Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

4. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Egy szökött rabszolga hazatér

  10. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

A hajó, amin Pál apostolt is szállították végül megérkezett egy itáliai kikötőbe, Puteoliba. Milyen hosszú utat tettek meg! De Róma onnan még több mint 200 kilométerre volt. Pál apostolnak az egyik katonához láncolva, gyalog kellett megtennie a hátralévő utat.

Utolsó jeruzsálemi útja előtt Pál írt egy levelet a római keresztényeknek, ezért tudták, hogy meg akarja látogatni őket. Ó, mennyire várták már, hogy ott legyen!

Az apostol is alig várta már. Tudta, hogy Rómában nagyon sok embernek van szüksége Jézus ismeretére. Ám amikor a levelet írta, Pál apostol még nem volt fogoly. Hogyan prédikálhat Jézusról, ha börtönben lesz? Nem csoda hát, hogy bánkódott és kimerült a hosszú, veszélyes utazástól!

Puteoliban örömteli meglepetés érte az apostolt. Élt ott néhány keresztény, akik tudtak Pál jöveteléről és a kikötőben már izgatottan várták az apostolt. Nem tudták, hogy megbilincselt rabként érkezik, de így még jobban szerették, mint valaha. Könyörögtek neki, hogy maradjon velük néhány napig.

Július, a jóságos százados kedvelte Pál apostolt, ezért egy egész hétig ott állomásoztatta katonáit és a többi foglyot is, csak hogy Pál keresztény barátaival lehessen. ApCsel 28:13-14.

További elmélkedésre: Szégyellte Pál apostol, hogy rabláncra verték Jézus miatt? Lehetünk Jézus misszionáriusai bárhol és bármilyen körülmények között?

HÉTFÖ

A katonák és a rabok egy egész hetet várakoztak Puteoliban, mialatt Pál apostol, meglátogatta keresztény barátait. Aztán megkezdték hosszú, fáradságos gyalogútjukat Róma felé.

Ahogy áthaladtak a tömegen, sokan gúnyolódtak a rabként megláncolt, deres hajú idős emberen. Sokan mások viszont felismerték az ősz hajú embert és felkiáltottak. „Pál!”, és könnybe lábadt szemmel gyorsan hozzá szaladtak. Úgy viselkedtek, mintha rég nem látott édesapjukkal találkoznának.

A katonák és foglyok csoportja megállt, az ismerősök ölelték-csókolták az apostolt és lelkesen beszélgettek vele. Keresztények voltak, akik azokból a különböző városokból érkeztek Itáliába, ahol Pál korábban gyülekezeteket alapított. Amikor hírét vették, hogy az apostol hajója megérkezett, azonnal a kikötőbe siettek. Ó, mennyire örültek, hogy viszontláthatják az apostolt! Örömmel vitték volna akár a vállukon is az út hátralévő részén.

A drága keresztény testvérekkel való találkozástól Pál apostol új erőre kapott. Az ő tanításának hatására lettek keresztényé. Érezte, hogy bár fogoly, Jézus még mindig vele van.

Rómába érkezve Július az összes rabot átadta a helyőrség parancsnokának. Festus levelét is átadta és jó jellemzést adott Pál apostolról. Olvassuk el, mi történt ezután! ApCsel 28:16.

 További elmélkedésre: Lehetővé tette Jézus Pálnak, hogy továbbra is jó misszionáriusa legyen, annak ellenére, hogy egyfolytában az őt őrző katonához volt láncolva?

KEDD

Bár fogoly volt, Pál apostolnak megengedték, hogy egy bérelt házban lakjon. Legelőször is a Rómában lakó zsidók vezetőivel akart beszélni, akik azt állították, hogy semmi vádat nem hallottak Pál ellen. Azt persze tudták, hogy a keresztényeket nem szeretik, és tudni szerették volna, hogy vajon miért. ApCsel 28:17, 21-22.

Pál bizonyára örült, hogy azok a vezetők visszatértek hozzá, hogy Jézusról beszéljen nekik. Mennyi ideig tartott közös bibliatanulmányozásuk? 23. v.

A zsidó vezetők közül néhányan elhitték, amit Pál apostol tanított, mások pedig nem. Ezért nagy vita kerekedett közöttük. Mielőtt este távoztak volna, Pál elmondta nekik, hogy sokan mások is hinni fognak. 24, 28-29. v.

Két éven át élt Pál apostol őrével együtt a bérelt házban. Összejöveteleket tartott és sok vendégét tanította Jézusról. 30-31. v.

Egyik vendége egy pogány rabszolga, Onésimus volt, aki pénzt lopott gazdájától és Rómába szökött. Mire Pállal találkozott, már el is költötte az összes pénzt. Lerongyolódott és éhes volt. Bizonyára félt is. A szökött rabszolgákat büntetésből akár meg is ölhették.

Pál apostol nagyon sajnálta Onésimust. Kedvesen elbeszélgetett vele, étellel és ruhával is ellátta. Természetesen Jézusról is beszélt neki. Elmondta neki, hogy Jézus megbocsájthat és segíthet megváltoznia. Onésimus elgondolkodott a csodálatos dologról, amit Páltól hallott és úgy döntött, keresztény szeretne lenni.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, mit érzett Pál, amikor Onésimus úgy döntött, Jézushoz szeretne tartozni

SZERDA

Pál apostol találkozott egy Onésimus nevű szökött pogány rabszolgával, aki megváltozott, miután az apostol beszélt neki Jézusról. Most már ő is keresztény volt.

Pál nagyon megszerette Onésimust, mintha csak a saját fia lett volna, ő pedig mindenben segített az apostolnak, amiben csak tudott. Örömmel hallgatta Pál tanítását Jézusról. Teljesen megváltozott. Már nem az a piszkos, lerongyolódott éhes ember volt, mint mielőtt Pállal találkozott.

Onésimus gondolkodásmódja is megváltozott. Megbánta, hogy rosszat követett el. Sajnálta, hogy meglopta gazdáját és elszökött tőle. Már tudta, hogy Sátánnak engedelmeskedett, amikor azokat a rossz dolgokat elkövette. Amikor azonban Jézusnak adta a szívét és megismerte a tízparancsolatot, már nem akart többé Sátánnak engedni. Jézusnak akart engedelmeskedni. Sátán vezetése nem tette boldoggá, Jézus követése viszont igen.

Még az is lehet, hogy Pál korábban már találkozott Onésimussal gazdája házában, akit Filemonnak hívtak. Az apostol Jézusról tanította Filemont, aki kereszténnyé lett. Nagyon megszerették egymást.

 További elmélkedésre: Rettenetes volt akkoriban a szökött rabszolga sora. Ha rátaláltak, gazdája akár meg is ölhette. Nem csoda hát, hogy Onésimus félt. Te mit tettél volna a helyében?

.

CSÜTÖRTÖK

Onésimus, a szökött rabszolga most már keresztény volt, és tudta, akárcsak Pál apostol, hogy vissza kell mennie gazdájához, Filemonhoz. Bocsánatot kell kérnie tőle és meg kell adnia az ellopott pénzt is. Nehéz döntés lehetett ez Onésimus számára.

Filemon is keresztény volt, de bizonyára nagyon felháborította Onésimus szökése. Most már Onésimus is keresztény volt, és bár nem könnyen, de úgy döntött helyesen cselekszik. Vajon megbocsát neki Filemon? Filemonnak sem lehetett könnyű a döntés.

Pál apostol kedves levelet írt Filemonnak, amit Onésimus magával vitt, amikor bátran visszaindult gazdájához. A Bibliában is megtalálható ez a levél. Nem túl hosszú, talán szeretnéd elolvasni. Mivel kezdte Pál az üzenetet? Fil 1-2.

Az apostol felhívta Filemon figyelmét, hogy mivel most már ő is keresztény, meg kell bocsátania Onésimusnak és jóindulatúan kell bánnia vele. Ő is így tett vajon? 8-9.v.

Filemon szemei bizonyára könnybe lábadtak a levél olvasása közben, amint megtudta, hogy a hőn szeretett apostol láncra vert fogoly. A levélben Pál elismerte, tudja, Onésimus nem volt jó rabszolga, de kereszténnyé válva jó munkás lett belőle. Még nagy hasznára lehet Filemonnak. Pál örült volna, ha Onésimus az ő segítője marad. 10-14. v.

 További elmélkedésre: Filemon talán mindig is keserűséggel gondolt Onésimusra. Mit gondolsz, Pál apostol levelétől megváltoztak érzései? Vajon miért?

PÉNTEK

A rabszolgatartás szörnyű dolog. Pál apostol a levélben gyengéden felhívta rá Filemon figyelmét, hogy Isten gondolkodásmódja szerint minden emberi lény, akár rabszolga, akár annak gazdája, mind testvérek Jézus Krisztusban. Ha keresztények vagyunk, Isten az Atyánk és Jézusban mindnyájan testvérek vagyunk. Fil 15-17.

Onésimus meglopta gazdáját, Pál apostol pedig felajánlotta az eltulajdonított pénz visszafizetését is. Filemon mosolyogva gondolhatott arra, ő mennyivel tartozik az apostolnak. Pál nélkül talán sosem vált volna kereszténnyé. 18-19. v.

Pál apostol azt írta, biztos benne, hogy Filemon helyesen fog cselekedni. Filemon arcán boldog mosoly suhant át a levél végének olvastán, hiszen az apostol hozzájuk készült látogaóba.21-22. v.

Nem tudjuk, mit tett Filemon Pál apostol gyönyörű levelének elolvasása után. Te mit éreztél volna a helyében, és mit tettél volna? Onésimus biztosan csendben várakozott és figyelte gazdáját, míg elolvasta a levelet. Vajon megbocsát neki a gazdája? Talán visszaküldi Pál apostolhoz, hogy neki segítsen? Egy napon a Mennyben majd megtudjuk, hogyan is történt.

 További elmélkedésre: Ma is megbocsát Jézus az embereknek, és megváltoztatja őket? Ó, igen! Minden egyes napon kérnünk kell Őt, hogy segítsen egyre inkább hasonlítani rá. Onésimus és Filemon mindketten megtanulták Jézus szeretetét és a neki való engedelmességet. Te is ezt tanulod folyamatosan. Eszedbe jut olyasmi, amiben Jézus segítségére van szükséged a változáshoz? Most azonnal hajtsuk meg fejünket és kérjük Jézust, segítsen napról napra egyre inkább Hozzá hasonlóvá válni.

 

 

 

Történet sarok

Ismeretlen szerző írása: Átdolgozta: Amy Sherrard

Charlie és a híd 2. rész

 

Miután a szekér egyik hátsó kereke lecsúszott a hídról, az öreg, szelíd ló, Charlie nyugodtan, egyhelyben megállt. Így a szekér megmenekült a vízbe zuhanástól. George nagyon örült, amikor emberek jöttek arra és segítettek neki.

- Először is emeljük vissza a kereket a hídra! – mondta egyikük, és rövidesen az egész szekér ismét a hídon állt.

- Azt a zsák rozst vittem volna a malomba. – mondta George a férfiaknak és lefelé mutatott a patakban ázó zsákra. – Amikor öreg Charlie hátrálni kezdett, a zsák lecsúszott a szekérről és a vízbe esett.

A férfiaknak nem tartott sokáig a patakba gázolni és kiemelni a zsákot. Vissza is tették a szekérre. De a gabona most vizes volt. George-nak haza kellett vinnie, kiszárítani, csak utána lehetett lisztet őrölni belőle.

George megköszönte a kedves emberek segítségét. Ők tovább figyelték a fiút. George áthajtott a hídon, hogy a túloldalon meg tudjanak fordulni és hazavihesse a zsákot. A szelíd, öreg ló engedelmeskedett a fiúnak, ahogy mindig is szokott.

- Milyen furcsa!- gondolta magában George. - Miért döntött váratlanul az engedelmes ló, hogy azt teszi, amit tett? Most Apának ki kell szárítania rozst, mielőtt még lisztet őröltethetnének belőle. George azt kívánta, bárcsak Charlie tudna beszélni, és elmondaná nekik, miért viselkedett úgy a hídon.

Hazaérve George mindent elmesélt apukájának. Apa is nagyon csodálkozott. Kifogták Charlie-t és a szekeret is a helyére tették, majd Apa leemelte a rozsos zsákot a szekérről. Most sokkal nehezebb volt, mint szárazon.

Apa kinyitotta a zsákot és a látványtól nagyon megijedt. George is megijedt, amikor odanézett. Apa és fia összenéztek. Mindketten rögtön rájöttek, miért állt meg Charlie a híd közepén. Már értették, miért hátrált a ló egészen addig, míg az egyik kerék le nem csúszott a hídról. Azt is értették, miért esett a zsák rozs a patakba. A rozsszemek között üvegcserepek csillogtak. Ha a csiszolt üveget a rozzsal együtt megőrölik, az összes liszt tele lett volna vele és az nagy veszélyt jelentett volna az egész családnak.

A reggeli áhítat idején imádságban kérték, hogy Jézus angyalai őrizzék meg őket aznap. Jézus megválaszolta imájukat és elküldte angyalát, aki megállította Charlie-t. Az angyal irányította Charlie-t, hogy hátráljon, és ő állította meg, amikor a zsák rozs a szekérről a patakba csúszott, és ő mondta neki, hogy álljon nagyon nyugodtan, nehogy az egész szekér a vízbe zuhanjon. Jézus meghallgatta imádságukat és tulajdonképpen az öreg Charlie is engedelmes volt.

Vége