Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Két irányba indulhatsz el

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Akiket kizártak, és akiket bezártak

Noé és az ő családja bent voltak a bárkában és az ajtó kívülről bezáródott. Senkinek nem volt immár módja bejutni. Ugyanígy lesz a végidőben is. Amikor mindenki eldönti, hogy melyik oldalra áll a háborúban, Jézus elhagyja a mennyei templomot, és Isten kegyelmének ajtaja örökre bezárul. Isten tudja, hogy mikor kerül erre sor, de ha netán nyitva is tartaná még a kegyelem ajtaját, az emberek gondolkodása akkor sem változna meg már.

Az emberek a bárkán kívül egy darabig csendben voltak és féltek. Látták, amint a hatalmas ajtó emberi kéz érintése nélkül bezáródott, és rémülten várták, mi fog ezután történni. De elmúlt a nap, aztán a másnap és a harmadnap is, de semmi egyéb nem történt. Így aztán kezdtek felengedni. Hamarosan körülvették a bárkát és vad mulatozásba kezdtek.

Csak Noé, a felesége, három gyermekük és menyeik voltak a bárkában. Ők imádkoztak és bíztak Istenben, jóllehet Sátán állandóan kísértette őket, hogy kételkedjenek. És amikor hallották a tömeg ünneplését a bárkán kívül, visszaemlékeztek arra, mit mondott nekik Isten: hét további nap telik el addig, amikor az eső elkezd esni, és ők elhitték azt, amit Ő mondott. 1Móz 7:4

A nyolcadik napon a kintről beszűrődő zajok megváltoztak és újak jelentek meg. Az ünneplés abbamaradt. Az emberek figyelték, ahogy hatalmas fekete felhők jelennek meg az égen. Villámok cikáztak szerteszét csodálatos otthonaik, kertjeik, oltáraik és bálványszobraik felett, és bele is csaptak. Morajlott és dörgött az ég, szélvihar sivított és süvített.

Hatalmas esőcseppek kezdtek potyogni az égből, ami nagyon hamar felhőszakadásba csapott át, nagyon hamar minden  és mindenki csurom vizes lett. Hatalmas vízcsóvák lövelltek ki a földből, sziklákat dobálva a levegőbe. Halálra rémült emberek kiáltoztak, ahogy megpróbáltak búvóhelyet találni. A folyók és a tavak nagyon hamar kiléptek medrükből. 10−11. v.

Amint megáradó víz szintje egyre magasabb és magasabb lett, néhányan már a bárka ajtaját döngették, könyörögtek, hogy engedjék be őket. Voltak, akik be is akarták törni az ajtót.

 Gyakorlati alkalmazás:  Földünk a végidőben tűz által fog elpusztulni. És akik hisznek és engedelmeskednek Istennek, ugyanúgy megmenekülnek, ahogy Noé és családja is megmenekültek.

HÉTFÖ

Túl késő

(1Móz 7:12; 17−24; 8:1−3)

A rettenetes vihar 40 napig tartott. Az emberek és az állatok felmásztak a magasabb helyekre, amit még találtak. Ám a víz egyre magasabbra emelkedett, annyira, hogy már nem volt hova menekülni. Még Sátán is féltette az életét.

Szerintetek volt olyan ember a bárkán kívül levők között, aki igazán megbánta bűneit? Nem. Ők egyedül csak amiatt bánkódtak, ami velük történik.

Bent a bárkában, Noé és családja hálásak voltak azért, hogy Jézus vigyázott rájuk. Először, ahogy füleltek és a vihar zajára figyeltek, meghallották a rémült emberek és állatok hangját. Aztán a szörnyű hangok fokozatosan elhalkultak, míg végül már csak a vihar és a bárkában lévő állatok hangja hallatszott. Ahogy arra gondoltak, hogy mi is történhetett a kint lévőkkel, bizonyára szomorúsággal töltötte el őket.

Amikor a víz szintje elég magas lett, a bárka felemelkedett a földről. És amint ringatózott a vízen, a szél keltette hullámok nyaldosták a hajó oldalát és himbáltak jobbra-balra, előre-hátra. Óráról órára, fel a hullám tetejére, majd le a völgybe; aztán újra fel, majd megint le, újra meg újra.

Az állatok biztonságban voltak, de rettenetesen féltek. A víz nem szivárgott be a hajóba; de ha az angyalok nem oltalmazták volna a bárkát, már rég darabokra tört volna.

Mire a vihar elült, a víz legmagasabb hegy felett több mint hat méterrel magasabban tetőzött. Így minden élőlény, amely lélegzik és a bárkán kívül volt, megfulladt.

Ekkor erős szél kezdett el fújni, és a víz, amely az egész Földet beborította, lassan-lassan felszáradt és visszahúzódott. Micsoda megkönnyebbülés volt, amikor Isten a bárkát egy védett helyre irányította a hegytetők között, ahol a víz sokkal csendesebb volt! Öt hónap elteltével a hajó megrázkódott, a bárkában levő emberek nagyon megörültek és áldották Isten nevét. Mi történt az özönvízzel? 1Móz 8:1−3

 Gyakorlati alkalmazás:  Isten őrző angyalokat küld, hogy téged is megoltalmazzon. Meg szoktad köszönni minden nap, hogy vigyáz rád?

KEDD

Isten új ígérete

(1Móz 8:4−22; 9:1−17)

Az özönvíz folyamatosan visszahúzódott. Mintegy tíz hét elteltével a vízszint a legmagasabb hegyek teteje alá került. Noé még negyven napot várt, mielőtt kikémlelte volna, hogy milyen az időjárás, s hogy vajon az özönvíz visszahúzódott-e. 1Móz 8:4−13

Végül egy erős angyal kinyitotta a bárka nehéz ajtaját, és az összes ember és állat kiment a bárkából. Hogy megváltozott minden a Földön! Semmi nem maradt úgy, ahogy volt. Eltűntek a csodálatos fák és erdők. Most mindenhol csúnya sziklák és hegyek. Az arany, az ezüst és a különféle drágakövek, amik korábban a Föld felszínét borították, most a föld alá lettek temetve. A világ, ahogy azelőtt ismerték, eltűnt egyszerre az özönvíz által.

Hová lett az emberek és az állatok teste? El lettek temetve mélyen a sziklák és a föld alá, amiket az özönvíz roppant víztömege vize, majd a heves szél görgetett rájuk. Az idő múlásával a hatalmas erdők, amik ugyanígy eltemetődtek, szénné és olajjá alakultak, amit ma már fűtő- és üzemanyagként használunk. Gondoljatok csak bele, a benzin és a gázolaj, amit az autóinkhoz használunk, abból jött létre, amit több ezer évvel ezelőtt az özönvíz eltemetett!

Az első dolog, amit a bárkát elhagyva Noé megtett, az volt, hogy áldozatot mutatott be Istennek, hálából, hogy megoltalmazta őt és családját az özönvíztől. Isten örült annak, hogy Noé és családja hálásak voltak, és megígérte nekik, hogy nem lesz többet ehhez hasonló özönvíz. És azt is megígérte nekik, hogy a négy évszak: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél sosem marad el.

Így ha előfordul is árvíz és vihar helyenként, olyan özönvíz, amely a Föld egész felszínét beborítja, de nem lesz többé.

Isten egy csodálatos jelet is adott Noénak és családjának, amely arra emlékezteti őket, hogy Ő betartja ígéretét. Ez a jel a szivárvány volt. Ez a jel ma is velünk van. Amikor tehát látunk egy szivárványt, mindig emlékezhetünk arra, hogy amit Isten megígért sok-sok idővel ezelőtt, nem változott meg. Ő mindig megtartja ígéretét. 1Móz 9:12−15

 Gyakorlati alkalmazás:  Melyek a te kedvenc bibliai ígéreteid?

SZERDA

Mozgalmas napok

Az özönvíz után Noé és családja feltehetően elvetették azokat a magokat, amiket felvittek magukkal a bárkára. De sok ideig tartott, amíg a magból növény, abból pedig táplálék lesz – különösen igaz ez a gyümölcsfákra és a diófákra. Ez alatt az idő alatt az étel, amit maguknak és az állatoknak elraktároztak a bárkában, elfogyott.

Az özönvíz után Isten tett egy olyan engedményt az ember részére, hogy megehetik a tiszta állatok húsát, de nem annak vérét. Mózes harmadik könyve 11. fejezetében megtalálhatod a tiszta és tisztátalan állatok felsorolását.

A bűnbeesés után az állatok még hosszú ideig egészségesek voltak. De mi a helyzet most? Tudjuk, hogy sok-sok állat beteg, és a húsuk vagy a belőlük készített termékek okoznak számos olyan betegséget, amelyektől az emberek meghalnak. Az özönvíz előtt Isten azt mondta, hogy csak növényi eledeleket fogyasszanak: gabonaféléket, gyümölcsöket, dióféléket, zöldségeket. Ezek voltak a legjobb minőségű ételek. 1Móz. 1:29

Noé három gyermekét Sémnek, Kámnak és Jáfetnek hívták. és nagyon hamar lett saját családjuk. Az ő gyermekeik felnőttek és nekik is lettek gyermekeik. Így lassan, sok-sok év múltán újra sok ember lett a földön. Noé 350 évig élt az özönvíz után, így bizonyára nagyon sok embernek elmesélte, milyen volt a világ az özönvíz előtt. És azt is el tudta magyarázni, hogy mi az értelme az esti és reggeli áldozatnak.

Noé leszármazottai egy darabig a hegyek között maradtak, ahol a bárka is volt. Sém nevű fia 502 évet élt az özönvíz után, és valószínűleg jó pár nemzedéket tanított arra, hogy legyenek hűségesek Istenhez.

A legtöbb ember azonban nem volt hűséges. Ezek elhatározták, hogy otthagyják azokat, akik tisztelik Istent. Bosszantotta őket igaz magatartásuk. Nem akarták meghallani tanításaikat, nem akartak hinni Isten ígéreteiben. El akarták felejteni Istent. Ezért elköltöztek messze innen az Eufrátesz folyó közelében széles síkságokra, amelyeknek kiváló földje volt, és ahol sok élelmet termelhettek. És ahelyett, hogy Istent imádták volna, bálványokat kezdtek imádni. Milyen szomorú!

1Móz 11:1−2

 Gyakorlati alkalmazás:  Csak olyan táplálékot fogyasztasz, amelyek az egészségedet szolgálják? Melyek a legjobb fajta ételek?

CSÜTÖRTÖK

Lázadó építők

A jó angyalok a mennyben és a más bolygókon élő emberek szomorúak voltak, amikor látták az embereket Földünkön, amint újra erkölcstelenekké és gonoszakká válnak. Ugyanaz ismétlődik majd meg, mint az özönvíz előtt? Sátán és angyalai nem adták fel. Győzhet a Földön annak ellenére, hogy a mennyben már elvesztette a csatát? Úgy tesz, mint ha Ő lenne ennek a Földnek az Ura. És miért is ne? Elvégre a legtöbb ember ezen a Földön őmellé állt. Jézus még évszázadokkal később is úgy nevezi, hogy ő „e világ Fejedelme” (Jn 14:30).

Isten megígérte, hogy nem lesz több az egész Földet elborító özönvíz. Adta a szivárványt, mint ennek az ígéretnek a jelét. De az emberek, akik erre a síkvidékre költöztek, nem hittek ebben az ígéretben. Igazából ők még csak gondolni sem akartak Istenre. Sokan közülük abban hittek, hogy az özönvíz természetes jelenség volt, és Isten nincs is.

Sátán és angyalai nagyon örvendeztek azért, amikor ezek az emberek elhatározták, hogy építenek egy hatalmas tornyot, amelynek teteje az eget érje. Ők úgy gondolkodtak, hogy ha jönne egy másik özönvíz, akkor fölmennek a torony tetejére, ahol a víz szintjénél magasabban lennének. Aztán úgy gondolták, hogy az egész világ istenként dicsőítené őket, és ők uralkodnának mindenki felett. Milyen ostoba gondolat volt ez is!

Ekkorra már nagyon sok ember élt a Földön, és Isten azt akarta, hogy „töltsék be a Földet”(1Móz 9:1), de azok, akik elhatározták, hogy építenek egy tornyot, Sátán oldalára álltak a háborúban, és ők mindnyájan azon az Eufrátesz folyó mentén elterülő nagy síkságon akartak élni, ahol építettek egy várost.

Ezek az ostoba emberek elkezdték építeni a maguk tornyát; és ahogy egyre nagyobb és nagyobb lett, a munkások alant nem hallották azokat, akik fenn voltak a tetőn. Így az építők leadták a megrendelést az anyagokra a lentebbi szinteken lévőknek, ezek pedig továbbították addig, amíg el nem érték az anyagszállítókat lenn a földön Ekkor a megrendelést felvitték oda, ahol szükség volt rá. 1Móz 11:1−4

Isten figyelt és tudta, hogy itt az ideje annak, hogy megállítsa őket.

 Gyakorlati alkalmazás:  Ha az emberek hittek volna Isten ígéreteiben, akkor építettek volna tornyot? Hogyan befolyásolja az, hogy mit hiszünk, a cselekedetet?

PÉNTEK

Egyszerű megoldás

Emberek ezrei éltek a magas torony közelében. És ők nagyon jól megvoltak ott, eszük ágában sem volt elköltözni onnan. Megvolt mindenük, amit csak akartak: munka, étel, kellemes otthon, és úgy gondolták, okos vezetőik vannak. Azzal viszont, amit csináltak, Isten ellen lázadtak. Hírnévre akartak szert tenni, és másokat is el akartak fordítani Istentől, hogy bálványokat imádjanak, ahogy ők is.

Egy nap aztán, ahogy a torony építői dolgoztak, különös dolog történt. Amikor az egyik építőnek anyagra volt szüksége és lekiabált az eggyel alábbi szinten lévőknek, az, aki ott volt, nem értette meg, mi a kérés. Aztán, ahogy megpróbált egy másik munkástól segítséget kérni, az sem az egyikük, sem a másikuk beszédét nem értette.

Az anyagmegrendelést rosszul értették az alant lévők. Ezért természetesen mást küldtek a tetőn dolgozóknak, mint amire szükségük lett volna. Nem tudták folytatni az építkezést, mert mostantól mindenki más-más nyelven kezdett el beszélni. Ez nagyon-nagyon zavaró volt.

Azok a családok, amelyek megértették egymás nyelvét, hamarosan olyan helyekre költöztek, ahol tudtak együtt élni és dolgozni. Isten egyszerű csodája működött. Nem tudtak nagy és erős nemzetté válni. Szétszóródtak mindenfele a Földön, ahogy Isten azt eredetileg tervezte is. 1Móz 11:5−9

Amikor Isten hatalmas villámlást bocsátott le, ami megütötte a torony tetejét, mindenki megijedt és senki sem próbálta meg befejezni az építést.

 Gyakorlati alkalmazás:  Ézsaiás könyvében, az özönvíz ígéretére való emlékeztetést követően ezt mondja Isten. „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ézs 54:10).

Milyen csodálatos ígéret! Akármi is történik − árvíz, földrengés vagy szerencsétlenségek a föld legkülönbözőbb helyein –, mindig eszünkbe juthat, hogy Jézus sem meg nem felejtkezik meg rólunk, sem el nem hagy minket. Mi ezért mindig válasszuk azt, hogy hűségesek maradunk Őhozzá.

 Feladat