Meghallgatom

04. / Konkoly a búza között

Letöltöm

a hanganyagot

(Mt. 13,24-30. 37-43)

Hivatkozás a könyv oldalaihoz

41

42

43

44

41. oldal "Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; de mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is."

"A szántóföld ... a világ" - mondta Krisztus. Ezen Krisztusnak a világban levő egyházát kell értenünk. A példázat Isten országáról és a megváltás munkájáról szól. Ezt a munkát Isten az egyház által végzi. Jóllehet a Szentlélek az egész világon jelen van, és mindenütt munkálkodik az emberi szívekben, de a gyülekezetben kell növekednünk, és az aratás idejére beérnünk.

"Aki a jó magot veti, az az embernek Fia ... a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai." A jó mag azokat jelképezi, akiket Isten Igéje: az igazság szült. A konkoly azt a csoportot példázza, amely a tévelygés, a hamis elvek megtestesítője, gyümölcse. "Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög." Sem Isten, sem angyalai soha nem vetnek egyetlen olyan magot sem, amely konkolyt terem. A konkolyt mindig Sátán - az Isten és ember ellensége - veti.

Keleten az emberek néha úgy álltak bosszút ellenségükön, hogy a frissen bevetett földjüket behintették valamilyen kártevő gyomnövénnyel, amely fejlődő állapotában nagyon hasonlított a búzához. A búzával együtt felnövekedve kárt tett a termésben, bajt és veszteséget okozva a szántóföld gazdájának. Sátán is Krisztussal szembeni gyűlöletből szórja a gonoszság magvát Isten országának jó magvai közé, és vetésének gyümölcséért Isten Fiát hibáztatja. Behoz a gyülekezetbe Krisztus nevét valló, de jellemét elutasító embereket, akik által Istent meggyalázza, a megváltás munkáját hamis színben tünteti fel, és az emberek lelki életét veszélyezteti.

42. oldal Krisztus szolgáit elkeseríti, ha észreveszik, hogy a gyülekezetben álhivők keverednek az igazak közé. Szeretnék megtisztítani a gyülekezetet. A gazda szolgáihoz hasonlóan kiszakítanák a konkolyt. De Krisztus ezt mondja nekik: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig."

Krisztus világosan megmondta, hogy a köztudottan vétkezőket ki kell zárni a gyülekezetből; de a jellem és az indítékok megítélését nem reánk bízta. Annál sokkal jobban ismer minket. Ha megpróbálnánk a gyülekezetből kiszakítani azokat, akiket álkeresztényeknek vélünk, biztosan követnénk el hibákat. Sokszor éppen azokat tartjuk reménytelen eseteknek, akiket Krisztus magához vonz. Ha gyarló ítélőképességünkre hallgatva járnánk el velük, talán reményük utolsó szikrájától is megfosztanánk őket. Számos olyan embert fog Isten elmarasztalni, aki ma hivőnek tartja magát. Sokan pedig ott lesznek a mennyben, akikről felebarátaik nem is feltételezték. Az ember a látszatból ítél, Isten pedig a szív alapján. A konkoly és a búza együtt nő az aratásig. Az aratás a kegyelemidő vége.

A Megváltó szavai nagy türelemre és mélységes szeretetre tanítanak. A konkoly és a jó mag gyökereinek összefonódása példázza azt a szoros kapcsolatot, amely a látszathivők és a hű tanítványok között fennállhat a gyülekezetben. E látszathivők valódi jelleme nem mutatkozik meg teljesen. A gyülekezetből való kizárásukkal megtántoríthatunk más, egyébként hűséges tagokat.

Isten maga szemlélteti emberekkel és angyalokkal való bánásmódjával e példázat tanítását. Amikor Sátán, a csaló a mennyben vétkezett, még a hűséges angyalok sem voltak tisztában jellemével. Isten nem pusztította el Sátánt azonnal. Ha elpusztította volna, a szent angyalok megkérdőjelezték volna Isten igazságosságát és szeretetét. Az Isten jóságával szembeni kétely olyan lett volna, mint a bűn és jaj keserű gyümölcsét termő rossz mag. Isten azért kímélte meg Sátánt, hogy a bűn szerzőjének jelleme teljesen lelepleződjék. Hosszú századok óta Isten mélységes fájdalommal szemléli azt a képet, amelyet a gonoszság működése nyújt, és meghozta végtelen áldozatát a Golgotán, mert nem akarta, hogy Sátán bárkit is megtévesszen. A konkolyt nem lehet a drága mag veszélyeztetése nélkül 43. oldal kiszakítani. Vajon mi ne legyünk olyan türelmesek embertársainkkal, mint a menny és föld Ura Sátánnal?!

A világnak nincs joga a gyülekezet méltatlan tagjai miatt kételkedni a kereszténység igazságában. A hivőket pedig ne csüggessze el e kétszínű testvérek jelenléte. Mi történt az őskeresztény egyházban? Ananiás és Safira a tanítványok közé állt; Simon mágus megkeresztelkedett; Démást, aki elhagyta Pált, hivőnek tartották; Júdás Iskáriotes is apostolnak számított. A Megváltó nem akar egyetlen lelket sem elveszteni. Júdással való esetét azért jegyezték fel, hogy lássuk, milyen türelmes a megátalkodottal. Kér bennünket, hogy legyünk mi is olyan elnézők, mint Ő. Azt mondta, hogy az idők végéig lesznek a gyülekezetnek képmutató tagjai.

Krisztus intése ellenére egyesek mégis igyekeztek a konkolyt kiirtani. Az állítólagos gonosztevők megbüntetéséhez az egyház igénybe vette az állam hatalmát. Azokat, akik a bevezetett tantételekkel nem értettek egyet, börtönbe vetették, megkínozták, megölték. A felbujtók pedig azt állították, hogy Isten akaratát tolmácsolják. Az ilyen tetteket azonban nem Krisztus Lelke, hanem Sátán sugallja. Ez Sátán módszere, amellyel a maga uralma alá akarja vonni a világot. Az egyház hamis színben tüntette fel Istent az állítólagos eretnekekkel szembeni eljárásával.

Krisztus példázata nem mások elítélésére és kárhoztatására tanít, hanem alázatra, és arra, hogy ne bízzunk önmagunkban. Nem minden mag jó, amit a földbe vetnek. Az a tény, hogy valaki a gyülekezet tagja, még nem bizonyítja kereszténységét.

Az éretlen, zöld konkoly kalásza nagyon hasonlított a búzáéhoz. Amikor azonban a szántóföld már fehérlett az aratásra váró kalászoktól, az értéktelen gyomnövények nem hasonlítottak a teli, érett kalászok súlya alatt hajladozó búzához. A kegyességet színlelő bűnösök egy ideig keverednek Krisztus igaz követőivel, és Sátán számít arra, hogy a kereszténység látszata sok embert megtéveszt. De a világ aratásakor semmi hasonlóság sem lesz a jó és rossz között. Lelepleződnek azok, akik a gyülekezet tagjai lettek ugyan, de nem léptek közösségre Krisztussal.

Isten hagyja, hogy a konkoly a búza között nőjön, és élvezze a napsugár és az eső áldásait. De az aratáskor "megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten 44. oldal szolgája között és a között, aki nem szolgálja Őt" (Mal 3:18). Krisztus maga dönti el, hogy ki méltó a mennyei családhoz. Szavaink és cselekedeteink alapján ítél meg minket. A hitvallásnak semmi súlya sincs a mérlegen. Jellemünk dönti el örök sorsunkat.

A Megváltó nem mondta, hogy egyszer majd minden konkolyból búza lesz. A búza és a konkoly együtt nő az aratásig: a világ végéig. Akkor majd csomókba kötik a konkolyt, hogy megégessék, a búzát pedig Isten csűrébe gyűjtik. "Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában." Akkor "az embernek Fia elküldi az Ő angyalait, és az Ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekszenek, és bevetik őket a tüzes kemencébe; ott lészen sírás és fogcsikorgatás".