Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

4. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Majdnem meggyözve

  9. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Félix kormányzó nem küldte vissza Pál apostolt Jeruzsálembe. Tudta, hogy ellenségei az életére törnek, ezért inkább Cezáreában tartotta.

Egy nap Félix és felesége, Drusilla arra kérték Pált, hogy beszéljen nekik Jézusról. ApCsel 24:24,

Pál biztos volt benne, hogy a Szentlélek szól a szívükhöz. Örömmel beszélt nekik Jézusról, Isten Fiáról, Aki azért jött világunkba, hogy meghaljon helyettünk. A Szentlélekről is beszélt, Aki segít nekünk, ha őszintén úgy döntünk, meg akarjuk tartani a Tízparancsolatot.

Az apostol azt is elmondta nekik, hogy Jézus minden egyes döntésünket ismeri. Jézus nem csak látja, amit teszünk, hallja, amit mondunk, de még a gondolatainkat is ismeri. Figyelmeztette őket, hogy minden, ami velük történik, a saját döntéseiktől függ.

Pál beszédének hallgatása közben Félixet olyan félelem fogta el, amilyen még soha azelőtt. Eszébe jutotta a sok gonoszság, amit elkövetett. Tudta, hogy meg kellene változnia. Mégis gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat. Milyen szomorú döntést hozott Félix! Mit mondott az apostolnak? 25. v.

Félix újra hívatta Pált és beszélgetett vele. Úgy tett, mintha mondanivalója érdekelné, de mi volt az igazi indítéka? 26. v.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, kísértésbe esett Pál apostol, hogy a szabadulásáért pénzt adjon Félixnek? Az olyan lett volna, mintha beismerné, hogy valami rosszat tett?

HÉTFÖ

Félix nemet mondott Jézusnak és a Szentléleknek. Milyen szomorú! Alig két esztendő múlva Festus, az új kormányzó váltotta le őt. Elfeledkeztek vajon a zsidók Pál apostolról? Ó, nem!

Mi történt, amikor Festus Jeruzsálembe ment? ApCsel 25:1-3.

A papok és főemberek még mindig meg akartak Páltól szabadulni. Festus pedig nem akarta az apostolt Jeruzsálembe visszaküldeni. Ezért a papoknak és vezetőknek kellett Cezáreába menniük. A kormányzó elébük állította Pál apostolt, akit a dühös főemberek ismét valótlanságokkal vádoltak meg. 4-8. v.

Festus a zsidók kedvébe akart járni. Mit kérdezett hát Páltól, és mit felelt rá az apostol? 9-11. v.

Festus már tudta, hogy Rómába kell küldenie Pál apostolt, ahol Néró a gonosz császár fog sorsáról dönteni. Előtte azonban Pálnak még lehetősége adódott néhány más fontos embernek is beszélni Jézusról. Agrippa királynak és nővérének, Bernicének, és természetesen magának, Festusnak is. 13, 23. v.

Pál mindig örömmel beszélt Jézusról. Egyáltalán nem félt és nem is szégyellte magát, amint megláncolt kézzel a nagy emberek előtt állt. Elmondta nekik, hogyan vált Jézus hűséges követőjévé, és hogyan dolgozott érte. Festus félbeszakította Pál beszédét. ApCsel 26:24-25.

Agrippa király ismerte a próféták történetét, akiket Isten a népéhez küldött. Tudta, hogy amit azok a próféták leírtak, az mind igaz. Azt is tudta, hogy Pál igazat beszél. Elég bátor lesz vajon, hogy elfogadja Jézust?

 További elmélkedésre: Pál apostol észrevette, hogy a Szentlélek szólt Agrippa király szívéhez. Mit éreznek őrangyalaink döntésünket látva, amikor a Szentlélek szól hozzánk?

KEDD

Pál apostol bizonyára imádkozott magában, miközben Agrippa királyhoz beszélt. Mit kérdezett tőle, és mit felelt a király? ApCsel 26:27-28.

Pál kinyújtotta megláncolt kezeit és szeretetettel nézett Festusra, Agrippa királyra és Bernicére, valamint egész hallgatóságára. Ó, menyire szerette volna, ha mind Jézus mellett döntenek! Szerette volna, hogy nekik is olyan békességük és örömük legyen, mint neki és mindnyájan ott lehessenek a Mennyben egy napon. Isten csodálatos lehetőséget adott nekik, hogy elfogadják Jézust Megváltójuknak. De ők nem tették. Milyen szomorú! 30-32. v.

Ezek a befolyásos emberek nem tudták, hogy Sátán foglyai. Pál apostol volt az egyetlen valóban szabad ember a teremben, mert Jézus megszabadította őt. Arra vágyott, hogy, azok a főemberek is engedjék megszabadítani magukat Jézus által.

Pál apostol maga kérte, hogy a római császár döntsön az ügyében. Egy Július nevű százados ezért több más fogollyal együtt, erős katonai őrizettel, hajóval szállította Róma felé. ApCsel 27:1.

Nem volt könnyű akkoriban hajóval utazni. A hajóknak nem volt motorjuk, mint manapság, hanem hatalmas vitorlákat használtak. Nem volt rádiójuk, hogy az időjárás alakulásáról tájékozódjanak. A tengerészek egyedül a csillagok állása alapján irányították a hajót. Felhős időben pedig még a csillagos eget sem láthatták.

Pál apostol hálás volt két barátjának, akik elkísérték a hosszú útra. Egyikük Lukács volt, az orvos, a másik, Aristarkhos pedig egy Pál által alapított gyülekezet tagja. Még nem sejtették, milyen veszélyes utazás vár rájuk.

 További elmélkedésre: Kik mondtak nemet történetünkben a Szentléleknek?

SZERDA

Pál apostol több más fogollyal együtt Róma felé hajózott. A római főtiszt, aki kísérte őket, Július százados volt. Ez azt jelenti, hogy száz katona parancsnoka.

Egy kikötőben át kellett szállniuk egy másik hajóra. Mire azonban Szépkikötőbe értek, már közeledett a tél és az időjárás egyre veszélyesebb lett a hajózás számára. Pál apostol javasolta, hogy töltsék ott a telet, de a százados és a legtöbben tovább akartak menni egy jobb kikötőbe. Így tehát továbbindultak. Eleinte minden rendben is ment. Rövidesen azonban hatalmas viharba kerültek. Az erős szél úgy sodorta a hajót, hogy a tengerészek tehetetlenek voltak. ApCsel 27:9-15. v.

Egyetlen mentőcsónakjuk volt, ami a hajóhoz kötve, mögöttük úszott. A matrózoknak sikerült felhúzniuk és biztonságba helyezni. Majd erős kötelekkel kötözték körbe a hajót, így próbálták megmenteni a széteséstől. Mikor a vihar erősödött, minden fölösleges holmit a tengerbe dobáltak, hogy a hajó könnyebb legyen. De semmi sem segített. 16-19. v.

Két héten át hánykolódott a hajó a vad hullámok között. Már úgy tűnt, mindnyájan odavesznek. Mit mondott mégis az apostol nekik? 20-25. v.

Pál figyelmeztette a matrózokat, hogy zátonyra fognak futni egy sziget közelében. És valóban, a tengerészek akkor éjjel észrevették, hogy szárazföld közelébe értek. 26-29. v.

A matrózok el akartak menekülni. Úgy tettek, mintha a vasmacskát engednék le, közben a mentőcsónakot bocsájtották vízre. Mit mondott az apostol, mi történik, ha véghezviszik tervüket?

 További elmélkedésre: Mit gondolsz. Sátán akarta elsüllyeszteni azt a hajót? Vajon miért? Pál apostol még mindig bízott Jézusban?.

CSÜTÖRTÖK

A kapitány és a százados mostanra már megérthette volna, hogy hallgatniuk kellene Pálra. A telet Szépkikötőben kellett volna tölteniük. A matrózok most a mentőcsónakon megpróbálták elhagyni a hajót. A katonák azonban elvágták annak tartóköteleit és a vízbe esett. ApCsel 27:32.

Pál apostol ragaszkodott hozzá, hogy mindenki egyen valamit. Annyira aggódtak és úgy lefoglalta őket a hajó megmentéséért végzett munka, hogy az evésről, ivásról teljesen el is feledkeztek. Pál megígérte, hogy egyetlen egy ember sem veszíti életét. 33-36. v.

Zátonyra futott a hajó, pontosan, ahogy Pál előre megmondta? 37-41. v.

A katonák azonnal arra gondoltak, hogy meg kell ölniük a foglyokat, nehogy bárki is megszökjön. A százados azonban nem engedte, hogy megtegyék. Meg akarta védeni Pál életét. – Ússzatok, ha tudtok! – mondta a foglyoknak. – Aki nem tud úszni, kapaszkodjon valami úszó tárgyba. 42-44. v.

Végül mindenki megmenekült. Milyen hálásak, voltak, hogy élnek! Málta szigetére kerültek. Pogány emberek éltek ott, de nagyon jóindulatúak voltak.

Hideg volt és esett az eső, ezért a helyi lakosok azonnal nagy tüzet raktak, hogy az átázott reszkető hajótöröttek megszáradhassanak és átmelegedhessenek. ApCsel 28:1-2.

Pál segített rőzsét gyűjteni a tűzhöz, de a kötegben egy nagyon veszélyes, mérges kígyó bújt meg. Mi történt, amikor Pál a köteget tűzre dobta? 3. v.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz. eszébe jutott Pálnak Jézus ígérete, hogy eljut Rómába? Megtartja Jézus az ígéreteit?

PÉNTEK

A tűz körül álló pogány emberek tudták, hogy Pál apostolt egy mérges kígyó marta meg, hiszen látták, ahogy lelógott a karjáról. Biztosak voltak benne, mindez azért történt, mert az apostol rossz ember és hamarosan bele is fog halni a mérgezésbe. ApCsel 28:4.

Pál lerázta a kígyót, ami a tűzbe esett. Az emberek továbbra is árgus szemekkel figyeltek. Tudták, mennyire mérgező annak a kígyónak a marása. Mi történt, amikor látták, hogy Pálnak semmi baja? 5-6. v.

A Pállal történtek híre bizonyára gyorsan terjedt. Az apostol által Jézus sokaknak segített a szigeten. Amikor Málta egyik főemberének apja megbetegedett, Pál a férfi fölé tartott kézzel Jézus nevében imádkozott. És a beteg ember meggyógyult. Pál apostol rövidesen sok embert meggyógyított Jézus nevében. 8-9. v.

Pál és a többiek három hónapot töltöttek Máltán, majd egy hajóra szálltak, mely addig ott telelt. A sziget jóindulatú lakói mindennel ellátták őket, amire csak további útjuk során, Rómáig szükségük volt. 10-11. v.

 További elmélkedésre: Pál apostol ekkor már öregember volt. Hosszú éveken át dolgozott keményen Jézusért. Most pedig egy római katonához láncolt, ártatlan fogoly volt. Töprenghetett szerinted azon, hogyan fogja őt ilyen állapotban Jézus a misszionáriusaként használni Rómában?

 

 

 

Történet sarok

Ismeretlen szerző írása: Átdolgozta: Amy Sherrard

Charlie és a híd 1. rész

 

Réges-régen, amikor a földművelők gabonát, például búzát, árpát és rozst termesztettek, nem a boltban vásárolták a lisztet. Elvitték a gabonát a malomba, ahol a molnár megőrölte. A gazdálkodó hazavitte a lisztet, a felesége pedig abból sütötte a kenyeret, zsömlét és a süteményeket.

E heti történetünk nagyon régen esett meg Rhode Island megyében. Mivel nem tudjuk a szereplők nevét sem, az apát Jones gazdának, a fiát kicsi George-nak, lovukat pedig Charlie-nak fogjuk nevezni.

Charlie szelíd, engedelmes ló volt. Jones gazda megtanította a fiát a szekeret hajtani, és soha nem aggódott, amikor kicsi George befogta Charlie-t. Amikor valami megbízatással elküldte a fiát, Jones gazda mindig tudta, hogy Charlie nem fogja bajba sodorni George-ot.

Egy napon Jones gazda feleségének rozslisztre volt szüksége. Ezért a gazda befogta a lovat a szekér elé és szólította George-ot: - Kérlek, vidd el ezt a zsák rozst a malomba és őröltesd meg. – mondta miközben a kocsira emelte a zsákot.

George mindig örömmel hajtotta a szekeret. Szeretett apjának segíteni. Hamarosan már a bakon ült és tartotta Charlie gyeplőjét, miközben a ló a földúton ügetett a malom felé. George mindig nagyon felnőttnek érezte magát, amikor egyedül hajthatta a szekeret.

George látta, hogy hamarosan a hídhoz érnek, amin át kell haladni, mielőtt a malomhoz érnének. nem volt korlát a híd két oldalán, de George nem aggódott. Tudta, hogy az öreg Charlie már számtalanszor átment azon a hídon.

Amikor a hídhoz értek Charlie úgy haladt tovább, ahogyan szokott. Ám a híd közepén megállt. George nem értette, vajon miért.

- Gyí, Charlie, gyí! – kiáltotta és a gyeplővel Charlie hátára paskolt. Charlie mindig engedelmes volt, most azonban egyáltalán nem engedelmeskedett. Sőt inkább visszahőkölt és hátrálni kezdett.

George mindent megtett, hogy előrehaladásra bírja a lovat, de az még mindig nem engedett, hanem inkább tovább hátrált. George megijedt. Most már egyáltalán nem érezte felnőttnek magát. Azt kívánta, bárcsak itt lenne az apja, hogy megmondja, mit tegyen. Miért nem engedelmeskedik az öreg Charlie úgy, ahogy szokott? Mi lesz, ha addig hátrál, míg az egész szekér a vízbe pottyan?

- Jézus, kérlek, segíts nekem gyorsan! Nagyon félek! – mondta ki George hangosan.

Az öreg Charlie azonban még egyet lépett hátrafelé és a szekér egyik kereke kizökkent a híd szélén! George hallotta, ahogy a zsák rozs lecsúszik a kocsiról és hangos csobbanással az alattuk csörgedező patakba zuhan. Abban a pillanatban az öreg Charlie abbahagyta a hátrálást és egy tapodtat sem mozdult többet.

(Folytatása következik)