AZ EGYETLEN MEGOLDÁS JÉZUS

Ezen az oldalon a Budapest Sashalom gyülekezetben elhangzott igehirdetés-sorozat hallgatható meg

MP3-as formátumban

Az ikonokra kattintva lehet meghallgatni vagy letölteni.

40

kbps

1. Mert szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül
A Biblia által használt “dicsőség" szónak a jelentése az Isten jellemével és szentségével kapcsolatos. Ez a dicsőség a bűn ellentéteként jelenik meg az Igében, ezért mindkettő kizárja a másikat. Az első emberpár azért veszítette el ezt a dicsőséget, mert vétkezett. Azóta mindannyian “szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül". – Mire számíthatunk, ha továbbra is így maradunk? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne maradjon így tovább, hanem változás következzen be? Mikor mondható el az, hogy már újra feltámadt rajtunk az Isten dicsősége? Hogyan érzékelhetik ezt a környezetünkben élő emberek? – Isten egy hármas célt szeretne megvalósítani azáltal, hogy népe életében újra láthatóvá teszi a szentség dicsőségét. Mi hol tartunk ebben a folyamatban? 

2. Az üdvösség elnyerésének feltételezett útja
Az ősellenségünk Sátán azzal csapja be az embereket, hogy az üdvösség keresésük közben téves útra vezeti őket. Ennek érdekében minél több, egymástól különböző vallási irányzatokat hoz létre, hogy személyre szabottan kínálhassa a kereső lelkeknek az igazságként hirdetett hazugságait. Ezért van az, hogy másként és más úton igyekszik elérni az üdvösséget a hindu fakír, a mohamedán, a zsidó, a római katolikus vagy a protestáns keresztény. – Vajon mi biztonságban vagyunk attól a veszélytől, ami mellékvágányra vezetheti a lelki életünket? Melyik az a pont, ahol különösen meg kell fogadnunk Jézus tanácsát, miszerint: “figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok"? Többféle úton-módon is el lehet érni az üdvösséget, vagy csak egyetlen útja van? Mi a Biblia válasza erre? Vajon az életre vezető keskeny útnak vannak még párhuzamos útvonalai is? 

3. Az örökkévaló evangélium
Amikor az evangélium szó elhangzik, akkor az emberek többsége a Jézus életéről szóló bibliai beszámolókra gondolnak, holott ezek a beszámolók csak egy kis töredékét képezik annak, amit a Biblia ért evangélium alatt. Az emberi család megváltásának örömüzenete egy nagyon sokrétű isteni szándékot és erőfeszítést tár fel előttünk. Ennek megismerése közben az Isten végtelen bölcsességét láthatjuk meg. Az evangélium középpontjában Jézus Krisztus áll, mint Teremtőnk, Törvényadónk, Megváltónk, Főpapunk és Királyunk. Mivel Isten “azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson", ezért ezt az evangéliumot minden embernek meg kell ismernie, hogy dönteni tudjon. Ezzel Isten az életet és a halált állítja elénk a választás lehetőségével. “Válaszd azért az életet", mondja Isten minden embernek. 

4. Az Istentől jövő világosság
Isten Igéje szerint “sötétség borítja a Földet, és éjszaka a népeket", az emberek pedig “inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot... mert az ő cselekedeteik gonoszak". Ésaiás próféta azonban azt is elmondja, hogy “a nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot". Ez a prófétikus kijelentés egyszer már beteljesedett, amikor “az igazi világosság eljött már a világba", hogy megvilágosítson minden embert. Akkor Jézus személyében az övéi közé jött el ez az isteni világosság. Az övéi azonban nemcsak nem ismerték meg Őt, hanem nem is fogadták be. Jézus nemcsak akkor, hanem most is közöttünk és bennünk akar lenni. Az Istentől jövő világosságban fel tudjuk-e ismerni a hangját és az üzenetét, és be tudjuk-e fogadni a szívünkbe? Azért, hogy ez megtörténjen, Isten felszólítja az övéit: “Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod!". 

5. A szolgaság vagy a fiúság Lelkét kaptátok
Isten fiainak csak azok az emberek tekinthetők, akik engedik magukat Isten Lelkétől vezettetni. Ez a vezetés egy állandó, aktív és cselekvő életet jelent, amelyben lépést-lépésnek kell követnie, mindig abba az irányba, amerre a Szentlélek mutatja az utat. Ezeket a lépéseket csak azok tudják folyamatosan megtenni, akik nem a szolga engedelmességével viszonyulnak Istenhez, hanem a fiú szeretetével. – Rendelkezel-e az istenfiúság bizonyosságával? Meg tudott-e győzni erről Isten Lelke annyira, hogy most már a saját lelkedben is érzed ennek a bizonyosságát? Ne feledd: a lelkedben megszólaló isteni bizonyságtétel erősebb, mint az emberek szava és véleménye! Jézus ma azt kérdezi Tőled: “Te milyen bizonyságtételre hallgatsz?". Mit jelent számodra a mindennapi életedben az istenfiúságnak ez a tudata és ténye?

6. Az Isten Lelkétől újjászületett ember
A Biblia szerinti újjászületés kétféle módon történik: “víztől és Lélektől". De vajon mit jelent ez, és hogyan történik a valóságban? Nekünk kell ezt kezdeményezni, vagy tőlünk függetlenül Isten indítja el minden ember életében valamikor? Az újjászületés eseményében az ember teljesen újjászületik mindenestől, vagy csak valami új dolog születik meg, amely az Istennel való közösség által fejlődni képes bennünk, és így kiteljesedni az egész lényünkben? Szent lénynek tekinthetjük-e az újjászületett embert abban az értelemben, hogy már nem vétkezik, hogy már semmi elhagyni való sem maradt az életében? Pál apostol a rómaiakhoz írott levelében azt írja, hogy az ember már gyönyörködik az Isten törvényében, de mégsem azt teszi amit szeretne, hanem éppen ellenkezőleg, amit gyűlöl, vagyis a bűnt. Vajon Pál az újjászületett emberről mondja ezt, vagy arról, aki még előtte áll az újjászületés eseményének? Honnan lehet tudni azt, hogy a Biblia szerinti újjászületés már megtörtént az életünkben? 

7. Mit jelent a Jézus Krisztusban való élet
Pál apostol szerint ez mindenek előtt azt jelenti, hogy Isten ítéletében már semmi sem kárhoztat bennünket. Jézus Krisztusban lenni azonban nemcsak egy ilyen jogi helyzetet jelent, hanem egy gyakorlati változást is. Mert aki “Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, imé újjá lett minden". “Akik Krisztus Jézusban vannak" azok “nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint". De vajon hogyan lehet ezt megvalósítani? Mikor mondható el rólunk, hogy már nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint? Mit jelent az, amikor “a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított a bűn és a halál törvényétől"? Ha ez így van, akkor hogyan írhatta Pál ugyanerről az emberről azt is, “ha Krisztus ti bennetek van, akkor jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért"? 

8. Az Istentől való igazságunk Krisztusban
Lehet-e érdemszerző tényező Isten előtt az akaratával összhangban elkövetett cselekedet? Bizakodhatunk-e abban, hogy a jó cselekedeteink alapján nyerjük el az örök életet Isten ítéletében? Isten Igéje szerint milyen gyakorlati különbség van aközött, hogy az Isten igazságát vagy a tulajdon igazságunkat akarjuk érvényesíteni? Sokan megfogalmazták már azt, hogy a hit általi megigazulás pontosan az ellentétét képezi az emberi cselekedetek és érdemek általi igazságnak. De mit jelent a hit általi megigazulás? Egy bibliai igazság megértését és elfogadását, vagy pedig egy tapasztalati élményt Istennel? Ellen White azt írja: “Isten és az ember ellensége nem akarja, hogy ezt az igazságot megvilágítsuk, mert jól tudja, hogy elveszíti hatalmát, ha ezt az emberek tökéletesen elfogadják". 

9. A Törvény jelentősége a megváltásunkban
Ha az Isten előtti megigazulásunk szempontjából nem tekinthető érdemszerző tényezőnek a jócselekedeteink, akkor mi a jelentősége és szerepe a törvénynek az életünkben és a megváltásunkban? Jézus halálával talán elveszítette érvényességét a törvény? Az Újszövetség időszakában már új alapokra került a hívő embernek az Istennel való közösségének és az üdvösségének a kérdése? Minden keresztény irányzat a Bibliára hivatkozva próbál egymásnak ellentmondó állításokat igazolni. Míg az egyik tábor azt bizonygatja, hogy Jézussal el lett törölve a törvény, ezért mi már nem vagyunk a törvény alatt, hanem kegyelem alatt, – addig a másik tábor azt állítja, hogy a törvény még most is érvényben van, ezért ha valaki törvény nélkül él, az bűnben él, mert “a bűn pedig a törvénytelenség". Mi hát az igazság? Vajon a Krisztusba vetett hit szükségtelenné tette a törvényt? 

10. A Törvény, mint a cselekedeteink mércéje
A Biblia arról beszél, hogy Isten minden cselekedetet előhoz az ítéletében, és ezeket a cselekedeteinket az örök erkölcsi törvény által fogja megítélni. Eközben pedig a hit általi megigazulás üzenetével kapcsolatban azt mondja a Biblia, hogy nem a cselekedeteink alapján nyilváníttatunk igazaknak Isten ítéletében, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. — Mi hát az igazság? Megítéli Isten a cselekedeteinket vagy nem? Jelentőséggel bírnak az ítéletben a cselekedeteink vagy nem? Mit ítél meg Isten a cselekedeteinkben? Egyáltalán, a mi cselekedeteinket ítéli meg vagy a Krisztusét, esetleg mindkettőt? Pál apostol azt mondja, hogy Krisztusban törvény nélkül jelent meg az Isten igazsága számunkra, akkor viszont miért ítél meg Isten bennünket mégis a törvény által? Milyen kapcsolat van az üdvösség és a törvény szerinti cselekedeteink megítélése között? 

11. Krisztusban a krisztusi életet élni
Jézus nemcsak azért hív magához bennünket, hogy Nála nyugalmat találjunk a lelkünknek, hanem azért is, hogy végleg ott maradjunk, és Vele élő közösségben éljük az életünket. Ha ez nemcsak egy látszat kapcsolat, akkor minden esetben megtéréshez méltó gyümölcsöket fog teremni, amit a környezetünkben élő emberek is észre fognak venni. Jézus szerint ezeknek a lelki gyümölcsöknek olyan fényt kell árasztani, hogy magára vonja az emberek figyelmét, és ezt látva, őket is istendicsőítésre késztesse. Aki valóban ilyen közösségben él Krisztussal, az nem kötelességszerűen éli meg a kereszténységet, hanem természetes megnyilatkozásai a mindennapi életének. Csak ennek hátterén mondhatja el bárki Pállal együtt azt: “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus". 

12. Az üdvözítő kegyelem tanító leckéje
Istennek sokféle kegyelmét tapasztalhatjuk meg életünkben. Isten azonban nemcsak az evilági életünkre kiható kegyelmét akarja adni, hanem a legnagyobbat is, az üdvözítő kegyelmét. Ez a kegyelem minden ember életében próbál kapcsolatot kezdeményezni és befolyást gyakorolni, ha nem állunk ellent. Amikor Isten kezdeményező szándéka előtt megnyitjuk a szívünket, ez még nem a célba érkezés. Isten üdvözítő kegyelme szeretne tovább vezetni bennünket, szeretne megtanítani bennünket mindarra, amiknek megtanulása és a gyakorlati életünkben való alkalmazása a feltételét képezi annak, hogy boldog reménységgel várjuk “a nagy Istennek és  megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését". 

13. Az Isten szerinti ébredés és megújulás
Az Istentől küldött evangélium célja az, hogy felébredjünk alvó, közömbös állapotunkból, rádöbbenjünk helyzetünk valóságára, és végre megmozduljunk az Istennel való élő kapcsolatunk helyreállítására. “Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus", olvashatjuk Pál levelében. Ez a döntő változás viszont csak akkor fog teljesen megvalósulni, ha az Isten által meghatározott útvonalon haladunk, és nem állunk meg, hanem végig megyünk azon az úton, amin Isten Lelke indított el bennünket. “Ha megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával". 

14. Öltözzél fel ékességed ruháiba
A Biblia lapjain szinte refrénszerűen találkozunk Istennek azzal az üzenetével, hogy a lelki életünk vonatkozásában egy radikális ruhacserére van szükségünk. “Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt... És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben". De hogyan lehet ezt végrehajtani? Mi az, amit tőlünk vár el Isten ennek érdekében, és mi az, amit csak Isten képes megtenni? A bennünket ékesítő lelki ruha nem lehet csupán egy külső forma, a szívünktől idegen megnyilatkozás. Isten előtt csak “a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlansága" becses. Mivel ilyen lelkületet csak Jézussal való élő közösség által valósíthatunk meg, ezért Pál azt tanácsolja: “öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra". 

15. Szabadulás a formalizmus csapdájából
Különös kettősséget találunk az Igében az Istentől rendelt ünnepekkel kapcsolatos kinyilatkoztatásokban. Míg egyik helyen azt mondja Isten, hogy “örök rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél", addig a másik helyen már azt olvashatjuk, hogy “ünnepeiteket gyűlöli lelkem, terhemre vannak, elfáradtam viselni". Ugyanis ha az Isten által megparancsolt dolgokat csak formálisan tartjuk meg, de a szívünk-lelkünk nincs benne, akkor ez inkább ingerli Őt, mintsem hogy dicsőítené. Inkább átkot mondana rá, mint áldást. – Lehetséges a mai körülmények között is formálisan szolgálni Istennek? Hogyan tekinti Isten a mai keresztények formalizmusát? A laodiceai gyülekezethez küldött üzenet nem más, mint a formalizmus leleplezése. Mi a megoldás? Gyógyítható-e a formalizmus? Ki képes azt meggyógyítani? A nagy Orvos milyen feltétel mellett gyógyít meg bennünket a formalizmus betegségéből. 

16. Isten házának megtisztítása
Izráel életében egy rendkívüli alkalomnak számított a ceremoniális ünnepsor vége felé az engesztelési nap. Az Isten bűntörlő kegyelmének az alkalma volt ez, amikor a nép végleg megszabadulhattak a korábbi bűneiktől. Az ünnep rendkívülisége miatt Isten egy különleges odaszentelődést várt el ekkor népétől. “Ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül". – Azóta a jelkép valósággá lett, és ebben a valóságban most mi is a nagy engesztelés idejében élünk. Ebből adódóan mi sem élhetünk közömbösen és felelőtlenül Isten előtt, tőlünk is komoly odaszentelődést vár el. De mit jelent ma, nekünk ez az isteni kívánalom? Miben nyilatkozzon meg az önmagunk megsanyargatása, aminek elmulasztása súlyos következménnyel jár? Mire vonatkozik most a nagy valóságban az, hogy “írtassék ki az ő népe közül"? Vagyis, hogyan készüljünk az Isten bűntörlő kegyelmének a fogadására?

17. Mit tehetek a változás érdekében

Pál apostol a rómaiakhoz írott levelében veti fel a lelki megujulásnak és az Istennel való közösségünk helyreállításának a kulcs gondolatát. Szerinte arra van szükség, hogy mi oda szánjuk magunkat Istennek kedves áldozatul, az Isten iránti tiszteletünk jeleként. Ez az odaszánás teljesen a mi feladatunkat képezi, Isten ezt nem teheti meg helyettünk. Erre az odaszánásra azért van szükség, mert Isten igazsága olyan hatalom, amely belül a lelkünk mélyén is átalakulást akar munkálni, ehhez azonban előbb át kell adnom magamat és szívemet teljesen Istennek. Az odaszánásunk meghatározására Pál apostol az "áldozat" szót használja, majd azzal folytatja, hogy az áldozatunknak szentnek kell lenni, és Isten előtt kedves módon kell megtörténni. Vannak-e olyan döntéseid, amik áldozathozatalt jelentenek számodra, de Jézusért mégis kész vagy meghozni ezeket a döntéseidet? Mert "akinek oda szánjátok magatokat az engedelmességre, annak vagytok a szolgái".

18. Egység és különbözőség Krisztusban

Nagyon sokatmondó Pál apostolnak az a felhívása, amit az efézusi gyülekezet részére fogalmazott meg, közvetve pedig nekünk is. "Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben. Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelékében." Ez az alázatosság nem lehet a rabszolga kikényszerített megalázkodó engedelmessége, ahogyan a szelídség sem lehet a gyengék tehetetlenségéből adódó jámborság. A bibliai szelídség azoknak az erős jellemű embereknek a viselkedési formája, akik uralkodni tudnak a természetükön a megpróbáló pillanatokban is. - Az egységre és a különbözőségre sem szabad úgy gondolni, mint két egymással ellentétes, egymást kizáró fogalomra. Ha valaki túl nagy hangsúlyt helyez az egységre, akkor biztosan szembekerül és megsérti a különbözőséget. Aki viszont a különbözőség fontosságát teszi hangsúlyossá, az valószínűleg az egység megvalósulását veszélyezteti. De akkor milyen a Krisztusban való egység, ha egyszer különbözők vagyunk?

19. Krisztus igazsága és a második advent

"Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében." (Ésa. 62,1-3.) A második advent előtt ennek az igazságnak kell felragyogni Isten népe felett, aminek megvalósulása feltételét képezi a ránk bízott misszió befejezéséhez. Krisztus igazsága nélkül, Krisztusnak rajtunk és bennünk, a jellemünkben és az egész életünkben való megnyilatkozása nélkül nem vagyunk alkalmasak rá. Ennek érdekében Isten felszólít bizonyos lépések megtételére. "Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé" (10. vers). De hogy ez mit jelent a gyakorlatban, mikor hol és hogyan kell mindezt elvégeznünk, ennek megértése nagyon fontos az Istennel való kapcsolatunk szempontjából.

20. A Biblia szerinti tökéletesség

Aki komoly szándékkal nyitja fel a Bibliát, ezt nem tudja úgy megtenni, hogy eközben ne érezne a lelke mélyén valamiféle vonzódást egy magassabbrendü élet iránt. Közvetve vagy közvetlenül a Biblia minden oldalán ilyen irányú késztetés hangzik felénk. Már a Szentírás elején is már azt mondja Isten Ábrahámnak a hívők atyjának, hogy “Járj én előttem, és légy tökéletes!”. Ezért nem meglepő, hogy Jézus már egyetemesen állítja oda a hívő emberek elé ezt az isteni igényt; “Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!”. Ennek pedig természetes következménye az, amit a végidő szentjeiről mond el a Biblia; “Az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.”. Ezért Isten gyermekei elég vegyes érzésekkel gondolnak erre az isteni kívánalomra, mint elérendő célra. Az igazi nagy kérdés sokszor nem is az, hogy eljuthatunk-e vagy sem erre a tökéletességre, hanem sokkal inkább az, hogy mit jelent a Biblia írói szerint a tökéletesség.

21. Személyes találkozás Jézussal

Amikor Jézus az utolsó vacsorán azt mondta tanítványainak, hogy "ahová én megyek, ti nem jöhettek", ezzel is emlékeztette őket a közeli halálára, majd pedig a mennybe-menetelére. De mindjárt azután vigasztaló szavakkal bátorította őket, hogy csak azért megy el, hogy helyet készítsen részükre, és azután visszajön értük, mert azt akarja, hogy örökké Vele legyenek. Jézus visszajövetelének ez a várása és a Vele való személyes találkozás adott reményt korszakokon keresztül a mindenkori tanítványoknak. - Gondoltál-e már arra, hogy milyen lesz ez a találkozás, milyen lesz az a pillanat, amikor végre megállhatunk Jézus előtt, amikor szemtől-szembe megpillanthatjuk azt a lényt, aki annyira szeretett bennünket, hogy még az életét is feláldozta érettünk, csakhogy mi élhessünk. Jézus minden üdvösségre jutó embernek jutalmat ígért. Gondoltál-e már arra, hogy mit foglal magába az a jutalom, amivel Ő szeretne megajándékozni bennünket, és hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között kapjuk meg Tőle ezt az ajándékot?