|
VASÁRNAP
Az ikrek felnevelkedése
(1Móz
25:21-28.)
 Izsák
tehát feleségül vette Rebekát, és onnantól immár nem volt magányos. Otthonuk boldog volt, és gyönyörű feleségét
mindenki szerette. Isten megígérte, hogy Kánaán földje az ő utódaié lesz, de húsz évnek kellett eltelnie, mire
gyermekük született. Ekkor Rebekának nem is egy gyermeke született, hanem mindjárt ikrei lettek!
Jóllehet az ikrek tényleg egyidősek, az anyja méhéből elsőként kibújó gyermeket
tekintették idősebbnek, míg a másodikként világra jövőt ifjabbnak. Rebeka elsőszülött gyermekét Ézsaunak,
másodszülöttjét Jákóbnak hívták. Az egypetéjű ikrek egyformán néznek ki és egyforma a viselkedésük, de Ézsau és
Jákób nem voltak egypetéjűek. Nagyon-nagyon különböztek egymástól.
Ézsau jelentése: „szőrös”. Ő ilyen volt születésétől fogva. Jákób jelentése:
„mást kitúró” − olyan ember, aki el akarja foglalni valaki másnak a helyét. Születésekor, kis kezével
belekapaszkodott Ézsau pici sarkacskájába: úgy nézett ki, mintha ő akart volna elsőként megszületni.
Nőttek-nődögéltek, és Ézsauból hangoskodó, türelmetlen és nemtörődöm ifjú
lett. Alig várta, hogy megtanulhassa az íjjal és a nyíllal való bánást, és nagy vadász lett belőle. Soha eszébe
nem jutott volna, hogy segítsen az anyjának vagy az apjának. Egyetlen dolog érdekelte csupán: hogy szabad
lehessen és azt és akkor tehesse, amihez és amikor kedvet érez. Nem gondolt a jövővel, az örömeinek akart élni
csupán, egyik napról a másikra.
Az ikrek tizenöt évesek voltak, amikor Ábrahám nagypapa meghalt. Izsák, az
apjuk, valamint Ismáel, a nagybátyjuk együtt temették el őt. Ábrahám 175 esztendőt ért meg.
 Valószínűleg sok éven át
imádkozott azért, hogy Ismáel térjen meg a vad életviteléből és imádja az Istent. És mielőtt Ismáel meghalt,
megemlékezett arról, mit tanított neki Ábrahám, amikor gyermek volt, és megtért és átadta az életét Istennek.
Amikor Ézsau és Jákób idősebbek lettek, könnyű volt észrevenni, hogy Ézsau
egyre inkább olyan lesz, mint amilyen Ismáel korábban volt. Ő volt Izsák és Rebeka elsőszülött fia, de vajon fel
volt-e készülve arra, hogy övé legyen az elsőszülötti jog, továbbá hogy ő legyen a következő ősatya? Tanítja-e
majd a gyermekeit Isten szeretetére és tiszteletére?
Alkalmazd a gyakorlatban:
Megváltozhatott volna-e Ézsau bármikor saját magától? Mi az egyetlen útja
annak, bármelyünkről legyen is szó, hogy a szív megváltozzon? Ez 36:26.
HÉTFÖ
Izsák hite próbára tétetik
(1Móz 26:1-11.)
 Izsák szerette Istent és hitt az
ígéreteiben, miként Ábrahám, az ő atyja is hitt. Ám a hite nem volt mindig tökéletes. Időnként követett el
hibákat, és ahogy Ábrahámnak, úgy neki is szüksége volt arra, hogy a hite növekedjen. És ez nem csak náluk volt
így: nekünk is ugyanerre van szükségünk.
Az egyik csúnya hiba, amit Izsák elkövetett, éppenséggel ugyanaz volt, mint
amit Ábrahám is elkövetett. Emlékszünk, hogy amikor Kánaán földjén, ahol Ábrahám élt, éhség ütötte fel a fejét,
valamennyi időre Egyiptomba költözött. Ott pedig elkövetett egy durva hibát, ami miatt ő és felesége, Sára is
komoly bajba került.
Most újra éhség tört ki, ezúttal Kánaán azon részén, ahol Izsák lakott. És
miként Ábrahámnak, neki is el kellett költöznie egy olyan helyre, ahol a nyája és csordája elegendő táplálékhoz
és vízhez jut. Meglehet, morfondírozott egy darabig azon, ha vajon elmenekülhet-e Egyiptomba ő is, ahogy atyja,
Ábrahám annak idején elmenekült. De most mit mondott neki Isten? 1Móz 26:1−2
Izsák engedelmeskedett és Gérárba költözött, ahol filiszteus szomszédai voltak,
akik nem szerették és nem imádták Istent. Isten azonban ugyanazt az ígéretet tette neki is, mint Ábrahámnak, így
hát nem volt mitől félnie.
Habár Izsák bírta az Isten ígéretét, úrrá lett rajta az aggodalmaskodás. Tudta,
hogy a Gérárban lakó népek bálványimádók, és biztos volt abban, hogy félelem nélkül ölnek és lopnak, ha
valamit meg akarnak szerezni. Amikor az egyikük a szép Rebekáról kérdezősködtek nála, hazugsággal vágta ki magát
a saját biztonsága érdekében.
Mi történt, amikor a filiszteusok királya rájött arra, hogy az, amit Izsák
Rebekával kapcsolatban mondott, nem volt igaz? 8−11. v.
Mit gondolsz, milyen véleménnyel lehetett a király Izsák vallásáról és
Istenéről? Izsák minden bizonnyal zavarban érezte magát, és nagyon bántotta, hogy nem bízott Istenben. Jó
bizonyságtevő lehetett volna az igazság hirdetésében, de ő elszalasztotta ezt a lehetőséget.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Van-e bármikor mentség a hazugságra? Lehet-e az bármikor is helyes?
KEDD
Kútásók
(1Móz
26:12-33.)
Ahogy Isten egyre megáldotta Izsákot, Abimélek filiszteus király pásztorai
annyira irigyek lettek rá, hogy a király végül felszólította őt, hogy költözzön el távolabbi legelők mellé.
Izsák készséggel eleget tett a felszólításnak, és remélte, hogy nem lesz több viszály.
 Sok
évvel korábban történt, hogy Ábrahám szolgái az ország különböző részein kutakat ástak, hogy a jószágaikat meg
tudják itatni. Csakhogy a filiszteusok Ábrahám halála után földdel temették be ezeket a kutakat. Így aztán Izsák
szolgái nem tudtak meríteni ezekből. Nekiláttak hát és kitisztogatták azokat, és a kutak újra megteltek vízzel.
Izsák szolgái ástak egy új kutat is, de Abimélek szolgái arra hivatkoztak, hogy
az abból származó víz őket illeti. Izsák szolgái elmondták a gazdájuknak, mi a helyzet, de Izsák nem vált
türelmetlenné. Inkább meghagyta a szolgáinak, hogy ássanak másik kutat. Az ám, de Abimélek szolgái a felett is
perlekedni kezdtek velük.
Vajon kijött Izsák a béketűréséből? Nem. Még távolabb ütötte fel a táborát, és
ott ásott egy újabb kutat. És most már nem szálltak a filiszteusok vitába a víz miatt.
 Izsák hálás volt, és
biztosak lehetünk abban, hogy Istennek tetszett, hogy Izsák ennyire türelmes volt.
Idő múltával Izsák ismét elköltözött a családjával. Ezúttal Beérsebában
telepedtek le. Ekkortájt lépett Ézsau és Jákób érett férfikorba.
Izsák tudta, hogy Abimélek nem örült a kutak miatt kialakult helyzetnek, ezért
meg is lepődött azon, hogy a király és hadvezére látogatóba jöttek hozzá. Mit akartak tőle?
1Móz 26:26−31
Amikor Abimélek és hadvezére megtértek otthonukba, bizonyára hála töltötte be a
szívüket, hogy egy ilyen békés szomszédjuk van. Izsák nem hadakozott a szolgáikkal. Ehelyett jó például szolgált
előttük és mind a körülöttük élő bálványimádóknak.
Ábrahámhoz hasonlóan Izsák is hív bizonyságtevő volt a pogány népek körében. Ő
volt az „ígéret gyermeke”, és neki és utódainak az Isten misszionáriusainak kellett lenniük. Reggeli és esteli
istentiszteleteik az áldozatok bemutatásával bizonyára hozzásegítettek másokat ahhoz, hogy felhagyjanak a
bálványimádással, és megismerjék az igaz szerető Istent.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Vajon a te bizonyságtevésed nyomán megtanulják az emberek imádni az Istent?
SZERDA
Fontos különbségek
Jákób nagyon különbözött fivérétől, Ézsautól. Jákób megfontolt, nyugodt és
szelíd természetű volt. Ezzel együtt erős és szívós munkabírású is volt. Amikor észrevette, hogy anyjára túl sok
munka hárul, örömmel segített neki.
Izsák és Rebeka nyilván mindkét fiukat szerették, de nem kétséges, hogy Rebeka
jobban ragaszkodott Jákóbhoz, mint Ézsauhoz. Ezzel szemben Izsák, aki ugyanolyan csendes volt, mint Jákób,
csodálta Ézsaut a merészségéért és vállalkozó kedvéért. Szívesen hallgatta félelmetes és izgalmas
vadászkalandjainak elbeszélését.
 Mind
Jákób, mind Ézsau tisztában volt azzal, hogy az elsőszülöttségi jog az elsőszülött fiúé, és hogy ő lesz a család
következő lelki vezetője. Tudatában voltak annak is, hogy Jézus is ott lesz az utódaik között. És azt is tudták,
hogy az elsőszülött fiút az atyai vagyonból kétszeres rész illeti meg.
Könnyen kitalálhatjuk, hogy egyedül az atyai vagyon volt az az előny, ami
Ézsaut az elsőszülöttségi jogból érdekelte. Jákób számára azonban a lelki javak voltak fontosabbak a vagyonnál.
Mindketten tisztában voltak a naponkénti áldozat jelentésével, és Jákób
állandóan arra gondolt, hogy milyen csodálatos lenne, ha Jézus az ő utódai között lenne.
Még mielőtt Ézsau és Jákób a világra jött volna, az Úr elmondta Rebekának, hogy
az idősebb szolgál majd az ifjabbnak. Ő ezt úgy értette, hogy az ifjabbé (Jákób) kell, hogy legyen az
elsőszülöttség joga. És amikor elmondta Jákóbnak, mit mondott ezzel kapcsolatban az Úr, Jákóbnak megdobbant a
szíve. 1Móz 25:23
Jákób nem tudta elképzelni, hogyan lehet az övé az elsőszülöttségi jog.
Ábrahámnak is sok idejébe került, míg megszilárdult a hite abban, hogy Isten megtartja az ígéreteit. Jákóbnak is
arra a fajta hitre volt szüksége, amelyre Ábrahám végül szert tett.
Egy nap Ézsau épp egy hosszú vadászatról tért meg. Fáradt volt és nagyon éhes,
és amikor Jákób sátorának közelébe ért, nagyon finom étel illata csapta meg az orrát. Odasietett hát, és látta,
hogy Jákób lencsefőzeléket készít egy nagy fazékban. Jákób egy pillanat alatt észrevette a kínálkozó alkalmat,
amikor megalkudhat Ézsauval. 29−34. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Mi az igazán fontos számodra: a barátok és a pénz, amikre e világban szert
tehetsz, vagy a Jézus megismeréséből fakadó lelki áldások?
CSÜTÖRTÖK
Amikor valaki be akar segíteni
Istennek
(1Móz
27:1-29.)
Ézsau egy tányér lencseételért és egy kevés kenyérért eladta az elsőszülöttségi
jogát. És hozzá hasonlóan az emberek ma is hajlandóan feladni a csodálatos jövőt,
 csak hogy megszerezzék azt, amit
most és azonnal megkívánnak.
Több mint harminc esztendővel azután, hogy Ézsau balga módon egy tál ételért
áruba bocsátotta az elsőszülöttségi jogot, Izsák elérkezettnek látta az időt arra, hogy megadja az
elsőszülöttnek kijáró áldást elsőszülött fiának. Idős volt már és vak, és nem tudhatta, meddig él még.
Rebeka megpróbált Izsák lelkére beszélni és meggyőzni őt arról, hogy az
elsőszülöttségi jog inkább Jákóbra kellene, hogy szálljon. Ámde Izsákot nem lehetett abban megingatni abban,
hogy Ézsaunak adja azt, jóllehet maga is tudatában volt annak, hogy Ézsau nem szereti és tiszteli Istent. Ézsaut
igazából csak egyvalami érdekelte: apja halála után hozzájutni a nagyobb részhez apja gazdagságából.
Szokás volt ünnepi lakomát szerezni arra az alkalomra, amikor az
elsőszülöttségi jog az apáról a fiúra száll át. Csakhogy Izsák tisztában volt azzal, mi Rebeka és Jákób
véleménye azzal kapcsolatban, hogy Ézsau fogja megkapni azt, ezért elhatározta, hogy titokban kerít rá sort.
Amikor Rebeka kihallgatta, hogy mit mond Izsák Ézsaunak, bizonyos volt abban, hogy az áldás, amelyben az apa a
fiút akarja részesíteni, tulajdonképpen az elsőszülöttségi áldás, Legott elhatározta, hogy meg fogja ezt a
dolgot akadályozni. Mihez folyamodott? 1Móz 27:6−10
Jákób előtt nem volt kétséges, hogy az, amit az anyja kigondolt, voltaképpen
hazugság. De Rebeka megígérte, hogy minden felelősség az övé, ha a terv kudarcot vall, így hát Jákób végül
ráállt a dologra.
Beöltözött Ézsau ruháiba. Anyja kecskeszőrrel fedte be fia karjait, a kezét és
a nyakát. Majd fogta az ételt, amit anyja már korábban elkészített, és bement atyja sátorába. Mi történt ezután?
18−29. v.
Jákób végül megszerezte az elsőszülöttséget, de kapott vele egy nehéz szívet és
bűnös lelkiismeretet is. Úgy számolt előzőleg, hogy egyetlen hazugságot sem kell kimondania, még ha
cselekvés szintjén nem kerülhet is egyet. Na de azt látjuk, hogy végül legalább négy hazugság hagyta
el a száját egymás után. Meg tudod mondani, melyek voltak ezek?
Alkalmazd a gyakorlatban:
Könnyű eljutni csupán egy hazugságig? Ha pedig már egyszer hazudik az ember,
könnyebb eljutni a következőig? Hazudhat valaki úgy is, hogy egy szót sem szól?
PÉNTEK
A következmények
(1Móz
27:30-46; 28:1-10.)
Jákób becsapta atyját annak érdekében, hogy megszerezhesse tőle az
elsőszülöttségi áldást. Ám nemsokára hazatért Ézsau az étellel, amit maga készített. És hát természetesen várta,
hogy majd megkapja az elsőszülöttségi áldást.
 Amikor
Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát azért a lencseételért, csak hogy kielégíthesse az étvágyát, nem sokat
töprengett az egészen. A Biblia azt mondja, hogy „megvetette az elsőszülöttségi jogot”. Mégis, amikor rájött
arra, hogy örökre elvesztette azt, nagy-nagy fájdalom lett rajta úrrá. Ámde Ézsau nem az elkövetett rossz miatt
bánkódott. Ő csupán amiatt bánkódott, hogy nem juthat hozzá a gazdagsághoz. Ezt a gondolkodási utat járják majd
be azok az emberek is, akik miután pusztán a saját élvezeteik kielégítéséért éltek, rájönnek, hogy örökre
elvesztették a mennyei elsőszülöttség jogát.
Jákó tudta, hogy ha nem engedi rábeszéltetni magát az anyjától arra, hogy
kövesse az ő elgondolását, nem lopott volna és nem jutott volna el ezekig a hazugságokig. Most nagyon
bizonyosnak látszott előtte, hogy soha nem nyerheti már el Isten áldását, és Isten soha nem bocsátja meg neki
azt, amit tett.
Ézsau pedig nem egyszerűen Jákóbot vádolta mindenért, ami történt, de ráadásul
rettenetes terveket kezdett forgatni a fejében. 1Móz 27:41
Amikor Rebekának fülébe jutott, hogy Ézsau Jákób megölését tervezi, és csak
Izsák halálára vár a terv végrehajtásával, egy pillanat alatt döntött, hogy Jákóbnak titokban el kell menekülnie
hazulról. Amikor mindezt elmondta Izsáknak, az is egyetértett. Izsák azért újra megáldotta, majd elbocsátotta
őt.
Azok az ábrázolások, amelyeken épp elhagyja a szülői otthont, fiatal férfinak
mutatják őt, holott ekkor már a hetvenes éveiben járt. De magányosnak érezte magát és rettegett. Nem volt
egyebe, amivel megvédhette magát, csak egy bot, és olyan országon kellett átutaznia, ahol vad törzsek
bántalmazhatták őt, vagy hírt vihettek Ézsaunak, aki nyilván megpróbált a nyomára akadni.
A második nap végére Jákób már nagyon messzire eljutott, és nagyon elfáradt és
elcsüggedt. Úgy érezte, hogy a bűne olyan szörnyűséges, hogy Isten nem bocsáthat meg neki.
 Végül leborult, és könyörgött
Istennek, hogy bocsásson meg neki, és valami módon adja tudtára, hogy nem hagyta el őt. Az érzései azonban nem
változtak meg. Fáradtan és csüggedten helyezkedett el a földön, párna gyanánt egy kővel a feje alatt, hogy aztán
végül álomba merüljön.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Isten a történtek, az elkövetett bűn ellenére is szerette Jákóbot? Ő igazán
megbánta és megvallotta a bűneit Istennek. És ő nem pusztán a bűne következményeit fájlalta.
 |
