Bibliatanulmány gyerekeknek

Jeruzsálembe is mindenáron vissza akart térni. Tisztában volt vele, hogy a papok és a nép vezetői nem kedvelik. Mivel Jézus eredményes munkatársa volt, azok az emberek megpróbálhatják majd megölni őt, ahogyan Jézust is megölték. Azt akarták, hagyja abba a Jézusról szóló prédikálást. Pál apostol ennek ellenére még mindig szerette őket, és imádkozott értük.

Pál tudta, hogy veszély leselkedik rá Jeruzsálemben, mégis úgy érezte, oda kell mennie. Sok szűkölködő zsidó-keresztény élt Júdeában, ahol Jeruzsálem is volt, és a Pál apostol által alapított pogány- keresztény gyülekezetek sok pénzt gyűjtöttek a megsegítésükre. El akarta juttatni az adományokat Jeruzsálembe, hogy az egyház vezetői szétoszthassák a rászorulók között.

Pál apostol azt hitte, a jeruzsálemi gyülekezet vezetői örülni fognak, hogy pogányból lett hívőtársaik ennyire törődnek velük. Azt remélte, ha megkapják a pénzt, jobban fogják szeretni a pogány-keresztényeket. Isten ugyanúgy szerette a pogányokat, mint a zsidókat. Ma is azt akarja, hogy minden keresztény testvérként, fivérként és nővérként éljen.

Az apostol különböző gyülekezetekből választott kísérőket vitt magával, amikor útra kelt, és természetesen a júdeai szegényeknek szánt pénzt is.

Ám éppen mielőtt felszálltak volna egy Jeruzsálem-közeli kikötőbe tartó hajóra, Pál figyelmeztetést kapott, hogy ellenségei az életére törnek.

További elmélkedésre: Gondolod, hogy Pál apostol megijedt és úgy döntött, nem megy Jeruzsálembe?

HÉTFÖ

Amikor Pál megtudta, hogy ellenségei a megölését tervezik gyorsan változtatott az útitervén. Barátaival együtt Macedónián keresztül indult el. Míg ő Lukáccsal néhány napig Filippiben maradt, a többiek továbbmentek. Később majd Troásban találkoznak ismét.

Pál örült, hogy Lukáccsal megálltak egy időre Filippiben. A Pál által alapított összes gyülekezet tagjai közül a filippibeliek voltak a leghűségesebbek és mind közül ők szerették legjobban az apostolt. Ó, mennyire örültek, hogy viszontláthatják őt!

Pál és Lukács nyolc boldog napot töltött a filippibeli keresztényekkel. Majd útra kelve több mint 16 kilométert gyalogoltak, hogy hajóra szálljanak. Öt nap múlva kötöttek ki Troásban, ahol előttük járó barátaikkal ismét találkoztak. Hány napot töltöttek Troásban? ApCsel 20:6.

Távozása előtti este Pál apostol még egyszer találkozott a keresztényekkel. Egy lámpásokkal fényesen kivilágított, harmadik emeleti helyiségben gyűltek össze, ahol Pál prédikált nekik. Egy Eutikhus nevű fiatalember a nyitott ablak párkányán ülve hallgatta az apostol beszédét. Egy idő után elálmosodott. Talán szemét dörzsölgetve próbált éberen maradni, de nem sikerült neki. Mi történt végül is? 7-9. v.

További elmélkedésre: Szegény fiú, nagyon nagyot esett. A többiek természetesen a segítségére siettek. Milyen szörnyen érezhették magukat, amikor látták, hogy meghalt!

KEDD

Amikor aznap éjjel Eutikhus háromemeletnyit zuhant az ablakból, Pál apostol is lesietett a többiekkel együtt a lépcsőn, és letérdelt a halott ifjú mellé. Magához ölelte és imádkozni kezdett. A körülálló emberek zokogtak és sírtak. Pál azonban érezte, hogy Jézus visszaadta a fiú életét. Az apostol szavaira mindenki azonnal abbahagyta a sírást. ApCsel 20:10.

Mit gondolsz álmos volt még bárki is ezek után? Nem, bizony! Az emberek hálát adtak és boldogan dicsőítették Istent miközben visszatértek az emeleti terembe, ahol úrvacsorát vettek. 11. v.

Rövidesen hajnalodott és a hajónak indulnia kellett. Pál barátai a fedélzetre sietek, ő pedig úgy döntött, gyalog megy a következő kikötőig. Rövidebb ideig fog tartani, mint körbe menni a hajóval. 13. v.

Egyedül gyalogolva Pál apostol a gyülekezetekről gondolkodott, melyeket Jézus segítségével alapított. A sok keresztényre gondolt, akiknek még mindig szerető gondoskodásra van szükségük. Eszébe jutottak a különböző gyülekezetekben felmerült problémák is. Ó, mennyire szerette volna mindet meglátogatni és elidőzni náluk!

További elmélkedésre: Ma is sok töprengenivalójuk van gyülekezeteink vezetőinek? Egyszerű dolog erős, gyülekezeti vezetőnek lenni? Hogyan segíthetjük őket?

SZERDA

Pál apostol gyalog ment a következő kikötőig, ahol majd ő is csatlakozik barátaihoz, akik már a Jeruzsálembe tartó hajón utaztak. ApCsel 20:14.

A hajó Efézusban nem kötött ki. A város mellett elhaladva Pálnak eszébe jutott minden, ami ott történt. Nagyon szeretett volna még egyszer találkozni az ott élő drága keresztényekkel. Mégis úgy döntött, most nincsen erre ideje.

A hajó Milétusban kötött ki, ami csupán 48 kilométerre volt Efézustól. Amikor Pál megtudta, hogy Milétusban tovább időznek majd, mint hitte, azonnal üzenetet küldött az efézusi véneknek, hogy siessenek oda hozzá. Próbáljanak meg odaérni, mielőtt még kihajóznának. Ők pedig úgy is tettek 17-18. v.

Pál apostol sok mindent megosztott az efézusi vezetőkkel. Elmondta nekik, hogy a Szentlélek figyelmeztette a Jeruzsálemben rá váró bajokra. Ő mégsem fél, mert bízik Jézusban. Sátán semmivel sem akadályozhatja meg, hogy Jézusnak engedelmeskedjen. 22-24.v.

További elmélkedésre: Keresd ki Bibliádban Pál apostolnak az efézusi keresztényekhez szóló levelét! Hányszor olvashatod az első fejezetben a Jézus, Krisztus, Úr Jézus, Jézus Krisztus, illetve az Ő és Övé kifejezéseket? Több mint tízszer, ugye? Pál teljes szívéből szerette Jézust, és levele nekünk is segít megismerni és szeretni Őt.

CSÜTÖRTÖK

Pál apostol az efézusi gyülekezet vezetővel beszélgetett. Majd amikor a hajó indulásának ideje elérkezett mindnyájan együtt letérdelve imádkoztak. A vének sírva ölelték és csókolták meg búcsúzóul Pált, mert úgy hitték, soha többé nem látják őt viszont. ApCsel 20:36-38.

Milétusból kihajózva Pál és barátai még három helyen megálltak, mielőtt Tírusba érkeztek volna. A Szentlélek figyelmeztette a tírusi keresztényeket, hogy Pál nagy bajba kerül, ha Jeruzsálembe megy. Ezért sírtak és imádkoztak, ahogy Milétusban is és szomorúan intettek búcsút Pálnak, amikor kihajózott, mind, akik szerették őt. ApCsel 21:3-6.

Pál és barátai végül Cezáreában kötöttek ki, és egyenesen Filep házába mentek, aki egyike volt a hét diakónusnak, akiket a gyülekezet sok évvel azelőtt megválasztott. Jó néhány napig nála is maradtak. 8. v.

Egy nap egy Agabus nevű próféta látogatta meg őket és elkérte Pál apostol övét, amivel mindenki szeme láttára összekötözte saját kezét és lábát. Mit mondott ezután? 10-11. v.

Pál nem félt, de a barátai féltették őt. Mit tettek a próféta tettének és szavainak hatására? 12. v.

További elmélkedésre: Mire figyelmeztette a Szentlélek Pál apostolt és barátait utazásuk több pontján is? Fel akarta vajon készíteni őket a Jeruzsálemben rájuk váró eseményekre? Te hogyan éreznéd magad, ha tudnád, hogy valami rossz fog történni veled?

PÉNTEK

Pál apostol sajnálta barátait, akik könyörögtek neki, hogy ne menjen Jeruzsálembe. Tudta, hogy szeretetből teszik, mégsem hagyta lebeszélni magát. Már addig is sokat elszenvedett Jézusért, most pedig azt mondta, szívesen vállalja még a börtönt is Jeruzsálemben, sőt még a halált is Jézusért. ApCsel 21:13.

Barátai azonban tovább könyörögtek neki, hogy gondolja meg magát. Nem akarták, hogy oda menjen, ahol szörnyűségek történhetnek vele. Pál apostol fejében viszont meg sem fordult, hogy meggondolja magát. Soha nem feledkezett meg arról, mit tett érte Jézus. Örömmel kész volt bármit is megtenni érte, még akár a halált is vállalta volna érte.

Ugyanakkor szomorú is volt az apostol, mert népének többsége ugyanolyan volt, mint ő is, mielőtt kereszténnyé lett volna. Nem szerették a keresztényeket és Pál Krisztusról szóló prédikálását is le akarták állítani. Éveken át szörnyű hazugságokat terjesztettek róla és sajnos még a jeruzsálemi keresztény vezetők egy része is elhitte az apostol ellenségei által koholt vádakat. Mit gondolsz, volt oka a szomorkodásra?

Pál barátai végül feladták és nem kérlelték többé, hogy ne menjen Jeruzsálembe. Összecsomagoltak hát és készen álltak Cezárea elhagyására. Néhány barátjuk is csatlakozott hozzájuk és gyalog tették meg a száz kilométert Jeruzsálemig. 14-16. v.

További elmélkedésre: Neked vajon mi járt volna a fejedben Pál helyében, amikor végre átléped Jeruzsálem kapuját?

Történet sarok

Ismeretlen szerző írása: Átdolgozta: Amy Sherrard

Menekülés egy zsákban 2. rész

A kis Antónia és szülei menekülni próbáltak hazájukból. Keresztények voltak, akiket hazájukban üldöztek és szigorúan büntettek. Egy este édesapja elmondta Antóniának, hogy másnap reggel indulniuk kell.

Antónia szülei kora hajnalban elővették a két nagy zsákot, amiben a zöldséget szokták a piacra vinni. Antónia figyelte, ahogy az egyiket megtöltik karalábéval és más zöldséggel. A kislány alig várta már a hosszú hajóutat a nagy gőzösön,egy távoli ország felé, amiről apukája beszélt neki. – Nos, ez rendben, túl hosszú az út neked annyit gyalogolni. Ezért is szoktunk itthon hagyni. – mondta mosolyogva Apa. – A szamáron fogok lovagolni? – kérdezte Antónia, miközben látta, hogy szülei befejezik a nagy zsák megtöltését. –Nem – felelte Apa -, azt szeretnénk, ha mindenki azt hinné, hogy mindent úgy csinálunk, ahogyan szoktuk. Azt kell hinniük, hogy szokás szerint most is otthon hagytunk téged. Apa ezután elmondta drága kis Antóniájának a tervüket. – Senki sem láthat meg téged. Abba a zsákba bújtatunk, ami mindig a szamár másik oldalán szokott lenni. Mindenki azt hiszi majd, hogy az a zsák is zöldségekkel van tele, téged pedig otthon hagytunk, ahogy szoktuk. Nálad lehet a játékbabád, és nagyon nyugodtan, csendben kell maradnod.

- Ó! – mondta Antónia, miközben felnézett szüleire. Nem tehetett róla, de félt egy kicsit. Örült, hogy nála lehet a babája és a szülei is a közvetlen közelében lesznek, de vajon képes lesz-e egész úton meg sem moccanni és csönden maradni abban a nagy zsákban?

Letérdeltek és együtt imádkoztak, mielőtt Apa felmálházta a szamarat. Kérték Jézust, őrizze meg őket, miközben otthonukat odahagyják. Arra kérték vigyázzon rájuk végig a hosszú úton, míg a távoli országba érnek, ahol félelem nélkül dicsőíthetik Istent. Még utoljára végigpillantottak szeretett otthonukon, és földjükön. Anya szemében könnyek csillogtak, de bártan mosolyogva letörölte őket.

Apa óvatosan felvette a zsákokat és a szamár két oldalára erősítette őket. Egyik oldalra a zöldségekkel telit, a másikra pedig azt, amibe a kicsi Antóniát bújtatták. Anya és Apa a szamárnak azon az oldalán haladt, ahol az Antóniát rejtő zsák volt. Elindultak és nehéz szívvel hátrahagyták drága otthonukat.

A nagy zsák belsejében a kicsi Antónia szorosan magához ölelte babáját. Amikor senki sem volt a közelben szülei nagyon halkan beszéltek a kislányhoz. Megdicsérték, amiért olyan jól viselkedik. Ha találkoztak valakivel az úton, a szülők ugyanúgy köszöntötték őket, mint máskor. Senki sem sejthette, hogy bármi is más lenne, mint általában.

Apa egyszer csak nyugodt hangon megszólalt, de amit mondott, attól Antóniának nagyon szapora lett a szívverése.

- Katonák jönnek szemben az úton. – mondta halkan Apa. – Maradj nagyon csendben, Antónia!

(Folytatása következik)