|
VASÁRNAP
 Pál és Barnabás egy időre visszatértek
a nagy antiókhiai gyülekezethez. Eközben nem feledkeztek meg az általuk
alapított többi gyülekezetről, és hosszú utazásuk során meglátogatott
emberekről sem. Pál így szólt egy napon: „Barnabás, keljünk útra és
látogassuk meg őket, hogy lássuk jól vannak-e.” Barnabás is egyetértett
vele. ApCsel 15:35-36.
Első missziós útjukon csatlakozott
hozzájuk Barnabás ifjú unokaöccse, Márk is. Szerette Jézust és dolgozni
akart érte, de hamarosan nehéznek, nagyon nehéznek találta a missziós
munkát. Gyakran veszélyes is volt ez a munka.
 Márk
pedig megijedt és honvágy is gyötörte, ezért hazatért. Később azonban
megbánta, hogy hazament és szeretett volna még Jézusért dolgozni.
Barnabás szerette volna, ha Márkot is
magukkal viszik következő útjukra. Biztos volt benne, hogy ezúttal nem
futamodna meg, mint azelőtt. Akart adni még egy esélyt Márknak.
37. v.
További elmélkedésre:
Örülsz, hogy Barnabás
újabb esélyt akart adni Márknak? Velük mehetett vajon Márk az útra?
Holnap megtudjuk.
HÉTFÖ
Pál nem tartotta jó ötletnek, hogy
Barnabás Márkot is magukkal szeretné vinni következő missziós útjukra.
Attól tartott, ha megint nehéz helyzetbe kerülnek,
 Márk ismét otthagyja
őket. Végül úgy döntöttek, hogy Barnabás magával viszi Márkot és Pál
másvalakivel indul útnak. Kit választott Pál?
ApCsel 15:38-40.
Barnabás és Márk kihajózott Ciprus
felé. Pál és Silás pedig sok helyre ellátogattak útjuk során.
41. v.
Ha esetleg érdekelne, Márk ezúttal nem
tért haza idő előtt. Hasznos, jó segítője volt Barnabásnak és végül mát
Pál apostol is megbízott benne. Örült, hogy Jézus hű munkatársa lett.
2Tim 4:11.
Pál és Silás egy Troás nevű városban
voltak, amikor Pál látomást kapott Istentől. Álmában egy macedón férfi
szólt hozzá és arra kérte, menjen hozzájuk és beszéljen az embereknek
Jézusról. Hamarosan útra keltek és az orvos Lukácsot is magukkal vitték.
ApCsel 16:9-11.
Filippi Macedónia legjelentősebb városa
volt. Pál és Silás jó néhány napra megállt ott. Hová mentek
szombatnapon? 12-13. v.
Pál beszélt az asszonyoknak Jézusról.
Egyikük, akit Lídiának hívtak, gyönyörű bíborszínű kelmét árult.
További elmélkedésre:
Pál és Silás kényelmes
szálláshoz jutott és az emberek megismerhették Jézust. Érted mát, miért
akarta Isten, hogy tanítványai Macedóniába menjenek?
KEDD
 Sátán meg akarta akadályozni, hogy Pál
és Silás Jézusról tanítson Filippiben. Egy rabszolgalányt próbált erre
felhasználni. A leány nagyon sok pénzt keresett gazdáinak a jövendőmondó
tehetségével. Mit kiáltozott róluk egyfolytában, miközben követte Pált
és Silást? ApCsel 16:16-17.
A rabszolgalány az igazat kiáltozta, de
Sátán arra kényszerítette, hogy újra, meg újra ismételgesse. Akik
hallották, gyanakodhattak, hogy vajon az apostolokban is ugyanaz a lélek
lakik-e, mint a leányban. Mi történt egyik nap, amikor a lány megint
követte a tanítványokat? 18. v.
Most aztán mindenki láthatta, hogy a
Pálban és Silásban lakó lélek nem ugyanaz a sátáni erő, ami a leányban
lakott. Ráadásul Sátán terve nem vált be, ezért megharagudott. Gondolod,
hogy feladta volna? Ó, nem!
A rabszolgalány gazdái is dühösek
voltak. Szolgálójuk hirtelen megszabadult Sátán hatalmából, ők pedig
Pált és Silást okolták, amiért nem kereshetnek már pénzt a leány által.
Mit tettek ezért? 19-21. v.
További elmélkedésre:
Igazat állítottak a lány
gazdái a város vezetőinek? Mit gondolsz, hogy határoztak a főemberek,
mit tesznek Pállal és Silással?
SZERDA
 A történetünkben szereplő rabszolgalány
gazdái annyira megharagudtak Pálra és Silásra, hogy a város vezetősége
elé hurcolták őket. Rövidesen nagy tömeg gyűlt össze, és mindenki
ordítozott. A főemberek meg sem próbálták leállítani őket. Inkább
botütésekre ítélték Pált és Silást. ApCsel
16:22.
Ezután börtönbe zárták őket. Szigorúan
meghagyták a börtönfelügyelőnek, nagyon figyeljen, nehogy a
misszionáriusok megszökjenek. Ezért egy koromsötét, belső cellába zárták
őket, ahonnan biztosan nem tudnak kiszabadulni. Még a lábukat is
kalodába szorították, így felállni sem tudtak.
23-24. v.
 A város főemberei hazafelé menet még
többet megtudtak Pál és Silás áldásos munkájáról. A rabszolgaleánnyal is
találkoztak és láthatták rajta a változást. Már tudták, hogy nem lett
volna szabad megveretniük és bebörtönözniük a misszionáriusokat. Ezért
úgy döntöttek, másnap szabadon engedik őket.
Mit gondolsz, hogyan érezhette magát
Pál és Silás a sötétben a hideg, nyirkos cellában a puszta földön ülve?
Hátuk vérzett és sajgott a szörnyű veréstől. Ó, mennyire szenvedtek! A
többi rab, akivel így bántak, biztosan kiáltozott nyögdécselt és
átkozódott, de Pál és Silás még csak nem is panaszkodott. Tudtál,
nincsenek egyedül. Angyalok álltak mellettük. Bár mindenük szörnyen
fájt, örültek, hogy Jézusért szenvedhetnek.
„Imádkozzunk!” – mondták egymásnak, és
azonnal, fennhangon úgy is tettek. „Énekeljünk!” – mondták, és
énekeltek. Olyan hangosan énekeltek, hogy a többi fogoly is hallhatta
őket. 25. v.
További elmélkedésre:
Szerinted, te tudnál
énekelni, ha úgy szenvednél, mint akkor Pál és Silás?
CSÜTÖRTÖK
Pál és Silás egy koromsötét
börtöncellában imádkozott és énekelt. A többi rab hallgatta őket, de a
főfoglár mélyen aludt.
 Éjféltájban váratlanul ragyogó
fénysugár töltötte be a cellát és a börtön megrázkódott. A nehéz ajtók
kitárultak és a láncok lehullottak minden rabról.
ApCsel 16:25-26.
A börtönőr gyorsan kikelt az ágyból, és
megrémült a nyitott ajtók látványától. Biztos volt benne, hogy Pállal és
Silással együtt az összes rab megszökött. Tudta, hogy őt fogják okolni,
tán még ki is végzik. Rögtön úgy döntött, inkább ő végez magával,
minthogy szégyenszemre a katonák hurcolják meg az egész város szeme
láttára. 27. v.
Pál látta, hogy a börtönőr kirántja a
kardját, és tudta, mire készül. „Állj!, ne tedd!” – kiáltotta –
mindnyájan itt vagyunk, senki sem szökött meg.” Pál kegyes viselkedése a
többieket is visszatartotta a szökéstől. 28. v.
A börtönfelügyelő kardját elhajítva
sietett Pál és Silás cellája felé. Reszketve térdre hullott előttük és
bocsánatukért esedezett, amiért olyan kegyetlenül bántotta őket. 29.
v.
Ezután a börtönőr kivezette Pált és
Silást. Pár perce még meg akarta ölni magát, most azonban más gondolatok
cikáztak a fejében. Meg akarta ismerni a hatalmas Istent, aki a
földrengést okozta és visszatartotta a foglyokat a szökéstől. Meg akarta
ismerni az Istent, aki miatt Pál és Silás nagy fájdalmai ellenére is
tudott imádkozni és énekelni. Mit kérdezett hát Páltól és Silástól, és
ők mit feleltek neki? 30-31. v.
További elmélkedésre:
Miért volt Pál és Silás
olyan kedves és megbocsájtó a börtönőrrel?
PÉNTEK
 Még éjszaka volt. Pál és Silás a
börtönfelügyelővel beszélgettek. Mit csináltak, ahelyett, hogy a
bebörtönzésük miatt mérgelődtek volna? ApCsel
16:32-34.
Milyen izgalmas! Egy egész család
ismerte meg Jézust azon az éjszakán és mind meg is keresztelkedtek.
Virradatkor a város vezetői üzenetet
küldtek a börtönőrnek, hogy engedje szabadon Pált és Silást. A börtönőr
meglepődhetett Pál válaszán, amikor elmondta nekik a jó hírt.
35-37. v.
A város vezetői nem tudták, hogy Pál és
Silás római polgárok. Megsértették a római jogot azzal, hogy ítélet
nélkül megverették és bebörtönözték őket, ami igen komoly dolog volt.
Sok szemtanúja volt a történteknek, és Pál azt akarta, hogy mindenki
tudja meg az igazat. Tudniuk kell, hogy Pál és Silás ártatlan.
A város vezetői nagyon megrémültek,
amikor rájöttek mekkora szörnyűséget követtek el. Tudták, hogy nagy
bajba kerülhetnek miatta. Nem is csoda, hogy alázatosan viselkedtek,
amikor eljöttek Pált és Silást megkövetni.38-39.
v.
 Pál és Silás ezután még nem hagyta el
Filippit azonnal. Egy időre visszatértek Lídia házába, mielőtt máshová
indultak volna prédikálni. Távozásuk után sokan tudomást szereztek a
börtönben történt csodálatos eseményekről és megismerték Jézust.
40. v.
További elmélkedésre:
Jóra tudja fordítani
Isten még a rosszat is? Ma is olyan bátor misszionáriusokra van Jézusnak
szüksége, mint Pál és Silás volt? Lehetünk már felnőttkorunk előtt is
misszionáriusok? Hogyan?
| |
Történet sarok
Ismeretlen
szerző írása: Átdolgozta: Amy Sherrard
Jane imája
édesapjáért
|
 |
Jane apukája nem volt keresztény, és
nem járt gyülekezetbe. De jóságos édesapa volt és nagyon szerette
kislányát. Este, amikor a munkából hazatért, mindig foglalkozott vele,
mielőtt lefektette volna. Egy este a szokásosnál kicsi később ért haza.
- Hol van Jane? – kérdezte Anyától. - Éppen most feküdt le aludni. –
felelte Anya. - Felmegyek és óvatosan jó éjt-puszit adok neki. –
gondolta Apa. Lábujjhegyen ment fel a lépcsőn nehogy felébressze a
kislányt, ha már aludna. A gyerekszoba ajtajából azonban látta, hogy
Jane az ágya mellett térdel és hallotta, hogy Jézushoz beszél. - Drága
Jézus, kérlek, segíts, hogy Apa megismerjen, és szeressen téged! Kérlek,
indítsd, hogy eljöjjön a gyülekezetbe, ahol tanulhatna Rólad!
 Apa megvárta, míg Jane befejezte az
imádságot, majd bement, magához ölelte és megpuszilta, mint mindig.
Lefelé menet továbbra is kislánya imádsága járt a fejében.
Jane már sokszor kérte apukáját, hogy
menjen vele és Anyával az imaházba, de ő mindig nemet mondott. Most
azonban Jane imája nem hagyta nyugodni. Végül úgy döntött, ha a kislány
legközelebb megkéri, hogy menjen velük, elmegy, csakhogy a kedvébe
járjon.
Nem sokkal ezután Jane ismét kérlelni
kezdte apukáját: - Apa, légy szíves, gyere velünk ma este az imaházba!
Jane-t nagyon boldoggá tette, hogy Apa igennel felelt. Tudta, Jézus
megválaszolta imádságát.
Apa nagyon figyelmesen hallgatta aznap
este a lelkész beszédét, akinek szavai elgondolkodtatták. Újra meg újra
elment Anyával és Jane-nel a gyülekezetbe, és rövidesen már másképp
gondolkodott Istenről és Jézusról. Elhatározta, ő is kereszténnyé lesz.
Szeretni akarta Jézust és neki engedelmeskedni.
Egyik este, amikor Apa magához ölelte
drága kicsi lánykáját és jó-éjt puszit adott neki, így szólt hozzá: –
Jane, a te Jézusod, most már az enyém is. Ó, milyen boldoggá tette ezzel
Anyát és Janet! Most már örökre Jézust szerető család lesznek! Együtt
tarthatnak családi áhítatot, együtt járhatnak a gyülekezetbe és együtt
lehetnek majd mindörökre Jézusnál. Jézus a kislány imáját használta fel,
hogy apukája megfontolja, kereszténnyé lesz.
Jézus örül, ha másokért imádkozunk.
Ismersz olyanokat, akik azért nem tudják Jézust szeretni, mert nem
ismerik Őt igazán? Imádkozol értük?
|
