Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

4. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Pál apostol utolsó napjai

  11. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Pál apostol két esztendőn át fogoly volt a saját bérelt házában, Rómában. A császár testőrparancsnoka, aki a rabért felelt, gondoskodott róla, hogy jól bánjanak Pállal. Sokan meglátogathatták az apostolt otthonában, hogy Jézusról tanuljanak tőle. Ellenségeit ez nagyon felbőszítette.

Az apostolt végül Néró elé vitték kihallgatásra. A császár gonosz, kegyetlen ember volt, aki gyűlölte a keresztényeket. Végighallgatta Pál ellenségeinek vádjait, s javaslatukat, miszerint az apostolnak meg kell halnia. Majd Pált is kihallgatta. Világosan látta, hogy Pál apostol ártatlan. Ezért utasította az őröket, hogy vegyék le Pál láncait és engedjék őt szabadon. Isten újabb csodát tett Pál életének megmentésére.

Pál apostol amilyen gyorsan csak tudott ellátogatott a gyülekezetekbe, amiket régebben sokfelé alapított. Tudta, bátorítania kell a hívőket, hogy bármi történjen is, maradjanak hűségesek Jézushoz. Gondolhatod, mennyire felvillanyozta azokat a hívőket, hogy újra találkozhatnak Pállal.

Mialatt Pál a gyülekezetek között utazott, Rómában szörnyű tűzvész pusztított, amiben a város épületeinek majdnem a fele porig égett. A nép Nérót kezdte okolni a pusztulásért, ő pedig a keresztényekre fogta. Attól kezdve ártatlan keresztények ezreit gyilkolták meg, férfiakat, asszonyokat és kisgyermekeket. Pál apostol élete nem forgott veszélyben, mert még a tűzvész kitörése előtt elhagyta Rómát.

 További elmélkedésre: Bár Néró sok keresztényt megöletett, Sátántól mégis teljes biztonságban voltak, ugye? Pál apostol is tudta, akármi is történik vele, mindig biztonságban lesz Jézusban. Soha ne feledjük, mi is biztonságban lehetünk Jézusban!

HÉTFÖ

Miközben Pál apostol szabadlábon végiglátogatta a gyülekezeteket, a keresztények ellenségei mindenáron le akarták állítani az apostolt a Jézusról szóló prédikálásban. Szörnyű hazugságot eszeltek ki róla. Azt állították, hogy ő felelős a tűzvészért, ami Róma felét elpusztította.

Rövidesen ismét letartóztatták Pál apostol. Megint hajón utazott Róma felé. Néhány barátja elkísérte az apostolt a hajóval. Még sokan mások is szerettek volna vele menni, de ő nemet mondott. Nem akarta, hogy bármi bajuk essen.

Rómában keresztények ezreit gyilkolták már meg. Sokan más városokba menekültek. A keresztények, akik mégis maradtak, nagyon elcsüggedetek.

Pál apostol ezúttal nem házban lakott, hanem sötét, nyirkos tömlöcbe zárták. Egyik barátját elküldte maga helyett a gyülekezeteket látogatni, a többiek pedig, Pált magára hagyva, egyszerűen szétszéledtek. Egyedül Lukács maradt vele. 2Tim 4:11.

Egy hűséges keresztény azonban vette a bátorságot, és kiderítette, hol van az apostol és mindent megtett, hogy amennyire csak lehet, kényelmesebbé tegye Pál életét. 2Tim 1:16-17.

Pál apostolt ismét Néró elé vezették. Ezúttal egy hatalmas, zsúfolt tárgyalóteremben hallgatták ki. A tömegben voltak gazdagok és szegények, műveletlenek és bölcsek, büszkék és szerények. De még egyikük sem hallott Jézusról.

 További elmélkedésre: Magára gondolt vajon Pál apostol Néró ítélőszéke előtt, vagy azokra az emberekre?

KEDD

Pál apostol ismét Néró császár előtt állt. Mindenki láthatta a köztük lévő óriási különbséget. Néró arcáról kegyetlenség és gyűlölet áradt, Pál arca pedig kedves szelídséget sugárzott. Pál semmi rosszat nem követett el. Tudta, hogy angyalok állnak mellette és egyáltalán nem félt.

Az apostolra tekintve mindenki láthatta, hogy ártatlan. Nem tett semmi olyan szörnyűség, amivel vádolják.

Pál beszédét mindenki feszülten figyelte. Nem hallottak még olyan szavakat soha azelőtt. Az apostol elmondta nekik, hogy Jézus értük halt meg és mindörökké vele élhetnek, ha elfogadják Őt megváltójuknak. Elmondta, hogy a hatalmas Teremtő Isten egy napon minden embert megítél majd, a tetteiről készült feljegyzések alapján.

Néró saját életének krónikájára gondolt. Eszébe jutottak a szörnyű gonoszságok, amiket elkövetett. Úgy érezte magát, mintha éppen akkor Isten előtt állna, és félelmében megremegett. De gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat. Nem akart többé Pál szavaira gondolni.

A Szentlélek világosságot küldött Néró sötét, gonosz lelkébe. Isten csodálatos lehetőséget adott neki a megbánásra és bűneinek bocsánatára. Ő azonban gyorsan elnyomta a késztetést, és soha többé nem támadt ilyen érzése. Milyen szomorú!

 További elmélkedésre: Mit kell tennünk azonnal, ha rájövünk, hogy helytelenül cselekedtünk?

SZERDA

A Pál apostolt hallgató tömegből sokan kereszténnyé lettek aznap. Az igazság úgy ragyogott aznap, mint erős fénysugár, amit Sátán soha nem lesz képes kioltani. Minél jobban próbálta kioltani, az igazság annál fényesebben ragyogott.

Pál beszéde után Néró annyira félt, hogy nem mert az apostol ügyében dönteni. Visszaküldte őt a cellába. Pál azonban tudta, nincs már sok hátra az életéből. Nérót egyre jobban felbőszítette, hogy nem tudja a keresztény egyház növekedését megállítani. Rájött, hogy még közvetlen környezetéből is sokan hisznek Jézusban. Végül elrendelte Pál apostol kivégzését. Olvassuk el, amit halála előtt Pál Timóteusnak írt! 2Tim 4:7-8.

Csupán néhány történetet ismertünk meg Pál apostolról, Jézus hatalmas misszionáriusáról. Egy napon a Mennyben majd személyesen is beszélgethetünk vele. Félelmünkben és csüggedésünkben azonban már most is felidézhetjük az apostollal történteket. 2Kor 11:24-28.

Pál apostol mégsem panaszkodott soha. Megértette, hogy ha gyenge is önmagában, Jézus mindig megerősíti, mert minden bizalmát belé vetette. 2Kor 12:10.

 További elmélkedésre: Természetünkből adódóan mi is gyengék vagyunk, ugye? Sátán azzal akar elpusztítani bennünket, hogy rávesz, tegyük meg, amit természetünktől fogva szeretnénk. Nekünk is tud Jézus segíteni, ahogyan Pálnak segített?

.

CSÜTÖRTÖK

Halála előtt Pál apostol még írt egy levelet szeretett Timóteusának. Megírtra neki, hogy tudja, hamarosan meghal Jézusért, de nincsen benne félelem.

Magányos zárkájában Pálnak eszébe juthatott, milyen is volt, mielőtt Jézussal találkozott a damaszkuszi úton. Attól a naptól fogva Pál számára minden megváltozott. Szüntelenül bánta, amit Jézus követői ellen tett, de tudta, Jézus megbocsátott neki, és szereti őt. Pál apostol is teljes szívéből szerette Jézust.

A Jézusért végzett munka olyan, mint harcolni egy háborúban. Ez a háború Jézus és Sátán között dúl. Pál apostol bátor katona volt, és Jézus segített neki Sátán ellen harcolni. Jézus segítségével az apostol sok gyülekezetet alapított és sokaknak segített Jézus oldalára állni a Sátán ellen vívott harcban.

Pál apostol tudta, hogy Jézus csodálatos jutalma vár rá, és állította, hogy mindenki, aki Jézus követése mellett dönt, és az Ő oldalán mindvégig kitart, ugyanazt a jutalmat kapja majd, amit ő. Olvassuk el újra, mit írt erről Pál apostol Timóteusnak! 2Tim 4:7-8.

Még a halál sem tudta elválasztani Pált attól a jutalomtól. Ha Jézushoz tartozunk, meghalni olyan, mintha aludni mennénk és Ő felébreszt bennünket, amikor visszajön. 1Thessz 4:15-17.

 További elmélkedésre: Mi az a jutalom, amiről Pál apostol beszélt? Akkor kapjuk majd meg, amikor Jézus visszajön, hogy magával vigyen bennünket, és mindörökre vele legyünk. Bárki, aki Jézushoz tartozik, ugyanúgy biztonságban érezheti magát, ahogyan Pál apostol? Mi a helyzet a kisgyerekekkel?

PÉNTEK

Pál apostol nem félt, amikor tudta, meg kell halnia. Beszéljünk ma arról, miért nem kell félnünk, amikor a halálra gondolunk. Pál tudott valamit a halálról, amit Jézus szeretne, ha mi is mindnyájan tudnánk.

Sokszor beszéltünk már Isten csodálatos tervéről, amit megmentésünkre állított fel Ő azt akarja, sose feledjük, egyikünknek sem kell örökre meghalnia, mert Jézus már meghalt helyettünk.

Keressük meg Bibliánkban a csodálatos ígéretet! Jn 3:16. Milyen szó áll a „valaki” után? Igen, a „hisz”. Ez a szó ad magyarázatot arra, miért nem félt Pál apostol.

Pál megértette, mit jelent a hit. Megtanulta szeretni Jézust és őbenne bízni. Tudta, hogy szörnyűségeket művelt, mielőtt Jézussal találkozott volna. Tisztában volt vele, hogy örök halált érdemel. Mégis hitte, hogy Jézus megbocsátott neki. Nem csupán töprengett rajta, nem csak remélte, hanem hitte, hogy Jézus megbocsátott neki. Azt is tudta, hogy ha meghal, az nem örökre szól, mert amikor Jézus visszajön, feltámasztja őt majd egy napon.

Mivel Pál tudta, hogy Jézus érte halt meg, semmi munkát nem tartott soknak Jézusért. Úgy érezte, nem tud elég sokat tenni Jézusért. Tudta, Isten azért adta a Tízparancsolatot, mert szeret bennünket. Pál valóban megértette a parancsolatokat és örömmel tartotta meg azokat.

Pál másoknak is segíteni akart megszeretni Jézust és Őbenne bízni. Ha így teszünk, megtanuljuk teljes szívünkből szeretni Jézust. A Szentlélek pedig segít nekünk olyanná válni, mint Ő.

Sok gonosz ember él a világon és rengeteg szörnyűség történik. Félelemben kell vajon élnünk, vagy bízzunk Jézusban, ahogyan Pál apostol tette? Biztosak lehetünk Jézus szeretetében és abban, hogy az Övéi vagyunk? Igen. Tudjuk, mert bízunk Jézus ígéreteiben. Az Ő segítségével megnyerhetjük Sátán elleni csatáinkat. Rövidesen győztesek millióival találkozhatunk a Mennyben. Most, azonnal mondjuk ki: „Jézus, szeretlek, bízom az ígéreteidben!”

 

 

 

Történet sarok

Ismeretlen szerző írása: Átdolgozta: Amy Sherrard

Az üres asztal

 

Réges-régen a távoli Oroszországban egy hideg téli napon a drága nagymama nyitogatta a konyhaszekrényt az apró konyhácskában. Három kislányunokája reménykedve figyelte. Ahányszor csak benézett a szekrénybe, a nagymama szomorúan csóválta a fejét. Vérül megfordult és három kisunokájára nézett. - Minden ennivalónk elfogyott. – mondta nekik. – Egy falat sincsen már.

A három kislány sírni kezdett, ezért a nagymama gyorsan átölelte és vigasztalni kezdte őket. – Ne sírjatok, mondta, - Jézus tudja, hogy elfogyott az ennivalónk, és Ő gondoskodni fog rólunk. Különben sincs még vacsoraidő. Játszatok még egy kicsit együtt!

A kislányok bíztak a Nagyiban, ezért rövidesen már boldogan játszottak. A nagymama pedig a régi hintaszékben ülve elgondolkodott, mennyire megváltozott minden az elmúlt évek során.

A Nagyi nem volt mindig szegény. Valamikor Nagypapával együtt nagyon sok pénzük volt. Csodálatos otthonuk és sok háziállatuk is volt. Volt egy szép fiuk, aki egy kedves lányt vett feleségül, aztán megszületett a három drága kislányunoka.

Akkor kitört a szörnyű háború. A nagypapa meghalt és az ellenség mindent elrabolt Nagymamától, a pénzét, az otthonát, a földeket és az állatokat is. A fiát a háborúban ölték meg. Szép felesége pedig elkapta a járványos betegséget, ami sok ember életét követelte, és hamarosan ő is meghalt. Csak a Nagyi maradt életben, hogy felnevelje a három drága kislányt.

Nagymama eleinte még talált munkát, amivel kereshetett egy kis pénzt. Még a kislányok is besegítetek neki. Néha hajnaltól éjszakáig dolgoztak mégis alig jutott pénzük ennivalóra. Később már munka sem volt, tehát pénzük sem volt többé. Mostanra már az ennivalójuk is mind elfogyott.

A nagymama azonban keresztény volt, és biztos volt benne, hogy Jézus valahogyan segíteni fog rajtuk.

Amikor elérkezett a vacsora ideje, Nagymama felállt a hintaszékből. - Terítsük meg az asztalt! – mondta a lányoknak, akik szót fogadtak, és azonnal abba is hagyták a játékot. Gondosan az asztalra helyezték a terítőt, majd a tányérokat és bögréket is. Amikor mindennel elkészültek, Nagymama a szokott helyükre ültette őket. - Megköszönjük Jézusnak az étel, még mielőtt még láthatnánk? – kérdezte egyikük. –Igen. – felelte Nagyi. Így tehát összekulcsolt kézzel mindnyájan fejet hajtottak, és hálát adtak Jézusnak az ennivalóért, holott egy falat étel sem volt a házban.

Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és egy férfi lépett be a hidegről. Valamit tartott a kezében. – Mit gondoltok, mit hoztam nektek? – kérdezte.

A gyerekek izgatottan, mind, egyszerre kiáltották: - Ennivalót! Ennivalót hozott nekünk!

Vacsora közben a férfi elmesélte, megérezte, hogy ételre van szükségük és messziről gyalogolt ide, hogy elhozza nekik. Nagymama és a kislányok tudták, hogy Jézus már azelőtt elindította hozzájuk az embert, még mielőtt imádkoztak volna. Nagyinak eszébe jutott az a bibliai igevers, mely szerint Jézus gyakran már a kérésünk előtt megválaszolja imáinkat. (Ézsa 65:24). Milyen csodálatos, szerető barátunk Jézus!