Bibliatanulmány gyerekeknek

Az emberek, akik az Eufrátesz folyónál egy magas tornyot építettek, építettek egy várost is. A torony valószínűleg a városon belül foglalt helyet. És ha az építőknek sikerült volna kivitelezni a torony építését, a síkságon lakó emberek sok-sok mérföld távolságból is szemlélhették volna azt. Milyen büszkék lettek volna a lakók a városukra és a tornyukra! És pontosan ezt az érzést akarta elültetni bennük Sátán.

Sátán késztette arra az embereket, hogy építsenek várost és tornyot, ami büszkeséggel tölthette el őket. Isten azonban gyűlöli a büszkeséget. Sátán büszkesége miatt robbant ki a háború a mennyben is.

Azzal, hogy mindenki egy helyen lakik és mindenki egy nyelvet beszél, Sátánnak az volt a terve, hogy megalapít egy hatalmas világbirodalmat. Ily módon, a büszke bálványimádók birodalma segítségével folytatta volna az Istennel szembeni háborúját.

Sátán terve azonban csődöt mondott, amikor Isten közbelépett azzal, hogy az emberek egyetlen nyelvét összezavarva számos nyelven kezdtek beszélni az emberek. Az ezt követő zűrzavar miatt nevezték el a városukat Bábelnek. 1Móz 11:8−9

Városuk másik neve Babilon, de mind két szó ugyanazt jelenti: zűrzavar. Jellemző elnevezés ez arra a városra, amelyben a nyelvek megváltozása összezavarta az embereket. A Biblia Babilonnak nevezi Isten népe ellenségét, de erről a későbbiekben még fogunk tanulni.

Egyes embercsoportok, amelyek elköltöztek Bábelből, magukkal vitték a történeteket a nagy özönvízről és a bárkáról, amely megoltalmazta őseiket a vízbe fulladástól. Leszármazottaik a mai napig őrzik és továbbadják ezt a történetet. Több mint negyven ilyen elbeszélésről tudunk, amik a különböző országokban bukkannak fel, és nincs kettő olyan, ami teljesen megegyezne egymással.

Az az elbeszélés, amely a legjobban hasonlít a Bibliában találhatóhoz, elmondja, hogy emberek egy nagy hajót építenek, élelmet és állatokat visznek fel rá, és hogy az özönvíz mindent elpusztít. Elmondja, hogy a hajó egy hegyen ér földet, és hogy egy galambot és egy hollót bocsátanak ki a hajóból, továbbá hogy az emberek a hajó elhagyása után oltárt építettek és áldozatot mutattak be rajta. A nevek azonban különböznek a Bibliában olvasható nevektől, és az egyetlen igaz Isten helyett pedig hamis istenekről szól a történet.

Alkalmazd a gyakorlatban: Az idő múlásával az emberek által elmondott történetek módosulnak. A Biblia azonban igaz, és biztosan tudhatjuk, hogy azok, amikről abban szó van, pontosan úgy mentek végbe, ahogy meg van írva. Ugye te is hálás vagy, hogy megbízhatunk a Bibliában, Isten igaz Igéjében? Ézs 40:8.

Vajon feladta csak egy pillanatra is a harcot Sátán, amikor a városra és a toronyra vonatkozó terve csődöt mondott? Ó dehogyis! Nagyon is folytatta az Istennel szemben folytatott háborúját, éspedig azon emberek többségének szövetségével, akik most szétszóródtak a föld különböző szegleteibe. Ezek Bábelben is bálványistenségeket imádtak, és ugyanezt folytatták azokon a helyeken, ahová most elvándoroltak.

De mindig voltak néhányan, akik szerették Istent és Őbenne bíztak, és akik a Neki való engedelmességet választották a Sátánnak való engedelmesség helyett.

A Bibliában található történetek az Isten és a Sátán közötti háborúról szólnak, és emberekről, akiknek el kell dönteniük, hogy melyik oldalra állnak. Látva döntéseik következményét, kérhetjük Jézust, segítsen bölcs döntéseket hozni és engedelmeskedni az Ő Tízparancsolatának.

Az özönvíz előtt és még több évszázaddal az özönvíz után is voltak hűséges férfiak, akiket ősatyáknak (pátriárkáknak) nevezünk. Ők és leszármazottaik fénylő világosságként voltak e világban, amely szemmel láthatóan mind nagyobb sötétségbe burkolózott.

Minden ősatya családjában rendszerint az elsőszülött fiú lett a következő ősatya. Az ősatyák megtanították gyermekeiket az Isten ismeretére, és a bárányáldozat emlékeztette őket Jézus ígéretére, hogy eljön e világra, és meghal értünk, hogy üdvözíthessen bennünket.

Ádám volt az első ősatya. De az ő elsőszülöttje, Káin, nem lett a következő ősatya, mert ő azt a döntést hozta, hogy a háborúban Sátán oldalára áll. Végül Séth, Ádám hűséges gyermeke lett a második ősatya.

A lentebb található idői egyenes segítségével láthatjuk, hogy az özönvíz előtt az ősatyák olyan hosszú ideig éltek, hogy hosszú időn keresztül több ősatya is élt egyazon időben. Noé, a tizedik pátriárka, még az élők között volt, amikor az özönvíz bekövetkezett, és 120 éven át intette hűségesen az embereket, hogy térjenek meg az üdvösségre.

Isten az özönvíz után Sémet, Noé egyik fiát választotta ki arra, hogy az ő pátriárkai ágán keresztül vigye végbe terveit. Sok hűséges férfiú volt az ő leszármazottai között.

Alkalmazd a gyakorlatban: Szeretnéd, ha te is a hűséges követők közé tartozhatnál?

Az özönvíz folyamatosan visszahúzódott. Mintegy tíz hét elteltével a vízszint a legmagasabb hegyek teteje alá került. Noé még negyven napot várt, mielőtt kikémlelte volna, hogy milyen az időjárás, s hogy vajon az özönvíz visszahúzódott-e. 1Móz 8:4−13

Végül egy erős angyal kinyitotta a bárka nehéz ajtaját, és az összes ember és állat kiment a bárkából. Hogy megváltozott minden a Földön! Semmi nem maradt úgy, ahogy volt. Eltűntek a csodálatos fák és erdők. Most mindenhol csúnya sziklák és hegyek. Az arany, az ezüst és a különféle drágakövek, amik korábban a Föld felszínét borították, most a föld alá lettek temetve. A világ, ahogy azelőtt ismerték, eltűnt egyszerre az özönvíz által.

Hová lett az emberek és az állatok teste? El lettek temetve mélyen a sziklák és a föld alá, amiket az özönvíz roppant víztömege vize, majd a heves szél görgetett rájuk. Az idő múlásával a hatalmas erdők, amik ugyanígy eltemetődtek, szénné és olajjá alakultak, amit ma már fűtő- és üzemanyagként használunk. Gondoljatok csak bele, a benzin és a gázolaj, amit az autóinkhoz használunk, abból jött létre, amit több ezer évvel ezelőtt az özönvíz eltemetett!

Az első dolog, amit a bárkát elhagyva Noé megtett, az volt, hogy áldozatot mutatott be Istennek, hálából, hogy megoltalmazta őt és családját az özönvíztől. Isten örült annak, hogy Noé és családja hálásak voltak, és megígérte nekik, hogy nem lesz többet ehhez hasonló özönvíz. És azt is megígérte nekik, hogy a négy évszak: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél sosem marad el.

Így ha előfordul is árvíz és vihar helyenként, olyan özönvíz, amely a Föld egész felszínét beborítja, de nem lesz többé.

Isten egy csodálatos jelet is adott Noénak és családjának, amely arra emlékezteti őket, hogy Ő betartja ígéretét. Ez a jel a szivárvány volt. Ez a jel ma is velünk van. Amikor tehát látunk egy szivárványt, mindig emlékezhetünk arra, hogy amit Isten megígért sok-sok idővel ezelőtt, nem változott meg. Ő mindig megtartja ígéretét. 1Móz 9:12−15

Isten felszólította Ábrámot és Szárait, hogy hagyják el Ur városát és költözzenek el egy másik országba, ők pedig készek voltak meghozni ezt az áldozatot, mert elhatározták, hogy bármit mond nekik Isten, ők megcselekszik. Ábrám apja és annak családja vele tartott, és így egészen Háránig vándoroltak. (Ezt a helységet a család valószínűleg Ábrám bátyja, még Ur városában meghalt Hárán emlékére nevezte el így. Hárán fia, Lót családjával együtt vele ment, miként Nákhor, Ábrám másik fivére is.

Amikor Ábrám atyja meghalt Háránban, Isten azt mondta Ábrámnak, hogy menjen el Kánaán földjére. Fivére, Nákhor, Háránban maradt a bálványaival. Lót azonban családjával együtt szintén felkerekedett, hogy Ábrámmal és Száraival együtt Kánaán földjére költözzenek. Ábrám ekkor már 75 esztendős volt, és Szárai is csak tíz évvel volt fiatalabb nála.

Ábrám és Szárai sokaknak beszéltek Háránban az igaz Istenről, és sokan azok közül az emberek közül, akik ott elhatározták, hogy Istent fogják imádni, velük együtt tartottak Kánaánba. Amikor megérkeztek oda, Isten azt mondta Ábrámnak, hogy Kánaán egész földjét leszármazottainak fogja adni.

Ha Ábrám valahol Kánaánban megállt, oltárt épített. Ilyenkor az egész tábor összegyülekezett esti és reggeli áldozatra. Amikor továbbálltak, az oltárok ott maradtak; és amikor a kánaániták, akik Ábrám révén hallottak istenről, meglátták azokat az oltárokat, maguk is áldozatot hoztak az igaz Istennek. Ábrám az imával teljes élet csodálatos példáját állítja elénk.

Az egyik esztendőben, amikor éhség ütötte fel a fejét Kánaánban, Ábrám nem vonta kérdőre Istent, miért hozta őt ide, amikor ennyi baj jött rájuk. Imádkozott, majd elvégezte magában, hogy a közeli Egyiptomba teszi át a szálláshelyét, ahol rengeteg élelem van. Ámde az Egyiptomba való átköltözésük előtt Ábrám és Szárai megegyeztek, hogy az embereknek majd valami olyasmit mondanak, ami csak félig volt igaz. 1Móz 12:13.

Ábrám és Szárai ugyanattól az apától, de más-más anyától származtak, vagyis Szárai egyben féltestvére is volt. De nemde úgy van, hogy a féligazság olyan, mint a teljes hazugság?

Amikor a fáraó hallott az asszony szépségéről, a házába hozatta Szárait. De még mielőtt túl kséő lett volna, megtudta róla a teljes igazságot. Mit tett a fáraó ekkor? 18−20. v.

Alkalmazd a gyakorlatban: Megoltalmazta volna Isten Ábrámot és Szárait, ha elmondják magukkal kapcsolatban a teljes igazságot? Helyes-e bármikor is hazudni, akár csak azért is, hogy ezzel megmentsük valakinek az életét?

A jó angyalok a mennyben és a más bolygókon élő emberek szomorúak voltak, amikor látták az embereket Földünkön, amint újra erkölcstelenekké és gonoszakká válnak. Ugyanaz ismétlődik majd meg, mint az özönvíz előtt? Sátán és angyalai nem adták fel. Győzhet a Földön annak ellenére, hogy a mennyben már elvesztette a csatát? Úgy tesz, mint ha Ő lenne ennek a Földnek az Ura. És miért is ne? Elvégre a legtöbb ember ezen a Földön őmellé állt. Jézus még évszázadokkal később is úgy nevezi, hogy ő „e világ Fejedelme” (Jn 14:30).

Isten megígérte, hogy nem lesz több az egész Földet elborító özönvíz. Adta a szivárványt, mint ennek az ígéretnek a jelét. De az emberek, akik erre a síkvidékre költöztek, nem hittek ebben az ígéretben. Igazából ők még csak gondolni sem akartak Istenre. Sokan közülük abban hittek, hogy az özönvíz természetes jelenség volt, és Isten nincs is.

Sátán és angyalai nagyon örvendeztek azért, amikor ezek az emberek elhatározták, hogy építenek egy hatalmas tornyot, amelynek teteje az eget érje. Ők úgy gondolkodtak, hogy ha jönne egy másik özönvíz, akkor fölmennek a torony tetejére, ahol a víz szintjénél magasabban lennének. Aztán úgy gondolták, hogy az egész világ istenként dicsőítené őket, és ők uralkodnának mindenki felett. Milyen ostoba gondolat volt ez is!

Ekkorra már nagyon sok ember élt a Földön, és Isten azt akarta, hogy „töltsék be a Földet”(1Móz 9:1), de azok, akik elhatározták, hogy építenek egy tornyot, Sátán oldalára álltak a háborúban, és ők mindnyájan azon az Eufrátesz folyó mentén elterülő nagy síkságon akartak élni, ahol építettek egy várost.

Ezek az ostoba emberek elkezdték építeni a maguk tornyát; és ahogy egyre nagyobb és nagyobb lett, a munkások alant nem hallották azokat, akik fenn voltak a tetőn. Így az építők leadták a megrendelést az anyagokra a lentebbi szinteken lévőknek, ezek pedig továbbították addig, amíg el nem érték az anyagszállítókat lenn a földön Ekkor a megrendelést felvitték oda, ahol szükség volt rá. 1Móz 11:1−4

Gyakorlati alkalmazás: Ha az emberek hittek volna Isten ígéreteiben, akkor építettek volna tornyot? Hogyan befolyásolja az, hogy mit hiszünk, a cselekedetet?

Ábrám és a vele tartó férfiak a foglyok kiszabadításáért folytató hadjáratból hazatérve találkoztak Sálem királyával, aki megáldotta Ábrámot. Őt Melkhisédeknek hívták, aki király és pap volt egy személyben. A város, amelynek uralkodója volt, Sálem volt. Ebből lett később Jeruzsálem. (1Móz 14:18−20.)

Melkhisédek Jézust jelképezte, aki szintén pap és király is volt. Most a mi mennyei főpapunk, és Ő lesz a mi királyunk az Új Jeruzsálemben. (Zsid 6:19−20; Jel 19:16; 21:2−3.)

A Mózes első könyvében olvasható történetből megtudjuk, hogy Ábrám tizedet fizetett Melkhisédeknek. Mi a tized − nem csak akkor, de ma is? Ha valaki megkérdezné tőled, mit tesz tizedet fizetni, mit válaszolnál?

Különbözik valamiben a tized az egyéb adományoktól? Nagyon is! A tized tizedrészt jelent. Tíz forintból egy forintot, száz forintból tíz forintot és így tovább.

Mindenünk, amink van, valójában Istené, és a hálánkat adományokkal fejezhetjük ki. A tized azonban nem szokványos módon az Istené. Hol olvashatunk arról a Bibliában, hogy Isten a tizedünkre igényt tart, és milyen ígéretet kapcsol ahhoz, ha engedelmeskedünk? Mal 3:10

A tárház a gyülekezet, az egyház. A különböző gyülekezetből összegyűjtött tized a területi hivatalokba kerül. Ezután a terület (konferencia) − és nem a gyülekezetek − ad fizetést a lelkészeknek. Ily módon a lelkész anyagilag nem a gyülekezetétől függ. Milyen bölcs és méltányos ez a rendszer, ahogy Isten felépítette!

Vannak emberek, akik úgy gondolkodnak, hogy ők nem tudnak tizedet fizetni. Csakhogy azzal, hogy becsületesen fizetünk tizedet, azt mutatjuk

ki, hogy tudjuk, hogy valójában mindenünk, amink van, Istené, mi pedig elhatároztuk, hogy Istenben bízunk és Neki engedelmeskedünk, akármi is történik.

Ezért tehát amikor valami pénzhez jutunk, a legelső dolog, amit tennünk kell, hogy félretesszük, majd odaadjuk Istennek a tizedet. Ezután megtervezhetjük, mennyit adakozzunk, hogyan fizethetjük ki a számlákat és az egyéb fizetnivalókat, illetve hogyan vásárolhatjuk meg mindazt, amire szükségünk van.

Alkalmazd a gyakorlatban: Ha csak egy forintot is megtartunk magunknak az Isten tizedéből, ez annyi, mint ha lopnánk. Olvassuk el 3Móz 27:30-at és Mal 3:8−10-et, amelyek alapján világos lehet előttünk, mennyire komoly dolog ez.

Rendezd megfelelő sorrendbe az összekeveredett betűket. Olyan nevek és helységnevek jönnek ki, amelyek szerepeltek ebben a tanulmányban.

1. ÉHST

2. RTÁÉH

3. NIBLOBA

4. NOJRDÁ

5. EFÁTJ

6. ÁRNHÁ

7. ÓTL

8. RU

9. MOODSZA

10. LÁEBB

11. KELSMKHÉIDE

12. IRÁASZ

13. ITGYEOMP

14. ARÓFÁ

15. DÁÁM

16. ESÁML

17. ÁINK

18. MSÉ

19. UJZSMÁRLEE

20. RÁMÁB

21. ÁNAÁKN

22. HKMÁ