1. Dániel nem időrendi sorrendben
tárja elénk a könyvében leírt eseményeket.
A hetedik fejezet eseménye időrendben
az ötödik és a hatodik fejezet előtt történt.
2. Dániel két szempont alapján
rendszerezi és osztja szét a könyvében leírt mondanivalót.
Könyvének első részében inkább csak
történeti eseményekkel foglalkozik.
A könyv másik részében pedig inkább a prófétai vonatkozású látomásokat
és isteni üzeneteket mondja el.
3. Dániel tulajdonképpen ugyanazt
a látomást kapja mint Nabukodonozor, csak a látomás célja és annak szempontjai
mások, de tartalma ugyanaz.
A 2. fejezet főleg politikai jellegű,
és a célja az volt, hogy a király ismerje fel, hogy neki együtt kell munkálkodnia
az Istennel, és bele kell illeszkednie az isteni tervbe.
Ebben a fejezetben a király gondolataira
adott választ Isten.
A 7. fejezet próféciája viszont elsősorban
Isten népéhez szól, a mindenkori hívőkhöz, akiknek az a vágya, hogy Istennel
együttmunkálkodjanak.
Célja pedig az, hogy Isten gyermekei
megérthessék, milyen feladatot szánt nekik Isten az Ő örök tervében.
A jövőbelátás adományán keresztül
világosan kell látniuk a "nagy küzdelem" hátterének mozgató erőit, hogy
az ismeretek birtokában kellőképpen felkészülhessenek a nagy eseményekre
Ilyen módon leplezi le Isten az ember
fő ellenségének, Sátánnak a terveit és ártani akaró szándékait és erőfeszítéseit.
Ezen a módon biztosítja választott
népét Isten afelől, hogy végül is az igazság fog diadalra jutni és győztesen
kikerülni ebbőla nagy küzdelemből.
Ebben a fejezetben viszont úgy mutatja
be a birodalmakat Isten ahogyan a Menny tekinti azokat, vagyis félelmetes,
vérengző fenevadakként.
1. Először "az ég négy irányából
támadó szélről" beszél Dániel, de olyan szélről beszél, amelynek nyomában
háborúk támadnak.
Más igehelyek alapján is tudhatjuk
azt, hogy a Biblia prófétikus jelképrendszerében a szélek háborút és politikai
forrongásokat és változásokat jelentenek. Jer. 25,32-33/a.
Az a tény pedig, hogy a szelek négy
irányból támasztanak háborút, azt jelenti, hogy a Föld minden táján lévő
politikai hatalmak ezen fáradoznak. Jer. 49,36. Dán. 11,4/a.
A szelek, azaz a háborúk versengésének eredményeként királyságok keletkeztek
és estek szét a történelem során.
2. A másik jelképpel pedig azt akarja kifejezni a prófécia, hogy
milyen területen fognak ezek a háborúk támadni.
A "nagy tenger" kifejezéssel
nem egy meghatározott területet akar megjelölni előttünk, hanem a világ
népeinek jelképeként használja ezt a meghatározást.
A "nagy tenger", vagyis a
sok víz jelképével a Petőfi Sándor által is alkalmazott "népek tengerének"
tényét fejezi ki, vagyis a sok ember tömegét. Jel.17,15. Ésa. 17,12-13/a.
Ezzel a jelképpel azt is kifejezi
a prófécia, hogy ezek a háborúk nem lakatlan földön fognak dúlni, hanem
sürűn lakott földrészeken.
3. A tengeren dúló háborúk
eredményeként "négy nagy állat" kiemelkedését szemlélheti végig
a próféta.
Az állatoknak mint jelképeknek a
jelentését nem nehéz megtudni, hiszen maga Dániel magyarázza meg a jelentésüket.
A látomásban szereplő állatoknak
kettős jelentése is van.
Először is azt a négy királyt jelöli,
akiknek a nevéhez fűződik egy-egy birodalom létrehozása.
"Négy király, akik támadnak
a földön." 17. vers.
Másodszor azonban azt az országot
jelenti, amelyik a többi országokkal való háborúskodása közben birodalommá
erősödött a többiek fölé.
"A negyedik állat, negyedik
ország lesz a földön." 23. vers.
4. Dániel úgy látta, hogy ezek a jelképes állatok a "tengerből
jöttek fel".
Mivel a tenger a népeket, az emberek sokaságát jelenti, ezért ez a jelkép
azt is kifejezi, hogy ezek a királyok vagy birodalmak a népek soraiból,
a népek között támad.
Nem a már meglévő hatalmak vetekednek
egymás között, hanem ezek a királyok és királyságok úgy emelkednek ki a
nép soraiból.
Kis népek nőtték naggyá magukat,
és emelkedtek a többi fölé.
5. Végül pedig még azt a megállapítást
is teszi Dániel, hogy "az egyik különbözött a másiktól".
Az itt említett különbözőséget már
Nabukodonozor álomképénél is megfigyelhettük.
A királynak mutatott álomképnél a
négy egymástól különböző fém érzékeltette ezt a különbözőséget.
Itt pedig az állatok egymástól eltérő
természete és képessége által próbálja ugyanazt kifejezni a látomás állatképei.
1. Az első állat egy különös
oroszlán, amelyiknek sas szárnyai vannak.
Babiloniában a művészeti alkotások
kedvenc diszítő eleme volt a szárnyas oroszlán.
Az oroszlán, mint az állatok királya,
- valamint a sas, mint a madarak királya, igen alkalmas jelkép arra, hogy
a hatalma csúcsán lévő Babiloniai Birodalmat szemléltesse.
2. Ezzel az oroszlánnal azonban
nagyon különös dolgok történtek.
"Nézém, míg szárnyai kitépettek."
A szárnyaitól megfosztott oroszlán
már nem volt képes arra, hogy sasként a népek fölé emelkedjen, és rávesse
magát a kiszemelt áldozataira.
Ez a kép nyilván azt az időt jelöli
meg, amikor Nabukodonozor után már gyengébb uralkodók kerültek a trónra.
Nézém, "míg felemelteték a
földről, és mint valami ember, lábra állíttatott".
Egy olyan oroszlán, amelyet kényszerrel
emelnek fel a földről, és kényszeritenek arra, hogy csak a hátsó lábain
álljon, teljesen elveszíti oroszlán jellegét és félelmetességét.
Egy ilyen természetellenes állapot
szinte teljes tehetetlenségre kényszerít.
Nézém, míg "emberi szív adaték
néki".
Egy angol királyt rettenthetetlen
bátorsága miatt Oroszlánszívű Richárdnak nevezett a történelem.
Az emberszívű oroszlán ezzel ellentétben
a félénkségnek, a bátortalanságnak, és a gyávaságnak lehet a jelképe.
A jelképnek ez a része a félénk Belsazárt
és korát jelképezi, aki az ellenség elől gyáván inkább a Babilon városának
falai mögé vonult vissza.
3. A második állat egy medve, amelynek fogai között oldalbordák vannak.
Ahogyan az állóképnél egy értéktelenebb
fém jelképezte a következő birodalmat, itt hasonlóképpen történik.
Bár a medve gyengébb és alábbvaló
mint az oroszlán, de mégis elég vad és kegyetlen tud lenni, ha egyszer
már vért ízlelt.
Ésaiás prófétának is pontosan ilyen
vad és kegyetlen képpel mutatta be Isten a Babilont legyőző hatalmat. Ésa.
13,17-19.
Ezt a vadságát érzékelteti az a felszólítás is, hogy "egyél sok húst".
Bár a beszélő nem mutatkozik be,
de bizonyára Istentől származik a parancs és az engedély, hogy ez az új
hatalom szinre lépjen. lásd: Ésa. 13,17.
4. Két különös megjegyzést
ezzel az állattal kapcsolatosan is tesz Dániel
A felületes olvasó számára talán
semmit sem mond a prófétának az a megjegyzése, hogy "kele az egyik
oldalára".
Csak akkor van jelentősége,ha figyelembe
vesszük, hogy ez a birodalom két ország öszszefogásából jött létre (médek
és perzsák), mint a medve két oldala.
A birodalom feltámadása azonban az
egyik oldal (a perzsák) kezdeményezésére történt meg.
Sőt, mintegy két év után a perzsák
teljesen át is vették az uralkodói hatalmat annyira, hogy a későbbi történelemben
már csak Perzsa Birodalomról beszélhetünk.
Ezt akarja tehát kifejezni az a kép,
hogy a "medve" az egyik oldalára kelt fel.
5. A próféta másik megjegyzése
már sokkal kifejezőbb, hiszen azt mondja, hogy "három oldalborda van
a szájában a fogai között".
Ez a jelkép bizonyára a Médó-Perzsa
Birodalom hódításainak a mértékét és irányát mutatja meg előttünk.
Ez az állat, vagyis ez a Birodalom
ugyanis három nagyobb országot, illetve hatalmat olvasztott magába, kebelezett
be, vagyis evett meg, mire teljesen felállt a lábaira.
Ez a három hatalom Lidia,
Babilonia
és Egyiptom volt.
6. A harmadik állatban egy
párducot vél felismerni Dániel, bár nagyon különös külső adottságokkal.
A közismert vadsága mellett a rendkivüli
gyorsaságáról ismert a párduc.
A párduc által szemléltetett ország
hódításainak gyorsaságát azonban még a párduc sem tudja önmagában megfelelően
szemléltetni.
Ezért mutatja be a látomás úgy a
párducot, hogy még "négy madár szárnya is van a hátán",amivel
a gyorsaság legmagasabb fokú tényét akarja érzékeltetni.
Az ókor történetében sehol sem találunk
olyan gyors hadműveleteket és olyan fényes diadalsorozatot, mint Nagy Sándor
hódításaiban.
7. A négy szárnyon kívül még
olyan rendkivüliséget is lát Dániel a párducon, hogy "négy feje volt".
Tökéletes szemléltetése ez a Görög
Birodalomnak, amely csak kezdeti szakaszában volt egy fej, azaz egy király
irányítása alatt.
Nagy Sándor alig 15 éves ragyogó
pályafutása után mocsárláz (malária) következtében meghalt.
Hirtelen halála után nemsokára négy
tábornoka szétosztotta a Birodalmat egymás között.
A prófécia tehát igen találóan szemlélteti
ezt a Birodalmat egy olyan állat által, amelynek négy feje van.
Azaz egy Birodalom, de négy uralkodóval.
8. A természet világából nem
tudott Isten olyan rettenetes külsejű és természetű állatot bemutatni,
amely ezt az új világhatalmat jelképezhette volna.
"Nagy vasfogai valának, falt
és zúzott"
A vasfogak a kegyetlen vadságot és
a kegyetlenségben tanúsított rendkívüli erőt akarják érzékeltetni.
Ahogy ez a jelképes szörny felfalta
és összezúzta az áldozatát, hasonló módon morzsolt szét a Római Birodalom
is mindent, ami csak útját állta.
Városokat, sőt nemzeteket tüntetett
el a föld színéről.
"A maradékot a lábaival összetaposta"
Ha Róma nem igázott le teljesen egy népet, vagy nem semmisítette meg teljesen,
akkor ezt csak azért tette, hogy rabszolgáinak utánpótlása biztosított
legyen.
A lábaival való összetaposás a rabszolgaság megalázó körülményét fejezi
ki.
"És tíz szarva vala neki"
A Dánielnek adott magyarázat szerint ez tíz királyt, azaz tíz országot
jelent. Dán. 7,24. (7,17. 23.)
Ez nemcsak azt jelenti, hogy a Római
Birodalom tíz királyság területén uralkodott, hanem azt is, hogy egy idő
után tíz önálló királyságra szakadt szét.
Ahogy a Görög Birodalom négy felé,
úgy a Római Birodalom tíz felé