A pátriárkák kora

Meghallgatom

9. / Hétnapos hét

Letöltöm

a hanganyagot

Hivatkozás a könyv oldalaihoz

81 82 83 84 85 86

81.  oldal A szombathoz hasonlóan a hét is a teremtéskor keletkezett; a bibliai történelem pedig megőrizte azt és átörökítette nekünk. Az első hét, amelyet Isten mért ki, az egymást követő hetek mércéje az idők végéig. Minden más héthez hasonlóan ez a hét is hét valóságos napból állt. Isten hat napot fordított a teremtés munkájára, a hetedik napon pedig megpihent, azután megáldotta ezt a napot és az ember pihenőnapjaként elkülönítette.

A Sinai hegyen adott törvényben Isten újra meghatározta a hetet, és elmondta azokat a tényeket, amelyeken alapszik. Miután megparancsolta, hogy "megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt", és megszabta, mit kell a hat nap alatt tenni és mit nem a hetediken, saját példáját idézve kijelentette, miért kell így viszonyulni a héthez: "Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz 20:8-11). Az indokot akkor látjuk szépnek és súlyosnak, ha megértjük, hogy a teremtés napjai valóságos napok voltak. Minden hét hat napját az ember a munkára kapta, mert Isten az első hétnek ugyanezt a szakaszát a teremtés munkájára használta. A hetedik napon az embernek tartózkodnia kell a munkától a Teremtő pihenésének emlékére.

Az a feltevés, hogy az első hét eseményei több ezer évet vettek igénybe, közvetlenül támadja a negyedik parancsolat alapját, mert úgy tünteti fel a Teremtőt, mint aki megparancsolja, hogy hatalmas, bizonytalan időszakok emlékére tartsa magát az ember egy valóságos napokból álló héthez. Isten nem így bánik teremtményeivel. Az említett feltevés határozatlanná és homályossá teszi azt, amit Isten világossá tett. Ez a legalattomosabb és ezért a legveszélyesebb formájú 82.  oldal hitetlenség, amelynek valódi jellege annyira álcázott, hogy a Bibliában hívő sok ember vallja és tanítja azt.

"Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök". "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:6.9). A Biblia nem ismeri el, hogy a föld lassan, hosszú korszakok alatt alakult ki a káoszból. A teremtés minden egymást követő napjáról a szent feljegyzés kijelenti, hogy az estéből és reggelből állt, akárcsak minden utánuk következő nap. Minden nap végén beszámol a Teremtő munkájának eredményéről. Az első hét krónikája végén ez a kijelentés szerepel: "Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek" (1Móz 2:4). De itt szó sincs arról, hogy a teremtés napjai különböztek a valóságos napoktól. Isten minden nap egy-egy új részletét alkotta meg művének.

A geológusok állítása szerint maga a föld a benne talált dolgokkal bizonyítja, hogy sokkal idősebb mint ahogy a mózesi krónika tanítja. Emberi és állati csontokat, hadieszközöket, a ma, illetve több ezer éve élő fáknál sokkal nagyobb, megkövesedett fákat fedeztek fel. Ebből azt következtetik, hogy a föld a teremtés krónikájában megjelölt időnél sokkal régebben benépesedett a mai embereknél sokkal magasabbakkal. Ennek az okfejtésnek a nyomán a teremtés napjait roppant hosszú, határtalan időszakoknak tartja sok olyan ember, aki hitet tesz a Biblia mellett.

De a Bibliát félretéve a geológia semmit sem tud bizonyítani. Akik érveléseiket olyan bizalommal építik a geológia felfedezéseire, azoknak fogalmuk sincs az özönvíz előtti emberek, állatok és fák méreteiről, vagy az özönvízkor történt hatalmas változásokról. A földben talált maradványok olyan állapotokról tanúskodnak, amelyek sok tekintetben különböznek a jelenlegiektől, de hogy ezek az állapotok mikor léteztek, azt csak az ihletett beszámolóból tudhatjuk meg. Az özönvíz történetében az ihletett Ige megvilágítja azt, amit a geológia önmaga soha nem képes kideríteni. A Noé korában élő és a jelenlegieknél sokkal nagyobb emberek, állatok és fák a földbe temetődtek, és így maradtak fenn bizonyítva a későbbi nemzedékeknek, hogy az özönvízkori embert víz pusztította el. Isten azt akarta, hogy ezeknek a dolgoknak a feltárása hitet ébresszen az ihletett történelem iránt. De az emberek a maguk hiábavaló okoskodásukkal ugyanabba a tévedésbe és hibába esnek, mint az özönvíz előtt élők. Azokat a 83.  oldal dolgokat, amelyeket Isten áldásul adott, helytelen alkalmazásukkal átokká változtatják.

Sátán egyik eszköze, hogy elfogadtatja az emberekkel a hitetlenek meséit, s ezzel homályba burkolhatja Isten törvényét, amely önmagában világos, és Isten kormányzata elleni lázadásra bujtathat embereket. Támadása különösen a negyedik parancsolat ellen irányul, mert az érthetően rámutat az élő Istenre, az ég és föld Alkotójára.

Állandóan akadnak olyanok, akik természetes okokkal magyarázzák a teremtés művét. Még vallásos keresztények is elfogadják a Szentírás világos tényeivel szembeni emberi okfejtést. Sokan ellenzik a próféciák tanulmányozását, különösen a Dániel és a Jelenések könyvét, mondván, azok oly homályosak, hogy nem tudjuk megérteni. De pontosan ezek az emberek készséggel elfogadják a geológusok mózesi feljegyzéssel ellentétes feltevéseit. De ha az isteni kinyilatkoztatást oly nehéz megérteni, következetlen dolog elfogadni puszta feltevéseket azzal kapcsolatban, amit Isten nem nyilatkoztatott ki!

"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké" (5Móz 29:29). Hogy Isten miként valósította meg a teremtés művét, azt ő soha nem nyilatkoztatja ki az embereknek; az emberi tudomány nem tudja kikutatni a Magasságos titkait. Teremtői hatalma éppoly megfoghatatlan, mint létezése.

Isten megengedte, hogy a tudományok és művészetek fényözöne áradjon a világra. De amikor magukat tudósnak valló emberek pusztán az ember szemszögéből foglalkoznak ezekkel a témákkal, elkerülhetetlenül téves következtetésekre jutnak. Ártatlanul el lehet gondolkozni olyan dolgokon, amiket Isten igéje kinyilatkoztatott, ha elméleteink nem mondanak ellent a Szentírásban található tényeknek. De akik Isten szavától elfordulva a tudomány elveivel akarják magyarázni a teremtés munkáit, azok térkép és iránytű nélkül sodródnak az ismeretlen óceánon. A legnagyobb koponyák, ha kutatásukat nem Isten Igéje vezeti, összezavarodnak, amikor megkísérlik kinyomozni a tudomány és a kinyilatkoztatás közötti összefüggést. A bibliai történelmet megbízhatatlannak tartják, mert a Teremtő és művei felfogóképességüket meghaladják, s a természet törvényeivel képtelenek megmagyarázni őket. Akik kételkednek az ó- és 84.  oldal újtestamentumi feljegyzések megbízhatóságában, azok egy lépéssel tovább mennek: kételkednek Isten létezésében; azután elveszítve horgonyukat, a hitetlenség szikláján zátonyra futnak.

Ezek az emberek elvesztették egyszerű hitüket. Rendíthetetlenül kell hinnünk Isten szent Igéjének mennyei tekintélyében. A Bibliát ne vizsgáljuk az emberi tudomány elképzelései szerint. Az emberi tudás megbízhatatlan vezető. A kételkedők, akik a Bibliát gáncsoskodás céljából olvassák, és mivel nem értik igazán a tudományt, illetve a kinyilatkoztatást, a kettő között ellentmondásokat vélnek felfedezni. Pedig ha megértjük őket, tökéletes összhangot látunk közöttük. Mózes a Szentlélek vezetésével írt, és a helyes geológiai elmélet soha nem akar érvényt szerezni olyan felfedezéseknek, amelyek nem egyeztethetők össze Mózes kijelentéseivel. Minden igazság, legyen az akár a természetben, akár a kinyilatkoztatásban, minden megnyilatkozásában következetes önmagával.

Isten Igéje sok olyan kérdést ébreszt, amelyeket a legbölcsebb tudósok sem tudnak megválaszolni. Fel kell figyelnünk ezekre a témákra, hogy meglássuk, milyen sok minden van még a mindennapi élet megszokott dolgai között is, amelyeket a véges elme minden híres bölcsességével együtt sem képes soha teljesen megérteni.

A tudósok mégis azt gondolják, hogy fel tudják fogni Isten bölcsességét, azt, amit Isten cselekedett vagy tud cselekedni. Jórészt eluralkodott az az elképzelés, hogy Istent saját törvényei korlátozzák. Az ember vagy tagadja, vagy nem veszi tudomásul Isten létezését, vagy azt gondolja, meg tud magyarázni mindent, még azt is, hogy miként munkálkodik a Szentlélek az ember szívén; és többé nem tisztelik nevét, sem nem félik hatalmát. Nem hisznek a természetfölöttiben, és nem értik Isten törvényét, sem azt, hogy végtelen hatalma folytán általuk viszi véghez akaratát. A "természet törvényei" - ahogy általában nevezik - azok a törvények, amelyeket az emberek megismerhetnek a fizikai világot irányító törvényekből. De milyen korlátozott a tudásuk, és milyen óriási az a terület, amelyben a Teremtő saját törvényeivel összhangban és a véges lények felfogóképességét végtelen messze meghaladóan tud cselekedni!

Sokan azt tanítják, hogy az anyagnak éltető ereje van - hogy az anyag bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik, és a benne rejlő energia által cselekedni tud - és a természet olyan változatlan törvényekkel 85.  oldal összhangban működik, amelyekbe még Isten sem tud beavatkozni. Ez azonban hamis tudomány, és Isten Igéje nem igazolja. A természet a Teremtőjének szolgája. Isten nem helyezi törvényeit hatályon kívül, sem nem dolgozik velük ellentétben, hanem állandóan eszközeiként használja őket. A természet egy intelligenciáról, egy személy jelenlétéről, egy természet törvényein belül és keresztül működő cselekvő energiáról tanúskodik. Az Atya és a Fiú állandóan munkálkodik a természetben. Krisztus ezt mondja: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn 5:17).

Ezt énekelték a léviták a Nehémiás által feljegyzett dicsénekükben: "Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, ami rajta van [...] és te adsz életet mindnyájoknak" (Neh 9:6). Ami ezt a világot illeti, Isten teremtési munkája befejeződött. Mert "[...] munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte" (Zsid 4:3). De hatalma még most is jelen van a teremtés műveinek fenntartásában. Nem úgy van az, hogy az egyszer mozgásba lendített gépezet a benne rejlő energia folytán végzi munkáját; hogy a pulzus ver, és egyik lélegzet követi a másikat. Hanem minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás arról tanúskodik, hogy valakinek, akiben "élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17:28) mindenre kiterjed a gondoskodása. Nem a benne rejlő erő folytán termi meg ajándékait a Föld, és kering a Nap körül. Isten keze vezérli a bolygókat, és tartja pályájukon, hogy szabályszerűen járják égi útjukat. ő "[...] kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen" (Ésa 40:26). Isten hatalma folytán virul a növényzet, kihajtanak a levelek és virítanak a virágok. ő "[...] füvet sarjaszt a hegyeken" (Zsolt 147:8), és termékennyé teszi a völgyeket. "Az erdő vadjai [...] Istentől követelik táplálékukat", és minden élő teremtmény, a legparányibb bogártól egészen az emberig naponta az ő gondviselésétől függ. A zsoltáros csodálatos kijelentése szerint: "rád vár minden élő [...] megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal" (Zsolt 104:27-28 új kat. ford.). Az ő szava vezérli az elemeket; ő borítja be felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. "Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port" (Zsolt 147:16). "Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők 86.  oldal emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből" (Jer 10:13).

Mindennek Isten a forrása. Minden igaz tudomány összhangban van Isten művével; minden igaz nevelés az ő kormányzata iránti engedelmességhez vezet. A tudomány új csodákat tár elénk; magasba szárnyal, és új mélységeket kutat fel, de semmi olyat nem hoz elő, ami ellentétben áll Isten kinyilatkoztatásával. A tudatlanság megpróbálhat a tudományra hivatkozva hamis nézeteket támogatni Istenről, de a természet könyve és az írott Ige fényt áraszt egymásra. Mindez arra indítja az embert, hogy imádja a Teremtőt, és tudatosan bízzon Igéjében.

A véges elme képtelen igazán felfogni a végtelen Isten létezését, hatalmát, bölcsességét és műveit. Ezt mondja a szent író: "Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél" (Jób 11:7-9). A föld legnagyobb koponyái sem tudják felfogni Istent. Az ember örökké kutathat, örökké tanulhat, és még hátra van a végtelenség.

A teremtés művei azonban Isten hatalmáról és nagyságáról tanúskodnak. "Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat" (Zsolt 19:2). A tudomány segíti Isten megértésében azokat, akik az írott Igét választják tanácsadójuknak. "Ami nem látható belőle: örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható" (Róm 1:20 új prot. ford.).