Atyáink prófétai hite 4. kötet

I. Három szakasz kihangsúlyozása a próféciaértelmezésben	II. A XIX. század vezeti be a harmadik korszakot	III. A próféciára vonatkozó amerikai állláspontok átfogó elemzése
IV. A legfontosabb jelentőségű tényeket felfedik a táblázatok	JEGYZETEK
ELŐZŐ	Tartalomjegyzék	KÖVETKEZŐ

I. Három szakasz kihangsúlyozása a próféciaértelmezésben

A XIX. század hajnala a próféciaértelmezés harmadik megkülönböztethető szakaszának a kezdete volt a keresztény korban. Az első szakasz az első három századot ölelte fel. De ez kétszeres támadás elnyomása alatt volt – az első frontális támadás a Dániel és Jelenések könyvének ihletettsége iránt, majd a sikeresebb oldaltámadás a próféciaértelmezés öt nagy meghatározó tényezője iránt: 1) az igaz halottak szószerinti első feltámadása a második adventkor; 2) a millennium, melyet a második advent vezet be; 3) a vázlat próféciák, melyek a második adventkor érik el csúcspontjukat; 4) az Antikrisztus, mely a Római Birodalom összeomlásából emelkedik fel, egy speciálisan megjelölt idő alatt uralkodik, és végül elpusztul a második adventkor; és 5) Isten országa, melyet isteni beavatkozás alapít meg a második advent végén.¹

Azonban a megbízható próféciaértelmezéseket elhomályosították a Biblián kívüli és nem keresztény elemek beoltásával az egyházban történt „szakadás” alatt. És ez az öt elv: az első feltámadás lelkivé, a próféciai nézetek titokzatos szemléletté, egy sajátos zsidó Antikrisztussá, mint egy jövendő Antikrisztusává, a Katolikus Egyház (383) hatalmi formájában Isten karizmatikus királyságává torzult, és egy jelen ezer évvé, mivel Sátánt már megkötözték.

Az 1840-es évek amerikai kiadásai hátterének áttekintéséhez szükséges, hogy az ezeréves királyságról kialakult különféle nézetek kifejlődését részletesen felvázoljuk. Eddig keveset írtunk erről ezekben a kötetekben, mivel a legtöbb értelmezés a Jelenések 20. fejezetének vázlatpróféciáin kívül eső jövendölésekre alapult, pedig ez az egyetlen bibliai szöveg, mely említi az ezeréves királyságot. A „földi királyságok” egész anyaga, különösen a zsidókról szóló részek nem az Új-, hanem az Ószövetségi jövendöléseken alapulnak, ezek kívül esnek jelen vizsgálatunkon, mely vizsgálat főleg Dániel és a Jelenések könyve értelmezéseinek áttekintése. Ennek ellenére meg kell vizsgálnunk az ezer évet, mint a 2300 nap magyarázatának fő kérdését, amikor annak kezdetét közvetlen közelinek tekintették.

1. AZ ŐSKERESZTÉNY EGYHÁZNAK MILLENNIUM ELŐTTI NÉZETE VOLT – Az őskeresztény egyház erőteljesen millennium előtti nézeteket vallott az első három században, egy személyes második eljövetel utáni, isteni közvetítéssel bevezetett szószerinti Krisztus országát várták. Azonban a Jelenések 20. fejezeten túlmenően a millennium értelmezésébe több ide nem vonatkozó bizonyos ószövetségi szöveget vontak be, néhány korabeli chiliasta átvette a zsidó apokaliptikus elképzelésekből származó zsidó nacionalista reményeket. Ez volt az a messiási próféciákról alkotott téves értelmezés – az az elképzelés, hogy Jeruzsálem egy politikai világuralom központja legyen – ami miatt a zsidók elutasították Jézust első eljövetele alkalmával. Nem voltak hajlandók elfogadni tanítását, hogy az Ő országa nem e világból való. Így a hitetlen zsidók elveszítették, de Isten igazi népe, minden nemzet igazi hívői, Ábrahám igaz gyermekei elfogadták azt.²

Ugyanaz a fajta félreértés sújtotta az ősegyházat, mely örökölte ezeket a zsidó nézeteket (384) az anyagi gazdagság és bőség aranykorára vonatkozó bizonyos nem keresztény elemekkel együtt. Origen idején ezek az extrém felfogások a zsidó és pogány tradíciókból eredtek, különösen összeegyeztethetetlenek voltak az egyre növekvő jelképekkel, melyeket az új-pogány filozófia hozott be az egyházba. Ennek következtében undorral fordultak el egy jövő évezredbe vetett hittől, és ideiglenesen magát a Jelenéseket is elvetették. A korábban üldözött keresztények egy eljövendő diadalmas egyház földi uralkodására vágytak; de a messiási királyságot nem a zsidó fajra, hanem a lelki Izráelre, az egyházra alkalmazták. Ezeket a reményeket először a jelképek váltották fel, majd a császári kegy folytán a kereszténységnek a császári kegy folytán való felemelkedése után, az ágostai millenniumhoz hasonlóan a Keresztény Katolikus Egyház jelen uralma alatt a keresztény korszakban.³

2. AZ ŐSKERESZTÉNY EGYHÁZ A TÖRTÉNELMI NÉZETET TARTOTTA – A Nicosiai zsinat előtti premillenniumi felfogás szerint a legtöbb próféciát szükségszerűen a jövőben helyezték el. Az egyházban a történelmi beteljesedéseket még nem láthatták „mivel olyan kevés volt még az egyháztörténete, és ők az adventet küszöbönállónak várták”.⁴ Ezért, mondja helytállóan Kromminga, hogy a régi millennium előtti elvet vallókat nem lehet futuristáknak nevezni, mert nem látták a hosszú időközt a jövendölések zömének beteljesedése előtt, hanem olyan eseményeknek tekintették azokat, amelyek „már az ő napjaikban” elkezdődtek. Tehát:

„A jövőbe vetett hitük szerint nem láttak hosszú egyházi időszakot Krisztus első adventje és az Ő visszatérése között; ez egyszerűen annak a ténynek köszönhető, hogy az ő napjaikban még olyan kevés esemény következett be a Jelenések beteljesedésében. Egyszerűen ragaszkodtak a folyamatos történelmi megközelítéshez.”⁵

Valóban, tudomásuk lévén, hogy a bűn titka már munkálkodik (II. Thess. 2:7.), szemüket a császári Rómára vetették. Ez a történelmi hozzáállás azonban természetes volt, hiszen ez volt Dániel próféciáinak elfogadott értelmezési módja, melyet már maga Dániel próféta kezdeményezett. Az „elszakadás módját” (385) az egyházban nem értették meg világosan mindaddig, amíg azt maguk a tényleges történelmi fejlemények nem tisztázták.

A millennium természete volt a félreértés fő oka. De a nap-év elvét, melyet már a zsidók is alkalmaztak Krisztus előtt a 70 hétre vonatkozóan, elfogadták az őskeresztények, mint egy már beteljesedett történelmi tényt Krisztusnak a hetvenedik hét közepén bekövetkezett halálával. Ezt az elvet még nem alkalmazták a többi prófétikus időszakra, mert még nem volt fogalmuk a hitehagyás hosszú időszakáról. Az idő le volt rövidítve tekintetük előtt. A rövidesen megjelenő második adventre tekintve, nem tudtak elképzelni 1260 nap-évet a dicsőség országának felállítása előtt.⁶ Azonban a jövendő királyság reménye elhalt az üldözések után és az egyház előkelő helyet foglalt el a birodalomban; ezután az Augustinus szerinti lelki millennium beépült az egyház gondolkodásába.

3. KÖZÉPKORI TÖRTÉNELEM ÉS A POSTMILLENNIANIZMUS – Századok múltán, amikor az egyház romlottsága következtében lehetetlenné vált összeegyeztetni a látható egyházat Krisztus földi országával, a középkori „tiszta egyház” XII. századi eszménye Joachim Floris-tól egy új millenniumi formát vett át – egyfajta postmillenniumot. Joachim elképzelése nem egy szakadár egyház volt, hanem a jelenlegi egyház jövendő korszaka, melyben a Lélek uralmát képzelte el. Azonban ő utána az egyház romlottsága elleni tiltakozás csúcspontja a ferencesek lelkületében és a különböző „szakadár” csoportokban csúcsosodott ki.⁷

Joachim befejezte a próféciák történelmi fogalmának helyreállítását és az 1260 napra a nap-év elvét alkalmazta, bár mintegy két évszázada már a középkori zsidó írók meghosszabbították azt Dániel hosszabb időszakáig. Joachim követői hamarosan kiterjesztették az elvet az 1290., 1335, sőt 2300 napra, a vázlat próféciák (386) tanulmányozására is a jövőben. A „folyamatos történelmi” hozzáállás, mely mint azt Kromminga megjegyzi, nyilvánvalóan a Jelenések szokásos megközelítése volt mindvégig – kivéve, amennyiben Augustinus szerinti lelkiességi gondolkodás meghamisította azt – ezután újra uralkodó szokás lett.

4. A MÁSODIK SZAKASZ A REFORMÁCIÓBAN ÉRI EL CSÚCSPONTJÁT – Joachimtól kezdve az út folyamatosan emelkedett a második szakaszban a beteljesedő próféciák történelmi értelmezésének túlsúlyba jutásával, a protestáns reformáció alatt és után érve a csúcspontra. Ez volt az az időszak, ami bemutatta a sok pápai elferdítést elutasítókat a reformáció előtt, beleértve nemcsak a valdenseket és más római katolikus egyházon kívülieket, hanem még az olyan egyházi férfiakat is, mint a Salzburgi Eberhard és John Wyclif, akik mind a kis szarvban, mind az Antikrisztusban a történelmi pápaság jelképét látták. A nagy vázlat próféciákat, bár rég felismerték, hogy a második adventkor érik el csúcspontjukat, századokon keresztül mind világosabb és teljesebb megértéssel tanulmányozták fokozatos beteljesedését. A protestáns reformáció értelmezői az Antikrisztust majdnem általánosan a nagy pápai hitehagyásként értelmezték, a számára megszabott 1260 nap-évvel jól haladt, és a végítélet napja vár rá, amint a második advent közeledik.

A próféciák beteljesedésének ez a történelmi megközelítése a tiszta egyház eszményével egyesítve, a reformáció előtt és reformáció idejére jellemző volt, hogy az Antikrisztust az egyházban lassan kifejlődő hitehagyással azonosították. Mivel a megerősödött reformátorok a Babilonból való kifutást hangoztatták, a „szekták” a tiszta egyház fogalmát hangsúlyozták. Néhány ilyen csoport arra törekedett, hogy a középkori tiszta egyház eszményét az őskeresztény egyház királyságról való eszményével politika és társadalmi forradalom útján összehangolja, mint néhány kontinentális anabaptista, és az Angol Ötödik Monarchia Férfiai tették. Azonban az ilyen szélsőséges nézetet vallók (387) kevesen voltak, és a reformációból kinőtt egyházak a történelmi nézetet hangsúlyozták és kerülték a szélsőséges millenizmust.

5. A PRETERIZMUS ÉS A FUTURIZMUS JEZSUITA TERVEZET – Azonban még mialatt az alapvető prófétikus igazságokat helyreállították, a nagy katolikus ellen-reformáció elindította ravasz értelmezési ellen-rendszerét, mely történelmi elveivel az újonnan feléledt protestáns próféciaértelmezés gyökerére sújtott. Így, 1600 körül két ellenkező jezsuita rendszert indítottak el: 1) preterizmus, mely a legtöbb prófécia teljesedését visszatolta a korai századokba; és 2) futurizmus (formabontó irányzat), mely messze a jövőbe tolta beteljesedésüket – az Antikrisztust, mint egy rosszindulatú, istentagadó zsidó diktátort, kell létrehozni Jeruzsálemben 3 és fél szószerinti évre a korszakok végén. Így egy nagy szakadékot támasztottak az ősegyház kezdeti beteljesedési az idők végének eseményei között. Ezzel karöltve járt a nap-év elv tagadása – mindez azért, hogy elhárítsák a pápaságról a kis szarv, a fenevad, az Antikrisztus, stb jelképeit.

Tragikus módon, ezek a mutatós fogalmak kezdtek beszivárogni és nem kevés embert megzavarni azok közül, akik a reformáció talapzatán álltak. Alcazar bomlasztó katolikus párti preterista tételét magukévá tették a racionalista protestáns iskolák. Körülbelül ugyanebben az időben a történelmi protestánsok visszatértek az ezerév előtti elmélethez. De a katolikusok között a futurizmus sokkal tovább megmaradt. A XIX. század első három évtizedéig az nem szivárgott be a protestánsok sorai közé.

6. WHITBY BEVEZETI A SAJÁT POSTMILLENNIZMUSÁT – Majd a protestáns Daniel Whitby által 1700 körül bevezetett lenyűgöző postmillenniumi elmélet mint egy szökőár söpört végig a protestantizmus felett. Azonban nem hatolt be Amerikába mindaddig, míg Jonathan Edward nem támogatta. Lelki első feltámadásból és a világ megtérítéséből indul ki, mely közvetlen isteni beavatkozás (388) nélkül vezeti be az ezer évet, az ezer év utáni második eljövetelt az ezeréves időszak végére helyezi, ami bárhol 1000-365.000 éven belül lehet a jövőben.¹⁰

II. A XIX. század vezeti be a harmadik korszakot

1. AZ 1260 ÉV VÉGÉNEK KORABELI FELISMERÉSE – Ilyen volt a helyzet, amikor a pápai kis szarv uralmának különleges 1260 éves szakaszát felismerte és hirdette sok értelmező, mint amilyen a francia forradalom végén volt, vagy röviddel utána. Ekkor terjedt el széles körben az a meggyőződés, hogy az emberiség a „vég idejébe” lépett. És ez a tudat segített abban, hogy a harmadik korszakban a prófécia egy új hangsúlyt kapjon és nyilvánvalóan az „utolsó napok” és a küszöbönálló Krisztus közeli második eljövetele. Ez a hatalmas megmozdulás az Ó- és az Újvilágban egyidőben keletkezett.¹¹

Egészen a XVIII. század lezárulásáig Dániel 7. fejezete volt a felsőfokú tanulmányozás tárgya haladó, korabeli felismerés kíséretében. Az 1260 évre úgy tekintettek a XVIII. századi értelmezők, mint a pápaság hosszú életű különleges szakaszára, mely Justiniánus idején kezdődött és most fejeződött be a francia forradalom idején (általában 533-1793 vagy 538-1798-ig terjedt). Néhányan azonban mégis későbbi időpontokat tekintettek az 1260 év végének, mint pl. 1866 évet. A „seb” begyógyulása, melyet a francia kard vágott, és az abból következett pápai újjáéledés közbeszéd tárgya volt. Így az Atlanti Óceán mindkét partján Dániel 7. fejezet 1260 éves időszaka volt most a figyelem központjában és ezzel párhuzamosan a Jelenésekben lévő ábrázolások.¹²

A második advent hírnökei egyidejűleg tűnnek fel az Ó-és az Újvilágban

Nagy-Britanniában és a Kontinensen, és Kis-Ázsiában, Afrikában és Indiában, valamint Észak-és Dél-Amerikában a második advent komoly hírnökei jelentek meg. A kevésbé ismertek közül való volt Heintzpeter Hollandiában és Richter és Kelber Németországban

2. AZ ÚJJÁÉLEDT PREMILLENNIZMUS ÚJ HANGSÚLYT VÁLT KI – A XIX. század hajnalán a próféciák tanulmányozása és értelmezése iránti érdeklődés egyidőben indult meg Európában és Amerikában.¹³ A millennium előtti felfogás újjáéledése hihetetlenül nagy volt, és világosan megjelöli (390) a harmadik nagy szakasz megnyitását a bibliai próféciák előtérbe kerülésében és fejlődésében.

Eléggé jelentős, ahogyan a reflektorfény áttér a pápai kis szarv 1260 éves időszakának vége iránti érdeklődés és fontosság kérdéséről a Dániel 8:14. 2300 éves nagy időszakának közeli befejeződésére, a Dániel 9. rész 70 hetének akkor széles körben elfogadott közös kezdetének elvével együtt.

És ezzel a próféciával kapcsolták össze a Jelenések 14. repülő angyalát, a megújult örökkévaló evangélium kiáltásával és az ítélet órájának hirdetésével. Mindkettő a közelgő ezer évre összpontosult, amint abban mind a millennium előtti, mind a millennium utáni elméletet vallók egyetértettek. A felébredt millennium előtti elvet vallók várták a közelgő második adventet – mely feltámasztaná a halott igazakat, és megkötözné az ördögöt az ezer év idejére – hogy lezárja a nagy vázlatpróféciákat, elpusztítsa a pápaságot és a mohamedánizmust, és felállítsa az Isten országát a földön. Mind az öt meghatározó tényező a próféciaértelmezésben emelkedőben volt. Visszaállították az őskereszténység és a reformáció álláspontjait, és most ezeket előrevitték a beteljesedésükig. A próféciaértelmezés a csúcspontjához közeledett.

III. A próféciára vonatkozó amerikai állláspontok átfogó elemzése

1. A NEMZETKÖZI PRÓFÉCIAI ÉBREDÉS AMERIKÁT IS MAGÁBA FOGLALJA ‑ A III. kötet végén, és a IV. kötet elején láttuk, hogy a különböző keresztény országok egyidejűleg – bár eleinte főleg Nagy Britanniában ‑ a millennium előtti második adventet nyomatékosan zengő kórus keletkezett. A leghosszabb próféciai időszakasz véget ért, és az Isten ellenségeire közelgő ítéletet hangoztatta 75 egymástól független író több mint egy tucat különböző országban a négy kontinensen,¹⁴ (391) a szentély közeli megtisztítását hirdetve – bárminek bizonyuljon is az. Egy terjedelmes irodalom keletkezett. És ez volt az ‑ eltekintve a milleriták által készített még terjedelmesebb értelmezésektől ‑ ami elterjedt Ausztráliában és a tenger szigetein.

Szervezetek alakultak a próféciák tanulmányozására és hirdetésére. Különböző premillenista folyóiratok jöttek létre és széles körben elterjedtek, és fontos konferenciákat tartottak a közelgő advent üzenetének hirdetésére. Világmisszionáriusok, mint Joseph Wolff, siettek az Úr visszatérésének üzenetével távoli helyekre. Még a katolikusok sorain belül is volt egy látható megmozdulás, mely behatolt az Ó- és Újvilágba egyaránt, mint azt Lacunza De Rozasnál láttuk. Összességében hatalmas lendület volt érezhető. És az Újvilágban, az amerikai munkákkal együtt a vezető brit értelmezések újranyomtatását is forgalomba hozták.

2. POSTMILLENNISTA BEFOLYÁS ÉSZAK-AMERIKÁBAN – Az amerikai egyházak erősek voltak. A tiszta egyház eszményét az anabaptistáktól örökölték, akik továbbadták azt a baptistáknak és a kongregacionalistáknak is. Számukra az nem egy jövőbeni cél volt, hanem megvalósítandó program az egyházban, mint a szövetség megújítása. Az egyházi élet e mintaképe nyomot hagyott az amerikai kereszténységen, ahol a baloldali egyházak alkották a többséget. A tiszta egyház fogalmát magukra vonatkoztatták, ezek a szekták hozzáláttak Isten földi országa társadalompolitikai reményeinek megvalósításához, átváltoztatva ezt a XVIII. század végére postmillennista nézetre.

És ezek a fogalmak erősek voltak az óvilági eredetű jobboldali felekezetekben is. Arra már rámutattunk a korábbi fejezetekben, hogy az amerikai baloldali beállítottságú egyházak tevékenysége, optimizmusa, a haladás korlátlan lehetőségének határ menti filozófiája, mindezek hatással voltak az ezer évről kialakított e felfogásra, mely a XIX. század első felének törekvéseiben jutott kifejezésre, hogy újjáéledő kegyeskedő egyházi tevékenységgel, társadalmi és politikai reformok minden megnyilvánulásával akarták megvalósítani Isten országát. Ez az utópia éppen most minden sarkon feltűnni látszott.

Amerikai kiadások (1800-1845): Dániel legjelentősebb magyarázóinak vezető álláspontjai (a Jelenésekről lásd a következő táblázatot)

A legtöbb protestáns bibliakommentár elérhető volt Észak-Amerikában, de nem volt olyan fejlett és pontos, mint sok átlagos kortárs magyarázó. A kommentárok a korábbi kevéssé pontos állításokra támaszkodtak, azok nem vitákból eredtek, rendszerint minden protestáns csoportnak ajánlották és különböző hitű és állásfoglalású férfiak szakvéleménye volt. Például, míg a Dániel 2. négy világbirodalma az irányadó felsorolásban, a követ általában a terjeszkedő egyházra vagy kereszténységre értették, a valóságban azonban az eljövendő dicsőség országa. (Speciális táblázatos térkép a II. kötet 784., 785. oldalán található) És míg széles körben elismerték, hogy a kis szarv a pápaság (bár a névsorban a második vagy harmadik Antiochus Epiphanes), a kommentárok egyike sem módosította a Justinianustól a francia forradalomig terjedő 1260 nap dátumát, ragaszkodtak ehhez sokan mind az Ó- és mind az Újvilágban.

Dániel 8. fejezetében, míg a többség a 2300 napot évnek tekintette, senki sem követi 1768-ban Petri meghatározását a 2300 év 1843-1847 évben való megszűnéséről, ami számítások által alakult ki az új évszátadban az Atlanti óceán mindkét partján. Azonban a Dániel 9. fejezetének 70 hetéről kialakult vélemény változó a kommentárban, körülbelül ugyanaz, mint a legtöbb magyarázóé. Ugyanez igaz a törökre, mint a Dániel 11. fejezet második felében lévő hatalomra és az 1290 és

3. AZ I. RÉSZBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK – Az I. részben előttünk álló teljes értelmezési bizonyítékokat elemezve, és röviden kifejezve, kivonatos formában a következő tényeket kell levezetni:

(1) A XIX. század első évtizedeiben a próféciákat mint az ihletett Szentírás, mintegy a keresztény hit nélkülözhetetlen részeként fogadták el. Tanulmányozását és értelmezését becsületesnek és hithűnek tekintették, és lekötött néhány legnagyszerűbb elmét azok közül, akiket a szószéken, a katedrákon, vagy szerkesztőségekben találhatunk. Úgy tekintették, mint az írás nagyon is helyénvaló és hasznos területét, amint azt a könyvek, füzetek, kiadott igehirdetések és időszakos folyóiratok áradatának cikkei bizonyítják, melyeket prófétikus hitük tanúsításaként ránk hagytak.

(2) A próféciák tanulmányozása nemcsak széleskörű volt, hanem kiterjedt az összes vezető álláspontjai felekezeti csoportra – presbiteriánusok, kongregácionalisták, episzkopálisok, luteránusok, metodisták, baptisták, keresztények, tanítványok és mások.

1335 éves Dániel 12. fejezetében lévő időszakokra. Mindegyik megegyezik azonban Pál bűn emberével, mint a pápasággal. Mindenkinek látni kell tehát, hogy az irányadó kommentárok nem nyújtanak biztonságos vezetést Dániel fokozatos megértéséhez, mert általában az értelmezésben inkább utóbb foglalnak állást, mint előre.

Általában ugyanazokat a megfigyeléseket kell alkalmazni a Jelenések vonatkozásában a fontos kommentárokra – legyen az konzervatív, határozatlan és minden bizonnyal mögötte az Ó világ nagy számú korabeli értelmezője áll. (Speciális Táblázatos térkép a II. kötet 784., 785. oldalán található) Gyakorlatilag mindenki, akit érint határolja el a hét gyülekezetet a sajátos apostoli gyülekezetektől. A többség követi Mede-t abban, hogy a gyülekezetek, pecsétek, trombiták és a poharak egymásra következő sorrendben követik egymást, amit a keresztény korszakok kronológikus számítása foglal magába. Azonban a trombiták értelmezése, összehasonlítva a többiekkel kedvezőbb – az első négy a barbárok; az ötödik a szaracénok speciális 150 évükkel; a hatodik a törökök a rájuk kiszabott 391 évvel. A kommentárok álláspontja ütközik a két Tanú és a Jelenések 11. földrengése vonatkozásában, azonban egységesebb a francia forradalom, mint a város „tized része” tekintetében.

(3) Továbbá, hitvallásbeli különbségek, szervezeti formák, és tanbeli ellentétek hangsúlyozása, bizonyos elvek és történelmi értelmezések alkalmazásai, melyek a múltból eredtek, mint irányadóak és megdönthetetlenek általánosan elfogadottá váltak.

(4) Kétségbevonhatatlanul megalapozottnak és nagyobbrészt beteljesültnek tekintették a századok nagy vázlat próféciáit, az emberek a korabeli fejleményekhez fordultak az „utolsó dolgok” mezején – azok a végző vonások az utolsó napokra, vagyis a „vég idejére” vonatkoznak. Az emberek éberek voltak és megpróbálták felismerni a jelen idők jeleit, és a régi álláspontok néhány nyilvánvaló pontatlanságát kiigazítani.

(5) A pápaság volt az Antikrisztus, akit a próféciák szerint a bűn emberének, (folytatás a 398. oldalon)

Határozottan egységesek abban, hogy a jelenések 12. fejezet „asszonya” a tiszta egyház, vagy a másik változat, mint „gyermek”, de egységesek abban is, hogy a sárkány a pogány Róma. Meglehetősen egyetértenek abban is, hogy a Jelenések 13. első és második fenevada a pápaság két állapota, valamint a „666” mint Lateinos, de bizonytalanok az 1260 év dátumában. Zavarosak és megtévesztőek a Jelenések 14. repülő angyalainak tekintetében és határozatlanok a hét pohár kitöltetése felől. De mindegyik előtt nagyon egyértelmű, hogy a titokzatos asszony Babilon, mint a pápai egyház. Az ezer év tekintetében mindnyájan egyetértenek, de az kettős, bizonytalan és postmillenista, ami egy jelképes értelmezésre és lelki feltámadásra utal. Tehát újra arra a következtetésre kell jutni, hogy az irányadó rendelkezésre álló tetemes mennyiségű amerikai kommentár mögött sok szigorú kortárs értelmező van mind az Ó, mind az Újvilágban.

DÁNIEL: LEGJELENTŐSEBB VEZETŐ POZÍCIÓBAN LÉVŐ NEM-MILLERITA…ÉRTELMEZŐK – 1798-1844 (Lásd Jelenésekről a következő táblázatot)

Az itt látható táblázat Dániel könyvének több mint ötven vezető, Amerikai, nem Millerita magyarázó fejtegetései 1798-1844-ig, versenybe szállhatnak az Ó világi kortársaikkal a 19. sz. ugyanezen időszakában.(vö. Táblázati grafikon, III. kötet, 744, 745.). Egységesen Antikrisztusként azonosítják be a Pápaságot. Dániel 2 és 7 négy világbirodalma az általános felsorolás, alig némi ellenvéleménnyel. Többségük hozzászólása alapján Isten országa a második advent által fog megalapozódni. Gyakorlatilag egyhangúan beleegyeznek, hogy Dániel 7 kis szarva a pápaságot jelöli. És míg az angol magyarázók többsége az 1260 év lezárulását a francia forradalom idejére teszik, addig az amerikai értelmezők megoszlanak annak lezárását a francia forradalom és 1866 közé teszik, féltucatnyi magyarázó javasolja 1847/8 évet.

Míg a Dániel 8 igen nagy szarvát a többség Rómára értelmezi, a jókora kisebbség a mohamedanizmusra érti – bár nem olyan sokan, mint Angliában. A 2300 napot gyakorlatilag mindannyian évnek értelmezik, és több mint egy tucat (majdnem annyian, mint Angliában is), 1843, 1844, vagy 1847-re teszik annak végét, bár széleskörű változat van az eseményt megtörténését illetően. A 70 hét terjedelmét a többség Kr.e. 453-tól Kr.u. 37-ig, a keresztfeszítést 33-ra, a hetvenedik hét „közepére” teszik; a többi Artexerses uralkodásának hetedik évétől, Kr.e. 457-ben, a keresztre feszítést Kr.u. 33-ban a hetvenedik hét végére keltezi. Néhányan az 1260, az 1290 és az 1335 évet azonos időben kezdik, és az 1335 év végét 1867/8-ra teszik – de egyáltalán nem annyian, mint Angliában. Továbbá minden protestáns író a Bűn Emberével azonosítja a pápaságot.

ÖSSZEGEZVE: Ennek az időszaknak az amerikai és brit értelmezői gyakorlatilag azonos oldalon vannak magyarázataikban és figyelemreméltóan hasonlóak az alapvető dátumok értelmezésében. (Az Óvilág szimpla táblázata minden értelmezőt tartalmaz 1844-ig. Két táblázat szükséges az amerikai magyarázók felsorlására – az egyik (nem Milleriták) és a másik a Milleriták nagy csoportját összefoglaló táblázat, folytatva a 846-851 oldalakon) mert párhuzamosak. Ott a kép ki lesz nagyítva és felerősítve.

(Az egyes magyarázókhoz tartozó megjegyzéseket vízszintesen olvasva találjuk meg; bármely pontra vonatkozóan függőlegesen olvasva kaphatunk átfogó képet, így nyújtva a teljes időintervallum áttekinthetőségét.)

KULCS A RÖVIDÍTÉSEKHEZ: B-P-G-R Babilóniát, Perzsiát, Görögországot és Rómát jelenti; Kgdm – királyság; Ch.-egyház; Pre-M és Post-M – millennium előtti és millennium utáni. A Pápaság időszakát a Római Katolikus Egyházra alkalmazzuk, vagy a pápai rendszerre, nem szigorúan a Római egyház kormányzatának történelmi értelmezésére

JELENÉSEK: LEGJELENTŐSEBB NEM-MILLERITA VEZETŐ POZÍCIÓBAN VEZETŐ ÁLLÁSPONTJAI ( Dánielről lásd az előző táblázatot)

1798 és 1844 között Amerikában épp úgy, mint Angliában néhány magyarázó érinti a hét gyülekezetet; többségük azonban a keresztény korban helyezi el őket. Ugyanez igaz a hét pecsétre. Néhányan követik Mede egymásra épített módszerét a gyülekezetekre, pecsétekre és trombitákra vonatkozólag, és néhányan a pecséteket a pogány Rómára korlátozzák; a maradék a keresztény korszakokra alkalmazza azokat. De mindannyian, akik a trombitákat magyarázzák, az első négyet a barbár portyázókra értelmezik; az ötödiket a szaracénokra az „öt hónapjukkal” (150 év), többnyire 612-től 762-ig; a hatodik trombita a 391 évig tartó török uralom, rendszerint a 17. századba behatárolva helyezik el, bár néhányan 1453-tól 1844-ig tartó időszakot jelölik meg. A két Tanúbizonyságot sokkal inkább az igazságról való élő bizonyságtevőkre értelmezik, mint a két Testamentumra, mint általában az Óvilágban. Sokan az 1260 évet 533-tól 1753-ig terjedő időre határozzák meg, és egy néhányan a Tanúbizonyságok halálát a francia forradalom idejére teszik.

fenevadnak, titokzatos asszonynak vagy a Jelenések Babilonjának is neveztek, és ezt csak ritkán vonták kérdőre a protestánsok. A pápai felépülés a francia forradalom hanyatlása után, döntő intézkedéssel megállja a helyét a végső megsemmisítésre vonatkozóan, volt egy másik elfogadott alapelv ezekben az évtizedekben.

(6) A törökökre kiszabott speciális időt (a Jelenések 9:15. szerinti 391 évet) hasonlóképpen nagyrészt, vagy talán teljes egészében a múltban megtörténtnek tekintették. És Törökország végső kiszáradása és döntő helyzete a föld záró eseményeiben lévő létfontosságú helyzete, a legmélyebb és közvetlen érdeklődés és gyakori értelmezés tárgya volt.

JELENÉSEK: A LEGJELENTŐSEBB VEZETŐ POZÍCIÓBAN LÉVŐ LÉVŐ ÉRTELMEZŐK – 1798-1844

Egy nagy többség a Jelenések 14. fejezetében olvasható repülő angyalt az ítélet üzeneteként valamint a Biblia- és misszió társaságok munkájaként értelmezi, habár néhányan az alkalmazásaikat Waldo-nál kezdik. A többség úgy gondolja, hogy a haragpohár már kiöntetett a Pápai Rómára; néhányan a jövőbe teszik ezt. Az ötödik nyilvánvalóan a Pápaságra és a Pápa fogságba vitelére vonatkozik, és majdnem mindenki a hatodikat a törökök megsemmisítésére alkalmazza – habár hárman a Pápaság megsemmisítésére alkalmazzák. A titokzatos asszonynak vagy Babilonnak a Pápaságra való értelmezése tulajdonképpen egyetemes.

Az ezer évvel kapcsolatban van egy jelentéktelen premillenista többség, bár majdnem annyian, mint a postmillennista kisebbség – az utóbbiak a lelki feltámadást és az igazságosság uralkodását, míg a premillennisták a szószerinti feltámadtást és a feltámadt szentek uralkodását vallják.

Ismét megjegyezzük, hogy míg az óvilági írók számára elegendő egy táblázat, addig az amerikaiaknak két táblázat szükséges – ez nem-millerita táblázat és a nagy millerite felsorolás a 846-851 oldalakon van. Ez jelentős erősítés és lényeges hozzáadás a teljeskörű képhez.

Az értelmezők többsége kifejezetten presbiteriánus; őket követik másodikként a kongregacionalisták, majd sorrendben az anglikánusok és baptisták.

(7) A 2300 nap végét és a szentély megtisztítását közvetlen közelinek tekintették.

(8) Azon napok értelmezői hangsúlyt fektettek olyan tárgyakra, mint a hét pohár, a pápaság és a török pusztulása és különösen az eljövendő ezer év az egyház diadalával.

(402) 4. AZ AKTUÁLIS ESEMÉNYEK FELKELTIK A PRÓFÉTIKUS IDŐSZAKOK IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉST – Ez volt az ezer év előtti elmélet felélénkülésének időszaka Amerikában, a brit ébredéssel párhuzamosan. Mivel a brit literalisták az Antikrisztus megdöntésétől várták a politikai ezeréves királyság bevezetését jeruzsálemi központtal és a zsidó faj uralkodó pozíciójával, ezért nemcsak a francia forradalom eseményei érdekelték őket mélységesen az 1260 nappal kapcsolatban, hanem egy ideig biztosak voltak abban, hogy Napóleon pályafutása volt a végső megrázkódtatások kezdetének a jele. Napóleon vége után az érdeklődés más politikai események köré összpontosult, különösen a zsidók emancipációja felé tett lépésekre Angliában és másutt, és a Török Birodalom eseményeire, amelyek miatt sokan számítottak a zsidók Palesztinai helyreállítására.

5. A 2300 ÉVES IDŐSZAK VÉGE A TANULMÁNYOZÁS ÚJ KÖZPONTJA – Mindez benne foglaltatott a 2300 nap vége körüli érdeklődésbe. A 2300 év ezen nagy titokzatos számának lezárulása, amely Perzsiával kezdődött, volt az új és összehangolt figyelem központja. És hozzá kapcsolódva a 70 hét és a sorsdöntő események a Dániel és Jelenések leghosszabb időszakának a végén, ez volt a szóbeli értekezések számtalan és a kinyomtatott munkák százainak témája. Ezen korszak időmegállapításában volt egy fokozatos fejlődés. Eredetileg a Joachimiták Dániel idejétől keltezték, és Cusa szerint számították, ami Perzsából valószínűleg 1750-ig terjedt, később összekapcsolták a 70 héttel, Tillinghasttól fogva. Petri 1768-ban mindkét időszakot egyidejűleg Kr.e. 453-ban kezdte, és így a hosszabb időszak 1847-ig terjedt volna. Ekkor, 1810 novemberében és 1811 januárjában Brown Angliában és Davis Amerikában, mindketten ugyanazon elvet követve, 1843-ban és 1847-ben fejezték be ezt az időszakot. És ettől kezdve sokan mások követték nyomdokaikat.¹⁶

6. NEM MILLER VOLT A SZERZŐJE A 2300 ÉV VÉGÉNEK – Széles körökben elfogadott nézet volt, hogy a 2300 prófétikus „nap” valójában évet jelent és 1843-47. körül kell végződnie, és hogy a 70 hetes időszak, mely a Messiásnak a hetvenedik héten bekövetkezett haláláig terjed, volt az első rész, mely a zsidóknak volt „levágva” – és így a hosszabb időszak időmegállapítására megbízható kulcsot képezett. Ezt a nézetet tisztelettel kell meghallgatnunk, mert mind az értelmezők nagy képessége, mind számuk és földrajzi kiterjedésük miatt, mintegy 75 kiváló és elismert értelmező hangja hirdette azt. Ez a tény arra utal, hogy nem lehetett félresöpörni e nézetet jelentéktelen, szeszélyes vagy irracionális szövegmagyarázattal. És mindezek – ezt külön meg kell jegyezni – William Miller 1836-ban a próféciákról kiadott első könyve előtt hangzottak el. Tehát megállapíthatjuk azt az egyszerű történelmi tényt, hogy a 2300 év eredeti nézete ebben az időben ér véget, és annak elterjedtsége közismert, teljesen megelőzte és William Millertől teljesen függetlenül jött létre. Ezt tanúsítja a mellékelt táblázat is.

Különböző országokban sokan várták ezen időszak végével kapcsolatban a millennium 1843, 1844 vagy 1847-ben való megkezdődését, vagy 1867-1868 körül. Még a postmillennium elvét vallók közül is néhányan hasonlóan erre az időpontra vártak, az egyháznak a hamis tanoktól való megtisztulás kezdetére, a pápaság és/vagy az iszlám bukására, és a Szent Város vagy Palesztina felszabadítására a visszatérő zsidók számára.

IV. A legfontosabb jelentőségű tényeket felfedik a táblázatok

A 404 és 405 oldalon található táblázat felfedi azt a csodálatos képet, mely szerint egy tucat nemzetben szétszórtan, négy kontinensre kiterjedően 75 értelmező volt, akik megelőzték William Miller próféciákról kiadott első könyvét (Troy, New York: 1836), mely idő előtti fontos megállapításaival és alapvető megállapodásaival kapcsolatban az időt hangsúlyozta. Ezek a kiadott nyilatkozatok részletek voltak a megszámlálhatatlan igehirdetésből különleges teljesítmény nélkül. Ezen írók közül 38 személy 1843 vagy 1844-ben zárta le a 2300 évet

A 2300 ÉVES PRÓFÉCIAI IDŐSZAK 19. SZÁZADI TÁMOGATÓI 1843-1847 ‑ WM. MILLERT MEGELŐZŐEN

Táblázati alkalmazások elemzése hasonlóságokkal és különféleségekkel, 1844-ig

és 30-an 1847-ben. Viszont, ez az utóbbi csoport is (1843-1844) ugyanezt a dátumot szándékozott realizálni, csak egyszerűen nem számította be azt a tényt, hogy Krisztus Kr.e. 4-ben született. Ugyanakkor a végső időpont is szerepel, melyet ugyanezen értelmezők adtak meg az 1260, 1290 és 1335 éves próféciákra, idesorolva a kapcsolódó tanulmányokat és összehasonlításokat, a Jelenések 9:15 hatodik trombitájának próféciáját a 391 évvel együtt. Ezeket úgy tekintették, hogy lényegesen befolyásolják az összképet.

1. SZÁMOS KIVÁLÓ TUDÓS ÁLTAL ADOTT ELŐREJELZÉSEK ‑ E táblázat meghatározó fényt vet a prófécia-tanulmányozás elfogadott tekintélyére és Millernek a Dánieli próféciák megfelelő és józan ész szerinti hangsúlyozására. Feltűnő társaságban volt ő, és e korabeli értelmezőket példás és igazhívő lelkészeknek tekintették. Nem bélyegezték meg őt ezen prófétikus időpontok rögzítésének kísérlete miatt. Miller elmélkedése tehát egyáltalán nem helyi jellegű vagy elszigetelt elmélkedés volt, mivel ezek a kiváló értelmezők szétszóródtak szerte Európában, a Brit szigeteken, az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Észak-Afrikában, de még Indiában is – hogy Joseph Wolff-ot ne is említsük, aki beutazta Ázsiát, Kis-Ázsiát, Afrika egy részét, valamint Európát és az Egyesült Államokat, ugyanazt hirdetve és az időpontban is egyezve. Az érdeklődés messze terjedt, és ezek az emberek vezető teológusok, lelkészek, nevelők, kiadók, iskolaigazgatók, orvosok, államférfiak, törvénytudók és katonák voltak az ő korukban, és mindenféle vallási meggyőződés képviselői – anglikán, presbiteriánus, kongregációs, baptista, lutheránus, református, metodista, keresztény, tanítvány, beleértve még egy római katolikust is. Mindezek figyelmesen tanulmányozták, és nyíltan meghatározták a 2300 nap-év lezárását, melyet Dániel 8:14. jövendölt, mint az Istentől valamely korszakalkotó eseményre kijelölt időpontot – a második eljövetel, az ezer év kezdte, a zsidók visszatérése, vagy valami más fajtájú nagyfontosságú esemény.

2. A 70 HETET TEKINTETTÉK „KULCSNAK” A 2300 ÉV MEGKEZDÉSÉHEZ – (407) Azonos fontosságú volt a Dániel 2300 évének igazi időrendi elhelyezésének keresése (akinek prófétikus írásairól mondta Jézus: „Aki olvassa, értse meg”), a „kulcs” felfedezése volt nyilvánvalóan annak a keltezése. A német Johann Petri (meghalt 1792-ben) – aki elsőként jelentette ki azt az elvet, hogy a 70 hét alkotja a 2300 nap-év első szakaszát – és hogy azok egy időben kezdődnek – és az amerikai John Robinson (1843), és kb. még 70 próféciaértelmező alkalmazta az elvet, és használta e módszert. Valóban, ezt magától értetődőnek tekintették, és azt tartották, hogy ez talán a döntő tényező, mely elengedhetetlen a Dánieli jövendölések utolsó eseményekre vonatkozó pecsétjeinek feltöréséhez, melyet nem láttak egész tisztán a XVIII. század lezártáig. Ekkor, az idő e pontján, sok értelmező a XIX. század hajnalán állva kifejezte azon meggyőződését, hogy az emberiség már most elérkezett a „vég idejéhez”, másként megnevezve az „utolsó napokhoz” vagy „utolsó napokba”.

3. PÁRATLAN ESEMÉNYEK VÁRHATÓK 1843 ÉS 1847 KÖZÖTT – Néhányan, akárcsak Miller 1843-44 vagy az 1847 évet tekintették jelen korszak végének. A nagy többség azonban az említett időpontra úgy tekintett, mint ami kezdete vagy kiindulópontja egy sor további beteljesedésnek, melyek sűrűsödő sorrendben túlnyúlnak 1843-tól 1847 évig, amit előre megjósoltak az 1260, 1290 és különösen az 1335 éves időszakról. A záró dátumokat ezért egy csúcspontra vetítették előre, ami még csak most következik és szembenéznek azzal, hogy tanúi lennének a pápaság pusztulásának, a mohamedanizmus megdöntésének és bevezeti őket a boldog ezer évbe, meg voltak győződve, hogy nincs már messze.

4. A KERESZT HELYZETE A HETVENEDIK HÉTEN EGY MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐ ‑ Sokan, akárcsak Miller és kortársai az általánosan elfogadott Kr.u. 33-ik évi keresztre-feszítést a hetvenedik hét végére tették. Mások kitartottak amellett, hogy ezen Kr.u. 33-ik évi keresztre-feszítés időpontja a próféciai kikötés szerint a hetvenedik „hét közepén” kell lenni. Eszerint kiterjesztették vagy befejezték (408) a hetvenedik hetet Kr.u. 37-ben, és az egész 2300 éves időszakot 1847-be helyezték el. Ugyanakkor a tudós munkatársak, akik hamarosan csatlakoztak Millerhez, elfogadták Kr.u. 31-t a keresztre-feszítés időpontjának, melyet a kronológus William Hales javasolt, és beszámították ezt a Kr.u. 31-es dátumot, mint a hetvenedik hét „közepét”, és így Kr. u. 34 őszén zárták le a hetvenedik „hetet”, és ennek következtében a teljes 2300 év, melyből azt „levágták” 1844 őszén ért véget.

5. KAPCSOLÓDÓ KISEBB IDŐPONTOK – Néhányan (nyolcan) tévesen azt hitték, hogy a Dániel 8:14-ben a számot 2400-nak kell olvasni. De még ők is hasonlóan fejezték be a megnövekedett számot 1847-ben, egyszerűen egy századdal korábban, kezdve az időszakot a látomás adásával. Tizenegyen az ottomán törökökről szóló jövendölés 391 évét (Jel. 9:15.) 1844-ben zárták le. És ugyancsak tizenegyen fejezték be az ún. „hét időt” (2520) vagy a „pogányok idejét” 1843 és 1847 között. De ezeket csak mellék tényezőknek tekintették.

6. A HETVENEDIK HÉT ELKÜLÖNÍTÉSE A 69-TŐL – Különösen fel kell figyelnünk arra, hogy az értelmezők közül hetvenen vagy többen a 2300 évet egyidőben kezdték a 70 héttel – együtt kezdték őket a perzsa Artaxerxes idején, és a hosszabb szakaszt 1843., 1844 vagy 1847-ben fejezték be, közülük legtöbben a 70 hetet a keresztnél vagy nem messze attól zárták le. A hetvenedik hét leválasztása a 69 hétből az utóbbi idő fejleménye volt – a Futurizmus – mely vagy a katolikusbarát álláspontjából James H. Todd-nak (meghalt 1869-ben) és William Burgh (meghalt 1866-ban) álláspontjából származott, vagy Edward Irving-től vagy J. N. Darby nézetéből, melyet a Powercourt Konferencián adtak elő, és később a futurista Plymouth testvérek pártfogoltak. Jelenleg a legtöbb fundamentalista ezt a nézetet vallja.

A hetvenedik hét ezen aránylag újszerű elkülönítése, annak a jövőbe való előretolása tehát nem gyökerezik a protestáns reformáció értelmezéseiben, sem a reformáció utáni magyarázatokban, míg csak el nem érünk Todd-hoz, aki követte a történelembíráló Samuel R. Maitland-t, aki 1826-ban (409) megpróbálta ellensúlyozni és aláásni az ezer év előtti felfogású Advent Ébredést Británniában. És később hatott az amerikai diszenzationalistákra és fundamentalista csoportokra. Bizonyos fokig hasonló a késői postmillenista újdonságra, mely mélységesen hatott a racionalisták szárnyára.

7. A PRÓBAIDŐ LEZÁRÁSA A NÉZETKÜLÖNBSÉG MÁSIK PONTJA – Találunk néhányat a felsorolásban, akik az Úr eljövetelét 1843 és 1847 közé helyezték, de akik hitték, hogy majd Jeruzsálemben állítja fel trónját és visszaállítja a zsidó uralmat. Úgy hitték, hogy személyes kormányzása, vagy talán szentjeinek uralkodása egészen a millenniumi időszak ezeréve alatt tart (vagy 365.000 évig). Ezek számára a világ kegyelmi ideje nem zárul le Krisztus visszajövetelével, hanem meghosszabbodik az emberiség megváltására és a vég csak az ezeréves időszak lejártával következik be. Ez ellentéte volt a millerita felfogásnak, és részét alkotta a felfogások összecsapásának a két ezer év előtti csoport között, mivel a milleriták nem hittek a zsidók visszaállításában és állították, hogy a kegyelmi idő véget ér a második eljövetelkor vagy röviddel annak előtte.

És a nem- millerita csoportok között jelentős különbség mutatkozott az ezeréves király pontos természetével és a feltámadott szentek közötti kapcsolatban, a testi Izrael és a föld maradék lakosa között. Ez a nézetek közötti konfliktus magába foglalta az olyan értelmezőket, mint a skót Begg, Cunninghame, Brooks-t és az angliai Irving és Winthrop, Labagh és az amerikai Campbell.

8. HELYTELEN ÉRTELMEZÉSEK SOROZATÁT JAVÍTJA KI – Ez a munkalap, a szövegben rögzített tényeken alapul, lehetőséget nyújt sokrétű, megfontolt, tudományos tanulmányozásra (a teljes dátumról és minden tényezőről) és számos jelentőségteljes következtetés levonására. Például, örökre megszünteti azt a hibás nézetet, hogy William Miller volt az első, vagy legalábbis az elsők egyike, akik 1843, 1844 vagy 1847-et rögzítették, mint a 2300 éves (410) prófécia végét a jövendölésben. Több mint 30 próféciakutató előzte őt meg. Továbbá, örökre megcáfolja az elképzelést, hogy ez egyszerűen vagy főképpen amerikai millerita vagy újvilági felfogás volt, vagy csak helyi érdeklődés vagy vidéki felfogás. Ehelyett az Európától és Brit Szigetekről indult el, de csaknem azonos időben bukkant fel az Atlanti Óceán mindkét partján. Felismerhetően nemzetközi jellege volt a lényegében egyidejű megnyilvánulás a világon.

Azonkívül, minden kétséget kizáróan bizonyítja az állítást, hogy e tétel tudatlanságból vagy alaptalan képzelgésből vagy akár megbízhatatlan gondolkodásból származott, mivel ez inkább a kor számos legműveltebb elméjének önkéntelen meggyőződése volt, mint azt a szövegben említettük – tisztelt és rátermett tudósoké, beleértve képzett tanítókat, lelkészeket, történészeket, természettudományok tudósait, szerkesztőket, államférfiakat, bírákat, orvosokat, még anglikán és református püspököket is, presbiteriánus egyházbírósági elnököket, hittudományok-, jog-, irodalom- és természettudományok doktorait és hasonlókat.

És végül, felveti azt a javaslatot, hogy ez egyetlen megbízhatatlan vallási csoportnak a vesszőparipája lett volna, kiknek gyenge pontja a próféciáról való töprengés és elmélkedés. Ehelyett az összes vallási csoport és felekezet között lélegzetelállítóan kiegyensúlyozott egyének tucatjaiból tört elő, még egy római katolikus bírót is beleértve. Ezekről számos más jelentős következtetést vonhatunk le a táblázatba foglalt bizonyítékokból. Annak tanulmányozása bőségesen megfizeti a ráfordított időt.

Összefoglalva tehát az következik, hogy a jelenlévő próféciák ilyen tanulmányozásának valódi bírálata és egy becsületes kísérlet arra, hogy megtalálják az adott 2300 éves időszak megfelelő dátumát, egyenlő erővel és elítéléssel kell alkalmazni minden ilyen tanulmányozóra. És minden kísérlet arra enged következtetni, hogy a prófécia ésszerű tanulmányozása a gyengeség, felelőtlenség, a feltételezés, a tudatlanság vagy szenilitás egy bizonyítékaként ki kell terjednie annak érdekénben, hogy mindazokat az elkötelezett embereket befogadja ezen megkülönböztetett értelmezők sorába – akik a tények fényében, kevesen indítványoznának meggondolatlanságot.

JEGYZETEK

1. Ezeket részletesen az I. kötetven mutattuk be, és azokat a viszontagságokat, melyeken évszázadokon keresztül átmentek a II. és III. kötetben, valamint itt a IV. kötetben.

2. Lásd: Prophetic Faith I. kötet 120, 121, 137-139. o. (v.ö. Máté 8:11, 12; Lukács 13, 24-30; Máté 21, 33-45; János 8: 39).

7. I. m. 697. 698, 709, 712, 731, és a további oldalak; D. H. Kromminga, az idézett mű 131, 164, 300.

11. Lásd a táblázatot a III. kötetben a 270, 271 oldalakon az Óvilág értelmezőiről.

12. Három különböző, de azonos időszámítás – az 1260 nap-év, a 42 hónap (mindegyik 30 napos, azaz 1260 év), és a 3 és fél idő vagyis évek (360 nap 3 és fél idő azaz 1260 év) hétszer van alkalmazva a próféciákban. Két nézőpontot tartalmaz ‑ Dániel gondolkodása az üldöző kis szarvról és Jánosnak az istenkáromló fenevadról, párhuzamosan az Istennek az egyházról való gondokodásáról , az üldözött még védett „Asszony”, a „Szent Nép” és a „Szent Város” („Jeruzsálem” „Babilonnal” ellentétben), valamint a párhuzamos támadás a „Két Tamú” ellen és az Isten törvénye és ideje ellen. Itt következnek az események:

14. Az óvilági oldal a Prophetic Faith II. kötete II. részében lett bemutatva. És itt a IV. kötet I. és II. részében figyelemmel voltunk a párhuzamos magyarázatokra ebben az országban.

15. Európa, Észak-Amerika, Afrika és Ázsia; és az országok – Anglia, Skócia, Írország, Németország, Hollandia, Svájc, Svédország, Franciaország, Egyiptom, Kis-Ázsia, Egyesült Államok, Kanada és Mexikó.

A próféciaértelmezés helyzete

I. Három szakasz kihangsúlyozása a próféciaértelmezésben

II. A XIX. század vezeti be a harmadik korszakot

III. A próféciára vonatkozó amerikai állláspontok átfogó elemzése

IV. A legfontosabb jelentőségű tényeket felfedik a táblázatok

JEGYZETEK