Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

4. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Pál apostol bajba kerül Jeruzsálemben

  8. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Amikor Pál apostol és barátai végül megérkeztek Jeruzsálembe, nagy örömmel fogadták őket. Másnap találkoztak Jakabbal és az egyház többi vezetőjével is. ApCsel 21:17-18.

Ez a Jakab nem János apostol testvére volt. Azok a fivérek Jézus tizenkét kiválasztott tanítványa között voltak. Az a Jakab volt az első Jézus követői közül, aki Őérte meghalt. A mai történetünkben szereplő Jakab Jézus egyik mostohatestvére volt. Jézus őszinte követőjévé vált és jó vezető volt.

Pál apostol átadta a vezetőknek a pénzt, amit a pogány-keresztények küldtek a szegényeknek. Azt is elmondta neki, mennyire megáldotta a Szentlélek tanítói munkáját, amikor az embereknek Jézusról beszélt. A vezetők dicsőítették Istent azért, amit Pál apostol által véghezvitt. 19-20. v.

Egyes zsidó-keresztények nem akarták elhinni, hogy Isten ugyanúgy szereti a pogányokat is, mint a zsidókat. Úgy tűnt, nem képesek pogányból lett keresztény testvéreiket valóban testvérükként szeretni. Oly sokáig helytelenül gondolkodtak a pogányokról, hogy még mindig nehezükre esett változtatni.

Sok zsidó-keresztény még mindig betartotta azokat a törvényeket, melyek Jézus értünk vállalt halálával érvényüket vesztették. Néhányan úgy gondolták, a pogányból lett keresztényeknek is meg kell azokat tartaniuk. Pál azt tanította a pogányoknak, hogy szeressék Jézust és tartsák meg a Tízparancsolatot. Azt nem tanította nekik, hogy a már érvénytelen rendelkezéseknek is engedelmeskedniük kellene. Kol 2:14.

 További elmélkedésre: Manapság sem akarnak sokan helytelen gondolkodásukon változtatni? Sorolj fel néhány dolgot, amit az emberek helyesnek tartanak, pedig a Biblia szerint nem azok!

HÉTFÖ

Pál apostol és barátai Jeruzsálemben tartózkodtak, ahol éppen akkor nagyon sok zsidó gyűlt össze a világ minden részéből a Pünkösd ünnepére. Köztük Pál számos ellensége is, különböző városokból, ahol az apostol régebben már Jézusról prédikált.

Egy napon Pál a templomnak azon részében tartózkodott, ahová csakis zsidók léphettek be. Észrevette ezt az egyik ellensége, aki korábban már látta őt a városban pogány barátai társaságában. Azt gondolhatta, hogy a pogányokat is magával vitte a templom udvarába, ahová pogányok soha nem tehették be a lábukat. Mi történt ekkor? ApCsel 21:27-29.

Pál apostol természetesen senkit sem vitt be a templomnak abba a részébe, ahová nem mehettek. Mégis mindenki izgatott lett és kivonszolták az apostolt a templomból 30. v.

A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. A római hadsereg helyi parancsnoka azonban amint meghallotta, mi történt, katonáival együtt odasietett ahol a csőcselék a hűséges misszionáriust bántalmazta. 31-32. v.

A katonai parancsnok gyorsan láncra verette Pált és megpróbálta kideríteni, mit követett el. A tömeg ordítozva számtalan különböző dologgal vádolta. A csőcselék még jobban megvadult, amikor az ezredes a helyőrség erős várába kísértette az apostolt. A katonáknak a vállukon kellett Pált cipelniük, nehogy a tömeg megölje.33-36. v.

 További elmélkedésre: Ellenségei gyűlölték Pál apostolt. Jézus pedig azt mondta, hogy gyűlölni valakit ugyanaz, mint megszegni a „Ne ölj!” parancsolatot. Mit gondolsz, Pál szívében is gyűlölet lakott?

KEDD

Katonák vitték a vállukon Pál apostolt, hogy megóvják életét a dühös, megvadult tömegtől. Már majdnem bemenekítették az erős épület biztonságába, amikor az apostol kéréssel fordult a parancsnokhoz. ApCsel 21:37.

A parancsnok azt hitte Pál az az egyiptomi férfi, aki négyezer orgyilkos vezetője. Az apostol rögtön elmondta neki, hogy ki is ő és könyörgött, hogy beszélhessen a tömeghez. 38-39. v.

Amikor a tömeg végre lecsendesedett, Pál apostol udvariasan és kedvesen szólt hozzájuk. Mindenkivel tudatni akarta, hogy semmi rosszat nem tett. Még azt is tudatni akarta velük, miért lett keresztény. Azt akarta, hogy megismerjék Jézust. ApCsel 22:1.

A sokaság nyugodtan hallgatta Pál beszédét. De mi történt, amikor elmondta, hogy Jézus küldte őt a pogányokhoz is, tanítani? 21-23. v.

A parancsnok ezért elrendelte, vigyék be Pált és korbácsolással bírják beismerésre, hogy ő okozta ezt a nagy felfordulást. Mi történt azonban, mielőtt az apostolt korbácsolni kezdték volna? 24-29. v.

Másnap a zsidó nagytanács, a Szanhedrin elé állították Pál apostolt. Évekkel azelőtt ő maga is támogatta ezt a testületet az István megkövezésére hozott döntésben. Később ő is a tanács tagja lett. Most pedig ez a tanács akarta halálra ítélni őt.

 További elmélkedésre: Mit érezhetett szerinted Pál, amikor István megkövezésének napjára gondolt? Hogyan segítette István akkori viselkedése Pált, hogy higgyen Jézusban?

SZERDA

Pál apostol a zsidó nagytanács előtt beszélt. Amikor kijelentette, hogy Isten fel tudja támasztani a halottakat, a tagok között vita kerekedett. Egyesek Pálnak adtak igazat, mások hevesen tiltakoztak. Rövidesen már szinte harcoltak Pál feje felett. A katonai parancsnok ismét megmentette az apostol életét. ApCsel 23:10.

Pál újra biztonságban volt a római katonák védelmében. Mégis arra gondolt, hogy hiba volt Jeruzsálembe jönnie. Nagyon sajnálta azokat az embereket, akik állították, hogy hisznek az igaz Istenben, Jézust, Isten Fiát mégsem akarják elfogadni. Arra gondolt, milyen szégyenletesen viselkedtek a tanács tagjai a pogány római katonák előtt. Hogyan hozta Jézus az apostol tudomására, hogy még mindig mellette áll? 11. v.

A feldühödött férfiak még mindig meg akarták ölni Pált. Több mint negyvenen fogadalmat tettek, hogy nem esznek, és nem isznak, míg meg nem ölték az apostolt. Rá akarták venni a parancsnokot, hogy küldje vissza Pált a Szanhedrin elé. Akkor útközben, rejtekükből előugorva megölhetik. Mit gondolsz, a tanács tagja örömmel támogatták ezt a tervet? 12-15. v.

 További elmélkedésre: Tudott Pál apostol a meggyilkolására szőtt szörnyűséges tervről? Megőrzi vajon Jézus Pál életét? Holnap megtudjuk.

CSÜTÖRTÖK

Több mint negyven zsidó férfi Pál apostol megölését tervezte. Valaki mégiscsak tudomást szerzett róla. Ki volt az, és mit tett? ApCsel 23:16.

Pál apostol unokaöccse azonnal szólt a római katonai parancsnoknak. Senki sem hallotta beszélgetésüket. 17-21. v.

„Senki másnak ne szólj erről!” – mondta az ezredes a bátor ifjúnak. 22. v.

Pál apostol római polgár volt, és a parancsnok tudta, hogy biztosítania kell a védelmét. Tudta, nem biztonságos Pált továbbra is Jeruzsálemben tartani. Ezért úgy döntött a római kormányzóhoz viteti. Félix azonban Cezáreában élt, ami csaknem száz kilométerre volt Jeruzsálemtől. Milyen utasításokat adott katonáinak a parancsnok? 23-24. v.

Kísérőlevelet is írt a parancsnok, amiben beszámolt Pál apostolról. A kísérők vezetőjének adta, hogy adja majd át Félixnek. Ha szeretnéd elolvasni ezt a levelet a 25-30. igeversekben találod.

Négyszáz katona és hetven lovas vonult ki aznap éjjel kilenc órakor Jeruzsálem városából. A lovak patkóinak kopogása a köveken bizonyára felverte a csöndet, de valószínűleg senki sem fordított különösebb figyelmet rá. Pál ellenségei közül sem tudta senki, hogy ő is ott lovagol közöttük biztonságban. Kétszáz gyalogos, kétszáz lándzsás és hetven lovaskatona vette szorosan körül az apostolt.

 További elmélkedésre: Milyen meglepetés várt a férfiakra, akik megfogadták, se nem esznek, se nem isznak, míg Pál apostolt meg nem ölik! Meséld el, hogyan őrizte meg Jézus Pált azon a napon!

PÉNTEK

Pál apostol nem volt már fiatal, inkább lassan öregedni kezdett. Nem volt hozzászokva a lovagláshoz, hiszen általában gyalog járt. Bizonyára nagyon elfáradt és minden tagja fájt, mire Cezáreába értek. ApCsel 23:32-33.

A kísérőlevél elolvasása után Félix kormányzó úgy döntött odahívatja a Pált vádoló jeruzsálemi vezetőket. Míg érkezésükre várakoztak, egy tiszta, kellemes, biztonságos helyen tartotta fogva az apostolt. 35. v.

Pál vádolóinak csoportja öt nap múlva érkezett meg. Köztük a főpap és egy Tertullus nevű férfi, aki a szószólójuk volt. Rövidesen Pál apostollal együtt mindnyájan Félix kormányzó előtt álltak. ApCsel 24:1.

Tertullus először is olyan gonoszságokat állított Pálról, amik nem voltak igazak, és a vádolók mind helyeseltek hozzá.

Tertullus vádbeszéde után Pál apostol kapott szót, hogy megfeleljen rá. 10. v.

Az apostolt hallgatva Félix tisztában volt vele, hogy Pál semmi olyasmit nem tett, amivel Tertullus vádolta. Mégsem engedte őt szabadon, hanem azt mondta, döntése előtt még beszélni akar a Pált Jeruzsálemből, a nép haragja elől kimenekítő katonák ezredesével. 22. v.

Pál apostol tehát továbbra is fogoly maradt. De őreinek Félix meghagyta, hogy ne láncolják meg az apostolt és engedjék, hogy bármikor fogadhassa barátait. 23. v.

 További elmélkedésre: Olvassuk el Pál apostol beszédét a 10-21. igeversekben! Hogy érezhette magát szerinted Félix, miközben hallgatta?

 

 

 

Történet sarok

Ismeretlen szerző írása: Átdolgozta: Amy Sherrard

Menekülés egy zsákban 3. rész

 

A kis Antónia és szülei menekülni próbáltak hazájukból, ahol nem szerették a keresztényeket. A kislányt egy nagy zöldségszállító zsákba rejtve, szamaruk egyik oldalára kötözve szállították, míg a másik oldalon tényleg piaci áruval volt teli a zsák. Katonák közeledtek lóháton szemben az úton.

Anya és Apa magukban imádkoztak, miközben a katonák egyre közelebb kerültek. A kicsi Antónia is imádkozott mellettük a nagy zsákban. Amikor a katonák odaértek és pontosan mellettük megálltak, a kislány úgy érezte hangosan fel kell zokognia. Jézus azonban segített neki nagyon nyugodtan és csöndben maradni.

- Mi van a zsákokban? – kérdezte parancsolóan az egyik katona.

- Karalábé és egyéb zöldségfélék. – felelte Antónia apukája. – A városi piacra visszük eladni. Anya és Apa nagyon ügyeltek, hogy véletlenül se nézzenek a szamár másik oldalán lógó zsákra, melyben drága kicsi lányuk rejtőzött.

Az egyik katona nagyon közel ment a zsákhoz és a bajonettjével (a puska végére erősített éles, hegyes tőr) megszurkálta. Antónia szülei még lélegzetüket is visszatartották. Mi lesz, ha a katona a másik zsákba is bele akar szúrni a bajonettjével? Ó, hogyan imádkoztak!

És mennyire hálásak voltak, amikor a katona agy szólt. – Elmehetnek! – és társával együtt továbbindult.

A város felé gyalogolva a kicsi Antónia és szülei szívükben hálát adtak Jézusnak, amiért nem engedte, hogy a kegyetlen katona megölje éles tőrével a drága gyermeket.

Végül elérték barátaik házát, akik majd menekülésüket segítik. Mindnyájan nagyon örültek és megkönnyebbültek, hogy a kis család biztonságban megétkezett.

Apa gyorsan leemelte a zsákokat hűséges szamaruk hátáról először azt nyitotta ki, amelyikben Antónia rejtőzött, és kiengedte drága kislányát. Anya sírt örömében, ölelgette és csókolgatta Antóniát, amiért olyan bátran viselkedett. Barátaikkal együtt hálát adtak Jézusnak, hogy megvédte őket ellenségeiktől.

Antónia fáradt volt és éhes, de nagyon örült, hogy Jézus segített neki nyugton lenni és csöndben maradni. – Most már biztonságban vagyunk! - mondta babájának.

Nemsokára már egy nagy hajón utaztak, ami egy másik országba vitte őket. Antónia és szülei tudták, soha nem látják viszont szeretett otthonukat és földjüket, de ez már nem számított. Olyan országban élnek majd, ahol félelem nélkül imádhatják Jézust, és nem kell olyanoktól tartaniuk, akik nem ismerik, és nem szeretik Őt.

Antónia és szülei soha nem feledik azt a napot, amikor a kislány a szamár oldalán lógó zsákba rejtve utazott. Azt sem feledik soha, hogyan mentette meg őket Jézus az ellenséges katonáktól, akikkel aznap az úton találkoztak.

Vége