Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus
által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);
És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló
gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.
Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott,
ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni
a Krisztus evangyéliomát.
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit
azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet
valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é
tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája
nem volnék.
Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem,
nem ember szerint való;
Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus
Krisztus kijelentése által.
Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én
felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett
rajongván atyai hagyományaimért.
De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől
fogva és elhívott az ő kegyelme által,
Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között:
azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem
Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.
Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam,
és nála maradtam tizenöt napig.
Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr
atyjafiát.
A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.
Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek
előtt;
Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti
azt a hitet, a melyet egykor pusztított.
Azután tizennégy esztendő mulva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással
együtt, elvivén Titust is.
Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot,
melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami
módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.
De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre,
noha görög vala,
Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk
jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus
Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek:
Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága
megmaradjon számotokra.
A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm;
Isten nem nézi az embernek személyét: mert velem a tekintélyesek semmit
sem közöltek;
Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség
evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé;
(Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem
is erős volt a pogányok között).
És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János,
kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak,
hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:
Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.
Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam,
mivel panasz volt rá.
Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett;
mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből
valóktól.
És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén
elcsábíttatott az ő tettetésök által.
De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához
képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra
élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra
éljenek?
Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből,
hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk,
hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből;
Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek
találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen.
Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem
bűnössé.
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában
való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság,
tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek
az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha
ti köztetek feszíttetett volna meg?
Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é
a Lelket, avagy a hit hallásából?
Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben
fejeznétek be?
Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.
Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat
művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?
Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.
Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat,
eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.
Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.
Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy
meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak
a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló,
mert az igaz ember hitből él.
A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat,
élni fog azok által.
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk;
mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a
Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerősített testámentomát
senki erőtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád.
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És
a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus.
Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a
Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendő multán keletkezett törvény
nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.
Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak
pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.
Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a
kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.
A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha
olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvényből
volna az igazság.
De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban
való hitből adassék a hívőknek.
Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva
az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk
meg.
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő;
mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök.
Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik
a szolgától, jóllehet ura mindennek;
Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk
vettetve szolgaként:
Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát,
a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét
a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse
is Krisztus által.
Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok,
a mik természet szerint nem istenek;
Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket
az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a
melyeknek megint újból szolgálni akartok?
Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.
Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai,
kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot
először.
És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg
engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy
ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.
Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?
Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni,
hogy mellettök buzgolkodjatok.
Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha
köztetek vagyok.
Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek
Krisztus.
Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon;
mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é
a törvényt?
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól,
és a másik a szabadostól.
De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig
az ígéret által.
Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik
a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez,
nevezetesen fiaival együtt szolgál.
De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts,
ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek
férje vagyon.
Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót,
úgy most is.
De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló
fia nem örököl a szabad nő fiával.
Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók:
melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy
a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség,
jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Az ilyenek ellen nincs törvény.
A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival
együtt.
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok
útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél
te magad is.
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja
meg.
Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis
önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.
Mert kiki a maga terhét hordozza.
A ki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember,
azt aratándja is.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig
vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk,
ha el nem lankadunk.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen
pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!
A kik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a
körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.
Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért
akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.
Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség
nem használ semmit, hanem az új teremtés.
És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és
az Istennek Izráelén.
Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak
bélyegeit hordozom az én testemben.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel atyámfiai!
Ámen.