a szegedi adventista gyülekezetben hangzott el

Az első emberpár a bűn elkövetésével elveszítette Isten dicsőségét, az isteni fényt és világosságot, és ezzel sötétségbe került testi-lelki vonatkozásban.  Sokszor csak vakon tapogatózik, vagy egyáltalán nem akar tenni semmit, mert annyira természetessé vált ez az állapot számára. Isten azonban szeretné kiszabadítani ebből az állapotából, ebből a sötétségből. Szeretné felvillantatni az elveszített dicsőség ragyogását, hogy mi is legyünk készek megtenni a magunk részét annak érdekében, hogy újra Isten dicsősége vegyen körül bennünket.

Amikor az emberek ösztönösen érzik az isteni dicsőség hiányát, akkor elkezdik keresni az Istenhez visszavezető utat, de a saját bölcsességük és elképzelésük szerint, és ez sokféleséget eredményezett. De valóban ennyiféle út vezet Istenhez? Esetleg az életre vezető útnak vannak még párhuzamosan haladó mellék-útvonalai? A Biblia csak egyetlen útat mutat az üdvösségre. Sátán viszont egész labirintust épített ki, hogy az emberek lehetőleg ne tudjanak eligazodni, és ne tudják megtalálni az egyetlen Istenhez visszavezető utat.

Az emberek többsége, amikor az evangéléium szót hallja, akkor a Jézus életéről szóló bibliai beszámolókra gondol, holott ezek csak kis töredékét képezik annak, amit a Biblia ért evangélium alatt. Az emberi család megváltásának örömüzenete egy nagyon sokrétű isteni szándékot és erőfeszítést tár fel előttünk. Ennek megismerése közben az Isten végtelen bölcsességét láthatjuk meg. Ezt az evangéliumot minden embernek meg kell ismernie, hogy dönteni tudjon, mert Isten az életet és a halált állítja elénk az evangélium üzenetével, és a választás lehetőségével

A jelenlegi helyzetünkben megvilágosodásra van szükségünk, Istentől jövő világosságra, amelynek fényében új megvilágításban láthatunk meg és érthetünk meg fontos dolgokat. Ez a világosság az isteni vezetést jelenti részünkre, amely a testté lett Igében, és az írott Igében jelenik meg részünkre a Szentlélek közvetítésével. Dávid szerint „Lábaimnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága”. De vajon mit teszünk és hogyan reagálunk, amikor Isten ránk ragyogtatja a Menny világosságát, hogy tisztán láthassuk a jó utat?

Isten miden korban küldött megtérésre felszólító üzenetet az emberekhez. Ez az üzenet Isten evangéliuma volt abban az értelemben, hogy a szabadulás lehetőségét mondta el. Isten a mi időnk számára is küldött megtérésre felszólító evangéliumot. Jézus azt mondta, hogy „az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég”. A végidőben élő emberek számára ez az evangéliumi üzenet a Jelenések könyvének 14. fejezetében van leírva.

Olyan korban élünk, amikor az erkölcsi normákat általánosan félresöprik az emberek. Amikor még a keresztény világ is azt hirdeti, hogy Jézus a golgotai halálával eltörölte a törvényt, ezért annak előírásai csak az Ószövetség idejében volt kötelező. A végidőre kinyilatkoztatott evangélium viszont azt hirdeti, hogy Isten olyan embereket gyüjt össze ebben a történelmi korban, „akik megtartják az Isten parancsolatait”. Az Isten örök törvényének megtartása tehát hozzá tartozik ahhoz az úthoz, amely az örök életre vezet.

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy a törvény ugyanolyan szent, mint maga az Isten. Ezért a törvény előírásainak megtartása által valójában az Isten jelleme és természete fog kiábrázolódni bennünk. Az örök erkölcsi törvény két fő részre választható szét, és az első rész lényegét Jézus úgy összegezte: „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”. De vajon hogyan és milyen módon fejezhetjük ki Isten felé a szeretetünket? A törvény előírásai ebben adnak segítséget nekünk.

Az erkölcsi törvény másik részének lényegét Jézus úgy foglalta össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. De vajon hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban is azt, hogy a felebarátot is úgy szeressük, mint magunkat, lehetséges ez egyáltalán? Jézus a búcsúbeszédében azt mondta, „nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja a barátaiért”. Eszerint a törvény nem tilalmakat állít elénk, hanem a felebarátunk irányában megnyilatkozó szeretethez, a szeretet kifejezésének módjához ad Isten segítséget a törvényével.

Szinte minden ember gondolatában megfogalmazódik akár kimondatlanul is az a kérdés: „Mit hoz a jövő?”. Az emberek tele vannak aggodalommal, és szorongva gondolnak az előttük álló időkre, mert minden területen egy kétségbeejtő jövőt sejtenek. Életük bármely területére néznek, legyen az a politika, a gazdaság, a vallás, a családi élet, a természet világa, mindenhol a romlás és a pusztulás jeleit fedezhetik fel. Találhatunk-e választ a Bibliában, esetleg egy időtérképet, amelyből az Isten szerinti jövőképet ismerhetjük meg?

A Biblia bemutatása szerint az emberek többsége kényelmesen elhelyezkedett és elaludt az őt körülvevő sötétségben, és csak az álomvilágának él. Isten viszont azonnali felébredést és megmozdulást vár azoktól, akiknek Szentlelke által új világosságot hozott az életünkbe. Számukra meg kell szünjön az éjszaka és a sötétség, és mint a nappal fiaitól, Isten cselekvő tevékenységet vár el. Azt várja Isten, hogy amit az Ő világosságában felismertünk és megértettünk, azt legyünk készek az életünkben meg is valósítani.

Minden történelmi korban az volt a vallásos emberek problémája, hogy az Isten által elrendelt és elvárt dolgokat csak formálisan tartották meg, de a szívük és lelkük nem volt benne. Sajnos a mai körülmények között is lehetséges formálisan szolgálni Istennek. De vajon hogyan tekint Isten a mai keresztények formalizmusára? Van-e erre valamilyen gyógyszer, gyógyítható-e a formalizmus? Ki és milyen módon képes azt meggyógyítani? Milyen feltétel mellett gyógyulhatunk meg a formalizmus betegségéből?

Pál apostol fogalmazza meg az Istennel való közösségünk helyreállításának kulcs gondolatát. Szerinte arra van szükség, hogy szánjuk oda magunkat Istennek, kedves áldozatul, az Isten iránti tiszteletünk jeleként. Ez az odaszánás teljesen a mi feladatunkat képezi. Isten ezt nem teheti meg helyettünk. Mivel a lelkünk mélyén is átalakulást akar munkálni, ezért előbb át kell adnom magamat élő „áldozat”-ként. Vannak-e olyan döntéseid, amik áldozathozatalt jelentenek, de Jézusért mégis kész vagy meghozni?