Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

SERDÜLŐKNEK

III. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

 

Üldözés az egyházon belül

  11. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Ki az eretnek?

Ha 380 után a Római irodalom területén éltél volna, „keresztény” lettél volna. Talán soha nem is hallottál volna a Bibliáról, Jézusban sem hittél volna, úgy szegted volna meg a Tízparancsolatot, ahogy csak szeretted volna, és mégis „keresztény” lettél volna, legalábbis a kormány és a Római Katolikus egyház szerint.

Jézus azonban nem a világi és egyházi vezetés véleménye alapján ítél valakit kereszténynek. A keresztények, akik Jézus könyvében nyilván vannak tartva, azok, akik az ő követését választották és győztek. Jel 3:5. A Szentlélek segítségével elfogadták Jézus bocsánatát a bűneikre, amit csak tudnak, megtanulnak Jézusról és próbálnak hozzá hasonlóan élni. Jn 12:16. Ezt nagyon fontos megértenünk.

Az önző római egyházvezetők nagyon sok embert összezavartak abban, hogy valójában mit is jelent az egyház. Elfeledték, hogy csak azok csatlakozhatnak az egyházhoz, akik szeretik Jézust és elfogadják Őt életük irányítójának. Úgy gondolták, hogy az egyház olyan, mint egy ország határokkal és a határokon belül mindenki „keresztény”. Először is konkrét földterületnek gondolták az egyházat, mint egy birodalom, és úgy döntöttek, hogy az, az egész világ!

Azt hitték, az egyház döntései az egész világra érvényes törvények. Aztán úgy döntöttek, hogy mindenki eretnek, akiről az egyház vezetői azt állítják, hogy veszélyes tanokat hirdet, vagy máshogyan hisz, mint ők. Szerintük ez azt jelentette, hogy az eretnekeket meg kell büntetni, ami gyakran kivégzést jelentett.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Előfordul, hogy egyháztagok már nem hisznek többé az igazságban. Mit mond a Biblia, mit kell ilyenkor tennünk? 1Tim 5:20; 2Tim 3:5; 2Thessz 3:6.

Megfeddeni, elfordulni tőlük, kerülni őket, ezek a legkeményebb szavak, amiket Isten az egyháznak tanácsol az emberek megjobbítására. Nem a kivégzésüket? Nem! Nem a meggyilkolásukat.

HÉTFÖ

Hogyan kell megbüntetni az eretneket?

Amikor valaki valami rosszat tesz, Jézus még mindig szereti őt és azt akarja, hogy mi is szeressük és próbáljunk meg segíteni neki. Az illetőnek fel kell ismernie a hibáját és ebben kedvesen mi is segíthetünk neki. Meg kell értenie a jó és a rossz közötti különbséget, amiben szintén segíthetünk. Meg kell bánnia és ebben is bátoríthatjuk, ha elmondjuk neki, hogy Isten megbocsájt.

Mit kell azonban az egyháznak tennie, ha az illető nem hallgat ránk? Ha úgy dönt, nem szolgálja tovább Jézust? Mi van, ha nem hagyja abba rossz szokásait? Mi lesz akkor?

Ha valaki továbbra is olyasmit tesz, ami nyilvánvalóan rossz, például lop, az egyháznak meg kell rónia őt. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet felelős azért az emberért és a vezetőknek el kell menniük az illetőhöz és megpróbálni jobb belátásra bírni. Be kell mutatniuk neki, hogyan kell egy kereszténynek élnie. Ez remélhetőleg segít az illetőnek komolyan elgondolkodni, belátni és megbánni helytelen tetteit. Mt 18:15-17.

Ha azonban az illető nem hallgat rájuk és nem jön Jézushoz bűneit megbánva, a gyülekezet visszavonhatja a testvériség baráti jobbját, vagyis ezt mondhatja a gyülekezet: „Nagyon sajnáljuk, de az életmódoddal úgy döntesz, hogy nem akarsz a testvéri közösségbe tartozni. ”

Ez minden, amit az egyháznak a helytelenül cselekvő tanítvánnyal tennie kell. Ez azt jelenti vajon, hogy a tolvajokat és a gyilkosokat soha nem kell megbüntetni? Természetesen nem, de az nem az egyház feladata. Ki illetékes ebben? Róm 13:1-5.

 Alkalmazd a gyakorlatban: A keresztényeknek hálásnak kell lenniük, ha országuk kormánya védelmezi őket. Képzeljük csak el, milyen lenne a rendőrség nélkül, ha senki sem gátolná, hogy az emberek lopjanak és bántsák egymást!

KEDD

A hanyatlás

Amikor az egyház vezetői elfeledkeztek a Biblia tanításáról a helytelenül cselekvőkkel szemben, vagy semmibe vették a tanítását, elkezdtek mindenkit büntetni, aki nem értett egyet velük. Mint kiderült, nagyon sokan nem értettek egyet az egyházba bevitt pogány gyakorlatokkal, ezért sok embert megbüntettek. Ezen túlmenően több ezren vesztették életüket a megszámlálhatatlan felkelés és háború során, melyek gyakran olyan esztelenségek miatt folytak, hogy vajon melyik püspök fontosabb a másiknál.

Nincsen időnk mindegyik ilyen harcról tanulni, de a leghíresebbek közül kettő csupán egyetlen betű eltérés miatt tört ki. Nemcsak, hogy a két szó szinte ugyanazt jelenti, hanem olyasmin vitatkoztak, mintha számítana, hogy azt mondjuk: „Ez egy hatalmas kutya.”, vagy, hogy „Ez egy óriási kutya.”.

Természetesen nem kutyákról vitatkoztak. De ha megnézzük a viták alapjául szolgáló dolgok esztelenségét, beláthatjuk, hogy apró dolgokon vesztek össze.

Olvassuk el, hogyan jellemzi Pál apostol az ilyen embereket! 1Tim 6:3-5.

Mivel a legtöbb egyházi vezető ilyen felesleges, értelmetlen vitákba fektette ideje és energiája nagy részét, a nép összezavarodott, nem tudta milyen is a kereszténység valójában, és bekövetkezet a hanyatlás. Ahogy elhagyták a Biblia igazságait, pogány eszméket és gyakorlatokat engedtek be helyettük az egyházba. A valóban fontos dolgokkal pedig egyáltalán nem törődtek.

A 300 és 451 közötti esztendők során számtalan furcsa gyakorlat talált magának utat az újfajta „kereszténységbe”, melyek mind a pogány vallásokból eredtek. Néhányat felsorolunk itt közülük:

  • Kr.u.307 – Meghintéses keresztség a bemerítés helyett

  • Kr.u.321 – A pihenés napját áttették szombatról vasárnapra.

  • Kr.u.375 – Megkezdődött a szentek imádása.

  • Kr.u.400 – Intézményessé vált a halottak tisztelete.

  • Kr.u.416 – Az egyház csecsemőket kezdett keresztelni.

  • Kr.u.432 – A Szűz Mária kultusz kezdete.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Azért kerülhettek az egyházba ezek a pogány gyakorlatok, mert az önző egyházi vezetők népszerűségre vágytak. Tehetünk valaha is bármit csupán azért, hogy népszerűek legyünk, és „jó véleménnyel” legyenek rólunk az emberek? Lk 6:26; Jer 45:5.

SZERDA

Ki a pusztaságba

Tekintsük át ismét az egyházba bejött változások listáját! Minden egyes változással félretettek egy bibliai igazságot és pogány eszmét tettek a helyébe. Istennek mégis volt számtalan hűséges keresztény gyermeke, akikre nem tudták rákényszeríteni ezeket a pogány gyakorlatokat, és elutasították, hogy megtagadják a Biblia tanításait. Sajnos csak nagyon keveset tudunk ezekről az emberekről, mert az egyház vezetői mindent megtettek, hogy a nép ne szerezzen tudomást azokról, akik nem értettek egyet velük.

Az egyház hatalmának erősödésével egyre gyakrabban üldözték azokat, akik ragaszkodtak a Bibliához és a nagyvárosok elhagyására kényszerítették őket, ahol az egyházi vezetőknek a legnagyobb hatalmuk és befolyásuk volt.

A keresztények, akik még emlékeztek a szombatra és úgy dicsőítették Istent, ahogyan Ő kérte, vidékre kényszerültek, egyre távolabb a városoktól. Gyakran nagyon messzire kellett költözniük, hogy szabadon és biztonságban imádhassák Istent. Következő leckéinkben még többet tanulunk majd ezekről az emberekről.

Olvassuk el János apostol jelképes leírását a „Pusztai egyházról”! Jel 12:6, 14. Csak egy szerető Isten készít „helyet”, amire hűséges, üldözött népének szüksége van. Nem csoda, hogy inkább a halált választják, minthogy megtagadják Őt.

A római egyház gyakorlata évekig nem terjedt el széles körben. A keresztények valójában sokáig csak annyit tudtak, hogy a római egyház valamit másképpen csinál.

Talán hallottad már a szólásmondást, hogy „Rómában tégy úgy, mint a rómaiak!” Kevesen tudják, hogy ez eredetileg a szombat megtartására vonatkozott. Mindenütt máshol a keresztények az igaz, hetedik napi szombatot tartották meg. Rómában viszont a vasárnapot. Tehát, ha Rómában jártál volna, hacsak nem volt elég bátorságod a Bibliához ragaszkodni, akkor úgy tettél, mint a rómaiak és a vasárnapot ünnepelted volna.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Rómának a hatalmas városokban volt legnagyobb a befolyása. Hogyan segített az embereknek a félreeső, vidéki élet a szombat megszentelésében?

CSÜTÖRTÖK

A két kard

A Katolikus egyház, mely Rómában kelt életre, a pogány eszmék bevitelével lassan, fokozatosan megváltoztatta a keresztény vallást.

Volt azonban egy nagy gond, ami az egyház vezetőinek nem tetszett, az, hogy sokan nem értettek egyet velük. Nem mentek vasárnap templomba, nem tisztelték a szenteket, nem kereszteltették meg a kisbabáikat meghintéssel és nem imádkoztak Szűz Máriához. Túl sokan nem csinálták azt, amit az egyház vezetői elvártak volna tőlük. Mit kezdhettek tehát ezzel a problémával?

Az egyház hosszú éveken át kényszert alkalmazott, hogy a nép betartsa parancsait. De vajon hogyan tehette ezt Jézus nevében? Olvassuk el: Mk 10:42-45!

Amikor Konstantin császár uralkodói hatalmat adott az egyházi vezetőknek, ők engedtek a kísértésnek, és az nép engedelmességre kényszerítésére használták hatalmukat. Azzal viszont tisztában voltak, hogy ezt a gonoszságot a Bibliával nem támaszthatják alá.

Végül megtalálták a módját, hogy úgy tűnjön, mintha a Biblia parancsa lenne az erőszak alkalmazása. Lássuk, megtaláljuk-e! Lk 22:38.

Megtaláltad? Nem? Ne aggódj, nem vagy vak! Lukács evangéliumának ez az igeverse nem hagyja jóvá az erőszak semmilyen formáját sem. De abban az időben, amikor nagyon kevesen birtokoltak, vagy egyáltalán láttak Bibliát, az egyháznak ennyi mentség éppen elegendő volt.

Úgy is ismert, mint „A két kard tana”. Állításuk szerint az egyik kard az egyház spirituális hatalma. Isten azonban két kardot adott az egyháznak. A második kard az egyházi vezetők tanítása szerint a császárság hatalma, amit az egyház felügyel. Ez a kard valóságos volt, olyan, amivel embereket lehet ölni.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Mit mond a Biblia az erőszak alkalmazásáról? Mt 5:39; 26:52; 1Pét 2:21-23. Milyen kardot használnak az igaz keresztények? Eféz 6:17.

PÉNTEK

A bűn embere

Elég hosszan tanulmányoztuk az „új egyház” keletkezésének történetét. A legtöbb dolog, amit megtudtunk, nem éppen kellemes. Érdekes lehet, de végtelenül szomorú, elgondolkodnunk a megszámlálhatatlanul sok emberről, akik szenvedtek, sőt meg is haltak ezen üldöző hatalom uralmának idején.

Ennél csak az szomorúbb, hogy milyen sokan elfordultak Jézus követésétől. Talán elégedettek lehettek a fél-pogány vallás tanításaival, de mindennél rosszabb úgy meghalni, hogy valaki nem ismeri Jézust, mint Megváltóját.

Olvassuk el most a következő igeverseket: 2Thessz 2:3-12! Miért töltöttünk olyan sok időt azzal, hogy helytelen dolgokról tanuljunk? Mert ez az „új egyház”, amit megismertünk, lett az elkövetkezendő 1260 esztendő legerősebb, legbefolyásosabb vallási hatalma. Istennek szinte minden igaz követője szembesült a kérdéssel, hogy Istenhez, vagy ehhez az egyházhoz legyenek-e hűségesek. Emberek milliói veszíttették életüket, mert úgy döntöttek, Jézushoz lesznek hűségesek.

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy az evangéliumi munka feladata a dolgokat a helyükre tenni. Aki nem tudja, milyen helytelen dolgok kerültek be az egyházba, az nem fogja megérteni Pál szavait a „bűn emberéről”. A jó hír hirdetésének része a felfedés, a „bűn emberének” bemutatása mindenkinek.

A másik nagyon fontos ok, amiért ismernünk kell az egyház történelmét, Pál figyelmeztetésében található. Először az ő idejében játszódó dolgokról ír (7. v.), majd a mi időnkben, közvetlenül Jézus visszajövetele előtt történtekről (8. v.).

Mint sok más bibliai történet is, az „új egyháznak ” a „bűn embere” által oly régen történt felállításáról szóló is azt mutatja be, hogyan fog Sátán „nagy jeleket és csodákat” tenni a nagyon is közeli jövőben.

 Alkalmazd a gyakorlatban: A 2Thess 2:12 vers azokról beszél, akik „gyönyörködtek az igazságtalanságban”. Mi a reménysége azoknak, akiket vonz a bűn? Ha rólunk van szó, mire kell kérnünk Istent? Jer 31:33; Zsolt 40:8.

 

 

Feladatok:

1.Tedd sorrendbe aranyszövegünk mondatrészeit! Írd a sorszámokat a vonalra!

a.) _____ de mivelhogy nem

b.) _____ azért gyűlöl titeket a világ.

c.) _____ hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból

d.) _____ a világ szeretné, ami az övé;

e.) _____ Ha e világból volnátok

f.) _____  vagytok e világból,

 

2. Pogány, vagy keresztény?

Írjál P betűt a vonalra a pogány eszmék, vagy gyakorlat mellé, és B betűt a bibliai hitre utalók mellé!

a.) ____ Isten dicsőítése h.) ___ megölni mindenkit, aki nem ért egyet

b.) ____ a halottak tisztelete i.) ____ a szentek és Mária tisztelete

c.) ____ a vasárnap megszentelése j.) ____ a hetedik nap megszentelése

d.) ____ bemerítéses keresztség k.) ____ meghintéses keresztelő

e.) ____ csecsemőkeresztség l.) ____ a Jézusban hívők megkeresztelése

f.) ____  alázatosság m.) ____ nagyobb befolyásra vágyni

g.) ____ emberi tanításban bízni n.) ____ a Bibliára alapozni hitünket

 

3. Segíteni az eretnekeknek

Mi az egyház dolga, ha egy tagja nem akar bűnbánatot gyakorolni és tovább folytatja a bűnök elkövetését? Írjál I betűt a kifejezések mellé, amit igen, és N betűt azok mellé, amiket soha nem tehet!

a.) ____ Egy, vagy két testvér szeretettel buzdítsa a megbánásra.

b.) ____ Meg kell ölni, mert eretnek.

c.) ____ Ha nem tanúsít megbánást, nyilvánosan meg kell feddeni a gyülekezet előtt.

d.) ____ Pénzbüntetésre kell ítélni.

e.) ____ Ha nem hajlandó megbánni, ne legyen vele közösségünk.

f.) ____  Ne is törődjünk vele, talán nem is olyan nagy a bűne.

g.) ____ Azonnal hirdessük ki nyilvánosan a bűnét.

 

4. Kösd össze az igehelyek megjelölését a megfelelő idézetekkel!

a.)  „A léleknek kardját, amely az Istennek beszéde.”        Mt 5:39

b.)  „Tedd helyére szablyádat!”                                            1Pét 2:23

c.)  „Ne álljatok ellene a gonosznak.”                                   Mt 26:52

d.)  „Aki szenvedvén nem fenyegetőzött.”                           Eféz 6:17