|
Kérdés: Az Adventista honlapon fedeztem fel a honlapodat, és sok dolgot világosabban értettem meg általa a Bibliából. Hálás is vagyok ezért az Istennek. Teneked pedig köszönetet mondok érte testvér. Volna egy kérésem is. ''A lelkiismeretről'' szóló prédikációdban ez áll: 7. A lelkiismeret felette áll-e az Isten törvényének, vagy a törvény áll a lelkiismeret felett? - Az Isten törvénye szabályozza és formálja a lelkiismeretet. - De a lelkiismeret felette áll a törvénynek is. - Ha a lelkiismeret nem vádol, akkor Isten nem tulajdonítja bűnnek még azt sem, ha valaki törvénytelenséget cselekszik. Kérlek, írd körül bővebben ezt az állítást. Próbáld meg bővebben megmagyarázni az idézett igéket, esetleg más idézetekkel is. Előre is köszönet érte..... |
1. válasz
Örülök, hogy segíthetek a honlapomon található anyagokkal. Kérdésedre a következőket tudom még kiegészítésként hozzátenni ahhoz, amit a lapomon is olvashattál.
Mindenek előtt azt szeretném jelezni, hogy ez az anyagom csak egy bibliaköri beszélgetéshez való gondolatébresztő segédanyag. Tehát nem a teljesség jegyében íródott. Az eredeti szándék szerint a beszélgető csoport tagjainak kell kiegészíteni és teljessé tenni az anyagot beszélgetés közben.
A fenti állítás azért fogalmazódik meg, mert a törvényt minden ember a saját informális ismeretei és az értelmi, azaz felfogó képességei alapján érti meg és alkalmazza a saját életére mint isteni követelményt.
E G White például a következőket írja ezzel kapcsolatban: "Voltak azonban a letűnt nemzedékek idején olyan vasárnapünneplő keresztények, akik azt hitték, hogy a bibliai szombatot tartják; és ma is vannak minden egyházban igaz keresztények - beleértve a római katolikus egyházat is -, akik őszintén hiszik, hogy a vasárnap Isten szombatja. Isten elfogadja becsületességüket és szándékuk őszinteségét." (NK 400,3). Ezek az emberek a lelkiismeretükre hallgatva tettek és tesznek még most is olyat, ami mindig ellentétben állt az Isten által adott törvénnyel. A törvény mást mond mint az ő lelkiismeretük, Isten mégis elfogadja ezt, mert nem jól ismerték a törvényt, ezért a törvénnyel ellentétes cselekedetüket is őszinte szándékkal, azaz jó lelkiismerettel tették. Ilyenképpen áll felette a lelkiismeret szerinti cselekedetük a törvénynek, Isten nem tekinti bűnnek a törvénnyel ellentétes cselekedetüket.
Pál apostol a korinthusiakhoz írott levelében viszont olyan keresztényekről tesz említést, akik a törvény szerint cselekedhetnének valamit, de a lelkiismeretük nem engedi meg, hogy azt megtegyék. Az Ő lelkiismeretük például mindaddig bűnnek tekinti a bálványáldozati hús elfogyasztását, amíg az értelmük fel nem fogja és meg nem győződik az ellenkezőjéről. A törvény tehát szabad utat engedne a cselekvésre, de az ő lelkiismerete nem, ezért ilyen módon is felette áll a törvénynek a lelkiismeret. Ha ez az ember a lelkiismerete ellenére mégis megenné a bálványáldozati húst, akkor Isten bűnként tulajdonítaná neki, miközben a másik kereszténynek nem tulajdonítja bűnnek.
"De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretük szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt." (I. Kor. 8,7-11)
Mások viszont olyan helyzetben vannak, hogy egyáltalán nem ismerik az írott törvényt, mint a Pál apostol által említett pogányok. Ők csupán ösztönösen tesznek valamit a törvénnyel összhangban, mert a Szentlélek valamit be tudott írni a szívükbe a szeretet nagy alapelvéből, a törvényből. Ez azonban nagyon kevés, és minden más dologban a törvénnyel ellentétesen élnek és cselekszenek, de tiszta és jó lelkiismerettel, mert nincs ismeretük a törvényről. Isten pedig a tudatlanság idejét elnézi nekik is, ezért nem tulajdonítja bűnként nekik sem azt, amit a törvénnyel ellentétben cselekszenek. Ebben az esetben is felette áll a lelkiismeret a törvénynek.
"Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmagoknak törvényük: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.) Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által." (Róm. 2,14-16.)
Még mi adventisták sem egyformán éljük meg az Adventista Egyház által képviselt elveket. Arról akarok említést tenni, hogy közöttünk is vannak olyanok, akik langymelegek és inkább szeretik a világot mint Istent. Arra utalok ezzel, hogy nem egyforma mélységben ismerjük a Biblia igazságait és így az isteni követelményeket, ezért mindannyiónknak mást és mást diktál a lelkiismeretünk egy adott helyzetben. Az egyik úgy gondolja, hogy Isten akarata szerint már nem tehet meg bizonyos dolgokat az Isten nyugalomnapján, míg mások még nyugodt lelkiismerettel megteszik azt. Vannak, akik már naplemente előtt megborotválkoznak, mert az ő lelkiismeretük szerint ezt nem tehetik meg szombaton, mások viszont nyugodt lelkiismerettel megteszik ezt szombat reggel is. Viszont ha ezek közül bármelyik a lelkiismeretével ellentétben cselekedne, anélkül, hogy meggyőződne annak a helyességéről, akkor Isten minden esetben bűnnek tulajdonítaná részükre.