Atyáink prófétai hite 4. kötet

I. Uriah Smith ‑a prófécia módszeres értelmezője	II. Kezdeti értelmezések Smith kialakuló időszakában	III. A próféciák beérett összhangja kialakult
IV. Dániel könyvének rendszerbe foglalt értelmezése kialaku	V. A Jelenések könyve befejezi a próféticai ábrázolást	VI. Gage ‑ Dániel 11. fejezet utolsó hatalma a pápaság
VII. A pedagógus Bell – rendszerezett tanulmányokat készít a próféciákról	VIII. Átfogó összefoglalás a fontos próféciákról	JEGYZETEK
ELŐZŐ	Tartalomjegyzék	KÖVETKEZŐ

A Review and Herald egyik kivonata feltárja az ötvenes és hatvanas évek prófécia értelmezőinek egyre növekvő névsorát, és a prófécia-értelmezés fokozatosan megvilágosodó és egységes álláspontját. Új hangok szólaltak meg, és új tollak rótták a sorokat a fejlődő, kiegyensúlyozott rendszer érdekében. Az egyéb irodalmat sem lehet figyelmen kívülhagyni, de a Review maradt a korai vita, tanítás és írásbeli feljegyzések fő eszköze. A jelentéktelenebb nézeteltérések folyamatosan eltűntek, és kialakult az értelmezés összehangolt rendszerének határozott körvonala. Majd a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején ezeket könyvalakban meg is jelentették. Mindenki másnál inkább ez Uriah Smith teljesítménye volt. Miután megtekintettük őt, meg fogunk emlékezni Goodloe Bell nevelőről és módszeres tanításáról. Nézzük meg először Uriah Smitht és szövegmagyarázatát.

I. Uriah Smith ‑a prófécia módszeres értelmezője

URIAH SMITH (1832-1903)¹, szerkesztő, szerző és bibliatanító, a New Hampshire állambeli West Wilton-ban született, és rendelkezett a Gránit állam jellegzetes határozottságával. Amikor 12 éves volt, szüleivel együtt átélte az 1844 évi csalódás feszültséggel telt napjait, melyek oly mély

Uriah Smith jelentősen közreműködött az értelmezések rendszerezésében

(balra) A tehetséges szövegmagyarázó szülőhelye a New Hampshire állambeli West Wiltonban. (jobbra) Uriah Smith, a tehetséges szerkesztő és próféciaértelmező hatással voltak lelkére, hogy azt soha nem tudta kitörölni onnan. Komoly pedagógusi törekvései voltak, és húsz éves korára elvégezte az Exeter-i Philips Egyetemet. Azután egy nyilvános iskolában tanítani kezdett. De egy gyermekkori betegsége és fertőzés miatt elveszítette bal lábát, és ez a szerencsétlenség ülő foglalkozásra kényszerítette. Rajzolni és tervezni kezdett, és gyakorlott fafaragó volt. Tehetséges volt a kézműves dolgokban, valamennyire feltaláló is volt.

Miután 1852-ben részt vett a New York állambeli Washingtonban tartott Szombatünneplő Adventisták értekezletén, adventista lett, és ekkor nem fogadta el a felkínált jövedelmező tanítói állást, hanem csatlakozott az Advent Review and Sabbath Herald (Advent Szemle és Szombat hírnök) szerény kiadó-szerkesztő csoportjához. Ez 1853 májusában történt a New York állambeli Rochesterben. 1855-ben átköltözött velük a Michigan állambeli Battle Creekbe. Első közreműködése egy hosszú vers volt, The Warning Voice of Time and Prophecy (A prófécia és az idő figyelmeztető hangja)² Igehirdetői tehetségét is továbbfejlesztette, és 1874-ben felszentelték. Smith lett a növekvő mozgalom legfeltűnőbb írója és szerkesztője, és közel fél évszázadon át volt a Review főszerkesztője. Azonkívül kellemes előadó is volt, világos és következetes szónok, bár kissé szeretett vitatkozni azokkal, akik nem értettek vele egyet.

De Smith ereje nyilvánvalóan a tollában volt. Éles hangvételű író volt, a Gondolatok a Jelenésekről (1867) és Gondolatok Dánielről (1872) (1111) című könyvek versről-versre magyarázó szerzője – melyeket rövidesen egybekötöttek – így előfizetés útján árusították³ ‑ valamint Az Ember természete és sorsa (későbbi utódja az Itt és a jövőben), a Szentély és annak megtisztítása, Az Egyesült Államok a próféciában (mely később A nemzetek csodálata címen jelent meg), és a Modern Spiritizmus. 1876-tól kezdve a bibliai értelmezések tehetséges és közkedvelt oktatója volt a Battle Creeki Kollégiumban, valamint a Generál Konferencia titkáraként végzett szolgálatot mintegy húsz éven keresztül. Tehát sokoldalú volt. 1894-ben Európában és a Szentföldön is járt.

A szombatünneplő egyház alakuló éveiben Smith, James White, J. N. Andrews és J. N. Waggoner oldalán állt a bibliai tantételek és a prófécia tanításának bírálatában, mivel nézeteiket egységesen, becsületesen, intelligensen és meggyőzően kívánták a világ elé tárni. Ő, és tehetséges nővére, Annie R.,⁴ bizonyára anyjuktól, a tehetséges és határozott Rebecca Spalding Smithtől örökölték irodalmi tehetségüket, aki még 80 éves korában is gyakorolta költői tehetségét. Annie, aki négy évvel volt idősebb Uriahnál, írta az első adventi énekeket.

Smithnek mély meggyőződésű és határozott előadásmódja volt – tolla hatékony eszköznek bizonyult. Határozott stílusa volt, és e kezdeti időkben a viták napirenden voltak. Sok vitában vett részt, különösen a spiritisztákkal volt egy komoly vitája. Egy másik toll-párbaja Joshua V. Himes-szal volt, és bírálóit olykor csípős hangvétellel cáfolta meg.⁵

Bár Smith türelmes volt mások nézetével szemben, a sajátjához nagyon szilárdan ragaszkodott. A vallásszabadság bátor védelmezője volt. (1112) Szilárdan megalapozott, egyszerű, logikus és meggyőző, valamint udvarias és méltóságteljes megjelenésű, tökéletesen beleillett abba a korba. A prófécia-értelmezésben jelentős mértékű közreműködése a Dániel és Jelenések magyarázata volt, mely hamarosan felekezeti remekmű lett ezen a területen, és évtizedekig az is maradt.

II. Kezdeti értelmezések Smith kialakuló időszakában

Uriah Smith, aki kétségkívül a legnagyobb író és szerkesztő az adventisták megalakuló éveiben ‑ a mozgalommal együtt nőtt fel – és első közreműködése a szövegértelmezés területén 1853-ban volt. Mint már említettük, ezt hatásos versírás formájában tette, az egymást követő próféciai beteljesedések felvázolásával. A következőkben röviden leírjuk kezdeti magyarázatait. Majd egy kivonat következik érett, kialakult szövegértelmezéséből, amint széleskörű versről-versre elemző commentárában megjelentek.

1. TANULMÁNYOK A SZENTÉLYRŐL ÉS ANNAK MEGTISZTÍTÁSÁRÓL - A Youth’s Instructor egyik korai kiadásában Smith közreműködött egy kilenc részből álló szombatiskolai tanulmány elkészítésében. Leírja a szentsátort és berendezéseit, mely tartalmazta a frigyládában lévő Tízparancsolatot, és a kegyelem trónjával volt lefedve. Ezt követően a szentély szolgálatát vázolta fel, annak két nagy részre való felosztását tanulmányozta. Ezek felölelik a naponkénti áldozati szolgálatot egész éven keresztül, majd a csúcseseményt, évenként egyszer az engesztelés napján történő szolgálat, mely magába foglalta a szentély megtisztítását ‑ és végül a bűnbak elűzését. Ezt az egész ünnepélyes szertartást megmagyarázza Smith, mint a mennyei szentély jelképét, ahol most Krisztus a mi Közbenjárónk szolgál, miután a mi mindenre elengedő áldozatunkká lett a Kálvárián. Majd megkezdte mennyei papi szolgálatának első szakaszát, mely a mennyei szentély megtisztításáig tart, az engesztelés napi szolgálattal jelképezve, a 2300 év végén, melyet a 70 hét közös kezdő időpontjától, Kr. e. 457 őszétől számítunk, vagyis 1844 őszéig.

(1113) A szentély letaposását úgy magyarázza, hogy a pápa „az emberek imádatát a menny Istenének templomától, a Rómában levő saját szentélye felé fordította”. Mióta Krisztus megkezdte szolgálatát az Isten törvényét tartalmazó frigyláda előtt, a harmadik angyal, ‑ mondja Smith – repülni kezdett az utolsó kegyelmi üzenettel, felszólítva az embereket, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényének, és vegyék igénybe Krisztus értük végzett engesztelő szolgálatát. Majd az engesztelés befejezése után, melyet a szentély megtisztítása jelképez, a már elrendezett bűnöket szerzőjük, Sátán fejére teszik, akit megkötöznek, és ezer évre a feneketlen mélységbe vetnek. Nemsokára véget ér Krisztus közbenjárása, és kitöltik a poharakat. A harmadik angyal, Isten törvényével és a Jézus hitével rámutat a menekülés útjára.⁶

2. DÁNIEL 2, 7, 8. – MEGHATÁROZÓ ÉRTELMEZÉS A NÉGY BIRODALOMRÓL– Október 31-től kezdve, cikksorozat jelent meg Dániel 2, 7. és 8. értelmezéséről. Ezeket 1855-ben füzet alakban kiadták. A történelmi iskola mintáját követték, ami jelenleg már mértékadó az adventisták soraiban. A nekik tulajdonított eredményt őszintén ezekkel a szavakkal utasította el:

„A Dániel 2. és 7. fejezetről sietve készített cikkekben Geo. Storss kiváló elrendezését követtük a négy birodalomra vonatkozóan, többé-kevésbé az 1843-ban kiadott művéből másoltuk a nyelvezetet.”⁷

Smith kreatív író volt és egy jó ítélőképességű olvasó és a múltbeli értelmezők széles körökben elfogadott egyeztetője, valamint olyan kortársaknak, mint pl. Storrs, Litch, Croly és Keith, akiket szabadon idéz saját értelmezéseiben. Nyilván ezek voltak irányadó forrásai és az első tekintélyek a Dániel 11. fejezet vázlatpróféciájában a 10 szarv felsorolásánál, melyek közül hármat kitéptek, stb., ezek újra megjelennek részben Smith sajátjaként a „Gondolatok a Jelenések könyvéről” és „Gondolatok a Dániel Könyvéről” című művében, amikor először nyomtatták ki rövidített sorozatban a Reviewban⁸, (1114) és később kiadták könyv alakban is. Tehát ő szilárdan épített az előző erős alapokra.

3. A TÍZ RÉSZRE FELOSZTOTT RÓMA FELSOROLÁSA – Legelejétől kezdve a tíz királyság egyikének tekintette a hunokat, és Smith soha nem változtatta meg felsorolását:

„A Nyugat-római Birodalmat 356 és 483 között tíz részre vagy tíz királyságra osztották fel. 1. Hunok Magyarországon Kr.u. 356. 2. Osztrogótok Missiában 377. 3. A vizigótok Pannóniában 378. 4. A frankok Franciaországban 407. 5. A vandálok Afrikában 407. 6. A szuévek és alánok Gascognban és Spanyolországban 407. 7. A burgundok Burgundiában 407. 8. A herulok és rugiik Olaszországban 476. 9. A szászok és angolok Britániában 476. 10. A lombardok Németországban 483. Tehát a birodalom úgy volt felosztva, mint ahogy azt a tíz lábujj jelképezte.”⁹

4. A VAS ÉS AZ AGYAG A PÁPASÁG ÉS A FELOSZTOTT RÉSZEK – Látható volt, ahogy a pápaság összevegyült a polgári hatalom agyagával a középkori és a modern századokban. Ez jelentőségteljes szempont, mert a pápaság így volt belefoglalva a Dániel 2. fejezetébe:

„A római vagy vas hatalom, a pápaság befolyása és tekintélye révén beerőszakolta magát az agyag közé, hogy azzal keveredjék, és ezáltal fenntartsa a vas erejét.”¹⁰

5. A HÁROM KITÉPETT SZARV – HERULOK, VANDÁLOK ÉS KELETI GÓTOK – Most Storrs értekezésének egy részlete következik a három kitépett szarvról:

„Urunk 493. évében a római és itáliai herulokat a keleti gótok meghódították. A vandálokat, akik Ariánus befolyás alatt voltak, 534-ben abból a célból hódították meg a görögök, hogy a katolikusok fennhatóságát megalapozzák. A keletigótok, akik Rómát hatalmukba kerítették, ariánus uralkodó alatt éltek, aki a római püspök fennhatóságának ellensége volt; ezért, mielőtt Justiniánus, (egy konstantinápolyi görög császár) rendeletét megvalósíthatták volna ‑ mely szerint Róma püspökét az összes egyház fejévé megtette - az osztrogótokat ki kellett tépni. Ezt a hódítást 538 márciusában Justiniánus hadserege hajtotta végre; (1115) ekkor az osztrogót seregek a városon kívülre vonultak, visszafordulva ostrom alá vették, így a várost a görögök birtokában hagyták; tehát a harmadik szarv azzal a kifejezett céllal lett kitépve a pápaság előtt, hogy annak hatalmát megalapozzák.”¹¹

6. 1260 ÉV ‑ Kr.u. 538-TÓL 1798-IG TERJED ‑ A kis szarvat először Justiniánus császár levelétől, Kr. u. 533-tól számították, mely megalapozza Róma püspökének elsőbbségét. Erre idézi Croly-tól a császári leiratot. Azután Róma felszabadítása a gótok uralma alól 538-ban megnyitotta az utat ahhoz, hogy a pápa gyakorolhassa a ráruházott hatalmat. Így az 1260 év elhelyezése 538-tól 1798-ig terjed.¹²

7. A 70 HÉT ÉS A 2300 ÉV MEGHATÁROZÓ ÉRTELMEZÉSE ‑ Dániel 8. és 9. fejezet értelmezésében követi a már jól kitaposott ösvényt. A perzsa kost és a görög bakot a feltűnő szarv, Róma követi, nem pedig Antiochus Epiphanes. És a 2300 év és a 70 hét kölcsönös vonatkozása és keltezése vonatkozásában aprólékosan követte a Millerita hetedik hónapi mozgalom megalapozott értelmezését ‑ mint azt az európai írók tették előttük¹³. A „mindennapi áldozatot” nem tárgyalja különösebben.¹⁴

8. LÉNYEGES KÉRDÉST VET FEL A DÁNIEL 11:45-TEL KAPCSOLATBAN ‑ Még 1862-ben is úgy vallotta, hogy a pápaság Dániel 11. fejezet második felének hatalma. Smith erre vonatkozóan idéz egy újsághírt a Szentföldről, mely így végződik: „Azt mondják, hogy egy ilyen elgondolás a fejlemények során arra mutat, (1116) miszerint Pio Nono kedvenc terve megvalósításának az a célja, hogy a pápaság székhelyét Jeruzsálembe áthelyezzék.”¹⁵Smith egy szerkesztői cikkben észrevételt tesz erre, „Át fogja-e helyezni Jeruzsálembe a pápa az ő székhelyét? Nem jelentőségteljesek-e az előbb említettek a Dániel 11:45-tel kapcsolatban?

Ilyen volt Smith néhány korábbi nézete és magyarázata. A három angyal üzenetére a mértékadó szombattartó értelmezést adott volt¹⁶, miszerint az első bejelenti az ítélet elkezdését a szentek szentjében. Smith fenntartotta saját személyes meggyőződését a Szentháromsággal kapcsolatban, állítva, hogy az Atya Isten egyedül az, akinek nincs kezdete¹⁷ és az ezt kiegészítő meggyőződése, hogy a Szentlélek inkább befolyás, mint személy. Ezeken a pontokon sok testvértől különbözött abban az időben, és a felekezet világosan kijelentett általános tanításától. A Hetednapi Adventisták hisznek a Szentlélekben, mint a „Szentháromság harmadik személyében”, és „Isten öröktől fogva való Fiában, mint Istennel egyenlőben, aki végtelen és mindenható… öröktől fogva való önmagában létező Fiú.”¹⁸

III. A próféciák beérett összhangja kialakult

Egyedülálló fejlemény következett be 1862-ben, amikor egy nőkből és férfiakból álló különleges tanulmányozó csoport jött létre Battle Creekben Uriah Smith vezetésével a szombatiskola keretein belül, fejezetről fejezetre tanulmányozva a Jelenések könyvét, és „csaknem minden ponton” egyértelmű következtetésekre jutottak.²⁰ Azután elhatározták, hogy újra végigtanulmányozzák a könyvet, hetenként egy fejezetet ‑ és James White hétről-hétre jelentést írt az eredményről a Reviewban, melynek még mindig szerkesztője volt. Ez a tanulmányozás a június 3-i kiadással kezdődött ‑ a prófécia néhány verséről, melyet megjegyzések és magyarázatok követtek. (1117) Öt egymás utáni számban folytatódott a terv szerint. Ekkor White-nek egy körutat kellett tennie, és így elkerülhetetlen volt egy kis szünet. Szeptemberben folytatták a sorozatot. Azonban a Jelenések 8-9 fejezet trombitáiról Josiah Litch magyarázatát közölték, mint „a jelenleg legjobb világosságot”, a megszokott jelentés helyett.²¹

Majd egy másik utazás, egy második szünetet vont maga után. Ezután White bejelentette, „Smith testvér beleegyezett a könyv (Jelenések) tanulmányozásának befejezésébe, a 10. fejezettől kezdődően.”²² Így történt, hogy Smith a 10-től a 22. fejezetig úgy folytatta, hogy minden héten egy cikket küldött James Whitenak az előbbi címen, „Gondolatok a Jelenésekről”. (A sorozat 1863. február 3-án ért véget, 76-77. oldal) Ez volt valójában Smith széles körben ismert Jelenések könyve magyarázatának kezdete, mely elsőízben 1867-ben jelent meg könyv formájában. Hasonló cikksorozat következett Dániel könyvéről 1870-71-es kézikönyvben, Gondolatok Dánielről, 1872-ben. 1886-1888 körül a szerző 30 ponton tökéletesítette és módosította ezeket.²³

IV. Dániel könyvének rendszerbe foglalt értelmezése kialakul

Meg kell elégednünk Smithnek először Dániel, majd a Jelenések módszeres prófécia- értelmezésének egy kivonatával. Ezt az ő versről-versre haladó magyarázatának korábbi kiadásából vesszük, Gondolatok Dánielről és Gondolatok a Jelenésekről ‑ ezért nem fogjuk megadni külön az oldalszámozást. (Teljes szövegértelmezésének átfogó ábrázolását és a többi úttörő adventista szövegértelmezésekkel való összehasonlítását lásd az 1118-1119. oldalon közölt táblázatban.)

1.KÖVETI A DÁNIEL 2. FEJEZETRE VONATKOZÓ KLASSZIKUS PROTESTÁNS MINTÁT – Felvázolja az évszázadokon át megvizsgált, szilárd értelmezéseket, és követi a Dániel 2. fejezetre vonatkozó Történelmi Iskola meghatározó értelmezését – az egymást követő négy világbirodalomat, Babilon szimbólikus arany fejétől, le egészen Róma vas lábszáráig,

Bármelyik korábbi időszak vagy értelemzők csoportjának összetett álláspontjával ellentétben, gyakorlatilag nem volt hitbeli eltérés Dániel főbb jövendöléseinek alapvető pontjaiban, amint azt a Szombattartó Adventisták álláspontjait felsoroló táblázat is bizonyítja. A Dániel értelmezésének alapos felülvizsgálata után látható, hogy szinte változtatás nélkül vették át a mozgalom hetedik-hónapi szakaszának tudós millerita íróinak utolsó álláspontjait. Ez magába foglalta, hogy Dániel fő időpróféciája 1844 ősze helyett a zsidó szent évben „1843”-ban érte el csúcspontját. És az összes kapcsolódó vagy ebből következő változás ezek szerint történt.

Néhány magyarázat tisztázni fogja, hogy az általános rövidítések lényegében azonosak, azonban a „H-V-O”, Dániel 7. fejezet három „szarva” a „herulokat, vandálokat, keleti gótokat” jelöli. Nincs oldalszámozás az idézett szövegben, mivel ezek a megállapítások különböző oldalakról és részletekből vannak összegyűjtve a táblázaton, gyakran kiegészítő írásokból származnak ‑ könyvekből, brossurákból, folyóiratokból és néha egy-egy kéziratból

A különbségek kicsik voltak – akár a „mindennapi áldozat elvétele” a pogányság által, vagy Krisztus főpapi szolgálata; akár a Dániel 11:45. északi királya, hogy a pápaság vagy Törökország legyen az. A lényeges dolgokban egység volt.

Több tanulmányt készítettek a Szombattartó Adventisták a Jelenések könyvéről, mint ahogy az a Milleriták esetében volt. Alapos megfontolás tárgyát képezte annak minden próféciája – a hét gyülekezet, a pecsátel. Trombiták, tanúk és a földrengés, a jelképes asszonyok, fenevadak, angyali üzenetek és poharak, Babilon leomlása, a millennium és az új föld. De ez inkább a részletek, mint az egyenetlen körvonalak tökéletesítése és felülvizsgálata volt, melyeket évszázadokon keresztül már felépítettek.

A Jelenések 13 ‑ 17 fejezet különleges tanulmányozás és tökéletesítés területe volt, különösen azok az előírások, melyeket a harmadik angyali üzenet tartalmazott. Ezek magukba foglalják a második, valamint az első fenevad azonosságát, képét, jegyét, számát és nevét, a csapások idejét és a gyötrelem időtartamát. A millenniumot illetően, különösen figyelembe vették a szentek elhelyezését az ezer év alat, és az új ég és az új föld megjelenését. Az ő feladatuk volt az évszázadokon keresztül egyértelműen megalapozott álláspontok újra megerősítése és több próféciának a végső eseménykez most kapcsolódó összes beteljesedése az utolsó napokban. Az egész következetes és harmonikus megértésére törekedtek.

(1120) a tíz királyságból álló lábbal és lábujjakkal, melyre először a középkorban, majd az újabb korban Rómát felosztották az összeomlás után. A kő Krisztus országa, mely isteni beavatkozás útján, emberi eszközök nélkül rövidesen fel lesz állítva az Ő dicsőséges második eljövetelekor. Akkor ez nagy örök „heggyé” lesz ‑ Isten örökkévaló országává, mely betölti a földet, és soha nem ér véget. A királyságok ezen sorozata és azok csúcspontja az alapja az összes többi vázlatpróféciának.

2. DANIEL 7 – BABILONTÓL AZ UTOLSÓ ÍTÉLETIG – A Dániel 7. fejezet négy fenevadáról nemzedékeken keresztül szintén úgy gondolkodtak a protestáns tudósok, hogy ugyanazt a négy világhatalmat jelképezik, mint ahogy Smith értelmezte, a tíz szarvról állították, hogy ugyanazt a Róma felosztásából kialakult tíz királyságot jelzi, és a kis szarv a ravasz és hatalmas pápaság²⁶, mint ahogy azt a legkorábbi protestánsok a leghatározottabban hitték mind az Ó-, mind az Újvilágban. A három szembenálló kitépett szarv sorban a keleti gótok, a vandálok és a herulok. A három és fél „időt” is általánosan elismerték, mint a pápaság számára kijelölt különleges időszakot, mely Smith szerint Kr.u. 538-tól 1798-ig tartott, a francia kiáltvány véget vetett Rómának, mint köztársaságnak, egy kis időre a pápát fogságba vetette, és a pápai hatalmat egy rövid kis időre eltörölte. Elképzelhetetlen ítéletjelenetekkel zárja ezt a létfontosságú fejezetet, és a nagy bírói tárgyalás közvetlen a vég előtt időre helyezi. Ez volt a második nagy vázlatprófécia csúcseseménye.

3. DÁNIEL 8 – PERZSIÁTÓL AZ ADVENTIG – Daniel 8. fejezetben a kos és a gyors mozgású kecske bak, melyeket maga Dániel nevezett meg Perzsia és Görögország jelképeként, a tekintélyes nagy szarvú görög Nagy Sándorral a háttérben, a „rendkívüli nagy” szarv hőstettei előtt, és mind logikailag, mint történelmileg elismert tény, hogy az a pogány és pápai Róma. (1121) A „mindennapi áldozat elvételét” Róma pogányságának tulajdonította. Ez az óriási terjedelmű 2300 év-nap időszak Kr.e. 457 őszétől Kr.u. 1844 őszéig terjedt. Az események ettől az időponttól kezdve, a vég idejéig terjedően magukba foglalják a szentély megtisztítását, a vizsgálati ítéletet, az emberi próbaidő végét, Krisztus második eljövetelét, az igaz halottak feltámadását, és az élő igazak elváltozását. Ez volt az adventisták csúcs- és kulcsjövendölése, és ebben mindnyájan egyetértettek.

4. A 70 HÉT CSÚCSESEMÉNYE KRISZTUS SZOLGÁLATA ‑ A 70 hét-év világosan a Messiásig tart, mint ahogy azt kiváló tudósok százai állították, katolikusok és protestánsok egyaránt. Még a zsidók is éveknek tartották a heteket. Smith szerint ez Kr. e. 457-től Kr. u. 34-ig terjed, és a 2300 év-nap első szakaszát képezi ‑ a zsidók számára „leszabva” ‑ és Krisztus főpapi szolgálatának első szakaszához vezet, mely a mennyei szentélyben kezdődött közvetlen engesztelő halála és mennybemenetele után, a hetvenedik hét közepén. Ez, Smith szerint 31 tavaszán történt ‑ a hetvenedik hét Kr.u. 27 őszétől Kr.u. 34 őszéig terjed. Ezt is sok és különféle tudós tanította már előzőleg.

5. DÁNIEL 11 – TÖRÖKORSZÁGOT JELÖLI MEG ÉSZAKI KIRÁLYKÉNT ‑ Dániel 11-ben Smith Franciaországot tartja a „vakmerő” királynak a forradalom idején – fennhéjázó istentagadó hatalomként működve, közel a „vég idejének” kezdetén. A későbbi északi király szerinte most Törökország, aki azt a területet foglalja el, melyet valamikor az eredeti északi királyság tartott megszállva, köztük Szíriát, Tráciát és Kisázsiát. Ebben a nézetében különbözött White-tól és más adventista íróktól.

6. DÁNIEL 12 – AZ ÖSSZETARTOZÓ UTOLSÓ ESEMÉNYEK ÁBRÁZOLÁSA ‑ Smith nézete szerint Dániel 12. fejezetben a záróesemények magukba foglalják azt, amint az északi király „végére jut”, Krisztus megszűnik főpapi szolgálatától a mennyei szentélyben, és az ezt kísérő próbaidő lezárása. Ezt követi a nyomorúság ideje, (1122) az utolsó hét csapás kitöltése, a nemzetek felbomlása, a részleges feltámadás, Krisztus eljövetele hatalommal és dicsőségben, az igazak általános feltámadása és az ezerév kezdete, amint azt a Jelenések leírja. Azután, az ezerév végén következik a gonoszok feltámadása. A pápai főhatalom speciális ideje az 1260 nap volt, ami előzetesen el volt rendelve Kr.u. 538-tól 1798-ig. Smith hitte, hogy ezzel összefügg az 1290 nap, ami éveket jelent, Kr.u. 508-tól ‑ mikor megértette, hogy a pogányság utat engedett a pápaságnak ‑ és ez is 1798-ban végződik, amikor a pápa középkori fennhatósága véget ért.

Meggyőződése volt, hogy az 1335 év ugyancsak Kr.u. 508-ban kezdődik és 1843-ban ér véget ‑ Miller eredeti változatlan álláspontja szerint.²⁷ Smith a „vég idejét” 1798-tól számította. Ezt is sokan hitték. Ő volt tehát a századok legjobb tudósai véleményének az összefoglalója, melyeket az utóbbi évtizedek legeredményesebb kutatásaival támasztottak alá. Ez volt Smith módszeres magyarázata Dánielről ‑ és ő volt a korai Hetednapi Adventisták kiváló értelmezője.

V. A Jelenések könyve befejezi a próféticai ábrázolást

1. A GYÜLEKEZETEK ÉS A GYÜLEKEZETEK TÖRTÉNELMÉT TARTALMAZÓ PECSÉTEK – A Jelenések könyvében ‑ mely Dániel próféciájának elismert kiegészítése és beteljesedése ‑ Smith szerint a hét gyülekezet a keresztény egyház hét fő korszaka. A szörnyű üldözés „tíz napja” Smirna idején, Kr.u. 303-313-ig tartott, amit Diocletianus császár uralkodása alatt elszenvedtek. A hét pecsét ‑ mint azt általában magyarázták ‑ ugyanazt a kort öleli fel, de a hitehagyó uralkodó egyház növekvő romlását vázolja fel. A négy lovas időszaka, ‑ amint végiglovagolnak az idő folyosóján – az első század (1123) apostoli tisztaságából való átmentet jelzik Konstantinig, és azután tovább a katolikus egyház megalapításáig, és végül a reformátorokig. A hatodik pecsét az 1755-ös lisszaboni földrengéssel kezdődött, és az égi jelekkel folytatódott és a vég idejéig tart. Ezután János apostol megismétli ‑ mint az jellemző volt Dániel prófétára ‑ a prófécia még másik párhuzamos vonalát.

2. TROMBITÁK – RÓMA FELOSZTÁSÁTÓL A BEFEJEZÉSIG ‑ Az első négy trombita ‑ mondja Smith ‑ teljesen párhuzamos a vén Római Birodalom tíz részre való felbomlásával. Ez is egy több évszázados meghatározó szövegmagyarázat,²⁹ bár Smith jórészt követte Litch trombitákra vonatkozó sajátos értelmezését.³⁰ Az ötödik trombita a szaracénokat ábrázolja, az „öt hónapjukkal” (150 év) 1299. július 29-től 1449-ig terjedve. A hatodik trombita az ottomán törököket képviseli az „óra, nap, hónap és évvel” (391 év 15 nap) 1449-től 1840. augusztus 11-ig terjedően. A hetedik trombita Smith meggyőződése szerint 1844-ben kezdett szólni.

3. A BIBLIA BETILTÁSA ÉS A FRANCIA FORRADALOM ‑ A Két Tanú ‑ folytatja Smith – széles körben elismerték, hogy az az Ó- és Újtestamentum, akik 1260 évig gyászruhában prófétáltak a pápai diadal közismert korszaka idején. A három és fél „nap” a Jelenések 11. fejezetben a Biblia betiltásának 1793-tól 1796-ig tartó három és fél éve az erőszakos francia forradalom idején. A „földrengés” a francia forradalom jelképe, amit több tucat jó képességű magyarázó több mint egy évszázada határozottan állított. És a „város tizedrészét széles körben Franciaországnak tekintették. Ő volt tehát a felújítója és helyreállítója mindannak, amit sok tucat tudós évek óta tanított.

Egy szövegértelmezésre vagy értelmezéssel szemben adott bizonyítékot mérlegelve, megközelítőleg meg lehet látni a történelmi értékelést egy időrendi vagy táblázatos felsoroláson keresztül. Ez mind érdekes, és ugyanakkor fontos tudni, hogy pontosan ki kezdett egy bizonyos alkalmazást a nap-év elvre vonatkozóan, mint az ötödik trombita „öt hónapjára” – Joachim of Floris 1191-ben; vagy Törökország, mint a hatodik trombita hatalma – Heinrich Bullinger 1577-ben; vagy mint az északi barbárok csapása a Nyugat Római Birodalomra by Joseph Mede 1631-ben; vagy az „óra, nap, hónap és év” viszonya a 391 évhez – George Downham püspök 1603-ban; vagy az „óra” mint a szószerinti 15 nap – Thomas Beverly által 1864-ben.

1795-ben E. W. Whitaker volt az, aki elsőként helyezte el a 391 évet 1453 és 1844 között, és kb. tizenhatan követték az ő irányvonalát a következő évtizedekben. De csak addig, míg Josiah Litch 1838-ban nem alkalmazta azt az elvet, hogy a 150 évet és a 391 évet sorrendben összekapcsolja. Ezt ábrázolja az a fejlődés, ami tizenöt évszázad alatt alakult ki a trombiták magyarázata területén. Ráadásul a táblázat megakadályozza egy ilyen időszámítás alaptalan megbélyegzését, midőn magába foglalja a legfontosabb értelmezők megjegyzéseit. A magyarázók földrajzi elterjedése és a különböző felekezetek közötti szétszóródása is egy fontos tényező.

(1126) 4. AZ ÜLDÖZŐ SÁRKÁNY, AZ ASSZONY ÉS A PUSZTA ‑ Ugyancsak évszázadok óta általánosan elfogadott tény, hogy a Jelenések 12. fejezetben a fehérbe öltözött, tiszta életű asszony az igaz egyházat jelképezi, és a Gyermek Krisztus Jézust. A sárkány, mint sok százan állították, a pogány Róma, mely üldözte az egyházat, és az a „pusztába” menekült, ‑ ez az üldözés folytatódott a pápai lelki fennhatóság 1260 éve alatt. A „maradékot” Smith a parancsolattartó keresztény csoportnak tartja, mely az igaz egyház utolsó szakaszát képezi.

5. A PÁPAI ÉS A PROTESTÁNS FENEVAD – A Jelenések 13. fejezet első fenevada, ‑ amit szintén általánosan elismernek ‑ a pápai Róma; a hét fej a hét római kormányforma.³¹ A 10 szarv-királyság természetesen ugyanaz, mint azok, amelyek a Dániel 7. fejezetben a Római Birodalomból keletkeztek. És a 42 hónap azonos a három és fél idővel, vagyis az 1260 évvel, Kr.u. 537-től 1798-ig. A kard által okozott „seb” nyilvánvalóan VI. Pius fogsága 1798-ban, melyet Berthier francia tábornok hajtott végre, amint azt sokan kijelentették annak idején Európában is és Amerikában is. A második fenevad – állította Smith – most már egyértelműen látszik, hogy a Protestáns Egyesült Államok, és a szarvak fiatalságát és ártatlanságát fejezik ki. A „képmás” hasonló lesz az egyház és állam pápai egyesüléséhez, melyet még tökéletesíteni kell vallásos hitelvek, polgári rendeletek kikényszerítésével. A „jegy” a hamis szombat lesz, és a „666”-os szám a pápaság titkos száma, mely a Vicarius Filii Dei-n alapul.

6. A HÁROM FIGYELMEZTETŐ ÜZENET ÉS AZ UTOLSÓ CSAPÁSOK ‑ Az első angyal üzenete a Jelenések 14. fejezetben, az 1831 és 1844 közötti időben sok országban hirdetett küszöbön álló ítélet-óra. A második felhívás, elkülönülés a hitehagyástól. És az elválaszthatatlan sorozat utolsó, vagy harmadik üzenete, figyelmeztetés a pápai hitehagyás jegyének felvétele ellen. A hét utolsó csapás gyorsan követi a próbaidő lezárását, és azokra töltetik ki, akik szándékosan elutasítják Isten végső kegyelmi hívását (1127) és figyelmeztető üzeneteit. Ez a fejezet több mint más fejezetek a Jelenések könyvében, ez volt az adventisták különleges tanulmányozásának és hangoztatásának tárgya.

7. A POLGÁRI HATALOM ÁLTAL TÁMOGATOTT ROMLOTT EGYHÁZ – A kacér, romlott „nő” és „Babilon” a Jelenések 17. fejezetben elsősorban a pápai egyház, és a hétfejű fenevad, melyen lovagol, az őt támogató polgári hatalmak. A tíz szarvról kijelenti, hogy ugyanaz a tíz európai nemzet, és a hét fej a Jelenések 13. fejezetben kijelentett, ugyanaz a hét római kormányforma, a pápai fejjel, mint utolsó kormányformával. A protestáns „lányai” azok a közösségek, melyek követik helytelen lábnyomát.

8. MILLENNIUM – A MÁSODIK ADVENTTŐL AZ ÚJJÁTEREMTETT FÖLDIG – A millenniumi ezerév követi Krisztus második eljövetelét. A szószerinti első feltámadással kezdődik (az igazaké), és a szószerinti második feltámadással végződik (a gonoszoké). Új ég és új föld kerül a jelen ég és föld helyére, az öreg föld elpusztításának hamuján. És az új Jeruzsálem lesz az Atya lakóhelye és a Szent Város ‑ a megváltott szentek otthona örökre.

Uriah Smith volt a növekvő mozgalom vezető szerkesztője, és mint ilyen, rövidített formában rendszerbe foglalta János Jelenéseinek próféciáit aszerint, ahogyan összhangban volt az a dánieli próféciákkal. Értelmezéseit a Hetednapi Adventisták meghatározó magyarázatként ismerték el, kivéve bizonyos kisebb ügyeket. (Főbb jellemzői megjelennek az 1128. és 1129. oldalon lévő táblázatokon.)

VI. Gage ‑ Dániel 11. fejezet utolsó hatalma a pápaság

Röviden meg kell említenünk WILLIAM C. GAGE (1842-1907) nomdász mestert, aki Massachusettesben született, de rövidesen Új Hampshire-be költözött, ahol nyomdász mesterséget tanult.

Itt a Jelenések és Dániel fő vázlat- és idő próféciáinak körképszerű ábrázolása látható, melyeknek részletes megmagyarázása volt kutatásunk tárgya a PRÓFÉTAI HIT négy kötetén keresztül. Ezen két könyv próféciáinak alkotórészei egységes formában vannak itt összegyűjtve , bemutatva az egymással kapcsolódó részeket, és megszakítás nélkül összeállítva egy egyedülálló, mindent átfogó ábrázolásban. Itt, ezen a helyszínen össze lehet hasonlítani az evangéliumok teljes összhangját.

A kép felső felében a Jelenések vázlatpróféciái vannak, amelyeket kiegészítenek és kibővítenek a dánieli próféciák alap csoportjai, világi környezetbe állítva a nemzeteket sorrendjük, megosztottságuk, folyamatosságuk és végső kifejlődésük szerint. A pápai birodalom időmegállapítása és kapcsolata, halálos sebe, valamint meggyógyulása, megerősödése és a végéhez érkezése az Apokalipszisben.

A felső részben a Jelenések igaz és hitehagyó egyháza látható, párhuzamosan bemutatva speciális időszakukat és jellegzetes tulajdonságukat. A csapások és a jajok után a Nyugat, majd a Kelet Római Birodalom van bemutatva időrendben és a hozzá kapcsolódó három

Majd mindkét könyv létfontosságú összefüggő időszakai vannak bemutatva, amelyek a fő vázlatpróféciák szerves részét képezik. Köztük a Két Tanút, az advent jeleit és a végidő jeleneteinek csúcspontját. Ezek magukba foglalják a próbaidő lezárását, a hét csapást, a második adventet és a feltámadást, valamint az ezerév megkezdődését. Ezek a kapcsolatok láthatók részről-részre.

Ez a képszerű táblázat a szombattartó adventisták által elfogadott alapvető álláspontokat ábrázolja, milyenek voltak a valóságban, azonban az évszázadok során fokozatosan kialakult értelmezéseket összegyűjti és azok beteljesedésébe belehelyezi a kereszténység előtti kor zsidó szövegértelméseket, beleveszi a korai kereszténység, a reformáció és a reformáció utáni egyházi időszakokat, a XIX. század eleji Ó- és Új Világ fejlődésével együtt, melyek együttesen képezik a Szobattartó Advntisák prófétai hitét.

(1130) Kíváncsiságból meghallgatta, hogy miről beszélnek az adventisták sátoros összejöveteleiken, ott maradt, és megfontolta, majd végül elfogadta azt. A Merritt Cornell és Miles Grant közötti vita döntésre késztette, és állást foglalt a szombattartó hit mellett. Tehetséges és hatásos lelkésszé fejlődött. Egy időre a Review and Herald aktív szerkesztője is volt, Uriah Smith európai látogatása idején.

1892-ben szigorú mértékletességi programjával a Michigan állambeli Battle Creek megválasztott polgármestere lett. Az eredmények és mások sürgetése miatt fogadta el ezt a tisztséget, és elszánt hadjáratot vezetett a naponkénti kocsmai bűnözés ellen. Betegsége miatt polgári pályára váltott, 1883-ban megalapította a Gage Nyomdavállalatot. Osztozott James White nézetében, hogy Dániel 11. fejezet utolsó részének hatalma a pápaság, nyilván ez többségi vélemény volt az említett korábbi években. Itt következik szerkesztői véleménye a Review 1867. évfolyamából:

„Több mint 2000 évvel ezelőtt, az Úrnak egy ihletett prófétája szólt egy hatalomról, mely „minden isten fölé emeli magát”, a következőt jövendölte: „végére ér, és senki nem segít rajta.” Dániel 11:45. Amint a pecsétet eltávolították Dániel könyvéről és a prófécia ismerete fokozódott, bizonyossá vált, hogy itt nem lehet más hatalomról szó, mint a pápaságról, és a prófécia körültekintő tanulmányozói élénk érdeklődéssel figyelték az eseményeket, melyek e jövendölés beteljesedését jelezték.

„A figyelmes megfigyelő nem tévesztheti szem elől, hogy a pápaság világi hatalma lassan, de biztosan felmorzsolódik. Az okozza Európában a dolgok zavaros állapotát, hogy azok, akik segítséget nyújtottak neki, most visszavonják tőle támogatásukat, hogy teljesen a saját ügyeikkel foglalkozzanak, mert a kormányok első törvénye az önfenntartás.³³

Gage értekezését a pápaság végével zárja, melyről állítja, hogy azonnal bekövetkezik, „amikor a földi kormányok a hatalmat megvonják a pápaságtól.” Ez ‑ jelenti ki ‑ akkor következik be, amikor „Mihály felkel, hogy megszabadítsa Isten népét.”

Ilyenformán a nagy alapvető próféciák terén mindnyájan egyetértettek. Némelyik másodlagos kérdésről különböző nézetet vallottak, ‑ és Dániel 11. fejezet végének hatalma rendszerint ebbe a csoportba tartozott.

VII. A pedagógus Bell – rendszerezett tanulmányokat készít a próféciákról

Az utolsó átfogó, kezdeti értelmező, akit megemlítünk, GOODLOE HARPER BELL (1832-1899),³⁴ az első hetednapi adventista kollégium úttörő nevelője és alapítója. Új-angliai származású, mindkét szülője forradalmi ősöktől származott. A New York állambeli Watertown-ban született, szülei később az Ohio állambeli Oberlinbe költöztek, a nyugat felé való vándorlás során. Itt végezte tanulmányait a korabeli, nevelési újításáról híres oberlini kollégiumban, és bizonyára itt szívta magába annak egészséges elveit. Szüleivel Michiganbe költözött, és itt hamarosan az Állam oktatásügyében fontos pedagógusi állásokat töltött be.

1866-ban, 34 éves korában Bell Battle Creekbe jött orvosi segítséget keresve az adventisták által vezetett Western Health Institute-ben. Egyházi kapcsolatait tekintetve, először a Baptista felekezet tagja volt, később a Tanítványokhoz csatlakozott, ahol bizonyos előrehaladott igazságok birtokába jutott. És most, Battle Creekben késztetést érzett arra, hogy megvizsgálja a hetednapi adventista hit különböző pontjait, gondosan ellenőrizze őket a Bibliával, és rövidesen teljes szívvel csatlakozott hozzájuk.

Bellt, mint tanárt, egyfajta zseninek tekintették. Volt egy keresztényi nevelési felfogása, mellyel messze megelőzte korát. Ő nem csupán egy hagyományos pedagógus volt a szó klasszikus értelmében, hanem elismert oktatási újító. Viszont nagy hatással voltak rá Mrs. E. G. White által javasolt nevelési elvek. És mivel már bizonyította nevelési képességeit, felkérték, hogy legyen segítségül egy egyházi iskola elindításánál. Így alakult meg a Hetednapi Adventista Nevelési Társulat, és 1873-ban megnyílt az új iskola. Kezdettől fogva sikeres volt, gyorsan növekedett, és rövidesen egy virágzó főiskola lett. Bell volt az angol tagozat tanára, (1132) és befolyása sokat segített az egyház vezetői álmának, a keresztény munkások képzésére alkalmas, megfelelő méretű intézmény megvalósításában.

Bell erős, megbízható és haladó gondolkodó volt, írásai stílusát egyszerűség és pontosság jellemezte. Egy sor angol nyelv- és irodalom tankönyv, valamint szombatiskolai leckék szerzője volt. Az utóbbi területen végleges formába foglalta az egyház szombatiskoláit, valamint az általános iskola és a főiskola tankönyveit. 1869-ben létrehozta a Youth’s Instructor-t, melynek ő lett a szerkesztője, ez egy Dániel könyvéről szóló tanulmánysorozat volt a fiatalok számára, ‑ ezzel belépett a prófécia-értelmezés területére.

Tizenöt éven át volt a Battle Creek-i szombatiskola vezetője. 1878-ban kb. 600 szombat iskolai csoporttal megalapította az Általános Szombatiskolai Egyesületet, és ennek Bell volt az első titkára, 1880-ban pedig az elnöke. Ő volt első igazgatója a Déli Lancasteri Akadémiának (1882-1885), mely később az Atlanti Unió Főiskolája lett. És három évig a Fireside Monthly, egy havonta megjelenő oktatói folyóirat szerkesztője volt. Az alábbiakban közöljük a próféciákról írt tanulmányainak összefoglalását, melyek szintén szemléltetik a már jól kialakult mintát.

VIII. Átfogó összefoglalás a fontos próféciákról

Bell főiskolai tanárnak, a Dániel és Jelenések könyvéről a hírlapokban írt rendszeres beszámolóját ezennel röviden foglaljuk össze, tömören, de átfogó módon. Írásait világosan fogalmazta meg, és annak a kornak egyik legkiválóbb szövegértelmezéseit adja, mely több figyelmet érdemel, mint amennyit általában fordítottak rá. Alakító hatást gyakorolt az ifjúságra, ami végig kísérte a szombatiskolában és más bibliatanításban. Itt egy összefoglalás következik, amely szintén azt az alapvető egységet mutatja be, ami összefogta az összes úttörő próféciaértelmezőt.

1. A NÉGY VILÁGHATALOM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI – A négy királysággal foglalkozva, Bellnek az ifjúság számára írt haladó bibliai tanulmányai nyomon követik Babilóniát, Médó-Perzsiát, Görögországot és Rómát, majd Róma tíz részre való felosztását a szakadástól napjainkig, és Isten örök országának megalapítását. Majd ugyanezen négy birodalmat Dániel 7. fejezet fenevadain keresztül mutatja be. A tíz szarv tíz királyságot jelképez ‑ hunok, keleti gótok, nyugati gótok, frankok, vandálok, suevik, burgundiak, herulok, angol-szászok és lombardok. Jegyzeteiben Bell hivatkozik Rollinra, Josephusra, Scottra, Clarkera, Machiavellire, Lloydra, Halesre és másokra.

A kis szarvat a pápasággal azonosítja, mely üldözi a szenteket, megváltoztatta a szombatot, és vélelmezett hatalmat követel. A három kitépett szarv a herulok, vandálok és a keleti gótok. Ez utóbbiak elűzése Rómából Kr.u. 538-ban, ‑ amikor Jusztinianus rendelete hatályba lépett ‑ a pápai hatalom számára kiszabott 1260 sajátos év kezdő időpontja, ami 1798-ban végződött, mikor Berthier fogságba vitte a pápát.

2. A 2300 ÉV, A 70 HÉT KRISZTUSIG TERJED – Majd a perzsa kos és a görög bak következik tekintélyes szarvával, Nagy Sándorral. A rendkívüli nagy szarv ismét a római hatalom, mely végül a Seregek Fejedelméig növekszik, megöli Jézus Krisztust, és pápai formájában földre veti az igazságot. Ezt követi Perzsiától kezdve a 2300 év, melyből 70 év-hetet a zsidóknak „vágtak le” Genesius szerint. Ez Kr.e. 457-től a Messiás keresztre feszítéséhez vezet, békéltetést szerezve a gonoszságtól az Ő engesztelő vére által, és a valódi szentély felkenetésével végződik. A 70 hét kulcs-időpontjai Kr.e. 27 ősze, Kr.e. 31 tavasza és Kr.e. 34 ősze ‑ William Hales-re hivatkozik.³⁷

3. A SZENTÉLY SZOLGÁLATA ÉS AZ ÍTÉLET ‑ Bell, ugyanúgy, mint Smith, (1134) a „mindennapi áldozat” elvételét egyszerűen pogányságnak tulajdonították, és annak elnyomásának tekintették, ‑ ebben eltér White-tól és másoktól, de vita nélkül, mert ezt kis pontnak tekintették. Majd a szentély és edényeinek, valamint a szentély-szolgálat két szakaszának megtárgyalása következik, és Krisztus mennyei szolgálata. Ezután következik az ítélet természete, a Bíró, a Tanúk, a könyvek és azok vizsgálata, a mi Közbenjárónk és a szentély megtisztítása.³⁹ Bell alapos volt és módszeres.

4. PECSÉTEK, TROMBITÁK ÉS A KÉT ELSŐ ÜZENET – Közismert, hogy a hét pecsét a hitehagyás kifejlődését ábrázolja az egyházban, a pápai üldözés korát is beleértve. A trombiták a hatodikkal érték el csúcspontjukat, vagyis a török trombitával, mely 1840 augusztusban végződött. És a „halottak ideje, hogy megítéltessenek”, a „vizsgálati ítéletre” vonatkozik. A „lepecsételt” könyv – mely Dániel könyve volt ‑ a „vég idején” nyílik meg, amikor az Isten titka véget ér. Ezután következik az első angyal üzenete, mely Isten ítéletóráját hirdeti. A közelgő advent üzenetét Nagy Britanniában az anglikán egyház mintegy hétszáz tagja fedezte fel Brock szerint,⁴⁰ kétségkívül jóval nagyobb számú, nem az anglikán egyházhoz ragaszkodó személlyel együtt, és hirdették azt az Óvilág többi részén is, valamint Miller és több száz társa az Újvilágban.

Majd az igaz és hamis egyház viszonyáról szóló második üzenet következik. A sárkány a pogány Róma, a fehér ruhába öltözött asszony az igaz egyház, és a tízszarvú párduchoz hasonló fenevad a pápaság, ugyanaz, mint Dániel kis szarva. Az 1260 nap az asszony üldözésének éveit jelzi, amikor az asszony a pusztába menekült. (1135) A második fenevad az Egyesült Államok, és két szarva a polgári és vallásszabadság. A fenevad képmása „hasonló hatalommal felruházott másik egyházi intézmény.”⁴¹ A minta most már világos, határozott és általában az összes hetednapi adventista elfogadta.

5. A PÁPAI EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM A JELENÉSEK 17. FEJEZETÉBEN – A Jelenések 17. fejezet tízszarvú fenevada, Római Birodalomként már meg lett határozva, ‑ a szarvak azok a királyságok, melyekre felosztották és a hét fej a kormányformák ‑ királyság, konzulátus, decemvirátus, diktatúra, triumvirátus, császárság és pápaság.⁴² Szörnyű üldözés következett be a vallásos időszak alatt, amikor az egyház romlottá vált. És a nyolcadik fej az utolsó hatalom. Az állam és az egyház közötti kapcsolat a fenevad által támogatott parázna asszony által van bemutatva, melyet ő ellenőriz és irányít.

6. A ROMLOTTSÁG MEGFERTŐZI A LÁNY-EGYHÁZAKAT – Pál – II. Thessalonika 2. fejezete – szerint a romlottság hamar beköszöntött a keresztény egyházba. Az átmenet a tisztaságból a bűnbe és a romlottságba a Jelenések 6. fejezet hét pecsétje által van bemutatva ‑ amint fehérről vörösre, feketére, majd sárgára változik, amint a pogány tanokat és istentiszteleti szokásokat bevezették, míg csak el nem érték teljességüket a középkorban. Konstantin korábbi szerepét említi, és végül a hitehagyás pápasággá válik. De a protestáns egyházak megromlottak a világi politikával és hatalommal való törvénytelen kapcsolataik által, és hasonlóan a lány-egyházak is romlottakká lettek. Mind az óvilági, mind az újvilági értelmezőktől idézett különböző beismeréseket a „Babilon bukásáról” szóló üzenet igazolására, melyeket a milleriták 1843ban és 1844-ben hirdettek.⁴³

7. EGYESÜLT ÁLLAMOK – A JELENÉSEK 13. FEJEZET MÁSODIK HATALMA ‑ A harmadik üzenet a Jelenések 13. fejezet két fenevadára vonatkozik ‑ a pápaságot tartják általában az első fenevadnak, (1136) nagyralátó igényeivel és üldöző hatalmával, Dániel 7:25. kis szarvának azonosításával. A következő, a második hatalom felemelkedése volt, ráadásul a pápát fogságba vitték, 1798-ban. Ez a fogság azonos a megsebesítéssel, mely seb 1800-ban begyógyult egy másik pápa beiktatása következtében. Wesley, a maga korában várta a kétszarvú fenevad megjelenését, mint ami nincs messze. Bell ezen hatalom békés úton való felemelkedését az Újvilágba helyezi, és az Amerikai Egyesült Államokkal azonosítja. Leírja növekedését, erőforrásait, találmányainak fejlődését és békés jellegét, a bárányhoz hasonló szarvak „ifjúságát és szelídségét” jelezve. De később törvényeinek megalkotásán keresztül fog beszélni, és végül is üldözni fogja a máshitűeket. Így válik majd hamis prófétává.⁴⁴

8. SPIRITIZMUS, A FENEVAD KÉPE ÉS A JEGY – A következőkben megemlíti a spiritizmus megjelenését 1848-ban ‑ a halottakkal való állítólagos érintkezést, már 1875 előtt milliókra becsülték a híveit. Ezek a lelkek hazug lelkek, de csodatevő hatalmuk van. A „fenevad képmása” hasonló a pápai egyházi rendszerhez – hatalom az eretnekség meghatározására és büntetésére, és tantételeit a polgári törvények segítségével érvényesíti. És végül a fenevad bélyegét, mint változtatást, amit a pápaság vitt véghez Isten törvényében, és ebből eredően a hűség próbájaként írja le. A változtatásra való pápai igényt a különböző mértékadó katolikus katekizmusból idézi. Már Bell napjaiban is megfigyelték a megjövendölt „képmás” létrehozása felé megtett kezdő lépéseket.⁴⁵

9. A VÉGSŐ ESEMÉNYEK, KÖZTÜK AZ EZER ÉV IS – A próbaidő végét az utolsó hét csapás követi. A sárkány, a fenevad és a hamis próféta ‑ teszi hozzá Bell ‑ a pogányságot, a katolicizmust és a hitehagyott protestantizmust jelképezik. Az „Eufrátesz folyó” Törökország jelképe, mint az Eufrátesz által elárasztott terület. A csapások kitöltése, a nyomorúság ideje és a nagy nap ütközete gyorsan követik egymást, és minden összefolyik majd. Ezeket követi az ezerév, amikor a szentek a mennyben lesznek, a föld pedig elhagyatott és sivár lesz, az ezerév végén Sátánt egy kis időre szabadjára engedik, amit a gonoszok elpusztítása, és azután új, örökkévaló föld követ.⁴⁶ Ez volt Bell mindent átfogó vázlata. A módszer világos. Most már általános az egyetértés az összes szombattartó aventista között. Ez tankönyv volt a Biblia-osztályok számára.

JEGYZETEK

1. Arthur G. Daniells, Funeral Sketch, Review and Herald, 1903. március 10.; American Biographical History, Michigan Volume (1878), 3d Congressional District, 91-92. o.; Richard J. Hammond, „Uriah Smith élete és munkája” (M.A. Thesis, 1944.); Spalding, Captains (1949).

2. Review and Herald, 1853. március 17- augusztus 11. Füzet alakú nyomtatványban is kiadták.

3. GEORGE ALBERT KING (1847-1906), a Hetednapi Adventisták úttörő könyvevangélistája, majd prédikálni kezdett, de érezte, hogy figyelmeztetni kell, mert szétszórják a nyomtatott lapokat, ezért sürgette a Gondolatok Dánielről és a Jelenésekről összekötött kiadását, úgy, hogy előfizetés útján lehessen értékesíteni. Egészen haláláig folytatta az iratok eladását és másokat is kiképzett ilyen vallásos irodalom árusítására. Ez a fajta könyvterjesztés később egy hatalmas vállalkozássá fejlődött. Lásd erről a feljegyzést a 999. oldalon.

4. ANNIE R. SMITH (1828-1852), az első adventista költő, befejezte tanári képzését a fiatal nők számára tartott Massachusetts-i szemináriumban, és tanár lett. De amikor hallotta Joseph Batest, örömmel mondta édesanyjának, hogy meggyőződött az advent hirtről. „Ez az igazság.” Röviddel Uriah bátyja előtt csatlakozott a Review and Herald szerény kezdeményezéséhez, szolgálva mint első lektor és másoló. Azonban a háttérbe húzódva viselte tehetségét, különösen költői ajándékát. Első verse kifejezte újonnan megtalált hitét, „Ne félj te kicsiny nyáj.” (Review and Herald, 1851. szeptember 16. 25. o.) Az ő tehetsége által írásba foglalt sok éneket kincsként őriznek, mint pl. „Oly távol az otthontól” és a történelmi jelentőségű „Áldott reménység”. De odaszánt élete rövidre volt szabva a tbc miatt. Csak három évet élt, miután csatlakozott a Review személyzetéhez. (Review and Herald, 1855. augusztus 21. 21. o.)

5. Vö. Review and Herald, 1864. november 8. 188. o.; 1882. január 17. 40-41. o.

6. Szombatiskolai lecke, Youth’s Instructor, 1853. augusztus. 87-93. o. (a szerző megnevezése a 96. o.)

8. Amikor Smith megjelentette a „Gondolatok” a Jelenésekről című cikket, a cikkhez fűzött megjegyzésben James White azt mondta: „Ez a könyv nem az emberi ész terméke. A végnek ebben az idejében a Jelenések pecsétjét fel kell törni és nyitottá kell lenni. És ebből a könyvből világosságnak kell ragyogni. Mr. Miller is így látta. Azóta mások még inkább így látták. Ez a könyv még többet tartalmaz.” És White hozzátette: „Ez a gondolatok könyve, felruházva a szerző szerencsés stílusával, egyszerű, mégis kritikus és gyakorlatias” és egy „meghatározó” munkának nevezte. (James White, „Report From Bro.White,” Review and Herald, 1867. július 16. 72. o.

9. James White, „Dániel 11:31-44. magyarázata”, Review and Herald, 1854. október 31. 93. o. (Újra kiadva 1857. április 9., 177.o.; 1869. március 9. 84-85.o.)

11. James White, „Dániel 7. magyarázata” Review and Herald, 1854. november 14. 109.o.

13. James White, „Dániel 8. és 9. fejezete” Review and Herald, 1854. november 21. 116. o.

14. Ebben a jelzett Dániel sorozatban a 8. fejezet „naponkénti áldozatát” nem azonosította. (I.m. 117. o.) A Dániel 8:11-t még csak nem is idézte. 1858-ban a „Synopsis of Present Truth, No. 12.” számban „Az 1290 és 1355 nap”-ról szóló előadásban (január 28. 92.o.) gyakorlatilag lemásolja J. N. Andrews álláspontját (1853. január 6. 129. o.) néhány kivonatra hivatkozva, és elfogadja Josiah Litch, William Miller és Apollos Hale-nek a Dániel 8:9-13-ban lévő „két pusztaságra”, „két seregre” és „két szentélyre” vonatkozó álláspontjait. Eleinte versől-versre magyarázza a Review sorozatában – „Gondolatok a Dániel könyvéről” – 1870-ben. Smith kijelenti „’Elvette tőle’ pápai és pogány formában a mindennapi áldozatot. A pogány Róma helyet adott a pápai Rómának. És az ő szentségének vagy imádásának helye, Róma városa elvettetett. Kormányzásának székhelyét áthelyezte Konstantinápolyba.” (Uriah Smith, „Gondolatok Dániel könyvéről” Review and Herald, 1870. június 28. 12.o.)

15. James White személyesen ugyanúgy tekintette a szentély lábbal taposását, mintha Krisztus mennyei szentélyben való szolgálatát taposnák lábbal (lásd: 1063. oldalon), ez mutatja azt a toleráns és liberális hozzáállást, ahogyan ők a kevésbé fontos részleteket figyelembe vették, amit nem tekintettek lényeges kérdésnek. Az alapok egységesek és világosak voltak, de nem helyeztek különösebb hangsúlyt a „mindennapi áldozatra” ezekben a kezdeti évtizedekben, és nem okoztak zavart a változó nézetek az adventista vezetők között.

16. Uriah Smith, Review and Herald, 1862. május 13., 192. o. A Review-nál való szerkesztőségének első 16 évében hitte, hogy ez a hatalom a pápaság. (Lásd „Waning of the Pope’s Power”, 1865. április 18. 157. o.; „Italy and the Papacy”, 1966. január 9., 45. o.; „The Papacy”, 1866. szeptember 11., 116. o.) De 1871-ben”Gondolatok Dánielről” című cikkében megváltoztatta nézetét Törökországot illetően. (Im. 1871. március 28., 117.o.)

17. Uriah Smith, „A Szentély megtisztítása” Review and Herald, 1855. október 2. 53-54. o.

18. Uriah Smith, Gondolatok a Jelenések könyvéről (1875. évi kiadás) 15-16.o.; lásd még a Looking Unto Jesus című írását is, 10. o.

20. Lásd: Evangélizálás 613-617. o.; Gyülekezeti Kézikönyv (1951), 50. o.; A Hetednapi Adventista Felekezet 1954-es évkönyve, 4.o.

21. James White, „Gondolatok a Jelenésekről”, Review and Herald, 1862. június 3. 4.o.

23. James White, Szerkesztői megjegyzés, Review and Herald, 1862. október 21. 164. o.

25. Ez a teljes felsorolás: hunok, keleti gótok, nyugati gótok, frankok, vandálok, szuevik, alánok, angolszászok, longobárdok és burgundok.

26. Ebben az időben Smith először Jézusra korlátozta a követ, de érettebb és állandó véleménye az volt, hogy ez Krisztus országát jelképezi.

27. A protestán értelmezők általános hitéhez hasonlóan, Pál szintén megjövendölte, hogy ő a Bűn Embere vagy a Gonoszság Titka, a pápai trón birtokosa, megpróbál az Isten egyháza vagy tmploma irányításába beülni.

28. Az időmeghatározásban általában változtattak Kr.u. 509-től 1844-ig a Millerita hetedik hónapi mozgalom idején, ezért kellett összhangba hozni a 2300 év lejárásának idejét. Lásd ezen kötet II. részét.

29. Smith személyes könyvtárában mintegy száz kommentár volt Dániel és a Jelenések könyvéhez.

31. A Szombattartó Adventisták talán sokkal jobban ragaszkodtak Dr. Josiah Litch-hez, mint bármelyik másik magányos, millerita magyarázóhoz. Tőle származott a második advent előtti vizsgálati ítélet fogalma, ennek következtében az igazak elkülönítése a gonoszoktól az első feltámadás alkalmával. A hét trombita magyarázatát, melyet ők is újra megerősítettek, szinte érintetlenül vették át. És még egy másik példa erre, azt a véleményt is, hogy a Jelenések 13. fejezet második fenevada a francia forradalom után nem egy római katolikus hatalomként lép az előtérbe.

32. Királyság, konzulátus, decemvirátus, diktatúra, triumvirátus, császárság és pápaság.

33. Wm. C. Gage, „My Experience” Review and Herald, 1864. március 1., 109. o.; Gyászjelentés, Review and Herald, 1907. szeptember 19., 24. o.; The Begnnings of Adventism in Battle Creek, aThe Enquirer and News-tól utánnyomás (Battle Creek, 1932).

34. W. C. G.,” szerkesztő „’Senki sem segít rajta’”, Review and Herald, 1867. szeptember 24., 236. o.

35. Gyászjelentés, Review and Herald, 1899. január 24.; J. C. Barthold, Youth’s Instructor, 1889. február 9., 101-106. o.; M. E. Olsen, Origin and Progress of Seventh-day Adventists, 331-337. o.; Spalding, Captains, 389-449. o.

36. George I. Butler, „A mi Battle Creek-i Iskolánk”, Review and Herald, 1872. június 4., 196. o.; lásd még a Generál Konferenciai jelentéseket, Review and Herald, 1873. március 18.

37. Goodloe H. Bell, Haladó bibliatanulmányok az ifjuság részére, 110-135. o.

A PRÓFÉCIÁK RENDSZEREZETT ÖSSZHANGJA