Együtt élni Jézussal

 

Ez az evangélizációs igehirdetés-sorozat

a Kolozsvár-i magyar adventista gyülekezetben hangzott el,

40 kbps

Jézus azért jött ide a Földre az emberek közé, hogy "megkeresse és megtartsa, ami elveszett". Az elveszett fiúról, az elveszett juhról és az elveszett drachmáról szóló tanításaival viszont azt akarta példázni, hogy Isten nézőpontjából mit jelent az elveszettség, és kiket lehet elveszetteknek tekinteni. Amikor Jézus megtalálta elveszetteket, akkor kopogtat a szívük ajtaján, mert szeretne belépni az életükbe. Jézusnak ezt a közeledését nagyon sokszínűen reagálják le az emberek. Egyesek tiltakoznak és kifogásokat keresnek, mások várakozó álláspontra helyezkednek, vannak akik boldog lelkesedéssel fogadják Jézus megszólítását, de ugyanolyan hamar le is lohad a lelkesedésük. Te hogyan fogadod Jézus zörgetését?

Ha már megnyitottuk szívünket a hozzánk jövő Jézus előtt, akkor Ő arra szólít bennünket, hogy "Jöjjetek én hozzám mindnyájan". Ezzel azt szeretné elérni, hogy végre mi is mozduljunk meg, és mi is induljunk el és menjünk Hozzá. A Hozzá való közeledésünknek viszont egy feltételt szab, "akik megfáradtatok, és megterheltettetek". Jézus ugyanis nem tud addig mit kezdeni velünk, amíg mi elég okosnak, erősnek, gazdagnak és ügyesnek gondoljuk magunkat, mert ilyen állapotban mi sem tartunk igényt Jézus társaságára és segítségére. Ha viszont már rájöttünk, hogy Jézus nélkül mi semmire sem megyünk, akkor Ő könnyűvé és gyönyörűségessé tudja tenni azt a terhünket is, amitől addig szenvedtünk.

A keresztény gondolkodásban nagyon fontos helyet foglal el az újjászületéssel kapcsolatos tanítás. Jézus is azt mondta Nikodémusnak: "Szükség nektek újonnan születnetek". Ez az újjászületés "víztől és Lélektől" kell történjen. De mikor és hogyan megy ez végbe? Honnan lehet tudni, hogy már megtörtént? Amikor megtörténik, milyen változást hoz magával az újjászületett ember életében? Ezt a változást csak az Isten hozza létre bennünk, vagy nekünk is kell valamit tennünk annak érdekében, hogy megtörténjen? Pál apostol szerint az újjászületéssel "a régiek elmúltak, és újjá lett minden". Eszerint az újjászületett ember már nem is vétkezik? Az újjászületéssel célba érkeztünk vagy csak egy küzdőtérre jutottunk?

Isten Igéje a víztől és Lélektől újjászületett embereket az Isten fiainak tekinti. "Ha pedig gyermekek vagyunk, akkor örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak" (Róm. 8,17). János apostol szerint "Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Istennek Fia, az élet sincs meg abban" (I.Jn. 5,12). A Bibliában adott határozott kijelentések ellenére sokan mégis bizonytalanul és kételkedve fogadják el maguk számára ezeket az isteni ígéreteket. János szerint "aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában". A kérdés csak az, hogy milyen hittel hiszel az Isten Fiában? A Jézusban való élő hit ugyanis a belső emberünk bizonyságtétele arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.

A Biblia legcsodálatosabb és egyben a legizgalmasabb kijelentésének tekinthető az a gondolat, hogy mi Jézus Krisztusban lehetünk és vagyunk. Csodálatos áldás-ígéretek kapcsolódnak össze ezzel a kijelentéssel. Pál apostol azt mondja: "nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak", mert ők már "nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint". De kiről mondható el az, hogy már Jézus Krisztusban van? Mikor mondható el valakiről, hogy már nem test szerint jár, hanem Lélek szerint? Vannak ilyen emberek? Hiszen még a legjobb igyekezetünk és szándékunk ellenére is követünk el olyan dolgokat, amik ellentétesek Isten törvényével. Vajon mi hová tartozunk, melyik csoportba?

Bárhová nézünk világunkban, mindenhol törvényszerűségek szabályoznak mindent, az Isten által adott örök és változhatatlan törvények védik a világunk biztonságát. Isten azonban az ember számára is adott ilyen változhatatlan törvényt, a szeretet nagy alapelvét, tíz pontban összegezve. Isten így segít nekünk abban, hogy fel tudjuk ismerni magunkban a bűnt, és gyakorlatias módon tudjuk kifejezni Isten és embertársaink iránti szeretetünket. Ugyanakkor ez a törvény fogja képezni azt a mértéket is, aminek alapján isten minden ember cselekedetét ítéletre előhozza, akár jó, akár gonosz legyen az. Dávid ezért mondta azt: "A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk". (Zsolt. 119,92)

Az üdvösségre gondolva a legtöbb emberben megfogalmazódik az a kérdés Isten felé, amit egy gazdag ifjú tett fel Jézusnak: "Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?". Ez a kérdés viszont mindig azért fogalmazódik meg, mert azt gondolják, hogy az üdvösség elnyerése érdekében nekik kell olyan cselekedeteket felmutatni, aminek eredményeként Isten üdvözíti őket. Az önmegváltásnak e gondolataira viszont Isten azt válaszolja az Igén keresztül: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Eféz. 2,8-9). Természetesen összhangban kell élnünk a törvénnyel, de a cselekedeteink sohasem lesznek üdvösség szerzőek részünkre.

Egyrészt az Ige azt képviseli, hogy egyszer "mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót vagy gonoszt". Másrészt viszont azt is olvashatjuk benne, hogy "kegyelemből tartattatok meg... Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből". Ezt az ellentmondásnak látszó feszültséget Pál azzal oldja fel, hogy "nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak". Vagyis a megítéltetésünkkel kapcsolatban nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk és a cselekedeteinkről, mivel a mi megítéltetésünk a nekünk tulajdonított jézusi cselekedetek alapján fog megtörténni.

Pál apostol szerint az üdvözítő kegyelmet elfogadó ember nem élhet csupán a kegyelem boldogságában, hanem egy nagyon gyakorlatias leckét kell megtanulnia Istentől még ebben „a jelenvaló világban”. Csak az várhatja boldog reménységgel Jézus dicsőséges visszajövetelét, aki készséges tanulónak bizonyul Isten iskolájában. De vajon mi az, amit az üdvözítő kegyelem meg akar tanítani, és kinek akarja megtanítani? Ha már hívő emberként éljük az életünket, akkor is vonatkozik ránk ez a tanulásra való felszólítás? Hogyan és milyen módon juthatunk hozzá ezekhez az ismeretekhez? Kész vagy-e tanulni Istentől az üdvösséged érdekében?

A Jézussal való együttélésnek olyan következményei vannak, amit a kívül álló embereknek is észre kell venni. Jézus így tud rámutatni a névleges kereszténység csapdáira. Ahol csak a kegyesség látszata van, de hiányzik annak ereje, azoknak az embereknek az életében nincs jelen Jézus. A Jézussal együtt élõ ember élete egy állandóan fejlõdõ és a Szentlélek gyümölcsét termõ és bemutató élet.

Pál apostol szerint Isten szeretetének különböző dimenziói vannak, de vajon mi hogyan teljesedhetünk be az Ő szeretetével? Van-e olyan szeretet többletünk, amiből másoknak is tudunk adni? Ismerjük-e azt a forrást, ahonnan pótolni lehet azt, amit továbbadtunk? Tudjuk-e hogy miként lehet meríteni és feltöltekezni ebből a forrásból? Jézus arra szólít fel bennünket, hogy „szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket”. De vajon hogyan szeretett Jézus, és miként valósíthatjuk azt meg a saját életünkben? Jézus arra is tanítani akar, hogy még az ellenségünket is szeressük, de hogyan és milyen módon lehet ezt gyakorolni? Miért szab Jézus ilyen feltételt az Őt követők elé, mi a célja ezzel?

n

Aki megtapasztalta már, hogy milyen rettenetes hatása van a bûn vonzásának, az tudja, sokszor milyen tehetetlen az ember ezzel a hatással szemben. Jézus itt is kész mellettünk állni. Gyönge erõfeszítéseinkhez kész hozzákapcsolni az Õ isteni erejét, hogy a gyõzelem élményéhez és biztonságához segítsen. Pál apostol azt mondja, sokak számára ez bolondság, de nekünk “az Istennek erejét” jelenti.

Jézus egykor a legközvetlenebb tanítványainak vetette fel ezt a különös kérdést? De ez ma legalább annyira aktuális kérdés, mint akkor. Abban az időben nagyon sokféleképpen vélekedtek Jézus felől, miként ma is. Egyeseknek csupán egy gyermek Jézuskájuk van, akit lehet dédelgetni, kedves szavakkal becézni úgy karácsony tájékán, aztán pedig el lehet felejteni. Mások elfogadják ugyan Jézust az egész világ Megváltójaként, de nem érzik át, hogy Jézus az Ő személyes Megváltója akar lenni. Mi a Te vallástételed, kinek tekinted Jézust az életedben? Amit kész vagy megvallani Róla, azt csak a száddal mondod, vagy a cselekedeteid is erről tesznek bizonyságot?

Szeretnél-e Jézussal személyesen találkozni? Ő megígérte, hogy vissza fog jönni ide a Földre, hogy az övéit elvigye magával. De vajon mikor és milyen körülmények között fog megtörténni ez a rendkívüli találkozás? Jézus azt ígérte, hogy jutalmat fog hozni magával azoknak, akiket el akar vinni. Gondolkoztál már azon, hogy milyen lehet az a jutalom, amit Jézus készít ajándékként az övéinek?  Pál apostol azt mondja: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és az embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által”