|
VASÁRNAP
Az álom
(1Móz
28:10-22.)
 Jákób
sokféle módon szenvedte annak következményeit, hogy ellopta fivérétől az elsőszülöttségi jogot. Egyedül volt,
mindent, amit szeretett, el kellett hagynia. Biztos volt abban, hogy Ézsau soha nem fog megbocsátani neki, és
attól félt, hogy Isten sem fog.
De vajon Isten továbbra is gondot fog viselni róla? Igen. És amikor a puszta
földön, párna gyanánt egy kővel a feje alatt, álomba merült, Isten egy csodálatos álmot adott neki.
Álmában Jákób egy létrát látott, amelynek alja, egészen közel hozzá, a földig,
a teteje pedig az égig ért, és az angyalok jártak azon fel és le. Odafönn látta az Urat, amint letekint rá, és
egyértelműen hallotta, amint szól hozzá. 1Móz 28:12−15.
Amikor Jákób felébredt, sötét volt és mély csend honolt. De ahogy felpillantott
a csillagokra, mennyire más érzések keltek már benne! Immár tudta, hogy Isten megbocsátott neki és hogy nincs
egyedül. Habár nem láthatta őket, angyalok voltak vele, és Isten megígérte, hogy épségben visszaviszi otthonába.
Jákób álmában a létra Jézust jelképezte. A bűn örökre elválasztott volna
bennünket Istentől és a mennytől, ha Jézusra való tekintettel nem tétetett volna nekünk ez a létra. Jézus, mint
egy létra, összeköt bennünket Istennel és a mennyel. Azzal, hogy közénk jött és meghalt értünk, Jézus lehetővé
tette számunkra, hogy olyan szilárdan összekapcsolódjunk
 Istennel és a mennyel, amilyen
szilárdan Ő is kapcsolódik.
Milyen csodálatos! Mennyire szeret minket Isten! Nem csoda, hogy amikor Jákób
felébredt, ezek voltak az első szavai: „Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint… a menny kapuja!” „Isten
házá”-hoz is hasonlította a helyet. Hozzátette: „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!”
Amikor feljött a hajnal, Jákób vette a követ, amit párna gyanánt használt, és
kiállította azt mintegy emlékműként, az ott történt dolgok emlékére. Elnevezte a helyet Béthelnek, ami
ezt jelenti: „Isten háza”, és itt tett egy különleges fogadalmat. 20−22. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Jézusnak köszönhetően mi is szilárd összeköttetésben lehetünk a mennyel.
Biztosan tudhatjuk, hogy Isten mindig szeret bennünket.
HÉTFÖ
A következő ősatya (pátriárka)
A bátorító álom után − amit Istentől kapott Béthelben − Jákób nem félt többé.
És ahogy folytatta útját a távoli Háránba, rengeteg ideje volt gondolkodni. Tudta, hogy ezt a csodálatos álmot a
létrával, ezt soha nem fogja elfelejteni!
Jákóbnak mintegy 500 mérföldet (kb. 800 kilométert) kellett gyalog megtennie.
És napról napra, sőt kilométerről kilométerre egyre csak arról az álomról elmélkedett. Milyen hálával töltötte
el az a tudat, hogy Isten megbocsátott neki! Immár bizonyos volt abban, hogy Isten még mindig szereti őt és nem
hagyta őt magára.
 Jákóbnak
sok megpróbáltatáson kellett átmennie, amíg távol volt az otthonától, de annak az álomnak az emléke bátorsággal
töltötte el őt. Isten abban az álomban ugyanazt az ígéretet ismételte meg neki, amit nagyatyjának, Ábrahámnak,
valamint atyjának, Izsáknak már valamikor elmondott. Ő lesz a következő ősatya, és utódainak adatik Kánaán
földje.
Jákóbnak nagyon fontos volt emlékeznie arra, hogy mivel már őt illeti az
elsőszülöttség joga, lelki vezetőként különleges felelősségek nyugodnak rajta. Ha majd családja lesz, nem űzheti
azokat a gonosz dolgokat, amiket a körülöttük élő bálványimádó népek.
Háránban élő rokonai annyira hozzászoktak azokhoz a gonosz dolgokhoz, hogy a
bálványimádás bizonyos formáit maguk is űzték.
Ma is előfordul, hogy Isten gyermekeinek vannak rokonaik vagy közeli barátaik,
akik űznek olyan dolgokat, amiket a hívő keresztények nem akarnak űzni. Az ilyen embereknek azzal segítünk, ha
jó példával járunk előttük azzal, ahogy élünk és beszélünk.
Jákób valami újdonatúj dolgot csinált azzal, amikor megígérte Istennek, hogy
tizedet ad Istennek mindenből, amije lesz? Nem. Ezzel csupán nagyatyja, Ábrahám példáját követte, aki tizedet
fizetett Melkhisédeknek, az Isten papjának.
Jákób hálás volt a létráról szóló álomért is, és azzal, hogy visszaadja a
tizedet, ami az Istené, bizonyságát adta annak, hogy minden áldása Tőle származik.
1Móz 28:22.
KEDD
Megérkezés Háránba
(1Móz
29:1-14.)
 Amikor Jákób egyre csak ment és
ment, talán arra gondolt, mennyire más ez az ő útja Háránba, mint amilyen sok-sok évvel azelőtt Eliézer útja
volt Nákhor közeli városába. Eliézer tevekaravánnal és szolgákkal utazott, hogy menyasszonyt találjon Jákób
atyja, Izsák számára. Időközben Jákób nagybátyja, Lábán, Nákhór városából Háránba költözött.
Jákób most úgy jött, hogy semmije sem volt a batyuján, valamint azon a pár
holmin kívül, amit valószínűleg a hátán cipelt. Miért is marasztaná bárki is vendégként magánál hosszabb időre?
Miért is jutna bárki eszébe, hogy feleségül adja hozzá a lányát? Ám a létráról szóló álom, illetve Isten
ígéretei ösztökélték arra, hogy csak bátran menjen tovább.
Jákób végre közelébe ért Háránnak, nagybátyja, Lábán otthonához. A távolban
meglátott egy kutat, három juhnyájjal, amelyek arra vártak, hogy megitassák őket.
Amikor a kúthoz ért és ott mindjárt találkozott Lábán egyik lányával, az egész
túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. A Bibliából kiderül, mi minden történt aznap délután.
1Móz 29:1−14.
Amikor Eliézer leánykérőbe jött Izsák számára, már másnap haza is indult. Jákób
vendégsége nem ilyen volt. Az idő, amit náluk töltött, jóval több mint egy hónap volt.
Lábán hamar észrevette, hogy Jákób jó munkás és értékes segítség lenne a
számára. A hónap végére már nem is akarta, hogy elmenjen tőlük Jákób.
Az alatt az egy hónap alatt, míg Lábánnál dolgozott, Jákóbban komoly
elhatározás született. Szerette Ráhelt és feleségül akarta venni őt. Viszont tisztában volt azzal, hogy egy
család adná a lányát feleségül olyan valakihez, aki esetében nem látják biztosnak azt, hogy a lányukat rendesen
el tudja tartani.
Jákób atyja, Izsák, gazdag volt, de az nem tevékkel és gazdag ajándékokkal
bocsátotta útra a fiát, ahogy az Eliézer leánykérésekor volt. Jákóbnak nem volt semmije, amit jegyajándékul
adhatott volna.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Fontos elsajátítanunk a jó munka szokását? Mikor van itt az ideje ennek: most
vagy inkább később?
SZERDA
A kegyetlen csel
 Lábánnak
két leánya volt. A nagyobbikat Leának, a kisebbiket Ráhelnek hívták. Jákób Ráhelt akarta feleségül venni, Lábán
pedig azt akarta, hogy Jákób továbbra is neki dolgozzon. Láthatta, hogy Jákób kiváló munkás.
Abban a korban, ha egy vőlegénynek nem volt pénze, amit a menyasszony szüleinek
adhatott volna, megkereshette azt munkával. Ekkor az volt a szokás, hogy a menyasszony apja a menyegzőkor
adta ajándékba a menyasszonynak azt, amit a vőlegény munkával megkeresett.
Azzal, hogy dolgoznia kellett a menyasszonyért, a férfi bizonyságát adhatta
annak, hogy a leánynak azután is jól lesz dolga, hogy feleségül megy hozzá. Emellett ily módon az idő
próbálhatta meg, hogy a férfi szerelme a leány iránt igazán tartós-e. Ha az, úgy kész volt kivárni a maga
idejét.
Jákób tehát ráállt arra, hogy hét évig dolgozzon Lábánnak a lányáért, Ráhelért.
Vajon az a hét esztendő egy örökkévalóságnak tűnt Jákób számára? 1Móz 29:15−20.
A menyasszonyok abban a korban fátyolt viseltek, és senki, még a vőlegény, de
még a férj sem láthatta az arcát egészen az esküvő másnapjának reggeléig.
Lábán ezt a szokást arra használta fel, hogy egy kegyetlen cselt vigyen végbe
Jákób ellen a Ráhelért ledolgozott hét esztendő végén.
Milyen döbbenetes lehetett Jákób számára a felismerés az esküvő másnapjának
reggelén! Amikor meglátta menyasszonya arcát, rájött, hogy ő Leát és nem Ráhelt vette feleségül! És még
rosszabbul érezte magát, amikor végiggondolta, hogy Leának is segédkeznie kellett a terv sikerre vitelében.
Hogyan próbálta Lábán mentséget találni arra, amit tett? 25−26. o.
Mit gondolsz, Lábán rettenetes ármánya eszébe juttatta Jákóbnak azt a
pillanatot, amikor atyjától csellel csikarta ki az elsőszülöttségi jogot? Lábán nyilván azt remélte, hogy ezzel
a csellel magánál tarthatja Jákóbot, aki kész lesz továbbra is neki dolgozni, hogy elvehesse Ráhelt.
27. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Szabad-e bármikor is kihasználni valakit? Meg kell mindig tartanunk az
ígéreteinket?
CSÜTÖRTÖK
A baj soha nem jár egyedül
(1Móz
30:22-36,
43.)
Habár Lábán csellel vette rá Jákóbot arra, hogy Ráhel helyett Leát vegye
feleségül, Jákób tisztában volt vele, hogy ha nem tartaná meg Leát feleségül, azzal gyalázatba keverné a
családot.
Jákób ugyanakkor annyira szerette Ráhelt, hogy elfogadta Lábán ajánlatát, hogy
őt is magánál tarthatja feleségeként, és hogy másik hét év munkával szolgálja meg őt. Egy héttel később tehát
újabb menyegzőt tartottak.
 Jákób két felesége lett ezzel,
amivel végeláthatatlan viszályok keletkeztek a családjában. A két nővér féltékeny volt egymásra. Lea volt a
féltékenyebb, mivel Jákób jobban szerette Ráhelt, mint ahogy őt szerette. Ráhel viszont azért volt féltékeny,
mivel Leának születtek gyermekei, neki pedig nem.
Az első hét esztendőben Leának hat fiúgyermeke és egy Dina nevű leánygyermeke
született, illetve még két fia a szolgálónője révén. Ugyanezen időszakban Ráhelnek két fiúgyermeke született a
szolgálónője révén. De a hét esztendő végén Ráhelnek saját gyermeke is született, és az ő neve József lett.
Miután tizennégy esztendőn át dolgozott Lábán nagybátyjának, így szolgálva meg
a feleségeiért, Jákób vissza akart térni Kánaán földjére. Lábán azonban unszolta őt, hogy maradjon és dolgozzon
azután is neki. Isten megáldotta Jákób munkáját Lábán nyájával és marhájával, amelyek felettébb megszaporodtak.
Ez Lábán gazdagságát növelte, és magától értetődő volt, hogy egy ilyen értékes munkaerőt nem akart elveszteni.
De mégis, immár annak volt itt az ideje, hogy Jákób a saját családja jólétéről
gondoskodjon. Annak idején úgy érkezett Lábánhoz, hogy a saruján kívül nemigen volt egyebe. Tizennégy évi kemény
munka után, lett egy szép nagy családja, de semmi több. Lábán ezért arra kérte Jákóbot, hogy szabja meg neki a
bérét, amivel még tartozik. Jákób különös választ adott. 1Móz 30:28−32.
Lábán elfogadta ezt a különleges alkuajánlatot; és Isten áldásával Jákób
mindössze hat esztendő alatt jómódú ember lett. Ez azonban Lábánt és fiait féltékennyé tette. Mit parancsolt meg
azért Isten Jákóbnak? 1Móz 31:1−3.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Lábán önző volt és kihasználta Jákóbot. Helyes-e bármikor is kihasználni
valakit? Szabad-e bármikor is önző és méltánytalan módon megszerezni dolgokat másoktól?
PÉNTEK
Jákób hazaindul
(1Móz
31:1-7,
13-24.)
Jákón bizonyára jóval azután indult el Háránból és tért meg Kánaánba, hogy
Lábán és fiai kimutatták haragjukat, de mind többször jutott eszébe haragtól eltelt bátyja, Ézsau is.
 Vagyis, akár ott marad
Háránban, akár hazatér Kánaánba, az ő és a családja élete így is, úgy is veszélyben foroghat.
Jákób tudta, hogy neki és családjának hamarosan útra kell kelnie. A létráról
szóló álomban Isten a Kánaán földjére történő biztonságos hazaérkezésről biztosította őt. Nagyon
megkönnyebbülhetett, amikor buzgó imájának meghallgatásaképpen Jézus álomban adta Jákób értésére, mit kell
csinálnia. 1Móz 31:3.
A kinti munkákkal végezve Jákób üzente Leának és Ráhelnek, hogy menjenek ki
hozzá, ahol maguk megbeszélhették, mi legyen. Egy véleményen voltak, hogy nem lehet tovább maradásuk: ideje
szedelőzködniük és útra kelniük. A két nővér soha nem jutott hozzá a szokásos ajándékhoz, amit az apák a
menyegzőkor adnak át a menyasszonyoknak. Semmiképpen nem gondolhatták, hogy Lábán többet tett a jólétükért, mint
Jákób.
Jákób tisztában volt vele, hogy azonnal szedniük kell a sátorfájukat.
Felmálházták hát a tevéiket és öszvéreiket, és megkezdték a hosszú utazást. Lábán a vidék egy másik szegletében
tartózkodott, a juhait nyíratta, és csak három nap múlva jutott tudomására, hogy Jákób és családja útra keltek,
és mindenüket, amijük volt, magukkal vittek.
Lábán haragra gerjedt. Tudta persze, hogy annyi kisgyermekkel és szolgával, és
annyi lassan mozgó málhás állattal Jákób nem juthatott messzire. Ezért hát ő és még más férfiak a nyomukba
eredtek. Erőnek erejével akarta őket visszahozni.
Az önző Lábán nem gondolta, hogy bármi is visszatarthatja őt, de az út során,
Jákób elfogására indulva,  Isten
megintette őt. Hogyan? 23−24. v.
Lábán nem mert szembeszegülni azzal, amit Isten abban az álomban mondott neki.
Ekkor jött rá arra, hogy sem ígéretekkel nem győzheti meg őt, sem erővel nem tudja visszatérésre kényszeríteni
Jákóbot, ennek ellenére folytatta a hajszát. Biztosan tudta, hogy a házából valaki ellopott egyet s mást: olyan
dolgokat, amik a családjának fontosak voltak, és amiket vissza akart kapni.
Alkalmazd a gyakorlatban: Amikor
Jákób nem tudta, mitévő legyen, mit tett? Amikor nem tudod, mitévő légy, te is imádkozhatsz, és Isten segíteni
fog neked.
 |
