A viták a millennium köré csoportosulnak

(330)

I. Duffield – Az advent közvetlenül ajtó előtt álló jeleneteit hirdeti

A jövendölések ezen intenzív újratanulmányozásában a befolyásos nyugati értelmezők közül az egyik GEORGE DUFFIELD¹, a határ menti Michigan állam tudós presbiteriánus lelkésze volt. Önállóan gondolkodó, az igazság szüntelen kutatója, és az örökölt hittudomány alapjainak alapos vizsgálója. Egyházbíróság elé került, ‑ mint e korszak számos más presbiteriánus vezetője – mert már elszakadt a korábbi szigorú kálvinizmustól. Próféciamagyarázatában történelmi felfogású volt, és így különbözött a korabeli postmillennista és spiritualista értelmezés iskolájától.

Az Andoveri Hittudományi Egyetem Moses Stuart professzora nevetségessé tette Duffield Értekezések Jézus Krisztus második eljövetelére vonatkozó próféciákról című írását (1842) amikor úgyanúgy megtámadta, mint aho­gyan a próféciákról és millenniumról való millerita álláspontokat is. És Dunffield álláspontja sok ponton azonos volt a millerita álláspontokkal. De Dunffield hatásosan megfelelt Stuartnak a Millennium megvédve;

(331)

Minden hívő közösségben próféciamagyarázók jeletek meg

(balról jobbra) Dr. George Duffield, Pennsylvania-i és Michigan: presbiteriánus lelkész; John P. K. Henshaw Rhode Island-i protestans episcopalis püspök; Issac T. Hinton, Chicago-i és St. Louis-i baptista lelkész;  és Dr. Stepehn H. Tyng, Philadelphiai-i episzkopális rektor

Válasz Stuart professzor bírálataira (1843) című írásában. Rámutat azokra a képtelenségekre, valamint azokra a kényes helyzetekre, melyekbe Stuart álláspontjai juttatták őt, és példákat sorol fel Stuart ésszerűtlen megállapításai­ra, és a mások álláspontjának megvitatásában tanúsított igazságtalanságára, valamint az alapvető elvek és tények elöl való kitérésére. Kétségessé teszi Stuart azon álláspontját is, hogy a millennium egyszerűen a jelen „evangéliumi felmentés”.²

Miután alaposan megbírálja Stuart érvelését ‑ (melyeket Porphyry-tól vett át), hogy a Dániel 7. negyedik vadállata egyszerűen a megosztott Görögor­szág, és a kis szarv Antiochus Epiphanes, és más értelmezéseket⁴ ‑ figyel­mezteti, hogy olvassa „kissé figyelmesebben” a Bibliát⁵, és Dr. Whithby-re céloz, mint Stuart postmillenista felfogásának eredetére. Jegyezzük meg Duffield egyszerű, pozitív álláspontjait.

Duffield nem társult a milleritákkal; mégis 1840 novemberében, mikor elolvasta az újonnan elindított Idők jeleit, hosszan írt J. V. Himes-nak, kijelentve, hogy ő maga is sok éven át tanulmányozta a próféciákat, és erősen meggyőződött (332) a millennium utáni nézet téves voltáról. Bár nem ért egyet Himes-al, a pontos „idő” ügyében ezt mondta:

„A kiadvány sok örömet okozott nekem. Isten áldását kívánom minden értelmes erőfeszí­tésre, mely felébreszti a figyelmet és a szunnyadó egyház és világ elé terjeszti áldott Üdvözítőnk közelgő visszatérésének bizonyságait.”⁶

Duffield 1841-1842-ben a próféciákról figyelemre méltó előadássorozato­kat tartott,, melyeket 1842-ben ki is adott. Ezek a jól alátámasztott értekezések, melyek nagy olvasottságra és széleskörű kutatásra vallanak, felhívják az olvasókat, hogy tegyék félre „megrögzött véleményeiket” és tanulmányozzák azt az életfontosságú kérdést, hogy a millennium egy „teljesen új kort” vezet-e be, mely Krisztus személyes, látható második eljövetelének a következmé­nye, vagy folyamatban van-e, arra hívatva, hogy erkölcsi és politikai eszközök útján terjedjen – különösen az evangélium hirdetése és hittérítő munka útján – míg csak az összes emberi romlottságot le nem győzik, míg csak a ba­bonaság és bálványimádás minden rendszerét ki nem küszöbölik, és beköszönt-e az igazság, béke és igazságosság természetfeletti beavatkozás nélkül? De ez utóbbi módszer a múltban kevés reményt nyújtott a jövőre nézve – jegyzi meg élesen. Csak a prófécia ad igazi választ; így tehát a próféciához fordul.

1. BIZONYOS NÉPSZERŰ KIFOGÁSOKRA VÁLASZOL – Miután válaszol néhány népszerű témára, Dr. Duffield azzal az állítással foglalkozik, hogy a jövendölések tanulmányozása révén néhányan „összezavarodtak vagy szélsőségesekké váltak”. Elismeri, hogy bizonyos gyönge idegrendszer, mely hajla­mos az összeroppanásra megsérülhetett e tanulmányok során. De ugyanakkor hozzáteszi, hogy üzleti, irodalmi vagy tudományos tevékenység is okozhatja ugyanazt, és e félreérthetetlen megjegyzést teszi, melyre érdemes emlékezni:

„Egy Austin, vagy Irving, vagy mások, akik összezavarodtak, és fanatikus túlkapásokba bocsátkoztak a próféciák tanulmányozásának tárgyában, (333) tízen vagy még többen lehetnek, akik üzleti, irodalmi vagy tudományos tevékenység következtében lettek elmebetegek. Az igazság az, hogy némely elme és vérmérséklet képtelen az erőteljes és mély elfoglaltságra; de az következik-e ebből, hogy a tanulást vagy üzleti életet mindenki otthagyja? Ezen tárgyban a tiltakozás nevetséges.”⁸

Arra a vádra, hogy a millennium előtti elmélet „újdonság”, azzal a kijelentéssel válaszol, hogy az őskeresztény egyházban és a reformáció után is ez volt az általános hit, és éppen ellenkezőleg, a millenniumnak ez az elmélete az evangélium egyetemes győzelme az összes nemzet között ezer évvel a második advent előtt, ami már önmagában is újdonság, de új kiindulópont léte­zése.⁹ Így az unitárius jelképesen használja, a német nyelvújító filozofál, a Swedenborg-i spirituálisan tekinti, és a misztikus homályos teológiai mellék­értelmet keres – és minden ilyen hiányzik a prófécia egyszerű és nyilvánvaló céljából.¹⁰

A pátriárkák, a próféták és az apostolok példája a szószerinti értelmezést hagyta jóvá. Így értették a próféták kortársai is az ő közlésük szerint, ahogy Dunffield állítja. Origen új-plátói titokzatos filozófiája a III. századtól kezdve és a későbbiekben is az egyház átkának bizonyult, és idővel annak eszköze lett, hogy általa Róma püspöke elfoglalhatta gőgös trónját, hogy a bűn embereként beüljön Isten templomába. A próféciák alakjai nem átvitt értelműek ‑ állítja Duffield ‑ hanem jelképesek – a két asszony jelképezi az egyházat; az érzéki asszony, aki engedett a föld királyai ölelésének a beszennyezett vagy hitehagyott egyház jelképe; a tengerek emberek sokasága; a földrengés forradalom; folyó kiszáradása a lakosság bevételének vagy támogatásának elapadása; a vadállat egy birodalom; a szarvak elkülönült vagy szétvált királyságok, és így tovább.¹³

Gyakran hivatkozik az óvilági adventébredés rátermett és közismert jöven­dölésmagyarázóira – Cuninghame, Brooks, Bickersteth, Fry, M’Neile, Noel, Cox, Sirr, (334) Habershon, Hooper, Hawtry, Pym és Begg. Széles körben ismeri a régebbi jövendölés magyarázókat századokra visszamenőleg. Ezeket a brit és amerikai írókat vallási hovatartozás szerint csoportosítja – anglikán, szakadár, baptista, presbiteriánus, episzkopális.¹⁴ Más csoportosításokat is végez kor- és földrajzi elhelyezkedés szerint. Duffield kiemelkedő módon elsa­játította a történelmi hátteret.

2. MÁS VÉLEMÉNYE VAN A „LELKI” MILLENNIUMRÓL ‑ Nem ért egyet a „lelki nézetet vallókkal (spiritualistákkal)”, akik hiszik, hogy az ezer év nem több mint „az egyház magasan képzett állapota, melyet a világosság és tudás fokozatos elterjedése vezet be” hittérítők által. Bibliákkal, traktátokkal és más e célra használt eszközökkel. Azt mondják, hogy ez alatt az idő alatt Sá­tán vissza lesz tartva, a zsidók az egész világon megtérnek, az egyháznak hal­latlan befolyása lesz, megszűnnek a háborúk, a népek békére szövetkeznek, civilizáció a legmagasabb fokra emelkedik, és az egész föld édeni állapotban lesz majd. Ezután a befejezés, Sátánt eloldozzák, hogy lázadást szítson a millenniumi állapot és az igazság ellen, és a hitehagyott nemzetek összeesküvést szőnek a „szentek táborának” a megsemmisítésére. Ekkor ‑ szerintük – az Úr tűzesőt hullat a mennyből azok elpusztítására, és megtörténik Krisztus második személyes eljövetele, a halottak feltámadása, az utolsó ítélet és a föld tűz általi megtisztítása – és végezetül új egek és új föld, mely a szentek öröksége lesz örökre.¹⁵

Mások ‑ mondja Duffield ‑ rettenetes válságot várnak – a nyomorúság ide­jét, mely az igazság és tévedés, a zsarnokság és szabadság összecsapásából nő ki, rettenetes ítéletekkel és a Gondviselés látható közbeavatkozásával. William Millert és társait „spiritualistáknak” nevezi, mivel „jelképesnek” tekintik a zsidók visszatérését, és bírálta őket, hogy (335) a halottak feltámadását és a föld tűz általi megtisztítását a millennium megkezdődésere  helyezik.¹⁶

3. DÁNIEL VÁZLATPRÓFÉCIÁJA BABILONTÓL AZ ÍTÉLETIG – Három fejezetet (7, 8, 9) szentelt Duffield a millenniumi hittételek változásainak felkutatására a századok folyamán. Állítja, hogy a második advent a millennium előtt lesz, és a vázlatpróféciákat hozza föl bizonyítékul. Dániel 7. jövendölése pl. Dániel napjaitól a „helyreállítás idejéig” terjed, amikor az örökkévaló bi­rodalmat a szenteknek adják. Babilónia, Médó-Perzsia és Macedónia után Róma következik, a negyedik világbirodalom, melyet tíz királyságra osztot­tak. Ezután egy tizenegyedik hatalom emelkedik ki közülük, eltöröl hármat, „bámulatos ravaszságot” mutat és gőgös igényekkel áll elő. A tíz király: vandálok, szueviek, alanok, burgundiak, frankok, vizigótok, angol-szászok, heru­ok-türingiaiak, osztrogótok és lombardok.¹⁷

A pápa közülük emelkedik ki, és 533-ban Justiniánus az egész egyház fejének hirdeti ki, ezzel a birodalmat lelki uralma alá vetette. Ez Justinianus Törvénykönyvébe volt belefoglalva. És 606-ban Phocas megerősítette a neki adományozott címet, azonban erre az időre a tíz királyságot már a pápai uralom leigázta. A herulokat, osztrogótokat és lombardokat kiirtották. Szent Pé­ter örökségét, a legyőzött dominiumokat kivágták. Tehát a látomás az ítélet­napig terjed, a kis szarv hatalmának megsemmisítéséig, és a szentek birodal­mának megalapításáig. Némelyek mindezt átvitt értelemben fogják fel, csupán csak a pápaságra kirótt isteni ítéletnek. De – állítja – az ítélet és az eljövetel is szószerinti, valamint a pápaság és a világbirodalmak megsemmi­sítését is szószerint kell érteni.¹⁸

A kis szarv azonos a Pál által említett bűn emberével, mely a Római Biro­dalom akadályozó és fékező hatalmának eltűnése után emelkedik fel. De ez a hatalom (336) a második advent dicsőségének fényétől elpusztul. Ezt hasonlóan írja le János a Jelenések látnoka a nagy aratási és szüreti jelenetekben a Jelenések 14. részben. És ez a millennium előtt történik meg.¹⁹

4. AZ ÍTÉLET NEM KORLÁTOZÓDIK 24 ÓRÁS NAPRA – Duffild óvatos azzal, hogy megerősítse, az ítélet nem korlátozódik egy huszonnégy órás napra, vagy akár egy nagyon rövid idő. Ez inkább egy bírósági eljárás. Továbbá, az első feltámadás nem általános vagy különbség nélküli föltámadás. Érdekes módon nem hisz abban, hogy ez rövid bírósági eljárás lesz, hanem hogy az ítélet az ezeréves időszak alatt folyik.²⁰

5. A KÜSZÖBÖN ÁLLÓ ADVENT KÜLÖNFÉLE JELEI – Az idő, vagyis Krisztus eljövetelének „ideje” a millennium előtt lesz Dániel, Pál és János szerint egyaránt. És az Ő eljövetelének számos jele van, beleértve:

1. Nagyobbá lesz a tudás (Dán. 12:4.) ‑ a próféciák lepecsételt könyvének szorgalmas kutatása és részletes tanulmányozása. Ennek nagy világosság és vallásos ismeret lesz a következménye. Az emberek értelme már a XIX. század elejétől kezdve jelentős módon a próféciákhoz fordult. Ez az egész Biblia tananyaga. Mindenekfelett az a biblia- és traktát társaságok, a szombat iskola, missziós társaságok és vallási szövetségek napja. Duffield erőteljesen hozzá­teszi, „Ezen a napon ez figyelemre méltóan teljesedett be”.

2. A megnövekedett gazdagságból megnövekedett jólét fakad (Jak. 5. rész.) A jólétre való törekvés példátlan. Nagy társulatok, vállalatok, monopóliumok halomra gyűjtik a kincseket.

3. Zavar és csapások (Luk. 21:26.) Sosem látott csapások ideje jön el, az emberek elhalnak a félelem miatt.

4. Nagy béketervek és előkészületek.

5. Az egyház részéről mély szunnyadás – alvás éjfélkor, mint a bolond szűzek példázatában. Sok lelkészt (337) rá sem lehet venni a második advent tanulmányozására, és azok akik azt teszik, különcködőknek tartják őket. Kételkedés és racionalizmus hatja át az egyházat. Békét kiáltanak – nincs bosszúálló Isten, akitől félni kell – egyetemes a megváltás – a civilizáció fel­gyorsult! Sokan abban a reményben dolgoznak, hogy az emberi intézmények szaporodása vezet el az millenniumhoz.²¹

6. A KÜLÖNBÖZŐ IDŐSZAKOK IDŐRENDJE – Egy másik bizonyíték a prófétikus időszakok végére. A pápai lelki főhatalom 1260 éve az elsődleges mérőléc, bár bizonytalanok vagyunk annak pontos elhelyezkedése felől. Az 533, 538, 606 és 756 éves dátumot, mint az 1260 éves időszak kezdetét jelzik az 1290, a 2300 és az 1335 évekkel együtt – az 1290 év az 1260 éven 30 évvel, az 1335 pedig 75 évvel túlnyúlik és az 1260 éves pápai uralom végén ezek szintén befejeződnek. Az 1260 év tehát 1793-ban, 1798-ban, 1866-ban vagy 1910-ben végződne, habár ő azt nem így határozza meg. Mindazonáltal meghatározott időszakról van szó, akárcsak Nóé 120 éves figyelmeztetése a vízözönig.²²

A pogányok „hét idejét” vagy 2520 évet Kr.e. 731-től számíthatjuk (Szalmaszár hadjárata) Kr.e. 722-től (amikor másodszor foglalták el); Kr.e. 714-től (mikor Szenakhérib elfoglalta Judeát); Kr.e. 708-tól (amikor hadserege megsemmisült); vagy Kr.e. 677-től (amikor Eszárhaddon elpusztította az izráeli királyságot). A 2520 év ezektől a dátumoktól kezdődve 1780 és 1834-1844 között végződne, előkészítve a nemzetek végső karasztrófáját.²³

7. AZ 1843-1847 ÉVET FONTOS PONTNAK TEKINTETTÉK – A 2300 évet keltezhették Cyrustól (Kr.e.536), vagy Darius Histaspes-től (Kr.e. 518.), vagy Artaxerxes uralkodásának hetedik (Kr.e. 457 vagy 456) vagy Artaxerxes huszadik (Kr.e. 444-432) évétől. (338) A 2300 év vége ilyenformán 1764., 1782., 1843, 1856. 1866, 1868 évhez vezetne. William Miller – fűzi hozzá Duffield – a harmadikat választotta – Kr.e. 457. évet – mely Kr.u. 1843-ban végződik. De nem bizonyította, hogy választása helyes lenne – jegyzi meg Duffield.²⁴ Mégis hozzáteszi:

„Mégis elegendő pontossággal határozhatjuk meg az általános határidőt vagy időszakot, melyben a nagy esemény megtörténik majd, annyira hogy nem lehet messzebb 175 évnél, még ha a legtávolabbi időpontot vesszük is. Lehet, és nagyon valószínű is, hogy sokkal köze­lebb vagyunk és bár nem tudjuk csak elítélni azt a magabiztosságot, mellyel Mr. Miller és sokan mások azt állították, hogy a következő évre várják azt az időszakot, mégis hisszük, hogy ez valahol 1843 és 1847 között lesz, és az Isten gondviselése nagyon világos és határozott mozgalmak által jelölte azt  meg, irányítva a közeledő politikai zűrzavarok jellegét, és befolyásolja a zsidó nemzet, az egyház és a világ érdeklődését, mely egy jelentős korszakká teszi azt, és bizonyítja, hogy egy előrehaladott stádiumban vagyunk vagy egy lépéssel közelebb a vég idejéhez.”²⁵

Ez egy megjelentősen figyelemre méltó nyilatkozat. Nem vitatja az időrendet vagy az időbeosztást, hanem szerinte egyszerűen különféle események várhatók.

„A vég ideje, vagy az idők vége, vagyis az a szakasz, amely alatt a kronológiai jövendölések nagy időszakai végződnek, és a régóta megmondott események bekövetkeznek, - ezeket úgy írták le nekünk, mint nagyon erős és markáns jelekkel jellemzett, különösen  égi jelekben bővelkedő kort.”²⁶

Ezek a jelek a napban, holdban és a csillagokban mentek végbe, a földön pedig éhínségek, döghalálok és földrengések történtek meg. Ezek az égi jelek látható jelképek, melyeket maga Isten „függeszt ki az egekre” megjövendölve a közelgő beteljesülést.”²⁷

8. AZ EGYÉRTELMŰEN KIJELÖLT „VÉG IDEJE” ‑ A 13. fejezetben „Krisz­tus eljövetelének jelei és időszakai” címen Duffield ezt a jelentőségteljes ös­szegzést teszi:

„A francia forradalom óta mind erkölcsi, mind politikai vonatkozású jelek teljesedtek be, melyekről mondva van, hogy az idők végét jelzik. Egyszóval, a föld nemzetei a (339) hitet­lenség zászlaját hordozzák; a pápaság utálatosságokat művel; az ottomán birodalom emésztődik; az evangéliumot erőteljesen hirdetik, és már majdnem minden nemzethez eljutott; a Bibliát több mint 150 nyelvre lefordították; a zsidók javára rendkívüli mozgalmat indítottak; a világ végzetes biztonságba és közönybe süllyedt és neveti a veszély gondolatát; az egyház nagy része, akár a bolond szüzek elaludt; az elnyomás lelkülete friss láncokat kovácsolt az emberek értelmének rabszolgává tételére és a világ nemzeteinek elnyomására; a föld királyai és uralkodói szövetkeznek és összeesküdnek és mindjobban elnyelik őket nagyravágyó terve­ik és vállalkozásaik; az Úr pedig elpecsételi az ő népét, kitölti az Ő Lelkét és begyűjti választottait. Bizony, vakoknak kell lennünk, ha nem ismerjük fel az idők jeleit.”²⁸

9. AZ 1260 ÉV VALÓSZÍNŰLEG 1792-BEN ÉR VÉGET – Duffield ezután levonja a tanulságot:

„Az Isten ítélete, amennyire meg tudjuk mondani, már össze is ülhetett az égben, és a nap, hold és csillagok jelei, a nemzetek szorongása, stb. hamarosan áthelyeződhet a földre. Már most halljuk a tenger és a hab zúgását; a népek felfordulásának kitörését; és az emberek szíve kezd elhalni a félelem miatt, látva azt, utánanézve azoknak a dolgoknak, amik majd a földre elkövetkeznek, és a politikai egek hatalmasságai, vagyis a kormányok intézményei már rázkódni kezdenek. Mindezek az események 1792 óta kisebb vagy nagyobb mértékben történni kezdtek, mikor nagy valószínűséggel az 1260 év véget ért; és a 75 év a vég idejéből elkezdődött; ha ez így van, akkor emeljétek fel fejeteket ti szentek, mert közeleg a ti váltságtok. Az Úr eljövetelét az ég felhőiben mindezek a dolgok előre jelzik, és azt, hogy az ajtó előtt van.”²⁹

Ez Duffield, Miller munkatársának álláspontja, hogy beléptünk a „vég ide­jébe” a francia forradalom óta, vagyis még pontosabban Kr.u. 1792. óta, amikor az 1260 év valószínűleg véget ért.

II. Crandall – Az időszakok végét 1868 évben jelzi előre

Egy másik lelkész, A.L. CRANDALL, a New York állambeli West Troy-ból 1841-ben írta A Brief Explanation of the Book of Revelations, in Chronologi­cal Order (A Jelenések könyvének rövid magyarázata, kronológiai sorrendben) című könyvét. Állította és kijelentette, hogy a Jelenések könyve, (340) „az események szabályos sorozata, az írás idejétől az idők végéig” – a pecsétekben, trombitákban és poharakban bemutatva. Krisztus maga töri fel a pecséteket, minden világosság elbukott világunk irányítására Rajta keresztül jut el. Crandall értelmezése nem olyan jól átgondolt és nem annyira következetes, gyakran régi álláspontokhoz tér vissza, melyek már jórészt túlhaladtak. Más pontokon nagyon is világos. A pecsétek – úgy gondolja - az első négy évszázadra korlátozódtak, és szerinte a császárság az ötödikben végződik. A pápaság Róma romjaiból emelkedett fel 533-ban Jusztianus rendelete alatt, mely a pápát az összes egyház fejévé tette. És nem kezdi el a trombitákat 606-ig, vagy 756-ig.³⁰

1. AZ 1260 ÉV A PÁPASÁG DIADALA, 533-1793 ‑ Úgy hiszi, hogy az 1260 év 533-tól 1793-ig terjed, mely hosszú korszak végén az egyház kijött a „pusztából” és levetette zsákruháját. És a tizenkét évszázados korszak végét a nagy missziós időszak megkezdődése jelezte, mely egyidejű volt a francia forradalommal és a pápaság hatalma megdöntésének kísérletével. A két idő­szak – a pápaság uralma és a Tanúk zsákruhába öltözött állapota – tehát egy­beesik. A császárság széthullása elkészítette az utat a pápaság felmagasztalá­sára annak megkezdésekor. A harmadik trombitát Crandall a pápai inkvizíciónak gondolta. A negyedik trombita alatt messzire terjedt a mohamedánizmus és erkölcsi sötétség borult a világra. Crandall azt gondolja, hogy az ötödik trombita ismét Róma, mely a prófétikus „öt hónap” alatt az inkvizíció kínzásait viszi végbe. A hatodik trombita az ottomán törökök, és 391 éves uralmuk (Jelenések 9:15-ben előre megjósolva), mely 1281-től 1672-ig terjedt, szintén a nap-év elv szerint.³¹

2. A TANÚK HALÁLÁNAK 3 ½ ÉVE, 1793-1797 – A Két Tanú halálának 3 ½ nap-éve (a Biblia (341) és minden igaz keresztény szerint) 1793-1797-ig terjed. Az 1260 nap, és a 42 hónapból, vagyis 3 ½ éves időszakból álló alternatíva, természetesen éveket jelentenek. (Dán. 7:25; Dán. 12:7.; Jel. 12:6; 13:5.) A pápaság a megjelölt Antikrisztus, a kis szarv és a fenevad. A földrengés a francia forradalom volt. És a 3 ½ év végén a Tanúk bizonyságtevése újra éledt, amint a Biblia- és Misszió Társaságok kezdtek megalakulni.³²

3. A SÁRKÁNY, A GYERMEK, A FENEVAD ÉS A HIRNÖKÖK – Az 1260 évet általában 606-tól 1866-ig számítják - jegyzi meg Crandall. De jobban megfelel az 533-tól 1793-ig terjedő meghatározás. A Jelenések 12. asszonya az igaz egyház, és a fiúgyermek Krisztus. A nagy vörös sárkány természete­sen a pogány Róma, azonban a fiúgyermek „kormányozza vasvesszővel az összes nemzetet”. A Jelenések 13 első fenevada a pápaság és a másodikat a pápai inkvizíciónak véli. A „666” szám éveket jelent. A Jelenések 14-ben Crandall furcsa módon visszatér a reformációhoz, azt tanítva, hogy az első angyal a waldensek, a második, mely Babilon leomlását hirdeti a lollardok és a husziták, és a harmadik a Luther üzenete.³³

4. AZ 1335 ÉS A 2300 ÉV EGYIDEJŰLEG VÉGZŐDIK 1868-BAN – Dániel 9 bemutatja a 70 év-hetet, mely Krisztus első eljöveteléig, a 2300 év az utolsó napokban a szentély megtisztításáig terjed. Az összes többi dánieli időszakot így keltezhetjük: 1260 év (533-1793); az 1290 év (533-1823); az 1335 év (533-1868); és a 2300 év Crandall nézete szerint Kr.e. 432-től ugyancsak Kr.u. 1868-ig terjed.

„Ha e számítás helyesnek bizonyul, akkor ettől az időtől számítva a 27. év végén (1841) [vagyis 1868-ban] események történnek majd, melyek a két előírásnak megfelelnek. Dániel 8:14., ’akkor megtisztíttatik a szentély’; és Dániel 12:12. ’Boldog aki várja és megéri az 1335 napot’.”³⁴

5. A HÉT POHÁR MEGELŐZI A MILLENNIUMOT – Világos hogy, (342) a poharak a hatodik trombita és a millennium megkezdődése között töltetnek ki. A hetedik pohár azokra a szerencsétlenségekre utal, melyek a gonoszokra, az üldözőkre hullanak, azonban majdnem mindenik még a jövőben van. Az ötödik a fenevad ülőszékére lesz kitöltve. És az Eufratesz kiszáradása idején,a hatodik alatt a zsidók visszatérnek a Szentföldre. A hetedik általános háború lesz. Az Amerikai Zsidó Szövetség 1820-ban alakult – teszi hozzá.³⁵ És a ti­tokzatos Babilon természetesen a pápai egyház. A Jelenések 17. részben van az egyház általános leírása, és a 18. fejezet bemutatja a teljes összeomlását.

6. MILLENNIUM, FELTÁMADÁS ÉS LELKI ELJÖVETEL –A millennium ezer éve Crandall szerint 1868-ban kezdődne. A fizikai világ megmarad, de észre­vehető változásokkal és javulásokkal. A „lánc”, mely Sátánt megköti, az egyház befolyása. Az első feltámadás a millennium kezdetén nem szószerinti fel­támadás. A lélek – állítja – soha nem hal meg, tehát sohasem támadhat fel szószerint. És Jézus Krisztus nem személyesen látogatja meg földünket az ezer év alatt. Továbbá – folytatja Crandall – ezen időszak hossza nem csak egy ezerév, hanem sok ezer év. De Sátán elszabadul a végén. Akkor tűz száll alá az Istentől, ami a végítélet és megsemmisítés. A Jelenések 21. és 22. fejezet bevezeti a dicsőség és világosság uralmát mindörökre. A hegyből kivágott kő lesz a hegy, mely betölti az egész földet. Most újra találkozunk a millenni­um szélsőséges lelki formájával, vagyis a millennium utáni elmélettel az ő logikája szerint. Most forduljunk újra a másik oldal felé.

III. Tyng – Elfogadja a „Bibliatársaság” próféciamagyarázatát

A jövendöléseket majdnem minden naponkénti bibliatanulmányba bele­szőtték, mivel abban az időben a jövendöléseket a Szentírás létfontosságú részének tekintették. Így a Bibliatársaság zsebkönyve bibliaiskolai, családi és egyéni tanulmányozásra (343) volt tervezve, mint a nagy drága magyarázatok olcsó helyettese. Ezt Amerikában újra kiadták DR. STEPHEN H. TYNG³⁷ tevékeny bevezetésével, aki közismert episzkoális lelkész volt Philadelphiá­ban, és az ő világos jóváhagyását tartalmazta. (Arcképe a 331. oldalon talál­ható). Dániel könyve elemzésében ez a kijelentés található:

„Az ő (Dániel) jóslatai a legkülönlegesebbek és a legátfogóbbak az összes közül, amik a prófétikus írásokban találhatók; mert éppúgy magukba foglalják a világ általános történelmét,  mint az Isten egyházát a zsidóság és a kereszténység engesztelését, azt az időszakot, amelyben élt, minden dolog végső beteljesülését; és az összes próféták közül csak egyedül ő jövendölte meg a pontos időt, amikor a Messiásnak meg kell jelenni és az emberiség megváltása nagy művének befejeződni.”³⁹

Dániel sajátos jellemzője közül kettő ad választ: (1) „A négy általános birodalom megjövendölése, melyeknek Dániel leírja az emelkedését és bukását, az utolsó - mely Róma volt - felosztása tíz királyságra” és (2) a „70 hét év-hetei, vagyis 490 év, Artaxerxes hetedik esztendejétől számítva, mikor „Ezsdrást megbízták, hogy visszaállítsa a zsidó államot, i.u. 33-ig, melynek pon­tos évében és hónapjában szenvedett Krisztus értünk”. Ilyenformán Tyng segített népszerűsíteni azt a téves felfogást, hogy Krisztus a hetvenedik év-hét végén halt meg és nem a „közepén”.³⁹

A „prófétákat” vitatva általában a Companion azt mondja, hogy írásaik mind az egyházra, mind a „világ számos birodalmára és nemzetére, egészen az idő végéig” vonatkoznak, mivel azok összefüggésben voltak vagy lesznek az Isten egyházával és a be nem teljesült „homály takarta” részletekkel, (344) melyeket csak az idő és a beteljesedés távolíthat el.⁴⁰ A II. Thessaloni­kai levél elemzésében két pontot emel ki: A világ vége nem volt közel Pál napjaiban, hanem „meg kellett azt előzni egy nagy hitehagyásnak, melyben a ’bűn embere’ sokakat romlásba sodor és magát a kárhozatba süllyeszti” – és azonosítja azt, mint „a római Antikrisztusra vonatkozó jövendölést, melyet a ’bűn emberének’, ’a kárhozat gyermekének’ és ’titkos bűnnek’ nevez.”⁴¹

Ez a „pápák sorozatában, a római papsággal” teljesedik be, a keresztény hittételek megrontásával, angyalok, szentek, áldozati kenyér imádatával, a bűnbocsánatok és szent tárgyak árusításával, a saját maga felmagasztalásával, hogy imádásban részesüljön, és hogy hatalmat gyakoroljon a királyok felett, a királyságokat kedve szerinti elmozdítsa, beülve az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. Newton püspököt idézte az alkalmazott részletekre. Pál jóslatát említi a II. Timótheusban írt nagy „tisztátalanságról és hitehagyásról”, mely tönkreteheti a keresztény hitet, és II. Pétert is, mely szerint hamis tanítók és gúnyolódók jönnek, akik nevetségessé teszik „Krisztus eljöve­telének várását”. A Jelenések könyve – mondja – „az utóbbi években nagy figyelmet keltett fel, és sok kutató fogott hozzá, hogy megtalálja az összefüggést a könyv jövendölései és a világban jelenleg végbemenő események között, látható eredménnyel” és idézi Croly on the Apocalypse (Croly Jelenésekről) és Keith Idők jeleiről írt könyvét.⁴⁴

A Bible Companion (Biblia Kézikönyv) egy hosszú szakaszon ír a betelje­sült jövendölésekről – arabok, zsidók, Júdea, Idumea, Egyiptom, Ninive és Babilonnal kapcsolatban. A „be nem teljesült próféciáktól” is megfelelő rész­letesen ír – Krisztus országának felállítása, Isten nagy napja, az evangélium hirdetése minden nemzetnek, Isten terve ismeretének megnövekedése, és a minden nemzethez sietve repülő angyalról, (345) az Úr háza hegyének meg­alapításáról a hegy tetején. Ezek mind, és a többiek is „tökéletesen betelje­sednek” majd.⁴⁵

A kis értekezés tartalmaz röviden egy „Tárgymutató a Biblia jelképes nyelvéhez” című tömör jegyzéket. Tehát, „Appolyon” jelenti a mohamedán hatalmakat, melyek elnyomták a keleti keresztény egyházakat, - idézi a Jele­nések 9. részt. „Parázna” vagy „házasságtörő” a hitehagyó egyház (Jelenések 17.). A „fenevad” a pogány hatalom (Dániel 7.), és a „pápai Antikrisztust” szintén (Jelenések 13., 17.). A „nap” álláspontja szerint a próféciában „ egy évet” jelent (Jelenések 11., 12.), a „földrengés” politikai forradalmat, „Góg és Magóg” az utolsó napok hitetlen nemzeteit. Az „aratás” a világ vége, és a „szarv” királyi hatalom (Dániel 7.). Az „arany, ezüst, bronz és vas állókép” – itt a „négy általános birodalmat” jelenti (Dániel 2.). A „hold”-at a zsidó ál­lamegyházra érti, és a „hegyek” Krisztus egyházának uralkodása (Dániel 2:35.). A prófétikus „hét” az hét év, és a 70 év-hét 490 valódi év. A „szelek” az általános pusztulást jelentik (Dániel 7:2.), és az „asszony”– Krisztus vagy az antikrisztus egyháza (Jelenések 12:17.)⁴⁶

A kronológiai jegyzék vége felé a „fő események” A.M.-ben és B.C.-ben (Before Christ-Krisztus (időszámításunk előtt) Kr.e. 538-ban amikor az első világbirodalom Babilon helyet adott Perzsiának; Kr.e. 330-ban, amikor a másodikat, Médo-Perzsiát elnyomta Görögország; Kr.e. 65-ben, amikor a harmadikat vagyis Görögország uralmát követte Róma, a negyedik világhatalom.⁴⁷ Tehát a kis zsebkönyv, a Bible Companion, melyet dr. Stephen Tyng vezetett be Amerikában a laikus egyháztagságnak, határozottan a próféciák összegzésé­nek bizonyult, melyben a próféciákat a bibliatanulmányozás elidegeníthetet­len részének ismerték el.

IV. Henshaw püspök – az eredeti premillenniumi elmélet védelmezője

Egy másik, határozottan millennium előtti felfogású kötet jelent meg 1842-ben a próféciáról, melyet JOHN P. K. HENSHAW,⁴⁸ (346) Rhode Island első episzkopális püspöke írt. A fejezeteket először szóban mondta el vasárnap esti előadások alkalmával Baltimore-ban, Maryland államban, és a püspöki kinevezése előtti években adta ki. Könyvformában kimondottan azért adta ki, hogy élénkítse a hitet ebben az „elhanyagolt” igazságban. Henshaw nem volt összeköttetésben a milleritákkal, bár sok álláspontja lényegé­ben megegyezeik az övékével. A bevezetésben Henshaw kijelenti, hogy ő egyszerűen az ősi egyházatyák nézeteit hirdeti, és a hitújítók közül sokakét, Josepfh Mede-ének (a premillenniumi elmélet híres felelevenítőjének) és sok modern anglikán hittudósnak, mint pl. Bickersteth, M’Melvill, Dodsworth és Noel.⁴⁹ (Henshaw  portréja a 331. oldalon látható)

Henshaw kérdésessé teszi a lelki vagy jelképes második advent népszerű felfogását. Ehelyett – állítja – Krisztus személyesen, láthatóan és szószerint jön el az utolsó napok borzalmai közepette. Az ég felhőiben fog eljönni, hogy felállítsa országát és a második eljövetel ugyanolyan szószerinti és valóságos lesz, mint amilyen az első volt.⁵⁰ Ide írjuk világos szavait:

„Képtelen vagyok elhinni, hogy a szent könyvben a Messiás országáról írt összes dicső dolog e földön a hívők szívében való lelki uralkodásban vagy az egyház bármely állapotában teljesednék be, amit valószínűleg a meglévő okok működése keretében megláthatunk. Képtelen vagyok elhinni, hogy az összes megrázó jóslat, mely a vallási és Antikrisztus hatalmak hamis rendszereinek hirtelen és döntő pusztulására vonatkozik, a zsidók visszaállítására, az új Jeruzsálem nagyszerűségére – Krisztusnak a szentjeivel való ezeréves uralkodása és az új egek és új föld teremtése a zsidók és pogányok megtérítésének lassú folyamata révén teljesednek be, amint az most halad emberi eszközök útján.”⁵¹

Újra félreérthetetlenül kijelenti:

(347) „Amint Ő (Krisztus) láthatóan és valóságban emelkedett fel, ugyanolyan valóságosan és láthatóan száll majd le. Hasonló módon jön el, ahogyan a mennybe távozni látták. Megjele­nik majd, mint királyok Királya és uraknak Ura. Felállítja egyetemes királyságát „tengertől tengerig és a nagy folyótól a világ végéig.”⁵²

Ami az időpontot illeti, senki sem tudja a napot és az órát. De előzetes jelekből tudhatjuk, amikor megváltásunk elközelgett. Krisztus kijelentése, hogy „nem múlik el e nemzedék” – Henshaw szerint azt jelenti, hogy a zsidó nemzet, faj (genea), el nem múlik, meg nem szűnik létezni az Ő második eljövetele előtt.⁵³

1. A MOHAMMEDANIZMUS KETTŐS BÜNTETÉSÉT ELŐRE JELEZTÉK – Nemcsak a nagy pápai hitehagyást jósolták meg előre a próféciában, hanem a mohamedanizmusét is, mint a bálványimádó kereszténység megostorozását. Az ötödik trombita alatt a szaracénok, sáskák jelképében gyötörték az embereket öt „prófétikus hónapig”, vagyis 150 évig, Faber szerint 612-től 762-ig. És az „eufráteszi lovasok”, vagyis az ottomán törökök órára, napra, hónapra, évre pontosan el lettek oldozva – ami próféciai számítás szerint 360 „próféti­kus évvel” egyenlő, vagy a végösszeg 391 év, mely 1261-től 1672-ig terjed – Scott szerint. És most a nagy folyó, Eufratesz Törökország jelképe kiszáradóban van.⁵⁴ Valójában ezen a ponton általános az egyetértés.

2. PÁPAI HITEHAGYÁS KÖVETI A POGÁNY RÓMA MEGFÉKEZÉSÉT – To­vábbá a bűn embere, beülve Isten templomába, vagyis Isten egyházába, nyilván nem istentagadó, hanem egy kifejezetten keresztény hatalom. És az ő ideje – gondolta Henshaw – attól az évtől kezdődik, amikor Phocas császár 606-ban Róma püspökének adományozta az „Egyetemes püspök” címet, amikor a korlátozó Pogány Római Birodalomat eltávolították. Így következett be Pál idejében a „szakadás”, az évszázadok nagy antikrisztusi hitehagyása.⁵⁵ (348) Ez a „lelki Babilon”. És hozzáteszi, hogy „leomlását az ihletés tolla írta.”⁵⁶

3. ANGYALI ÜZENET AZ ADVENTET MEGELŐZŐEN – Az igaz egyház, az asszony a pusztában magába foglalja a középkori waldenseket, akik a nagy reformált egyház előfutárai voltak. És a Jelenések 14. rész három egymást követő angyala készíti el az utat az Emberi Fia eljövetelére, a világ aratásának betakarítására. Néhányan úgy hiszik, hogy az angyali üzeneteket a Biblia- és Missziótársulatok munkája végzi el. Mindenesetre ezek Isten által használt előkészületi eszközök.⁵⁷

4. AZ UTOLSÓ NAPOK JELEI KÖRÖSKÖRÜL TELJESEDNEK BE – Az utolsó napokra megjósolt szakadás, eretnekség, hitetlenség és istentagadás szemünk előtt teljesedik be. Az irányzatok és eltérések itt vannak. Hamarosan elhang­zik a parancs „Eresszétek bele a sarlótokat és vágjátok, mert megérett a föld az aratásra”.⁵⁸ A gúnyolódó világ és az alvó egyház is egy másik jel. Az eljö­vetel úgy érkezik, mint Noé napjaiban – hirtelen, váratlanul a készületlenek kétségbeesésére. Harag és rémület napja lesz ez. A bűn emberét elpusztítják, a fenevadat és a hamis prófétát a feneketlen mélységbe vetik.⁵⁹

A világ rohamosan megérik a befejezésre. A két aratás előttünk van – a gabona Isten tárházaiban, a harag szőlője a présben. A pogányok megtérítésé­nek munkája megnövekedett erővel halad előre. Éppúgy, mint a zsidó aratási ünnepen – nem jön el addig, amíg a termést be nem gyűjtötték. A Lélek kitöl­tetése minden testre előttünk van. Nagy ébredések következnek. Érdekesen idézte Daniel Wilson⁶⁰ indiai anglikán püspököt.⁶¹

5. ELVETI AZ ÍRÁSELLENES LELKI MILLENNIUMOT – Sokak szerint (349)  az ezer év nem lesz új engesztelés; alig különbözik majd a jelen álla­potoktól – csak az igazság és az egyház növekedésében és terjedésébe. Ezek szerint a millennium az egyház és nem az Úr uralkodása. Henshaw elveti a növekvő ezeréves béke és áldás állapotának fogalmát a második eljövetel előtti. Állítja, hogy egy ilyen felfogás teljesen összeegyeztethetetlen a Szent­írással. Ugyancsak elveti a lelki feltámadás felfogását, melyet Scott és mások hirdettek. Az ezerév nem egyszerűen az ősi jámborság felújítása emberi erő­feszítések által, hanem isteni beavatkozást foglal magába.

A millenniumot a bűn emberének elpusztítása vezeti be, és az Úr ellensé­geinek a veresége, a zsidó nemzet helyreállítása és a halottak szószerinti feltámadása – azok, akik Krisztussal fognak uralkodni ezer évig. És az élő szen­tek elváltoznak, megdicsőülnek. Ezt követi a föld megújulása és az új Jeruzsálem alászáll a mennyekből, az Istentől, mint a Messiás királyságának új fővárosa. Az egyetlen sötét árnyék Sátán rövid szabadjára engedésének jelenete az ezerév végén, röviddel pusztulása előtt, együtt a gonoszokkal.

Ilyen becsületesen küzd meg a lelki ezer év elméletével a protestáns episzkópális Henshae püspök, melyet először Daniel Whitby terjesztett el és később Angliában Hammonds és Scott, és Amerikában Hopkins, Dwight, Bogue és mások vettek át, míg csak a többség nézetévé nem vált, különösen a városi szószékeken. De a premillenniumi elmélet még mindig csatára kész különböző erősek kezében van.

JEGYZETEK

1.     GEORGE DUFFIELD, hittudományi doktor, (1794-1868), tizenkétévig volt a Pennsylvania-i Carlisle-i Első Presbiteriánus gyülekezet lelkipásztora, és tizenhárom évig volt a Michigen állambeli Detroit Első Presbiteriánus gyülekezetében. Pennssylvániában született, hugenotta származású, a Pennsylvaniyi Egyetemen végzett, majd teológiai képzést folytatott a református presbiteriánus egyház teologiai szeminariumán. Korán mutatott szeretet a tanulás iránt, és állandó tanuló volt élete végéig. Nagy energiájú és erős meggyőződésű ember volt, és mint a Michigani Egyetem meghatalmazottja szolgált. Ő is a rabszolgaság eltörlésének híve volt. (A Sermon on American Slavery 1840.) 183-ban a presbitériánus egyháztanács előtti kihallgatását úgy tekintették, mint a Duffield alkotmányos kiváltságainak megsértését a presbiteriánus rendtartás alatt. Még a sajtó is magáévá tette a párbajt. A hangulat a zsúfolt gallériákban feszült volt, mert a hallgatóságot elképréztatta ékesszólása és tudományossága által.

2.     George Duffield, Milleniarianism Defended, 37. o.

3.     I. m. 57. o.

4.     I. m. 125-127. o.

5.     I. m. 132. o.

6.     Signs of the Times, 1841. március 1. 179. o.

7.     George Duffield, Dissertations on the Prophecies Relative to the Second Coming of Christ, v, vi. o.

8.     I. m. 28, 29. o. Austinról és Irvingről lásd: Prophetic Faith III. kötetben.

9.     I. m. 29, 30. o. Daniel Whitby volt a szerzője, 1706 körül; lásd Prophetic Faith II. kötet 651-655. o.

10.   I. m. 44-46. o.

11.   Origenről lásd Prophetic Faith I. kötet 310-324. o.

12.   George Duffield, Dissertations, 66-76, 93-95. o.

13.   I. m. 128, 129. o.

14.   Lásd: 163, 258, 259. o.

15.   George Duffield, Dissertations, 153-155. o.

16.   I. m. 146, 158. o.

17.   I. m. 277-280, 385. o.

18.   I. m. 281-290. o.

19.   I. m. 295-325. o.

20.   I. m. 365-367. o.

21.   I. m. 368-381. o.

22.   I. m. 385-387. o.

23.   I. m. 388. o.

24.   I. m. 388, 389. o.

25.   I. m. 389. o.

26.   I. m. 403. o.

27.   I.  m. 403, 404. o.

28.   I. m. 406. o.

29.   I. m.

30.   A. L. Crandall, A Brief Explanation of the Book of Revelations, in Chronological Order, 7-17, 101, 102. o.

31.   I. m. 17-32, 102, 103. o. Itt ő követi Scott-ot.

32.   I. m. 36-44, 103. o.

33.   I. m. 45-55, 104. o.

34.   I. m. 58-62. o.

35.   I. m. 62-72. 105, 106. o.

36.   I. m. 76-100, 106. o.

37.   STEPHEN HIGGINSON TYRO, Sr., S.T.D. (1800-1885), az Episcopalis Egyház nagy prédikátora volt. Massachusetts-ben született, a Harvardon végzett 1817-ben, majd Griswold püspöktől tanulmányozta a hittudományt. 1829-ben a Phi­ladelphiai St. Pauls Gyülekezet plébánosa lett, nagy tömegeket vonzott. Telje­sen protestáns volt, az evangelikus episcopalis vallás elismert vezetője, ellenezte a nagy egyházat és a rituális újításokat, és különösen a magas állású lel­készek traktát mozgalmait. Határozottan támogatta a vasárnapi iskolai egyesületeket, oktatási- és missziós társaságokat, és ellenezte a rabszolgaságot.1833-ban a Philadelphiai, Epiphany gyülekezet plébánosa lett és az Episcopalian Recorder and Protestant Churchman szerkesztője. 1845-től 1885-ig New York City-ben a St. George plébánosa volt. Kiemelkedő alak volt parancsnoki személyiséggel, kevés hozzá hasonló szónok volt. Daniel Webster kijelentette ró­la, hogy ő lesz „Amerika legnagyobb szószéki előadója”, úgyszólván lelkes ékesszólás magasságába ragadja és megmozgatja hallgatóit, mint a hullámzó tenger. Huszonöt fontos mű szerzője volt. 1832-ben Jeffersontól megkapta a S. T. D.-t és Harvardon 1851-ben.

38.   The Bible Companion, 1 rész, 91. o.

39.   I. m. 92, 93. o.

40.   I. m. 84, 85. o.

41.   I. m. 38. o.

42.   I. m. 38, 39. o.

43.   I. m. 42, 55. o.

44.   I. m. 62, 63. o. Croly-t és Keith-t a Prophetic Faith III. kötet tartalmazza, az 544-548, 622-626. oldalakon.

45.   I. m. 2. rész 80-108. o.

46.   I. m. 111-123. o.

47.   I. m. 134-143. o.

48.  JOHN PRENTISS K. HENSHAW (1792-1852) Connecticut-ban született,a Vermonti Middle College-tól szerzett diplomát 1808-ban, diploma munkával a Harvardon. Csatlakozott a Protestans Episkopális Egyházhoz és buzgó munkás lett, több gyülekezetben szolgálva. 1812-ben Bristolban, Rhode Islandon egy vallási ébredés alakult ki az ő szolgálata alatt, bár őt 1816-ig nem szentelték fel. Ezután huszonhat évig a Baltimore-i St. Peter Gyülekezet lelkipásztora volt, és így egy teljes hatáskör központjába került. 1830-ben hittudományi doktori diplomát kapott. 1843-ban Rhode Island püspöke lett, közben a Grace Church rektorakénté szolgált. Számos mű szerzője volt, köztük egy a második adventről, és az ő tudományos munkája a The Four Gospel; Trandated From the Greek Text of Tischendorf, ami akkoriban jól ismert volt.

49.   Ezekről az értelmezőkről lásd a Prophetic Faith I. és III. kötetét.

50.   J. P.- K. Henshaw, An Inquiry Into the Meaning of the Prophecies Relating to the Second Advent of Our Lord Jesus Christ, 5-26. o.

51.   I. m. 30, 31. o.

52.   I. m. 32. o.

53.   I. m. 31-47. o. Ezt a nézetet számos jelenlegi értelmező tartotta.

54.   I. m. 50-57. o.

55.   I. m. 58-66. o.

56.   I. m. 67. o.

57.   I. m. 76-80. o.

58.   I. m. 83-90. o.

59.   I. m. 108-109. o.

60.   Wilsonról, a próféciák fontos értelmezőjéről lásd: Prophetic Faith III. kötet 617-622. o. Ő is tanította, hogy a 2300 nap-év 1847-ben ér véget.

61.   J. P. K. Henshaw, az idézett műben, 136-161.o.

62.   I. m. 215. o.