ha ott lettél volna Ábrahámmal a Mórija hegyén (1Móz 22:1-19), mivel érveltél volna az isteni parancs megtagadása mellett? E lelki vívódás prizmájában beszélgessetek arról, hogy mit érezhetett Isten, amikor a Fiát leküldte erre a Földre.
Az izraeliták úgy vélték, hogy elégedetlenségeik teljes mértékben jogosak. Ők ugyanis egy dicsőséges jövőre számítottak az Egyiptomból való szabadulás után, és lám, pusztai utazásuk legnehezebb momentumához értek. Isten ezt mondta: „Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csöndességben és reménységben erősségetek lett volna, de ti nem akartátok” (Ésa 30:15). Hogyan tanulhatunk meg bízni Isten egyszerű és közvetlen parancsolataiban?
Amikor a kígyó felemeltetett, „az elérendő cél csakis az engedelmesség volt, a feltétlen, maradéktalan engedelmesség, anélkül, hogy valaki is elemezte volna a megkövetelt részleteket vagy okokat. Krisztus szava ez volt: Tekintsetek fel, és élni fogtok!” (Ellen G. White, Our High Calling, 20). Beszéljétek meg a csoportban, hogy miért oly nehéz követni ezt a tanácsot. Társadalmunk mely meghatározó magatartásformái gátolnak meg abban, hogy elhiggyük: Isten teljesítheti akaratát az én életemben? (Lásd Ésa 30:15 versét.)
Személyes bizonyságtétel
Szodoma és Gomorra. Ninive. Tírus. Babilon. Mindezek az ókori városok, amint számos mai, modern város is, sikerrel pályázik a Bűn Városa kitüntetés elérésére. Egy ilyen városban a lakosság, a tudat- és a szórakoztató ipar azzal dicsekszik, hogy képes bárkinek örömöt, élvezetet és szórakozást nyújtani, egyszóval bármit, amit a szív, szem, száj megkíván. Egy ilyen helyen az életritmus gyors, a gyenge szívűeknek nem ajánlott. A Bűn Városaiban virágzik a kereskedelem, és sajnos, nem hiányzanak az általuk kínált élvezetek ügyfelei sem.
Mégis, ezekben a városokban Krisztus követői tanúbizonyság és példa lehetnek mindazok számára, akikkel kapcsolatba lépnek. Örömük Krisztusban túl nagy ahhoz, hogy csupán maguknak tartsák meg. Másokkal is megosztják a Rómabeliekhez írt levél 5:16.19 verseiben megfogalmazott ígéretet: „És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozattá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra… Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.”
Isten üzenetét nem lehet véka alá rejteni, megváltási tervét nem semmisítheti meg Sátán és az őt követők hada. Kérdezd meg magadtól: eleget beszélsz-e másoknak az örömüzenetről? Mit tehetnél azért, hogy a bűn modern városai lakosainak Istenről beszélj, és életüket Krisztus gazdagsága felé vezesd?
Alkalmazás
Milyen emlékezetes utazást tettél édesapáddal, vagy egy olyan személlyel, aki atyaként gondoskodott felőled?
Megbeszélendő bibliaszövegek: Zsid 11:17-19.
Elmélkedésre
Zsid 11:17-19 verseinek értelmében mi tette képessé Ábrahámot, hogy egy ilyen nehéz utat megtegyen a fiával?
Miben hasonlít Ábrahám magatartása és tapasztalata az Atyáéhoz?
Miben hasonlít Izsák magatartása és tapasztalata a Jézuséhoz?
Miként utal előre a bárány Jézusra?
Gyakorlati kérdések
Miért kérte Isten Ábrahámot, hogy élete legértékesebb kincsét feláldozza? Mennyire gyakran kér tőlünk Isten ilyen nehéz dolgokat? De mit is kér tőlünk Isten? Milyen veszély lappang abban, ha szó szerinti párhuzamot vonunk a mi tapasztalatunk és az Ábrahám tapasztalata között?
Ábrahám bálványimádó világban élt, amelyben megszokott volt a gyermekáldozat gyakorlata. Isten természetesen elítéli az ilyen áldozatokat (3Móz 20:1-5). Miből tudhatta Ábrahám, hogy az igazi Isten szólt hozzá? Mi honnan tudhatjuk, hogy Isten az, aki bizonyos dolgok megtételére kér?
Hogyan élte meg Izsák ezt a tapasztalatot? Hogyan befolyásolta ez apjával való viszonyát? Hát Istennel való kapcsolatát?
Isten azért parancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot, hogy próbára tegye őt. Miért teszi Isten próbára azokat, akik szeretik Őt? Téged hogyan próbált meg eddigi életed folyamán? Mi segített sikerrel átvészelni a próbát, vagy mi miatt buktál el? Milyen próbán mégy keresztül most? Sikerülni fog megállnod a hitben rendületlenül? Mit kellene tennünk, hogy sikerrel keresztül menjünk Isten próbáin? Mit árul el Ábrahám élete a próbák sikerrel való átvészelése eredményeiről?
Amikor Izsák megkérdezte Ábrahámot, hogy mi lesz az áldozat, Ábrahám azt válaszolta, hogy az Úr majd gondoskodni fog róla (lásd 1Móz 22:8 és 1Kor 10:13 versét). Hogyan vigyáz ránk Isten a próbák idején és után?
Miben hasonlít a te életed az Izsák életéhez?