91. oldal

Békesség: a szeretet nyugalma

Hivatkozás a könyv oldalaihoz

91 92 93 94 95 96 97

Vannak szavak, amelyek sohasem kopnak el, sohasem veszítenek fényükbõl; minél többször halljuk vagy mondjuk, annál többet jelentenek számunkra. Ilyen értékes, közös kincsünk a békesség is. Lényünk legmélyébõl vágyakozunk utána, mert olyan számunkra, mint a falat kenyér az éhezõnek és a pohár víz a szomjazónak. Nélküle az élet boldogtalan, értelmetlen. Rohanó, idegfeszültséggel, ezernyi gonddal megterhelt világunkban koldusai vagyunk a békességnek. Ezt nem is kell különösebben bizonyítani. Vannak országok, ahol évek óta gyilkos fegyverek könyörtelenül pusztítanak tehetetlen csecsemõket és felnõtteket egyaránt! Az emberek egy csoportja lelki ínségben szenved. A statisztikák szerint rohamosan nõ azoknak a száma, akik elveszítették belsõ nyugalmukat, meghasonlottak önmagukkal és környezetükkel, problémáikra nem találnak más megoldást, mint a narkotikus kábulatot, az italt vagy az öngyilkosságot. Ki tudná felsorolni mindazt a tömérdek szenvedést, amelytõl nyög, fohászkodik az egész teremtett világ és várja a megváltást, a  92. oldal  szabadulást. Mindenki felelõs embertársáért. Ezért nem mindegy, hogyan válaszolunk a következõ kérdésekre: Tudunk-e a békesség követei lenni, vagy pedig tétlenül elzárkózunk? Békességszerzõk vagyunk-e környezetünkben? Megoldást, kivezetõ utat mutatunk-e tanácstalan, gondjai alatt roskadozó embereknek?

A békesség a Szentírás tanítása szerint az Isten ajándéka, amely minden értelmet felülhalad.

Kezdetben az egész világmindenségben békesség volt. De a bûneset következtében az ember nyugalma megszûnt, elveszítette békességét és a jövõtõl való félelem lett rajta úrrá. Isten megígérte, ha a gonosz és a jó közötti küzdelem befejezõdik, akkor az egész világmindenség megtisztul a bûn rontásától.

Miért mondjuk el mindezt? Mert egész életünknek, múltunknak, jelenünknek és jövõnknek Isten üdvtervének ismeretében van értelme, reménysége és célja. Csak úgy tudjuk elviselni az élet viharait, különbözõ megpróbáltatásait, ha hitben elõretekintünk a Békesség Fejedelmére, és az eljövendõ béke országára.

A régi ember számára az ószövetségi idõben a békesség (héberül: sálóm) a mindennapi élet egyik legsokoldalúbb, legszélesebb körben elterjedt szava volt, amely magában hordozta a sikert, az 93. oldal elégedettséget, a boldogságot, az egészséget. Az ószövetségi ember gondolkodása szerint a békesség teszi a földet lakhatóvá, a felebarátot szeretetre méltóvá, ez ad az életnek értelmet és célt. Számukra nem elvont fogalom volt, hanem maga az élet, ezért üdvözölték így egymást, ha találkoztak: “Békesség néked!” Nem üres, tartalom nélküli köszönés volt, hanem ezzel a lehetõ legjobbat kívánták egymásnak. A béke a Bibliában ugyanakkor viszonyfogalom is, amely egyszerre utal az embernek emberrel, illetve az embernek Istennel való kapcsolatára. Isten, Izraellel, választott népével, a béke szövetségét kötötte, melyhez rendíthetetlenül hû maradt, még akkor is, amikor Izrael hûtlennek bizonyult: “Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tõled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülõ Urad” (Ésa 54:10). A szövetség alapokmánya a Tízparancsolat, amely oltalmat, biztonságot, védelmet jelent mindazok számára, akik életük útmutatójának, irányadójának tartják: “A te törvényed kedvelõinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk” (Zsolt 119:165). De aki megveti az Úr törvényét, annak viselnie kell a következményeket is: “Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai” (Ésa 48:18).

94. oldal Az Újszövetség íróinak gondolkodásmódját jellegzetesen meghatározta az Ószövetség világának nyelvezete. Így volt ez a görög békesség (eiréné) fogalommal is, amit a mindennapi szóhasználattól eltérõen alkalmaztak a Biblia írói. A klasszikus görög nyelvben ugyanis a békesség alapjában véve nemkívánatos állapotot jelentett. Ez a furcsa, a Biblia tanításával ellentétes felfogás, egy görög filozófustól, Hérakleitosztól származik, aki szerint a “háború mindenek atyja”, amely a küzdelemmel, a harccal egyenlõ. Logikájának alapja: minden jó küzdelembõl születik. A háborút a világ normális állapotának tartotta. Az Újszövetség írói ezzel szemben pozitív tartalommal bõvítik ki az eiréné fogalmát. A szó igei megfelelõjének, az eiró-nak (mondani, újra beszélni egymással) a jelentését vették alapul; miszerint a békesség olyan valaminek az összekapcsolását hordozza magában, ami korábban elvált egymástól.

Jézus Krisztus földre jöttével hozta el számunkra a békességet, amely életének programja volt. Születésekor az angyalok sokasága így magasztalta Istent: “Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2:14)! Krisztus minden megnyilatkozása a béke üzenetével volt átszõve. Ezzel a szóval köszöntötte tanítványait, és adta vissza a betegnek 95. oldal egészségét, a bûnösnek lelki nyugalmát. Szavaiban felszabadító erõ és hatalom volt. Arra tanított, hogy “Boldogok a békességre igyekezõk: mert õk az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5:9). Az eredeti szövegben az eirénopoios áll, amelynek jelentése: békességszerzõ, aki maga körül békességet teremt. Krisztus követõi tehát békére hivattak el. Feladatunk, hogy környezetünkben: otthon, munkahelyen, baráti körben, kint az életben békességszerzõk legyünk. Törekedjünk arra, hogy amennyire rajtunk áll, minden emberrel békességben éljünk.

Megváltónk a Béke Fejedelme, aki a kereszten függve is meggyõzõen tudta bizonyítani, hogy a tiszta békesség felzavarhatatlan forrása. Ellenségeit szerette, imádkozott értük még a legrettenetesebb szenvedések közepette is. Magatartása egyértelmûen arról tanúskodott, hogy az arculverés, a töviskorona, a megkorbácsolás, a gúnyolás sem tudta ingerültségbe hozni. Keresztje a béke jelképe és forrása! Minden tettével arra mutatott rá, hogy a viszály, a szeretetlenség, a meg nem értés tönkreteszi a közösséget, felõrli az életet, megfagyasztja körülöttünk a légkört.

Miért olyan fontos tulajdonság ez? – kérdezhetné valaki. Mert Isten országa – ahová mindannyian vágyunk – a békesség országa. Oda csak 96. oldal megváltozott jellemû emberek juthatnak be. Akinek életébõl hiányzik ez a “gyümölcs”, nem érezné jól magát a békesség birodalmában. Jézus gyõzelmet aratott Sátán felett a Golgotán, ezzel megteremtette a békesség alapját. Sajnos, a Gonosz mindent megpróbál, hogy elvegye békénket, sokszor háborúságot támaszt körülöttünk. Az Úr ígérete így szól: “A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar” (Róm 16:20). A végleges béke akkor valósul meg, amikor Krisztus eljön és helyreállítja a kezdeti jó rendet. Addig is, míg e bûnnel fertõzött földön élünk, a kérdés az: mun-kálkodunk-e a béke érdekében ott, ahová befolyásunk elér? Ne csak ábránd legyen a békesség utáni vágy! Hanem akarjuk és tegyük is a jót. Ha nincs békesség, nincs öröm; sõt ma már az atomháború veszélyére gondolva élet sincs! Nem lehet Istennel úgy békességben élni, hogy ugyanakkor ne keressük, és ne munkáljuk az emberrel való jó viszonyt is. Isten elõször belsõleg békéltet meg Önmagával, és azután ennek a gyümölcse lesz a külsõ béke. A benne bízónak ígéretet ad: “Kinek szíve reád támaszkodik, megõrzöd azt teljes békében, mert tebenned bízik” (Ésa 26:3). A békesség Krisztus-várásunk reménységének a feltétele! Hisszük, hogy Jézus hamar jön, és azért jön, hogy igazság, béke legyen a földön. De ezt nem elég csak hinni és várni, 97. oldal hanem már most gyakorolnunk kell eljövendõ országának alapelveit, így a békesség munkálását is: “amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid 12:14). Egyre több bûnözés, súlyos válsághelyzet jellemzi világunkat. A külsõ és belsõ problémák aggodalmat, rettegést váltanak ki az emberekbõl. Ezekben a nehéz idõkben csak azok tudnak megállni, akik elfogadják az Üdvözítõ által felkínált békességet, a szeretet nyugalmát: “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14:27) Krisztus békéje megõriz az aggodalmaskodástól, a jövõ miatti félelemtõl. Kérjük Isten Lelkét, hogy naponta teremje bennünk a békesség gyümölcsét. Éljünk úgy, hogy az önzés helyét a szeretet; a gyûlölet, a viszály, a harag helyét a békesség váltsa fel, és akkor már itt e földön boldogok leszünk, mert “a jövendõ a béke emberéé”.